Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-28 / 13-14. szám
Budapest, 1923 március 28. 5 bői. De most felcleirül a szemű vese mögött és élcsu- dálkozás morajlik a nézők sorában, amikor az apró tiókból valódi a r a n y p o r t vesz elő és végigöntözi dúsan az enyvbetiikor. Akik közelebb állnak. halljáJe a derült mormogását. — Az én jáittyom is Juliska... Ellankad estefelé a vásár. Hordják már a batyukat, ó, mily kevés az uj tulajdonos! A gramofont is régi gazdája cipeli elszomorodottan. Csak a vásári hinták körül él még az ünnep, két legénv rettenthe- tetleniil lódul a csóniakban. szédítő sebesen, sörényű két kapkodja a szél. két szál gyufa a fülük mellett. Elfúlva csodálják dobogó szívvel pesti cselédek. $ 0 Az igazoltatásnak elnevezett véres és esni játék a héten haslövéssel végződött és csak egészen mellékes körülmény, hogy véletlenül keresztények egymás között intézték el a véres tragédiát. Elvadult erkölcsök, meghibbant lelkek, beteg agyak által elferdített hősiesség terméke ez az igazoltatás; de még akkor is kell valami egyéb is és ezt az egyebet bornak vagy pezsgőnek hívják. Hiszen a pesti éjszakában ma annyi a részeg ember, mint Körmenden a tarkakutya, sőt az összes igazoltatók, akikre eddig a rendőrség rátette a kezét, egyértelműen mindenkor azt vallották, hogy részegen cselekedtek. Mi nem vagyunk hipokriták és nem szeretnénk, ha Budapestre temetői csend borulna éjszakánként; de — enged elmet kérünk — a mulatóhelyekből mégis csak némiképen sokat akasztottak a nyakunkba. A kurzus olyan jószivü volt e tekintetben, hogy a szabadságnak e foka ellen már nekünk kell tiltakozni, Ki meri azt mondani, hogy a kurzus nem alkotott nagyot Budapest életében, amikor — hogy csak egyet a legjavából említsünk — ők teremtették meg a Cercle des Etrangers-t, a pesti magyarságnak ezt a biiszkeséges nagy kultur -intézmény ét, ahol külföldi, nemes valutában számítják az árakat, s aki csak pár százezer koronát tud cercle-ék oltárára áldozni, azt úgy kilökik, hogy a lába nem, de a feje éri a földet. Ne csak azok miatt a kis korcsmák miatt kiabáljunk mindig, amelyben az igazoltató urak isszák tele magukat, de tisztítsuk meg végre ebből az apropóból az egész budapesti életet, amelynek két szégyene van: az igazoltatók és a Cercle des Etrangers-ek. Mind a ketten fejbeveréssel dolgoznak. Scitovszky házelnök — ha hiteles a karzuslap tudósítása — beszédet mondott szombaton este a Csilléryék vacsoráján, amelyben a rokonszenv hangján emlékezett meg a keresztény községi párt politikájáról. A mondatok, amelyek a házelnök szájából közismert ropogós szavakban elhangzottak, kissé — engedetem a kifejezésért — gumiszerüek, Kicsit nyúlósak, kifordíthatok és befordíthatok. Valahogy minden gondolatra azt lehet mondani, hogy, ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes. Állapodjunk meg abban, amit talán a köztiszteletben álló házelnök is alá fog írni, hogy: sokat beszélt, de semmit sem mondott. Igaz, hogy valami olyasmit olvasunk, hogy „jól érzi magát a légkörbenamelyet Csilléryék és Zilahi Kissék terjesztenek: ez azonban valószínűleg az udvariasság szava. Hiszen azt még sem mondhatja, hogy rosszul érzi magát közöttük, ha már elnöki kötelessége révén megjelent a vacsorájukon. A házelnöknek azonban tapintatlanságot nem szabad elkövetnie. Pedig megtörtént, hogy a sima modorú Scitovszky ezúttal tapintatlan volt, amikor azt mondta: „Mély hálával és elismeréssel vagyok az éleslátásu és bátor orvosok irányában . . ." *Hát bocsánatot kérünk, az orvosok mellől a fogorvosokat mi nem engedjük elsikkasztani és ha az udvariatlanságot olyan kitűnő férfiú