Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-02 / 18. szám
2 először azért érdemel különösebb figyelmet, mert hiszen :ai többségi pártnak eddig egyik ismert vezéregyénisége volt s igy alaposan ismeri azt a páirtot, másodszor Erekyröl tudott dolog, hogy a fővárosi közgyűlésnek is egyik legértékesebb egyénisége, aki alaposságával, szaktudásával, ötleteivel méltán keltett feltűnést minden ■egyes felszólalása alkalmával. A kilépése tehát most igen nagy veszteséget okoz a Wolff-pártnak. — Ercky magatartását ne csak az ő személyes lépésévetMnagyarázzuk, hámom úgyis, hogy a Wolff-pártnak egy csoportja a jelek szerint Erekyvel tart. Érthető ez és azt is könnyű meglátni, hogy főleg értékesebb, gondolkozó emberek állanak Ere Ily Károly álláspontján. Igaz, hogy a jelen pillanatban ezek még ne|m mozdultak meg és nem léptek ki a többségi pártból, viszont az alkalmas psziohoilíógiai momentum se érkezett el erre. Ez azonban csak idő — talán rövid idő — kérdése és sok függ Ereky tői is, aki ismételt nyilatkozatai szerint az irányítást kezébe óhajtja ragadni és igy nyilvánvalóan számit egy erősebb párt kialakítására, az értékes, reális erők összefogását célozva. —- Nem fér kétség hozzá, hogy Ereky Károly terveit jórészt siker koronázhatja, azonban meggyőződésem, hogy amikor erős és egységes pártot óhajt megteremteni, ahhoz a tagokat nem a kisebbségi pártok tagjaiból kell összehoznia. Megengedem, hogy innen is nyerhet egy-két embert, azonban uj pártja zömét a mai többségi pártból kell és lehet elhódítania, miután a többségi pártban tört utat az uj orientálódásra való időszerűség. Végeredményben a többségi párt gondolkozó emberei jutottak el arra az álláspontra, amire Ereky Károly, aki a pártnak eddig A múlt szombaton a nemzetgyűlés elé vitte Budai Dezső a csepeli kikötő ügyét. A dolog nem vert fel nagy port, hiszen mindenki tisztában volt .az- ! zal, hogy nem lehet a kormányt megtámadni akkor, amikor tiziemnégymillió francia franknak befektetését tudta eléírni és ezzel a háború lezajlása óta az első komolyabb külföldi kölcsönt tudta az ország sziámára biztositainá. Budai és társai azonban most egyszerre arra ébrledtök fel, hogy a külföldi tőke káros-és hogy a kormány a nemzetközi vámmentes kikötő megépítésével olyan konkurrenciát csinál .a főváros helyi kikötőjének, amely azt tönkretjeheti. Nem szólunk most! arról, hogy mindez akkor, amikor a törvényiayajslat a Ház előtt van, amikor aláirt szerződésekkel állunk szemben, amikor a Budapesti Vámmlentes Kikötő Rt. már megalakult, bizony csak eső után köpönyeg. Gróf Bethlen István miniszterelnök azonban,, akiinek a gazdasági kérdések iránt sokkal élénkebben kifejlődött érzékje van, mint az egész Keresztény Községi Pártinak és igy szombaton már a korai délelőtti órákban hire terjedt, hogy a miniszterelnök a csiepeli kikötő ügyét személyesen akarja megvédtem az oknélkiili és káros támadással szvem- ben. És valóban, a miniszterelnök nagy kitartással! várt Budai megnyilatkozására. Déli tizenkét órakor Bethlennek rendkívül fontos sajtókonferenciája leit volna, a megjelenteket azon ban félháromig várakoztatta!, mert előbb felelni .akart a csepéli interpellációra. Ennek a.z interpellációra adott válasznak azonban van. több nevezetessége is. Az előttünk fekvő gyorsírást)» jegyzetek mutatják, hogy gró'jt Bethlen István tökéletesen tisztában van azzal az óriási je- ltentőséggel, amelyet a kikötő Budapest életében játszani fog. Negyven éven át néhány rajongónak keresztelt lelkes ember kiabált csak a kikötő után, ma pedig Magyarország miniszterelnöke mondja: — Azt hiszem, a budapesti kikötőnek, de álr tálában Budapestnek igen nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy az ország fővárosa és az ország fővárosának kereskedelme a nemzetközi forgalomba bekapcsoltassék. igen nagy érdekek fűződnek ahhoz is, hogy ,a Dunán való forgatom minél nagyobb terjedelmet öltsön és hogy •ezáltal Budapest kereskedelmi téren is betöltse azt a jelentős szerepet, amelyre Európa ezen a helyén hivatva van. Ez a tisztánlátásnak a szava, azé a tisztánlátásé, egyik vezéregyénisége volt és, igy a felfogálsuk simult az ő irányi tó felfogásához.