Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-10-17 / 41. szám

2 Budapest, 1923 október 17. hogy ezáltal a tehetségeseket háttérbe szorítsa, ne­hogy féltenie kelljen valakitől a hatalmát. így azután nem lehet csodálkozni, hogy ,az egyik baklövés a másikat érte. hogy akárhányszor való­sággal az ablakon dobták ki a pénzt, mert a min­denható jelszavak ezt Így kívánták. Körülbelül egy esztendeje történt, hogy a gáz­gyárban rendkívüli módon felgyülemlett a koksz, amelynek értékesítése nagy nehézségekbe ütközött. Szinte megmentésként kellett volna üdvözölni, hogy Krausz Simon, illetve az Angol-Magyar Bank ajánlatot tett az akkor hétszázmillió értékű koksz átvételére. Wolff ék azonban hamarosan készen voltaik a vá­lasszal :-— Zsidó banknak nem adjuk. Nem is adták. Később azonban mégis túladtak rajta. Megvette a kokszot az állam, amely azonban csak öt hónappal a vétel után fo­lyósította a vételárat. Ez azt jelentette, hogy a korona áresése révén csak ötödrészét kapta a főváros annak az értéknek, amit a bank fizetett volna. Az állaim megvette a hétszázmillió korona áru szenet, de leromlott koronával fizetett, mig az Angol- Magyar Banktól azonnal meg lehetett volna kapni a tekintélyes összeget. Ilyen kereskedelmi és közgazdasági énzíékkel dolgoznak Wolff Károlyék. Rettenetes veszteséget jelentett ez Budapest közönségének. Hiszen ha akkor, amikor a bank megtette az ajánlatát, azt elfogadták volna, nem kellett volna negyedmillió dollárt a gázgyárnak idegen tőké­sektől íf el vennie, a melléktermékek elárusi- tásíára részvénytársaságot alapítani és a hasz­not külföldre vinni. Wolff harca Vass miniszter ellen A kórházakról Wolffék akartak lemondani az állam javára A fővárosi kórházak helyzete bizonyára1 nem rózsás és igazat kell adni Wolfféknak, amikor a kór­házak érdekében harcot indítanak. Az izzó felhábo­rodásnak azonban, amelyet a többségi pártnak még mindig aktivitást mutató töredéke Wolff személyes vezetésével produkál, két oka van. Az egyik, hogy Wolffék még mindig nem tudják, hogy a kórházi dijak megállapításánál nem a miniszter személye, hanem a minisz­térium a kerékkötő. így van ez időtlen idők óta. A bürokrácia tagadó szelleme minden esztendőben megnyilatkozik a nép­jóléti minisztériumban csak úgy. mint megnyilatko­zott a beliigyben is, amikor az ápolási dijak ügye oda tartozott. A második oka az izzó felháborodásnak az. hogy Wolff Károly politikailag akarja, kompromittálni, vagy ha módjában áll, lehetetlenné tenni Vass Józse­fet, >a népjóléti minisztert. Ez is egészen természetes, hiszen Wolfi és Vass egyazon politikai pártnak a taglal A párt ketté van repedve már régóta, de a szét­válás liquidáiláisának még akadályai vannak. Wolff Károly azonban már szintéri régóta úgy viselkedik pántja miniszterével szemben, mintha a legélesebb politikai ellenfelek volnának. Fátyol bo­rítja még mindig ezt a helyzetet, de tény az, hogy a politikai ellentétek kettejük között áthidalhatatlanok. És tény az is, hogy amikor Wolff Károly a kórházi ápolási dijak kérdésében bombákat röpit Vass József népjóléti miniszter felé, akkor tulajdonképen Wolff Károly, Gömbös Gyula és Eckhardt Tibor fajvédő vezére támadja Vass Józsfet, aki vi­szont gróf Bethlen István felfrissülő pártjához j fog minden bizonnyal csatlakozni. Harc lehet a városháza és a népjóléti minisz­térium között az ápolási dijak körül, de Vass Jó­zsef miniszter személyét csak rosszindulattal lehet belevonni ebbe a küzdelembe, mert Vass József volt az a miniszter, aki eddig a legtöbb megértést tanusitotta a íövárossal szemben. amikor az állami tartozások folyósitásiáról tárgyalt és gyorsan cselekedett is ebben az ügyben. Különben is Vass miniszter erőteljesen megcáfolta Wolff Ká­rolyiak azt a felelőtlen kijelentését, mintha iaiz állam meg akarná fosztani a fővárost a kórházaitól. Ellen­kezőleg : mi még igén jól emlékszünk arra, hogy