követte is el, mint Sá- tovszky Béla, ezt akkor is kikérjük magunknak. Az állam mostohái Miért kapnak a főváros tisztviselői kisebb segélyt, mint az államiak ? A főváros tisztviselői körében napok óta erős türelmetlenség észlelhető, aminek az az’ oka, hogy az átmeneti segélyt még mindig nem kapták meg, holott az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak már tiz nap előtt birtokában voltak annak. A városházán a késedelemért az elnöki osztályt okolják, amely igen lassan dolgozik. A panasz egészen jogos, hiszen a tisztviselők ma tnár ^.sak felét tudják venni azért a pénzért, 4jűnt tudtak volna vásárolni, ita tiz nap előtt ők is hozzájutnak. Az átmeneti segély dolgában különbeni a nemzet- gyűlésen interpellált Homonnay Tivadar, aki azonban választ sem kapott felszólalására. Ő is szóvá tette, hogy a tisztviselők részére kin Palit rendkívüli segélyt még mindig nem adták ki. De nagyon kínosan érinti a főváros tisztviselőit az is, hogy szemben az állami tisztviselőkkel sokkal alacsonyabb összegben kapják meg a rendkívüli segélyt, mint amilyen összegben azt az állami tisztviselők részére a rendelet kiutalta. Külön is sérelmes azi, hogy a főváros közoktatásügyi személyzete szintén kisebb összegben kapja ezt a rendkívüli segélyt, mini az állami alkalmazottak. A miniszitereln'ök a múltkor nagy beszédben mondta el, mit fognak kapui a tisztviselők. Nos, a főváros tisztviselői a segélyeket sokkal kisebb összegbe <n k a p j á k. A 8000— 10,000 koronás latitiidökről van szó, amelyet ezek a tisztviselők nem érnek el és arról van szó, hogy a tisztviselők háztartási alkalmazottjaitól a segélyt megvonták. A fővárosi tisztviselőknél például a nyolcadik rangosztályban 1500 koronával kevesebb segélyt kapnak, mint az állami alkalmazottak, a hetedik rangosztályban pedig havonta 3000, a hatodik rang- osztályban szintén háromezer, az ötödikben pedig -1500 koronával kevesebb rendkívüli segélyt kapnak, mint amennyit az ugyanolyan törzs-fizetésbeli állami alkalmazottak részére a legutóbbi kormányrendelet kilátásba helyezett. Ugyanilyen skála van a főváros tanügyi személyzeténél, ahol azt látjuk, hogy például a most kinevezendő állami tisztviselő havonta 14,766 korona segélyt kap, ugyanakkor pedig a fővárosnál huszonegyévi szolgálat után egy tisztviselőt 13,557 koronával elégítenek ki. Az a kezdő igazgató a közoktatásügyi személyzetnél, akit az államnál igazgatói cim és rang illet meg, a hatodik rangosztályban havi 19,766 koronát kap, mig a legidősebb fővárosi igazgató 19,927 koronát. Ha a belügyminiszter nem is válaszolt Homonnay interpellációjára, annak elhangzása előtt bizalmas beszélgetésben némi Ígéreteket tett. Az a kérés ugyanis, hogy az annak idején három fizetési csoportra osztott fővárosi tisztviselőket újra kell kategorizálni és ugyanolyan rendkívüli segélyben részesíteni, mint az állami tisztviselőket. Rakovszky Iván belügyminiszter erre vonatkozólag magánbeszélgetés közben ígéretet is tett. Csak megemlítjük még, hogy a székesfőváros tanácsa a tisztviselők kérelmét már régebben magáévá tette és még 1922 decemberében, a közoktatási személyzetét pedig 1923 januárjában a belügyminiszterhez felterjesztette és kérte, hogy az állami és székesfővárosi tisztviselők között mutatkozó rendkívüli segély-különbözet 1922 december elsejétől visszamenőleg kiutaltassák. Eddig egyik kérelme* sem intézték el. • a 9 Olvasóinkhoz! Abban a tudatban állunk olvasóink elé, hogy kérésünket, amelylyel jövünk, nem kell bőven megokolni akkor, amikor mindennek az ára hatalmas lendülettel szállott fel. A Fővárosi Hírlap olvasóközönsége belátja, hogy olyan tartalmas, sokoldalú, rendkívüli áldozatokkal előállított újság, mint amilyet minden héten kezébe adunk, nem küzdhet meg másként az általános drágulással, csak ha előfizetői is meghozzák a szükséges áldozatot. A legutolsó, akkor is- rendkívül mérsékelt áremelés óta a papír ára 300 százalékkal, a nyersanyagé 200 százalékkal és a munkabérek szintén száz százalékkal emelkedtek, de drágább lett a szellemi munka is. Mindezek figyelembe vételével, a Fővárosi Hírlap évi előfizetési dijat 2000 koronában, egyes számok eladási árát pedig 40 koronában vagyunk kénytelenek megállapítani Bizonyosnak vesszük, hogy előfizetőink ezt természetesnek találják és őszintén méltányolják a mi helyzetünket. Kurzív bébik. A kurzív bet ük természetír,aiizát és minemüségét kell az olvasó előtt előbb leleplezni, hogy megérthesse a mondanivalónkat. A kurziv betű vékony, hajszálasan d ii 11 szedés, amelyet némely esetben ritka, szórt betűkkel pótolnak. Arra való, hogy ezzel az író nyomatékot tudjon adni a mondanivalója egyes szavainak, mondatrészeinek, néha egész mondatok, vajgy mondatsornak is. írásban ezt az aláhúzás pótolja ’és a nyomdának szóló jel is az aláhúzás, mert a nyomda az egysizer aláhúzott szót kurziv, vagy ritka betűvel szedi. Az egyik kur- zusilapban ezek után a következő mondatot olvassuk a következő tipográfiával: „Ezutám, Sipőcz Jenő tett hitet amellett, hogy a polgárság élén t o- vtább halad a megkezdett utón,“ Hát ehhez a tipográfiához, ezekhez a ritka betűkhöz lenne néhány szavunk. A cikk Írója — úgy látszik — fontosnak tartotta, tehát aláhúzta, hogy hitet tett a polgármester. Különös korszakot élünk! ma, amikor minden héten, de ha lehetne minden félórában hitet tétetnek az emberekkel és hitet tesznek az emberek. Hát nincsenek nagy elveik, hatajmas megingathatatlan lelki közösségük, ami minden esküvésnél szentebb és kötelezőbb? De általában, annyira nem hisznek egymásnak, hogy folytonosan biztosítani kell egymást; ime még mindig itt vagyok? A mondatka másik aláhúzását, ritkítását, őszintén szólva, hibásnak tartjuk. Az ö szempontjukból nem az fontos, hogy Sipőcz polgármester ,,a polgárság élén tovább halad a megkezdett utón“; Jianem az, hogy „a polgárság élén tovább halad a megkezdett utón", ők azt a Sipőczöt akarják látni, akit ők <altakitottak ki olyanná, amilyen, és nekik nem az a fontos, hogy tovább haladjon. Egyébként szolgáljon megnyugvásukra, hogy csakis a megkezdett utón haladhat. Más utakat neki nem adott végzete. Vevő kerestetik. Egv kicsit fojtogatja azembei- nek a torkát a keserűség, amikor az uiságok hirdetési rovatát olvassa és kiderül, hogy minden eladó, csak ve,vő kerestetik. A korona kurzusának minden nagyobb romlása odalöki az embereket a nyomorúságba. a tehetetlenségbe, abba a helyzetbe, ahol minden, de minden eladó. Nem is lehet csodálni ezt, hiszen a fixfizetéses emberek a hónap elsején megindultak 0.20-as koronával és bevégzik a hónapot 0.12-ec koronával. Közben óedig a hús ára 500 koronáról 1200-ig emelkedett és a vendéglőben a 200 koronás húsételt ma 600 koronáért adják. Ilyen körülmények között tényleg eladja az ember mindenét, az aranyóráját, a könyveit, a télikabátját, a lepedőjét, sőt akadt olyan ember is. aki 3 iegesmedvé- j é t kénytelen áruba bocsátani. Bevalljuk, a fájdalmas körülmények között is nevetnünk kellett, amikor az egyik újság hirdetései között ezt olvastuk: JEGESMEDVE. j gyönyörű példány, eladó! I Cim megtudható Schwarz Jó- I zseí hirdetőirodájában. And- rássy-ut 7. sz. Vájjon ki vállalkozik egv gyönyörű példány jegesmedve megvételére, hazavitelére, a lichítihofos lakásban való tartására, minden napon finom halacs-