egy időben éppen Wolffék fenyegették meg a kormányt azzal, hogy a deficites fővárosi kórházakat az állam nyakába fogják sózni. Igenis ők voltak azok, . akik le akartak mondani az állam javára a kórhá­zakról, azokról a kórházakról, amelyeket „a pol­gárság verejtékéből építettek és nagyszerűen beren­deztek“ . . . De még a Biárczy és az előző raasimek idején ... VI.,RéTai-utca 18. KIS KOMÉDIA Telefonsz.: 14-22. I Minden este Rótt és Steinhardt felléptével „Három a kérő“ és „Der gelbe Rock“. Kezdete pontban 8 órakor. BorventósiUiber, Hsmethy Pénteken lesz a tanácsnokválasztás Milyenek az eshetőségek ? A tanácsnok választások megejtése most már egé­szen bizonyosan meg fog történni. A Wolíf-uiralom még egy alkalommal akarja hatalmát vagy kegyelmét gyakorolni a főváros tisztviselőivel szemben. S i- p ö c z Jenő polgármester ugyanis értesülésünk; szerint péntekre, október 19-ére hívja össze a tanács­nok-választó közgyűlést. Ezen a rendes közgyűlésen töltik be az üresedés­ben levő három tanácsnoki állást. Termé>- szetesen a korteskedés a legnagyobb mérteikben meg­indult és az a kilenc főtisztviselő, akiket a tanácsnoki állásra jelöltek, a legnagyobb erőkifejtéssel indul néki a küzdelemnek. A most betöltésre kerülő állások kö­zött van olyan, amely több mint egy esztendeje üre­sedésben van és több mint egy esztendeje folyik a taktikázás. Azt mondhatnánk, hogy éppen ideje már, hogy be legyenek töltve a tanácsnoki állások és mégis — bármilyen ellentétesnek lássék is ez az állitás — ildomtalanság önköltségük biztos tudatában választani, amikor egy esztendő előtt is megejthe t- ték volna a választást. A lehetőségek, az eshetőségek, ma teljesen kiszá­míthatatlanok. Hiszen egy széteső pártnak utolsó élés­megnyilvánulásával állunk szemben. Olyan párt áll ma Wolff Károly vezérléte alatt, amelynek h á- rom negyedrésze vagy élig érkezett már, hogy uj politika szolgálatába sze­gődik, vagy menekülni szeretne a régi. k öt e 1 é k jármából. Hogy az ilyen széthúzó fo­gat miként fog felborulni, az a jövő péntek titka. Ha azonban szabad logikusan gondolkodni, akkor az a valószínű, hogy az első helyen jelöltek kerülnek ki a válasz­tásból győzedelmesen. mert ez a három férfiú: Borve ndégh Ferenc, Liber Endre és Néraethy Béla olyan kiváló tiszt­viselők, akiket az elkövetkezendő rezsim is bizonyára szívesen fogad. Ezt diktálja a logika akkor, amikor a Wolff-párt háromnegyedrésze ma már az uj re­zsimnek szeretne dolgozni és az uj rezsim fejével igyekszik gondolkozni. Meglepetések azonban — mint ezt mindenki tudja — ennél a társaságnál soha sincsenek kizárva. Szabotál a közmunkatanács Amerikázás az építkezési engedélyekkel Mikszáth Kálmán állította föl valaha a tételt, hogy Magyarország (persze akkor még a Nagy-Ma_- gyarország) évi mérlegét az adja meg; hány vagon búza termett a Bácskában, hány hektó bort szüre­teltek a Hegyalján és hány regényt Irt Jókai? Bját- ran hozzátehette volna azt is- hogy: és hány h á® épült ez esztendőben Budapes­ten? Fájdalom, a mérlegnek ez az utolsó része Te- leszky János épitkezés-beszüntetö szerencsétlen rendelete óta kétségbeejtóen passzív. Mintha most mégis mozdulni kezdene valami. El­készült az építkezési törvény végrehajtási utasítása, megalakult aß uj LÁB és a magánvállalkozás is kezd életijeit adni magáról. Alig azonban, hogy egy kis mozgolódás észlelhető: oda áll kerékkötőnek az elaggott Közmunkatanács, amely egész sivár életé- bein mást sem tett, csak akadékoskodott. Az amit a Közmunkatanács most cselekszik, a legjobb akarat­tal sem nevezhető másnak, mint szabottálásnak. Most, amikor a főváros gazdasági életének meg­indítása legelső sorbart attól függ, hogy lesznek-e építkezések, vagy sem,- a Közmunkatanács hónapokig hagyja heverni az építési engedélyeket, ahelyett, hogy minden építkezést tárt karokkal fogadnának és minden telhető módon segítenének. Pedig most tech­nikus ember áll a Közmunkatanács élén Z i e 1 in s z k y Szilárd személyében, aki szó v al olyan nagy súlyt szokott helyezni az építkezések megkezdésére. Mindennek dacára azonban az építkezési enge­délyekre hónapokig kell várnia annak, aki dacolva a közhittel, amely rossz üzletnek tartja az építkezést, elszánják magukat arra, hogy építkezésbe fektetik a tőkéjüket. Amíg a Közmunkatanács ráadja fejét a döntésre, a merész vállalkozó százszor is meggon­dolja magát, hogy ne menjen-e vissza tőkéjével még egy kicsit szerencsét próbálni -3> tőzsdén. De nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy ezek a halogatások, vagy szabotálások a tönk szé­lére sodorhatják azokat akik az építkezésre már rá­szánták magukat. Hiszen ezek az emberek leszerződnek a vállalkozókkal, beszerzik az építőanyagot amikor a Közmunkatanácshoz benyújtják az építkezési enge­délyre vonatkozó kérelmüket. Éppen úgy ki vannak tehát téve a mai galzdasági élet szeszéiyességérnek mint azok, akik a tőzsdén játszanak. Hónapokig kül­detnek, hogy megkapják az építési engedélyt, amely nélkül nem kezdhetik el a munkát. Ha valaha, ma igazán megérett ez az intézmény a megszüntetésre. Évtizedek óta folyik a küzdelem ennek a kerékkötő szervnek az eleven életből való kikapcsolásáért. Most végre be kell látni, hogy ezt a szomorú játékot a közérdek veszélyeztetése nél­kül nem lehet tovább (folytatni iOS&MéNySK, • • • Baransky Rubeljei. A Rubeleket megértjük, sőt megértjük Baransky városatya urat is, amikor a szerinte 30 40 éve ittlakó Rubeleknek magyar ho­nosságot akar szerezni. Ezt a Baransky Gyulát meg- értjük, de nem tudjuk megmagyarázni, miért nem szállott síkra akköK amikor az ellenzék egész éj­szaka küzdött egy tanácsi j-arvaslat ellen, amely sok­sok Rubelt, talán érdemesebb Rubeleket, mint a Baransky Rubeljei, fosztott meg jogaitól. Miért nem szállott síkra Baransky városatya ur akkor, amikor általános elvekért kellett küzdeni és miért exponálta magát csak akkor, amikor a saját klienseiről volt szó? Vagy talán ha nagyobb a jogok megszorítása, akkor több a kliens? Fátyol a cirkuszon. Wo iff Károly hosszú, na­gyon hosszú töprengés után saját, egyéni .•közmeg­elégedésére'' elintézte a cirkusz-ügyet. Fátvolt borí­tott a cirkuszra. Csilléry ártatlan és korrekt, mint a ma született bárány, amivel szemben viszont a bér­letet a bizottság pompásan intézte el. (Közben a Szózat a Rubeles Baransky nyakába kanyarin- totta a vizes-lepedőt, mondván, hogy ö csábította el az egyébként ártatlan Gsüléryt.) A bizottság tényleg helyesen és becsületesen Ítélkezett, de ebben Csil- léry tudósnak igazán nem volt valami különösen nagy érdeme. A többségi pántban azonban azt hi­szik. hogy ahol már semmi sem segít, ott még min­dig van egy eszköz: a gorombaság. Végső el­keseredésükben odavágták tehát, hogy az egész cir­kusz-ügy nem Csilléryék ügye. hanem ..belügymi­niszteri demagógia“. Kénytelenek vagyunk azonban a fátyolt mcgl ebben teni egy kicsit, ha másért nem, mert mi is segíteni akarunk Baransky Gyulának vizes-lepedővel való betakarásában. A keresztény- pártban ugyanis, úgy látszik, divattá lett a zsidókkal suba alatt való együttműködés. Nemcsak a Rubel- ügyben voltak ugyanis zsidók, hanem a cirkusz-ügy­ben is. A Baransky, Friedrich. Csilléry. Haller Olympiája számára ugyanis ugyanaz a Grünfeld Zoltán takarmánykereskedő biztosított tizenöt milliót, aki ma is bérlője a Fővárosi Cirkusznak Ezekutáu csak az az egy kérdeznivalónk van, mondiuk P e t- rovácz Gyula úrtól: miért pont a Rubelek miatt akarta Baranskyt kitessékelni a pártból és miért nem a Grüníeld miatt? Egy csésze valóban aromás kávéitalt1 csakis Meinl-féle pörköltkávékeverékekböl készíthet. Minden Meinl-íizletben naponta friss minőségben kapható! VILÁGHÍRŰ guthann-féle elszakíthatatlan munkaruhák, libériák, szövetruhák. GUTHANN J. ÉS TÁRSA, RákÓCZi-Út 16.

Next

/
Thumbnails
Contents