- Ismétlem, Erekynek erős pártot kell és lehet megteremtenie, abban a pillanatban, amint a pszichológiai momentum elérkezik azok számára, akik voltaké pen máris ővele tartanak, Márkus Jenő dr., min. tanácsos — Ereky Károly kilépését természetesnek tartom. Ennek elöbb-utóbb be kellett következnie. A megértők és a dolgozók más utón járnak, mint a gyűlölködtök és a rombolók. Ereky Károly a maga kiváló egyéni képességeivel, helyes gyakorlati érzékével nem követheti a többségi párt vezérét azon az utón, amely Budapestet és polgárságát a pusztulás veszélyébe sodorja. Ezért kellett tehát válni ok s ennek nyomán' — azt remélem — úgy a városi közéleiben, mini magában a törvényhatósági bizottságban a már régebben megindult tisztulási folyamat erőteljesebben fog megnyilvánulni. —■ Vájjon a többségi párt soraiból Ereky Károlyt a hozzá hasonlóan gondolkodók már most követni fogják-e és hogy a törvényhatósági bizottságban Wolfféikkal szemben a közeljövőben egíy uj átcsoportosulás fog-e bekövetkezni: azt nem tudom, de nem is tartom lényegesnek. Mert a lényeges az — és ezt bizton hiszem —, hogy a községi választásokon azok a komoly polgári rétegek, amelyek csordultig beteltek a frázisokkal s amelyek Budapest gazdasági talprelállítása érdekében a vállvetett, áldozatkész munkát tűzték ki célul: össze fognak találkozni Ereky Károlyival és egyesült erővel fogják megvívni a maguk győzedelmes harcát a jelenlegi dicstelen városházi rezsimmel szemben. íamlyetj a Fővíárosi Hírlap ‘esztendőkön át hiába'sürgetett. Ellenben rendkívül érdekes és nagyon. megszívlelendő az a pár mondái is. amellyel gróf Bethlen István miniszterelnök Budapest székesfőváros adminisztrációjáról mondott lesújtó kritikát. Az egyik helyen szó szerint ezeket mondta:-—- Ami a nemzetközi kikötő építésének kérdését illeti, ez magában olyan költséget okoz, hogy annak végrehajtására sem a főváros, sem a kormány külföldi segítség nélkül .nézeteim szerint nem volna kénes. Mert hiszen az a tizen- negymillió francia frank, laimielyet a külföldi pécüzcsoport bocsát a magyar kormány rendelkezésére, ma több milliárdot kitevő összeg, amelyet a főváros semmi esetre és ia; kormány is csiak igen nehezen tudna előteremteni. A főváros —- tudom — gyakran szívesen vállalkozik olyan kiadásokra, amelyek jelentős terheket képeznek rá nézve, végeredményben azonban a kormányhoz fordul, hogy azután a kormány legyen az, amely azokat a kiadásokat fedezi. Erőteljes és igaz jellemzése az a mai S i p ö c z- Wolff rendszernek, amely minden gyámolitást fölülről vár, mert saját erejéből semmire sem képes. Ezt a sokat, szapult liberális" óra alatt soha sem hallották a magyar miniszterelnöktől. De legalább látjuk, hogy gróf Bethlen István objektiv szemmel nézi a városházi eseményeket és most már nem csak újabb biztositékofc látunk ebben a nyilatkozatban, de feltaláljuk benne a megokolását is annak, hogy miért nem hajlandó a miniszterelnök a törvényesokokon kívül Wolffék élelmöghosszab- bitására. Mondott azonban még valamit a miniszterelnök: — A tárgyalások majdnem kompletté váltak és csak sajnálom, hogy a főváros azokat a kívánságokat, vagy részietkivánságokat és azokat a követeléseket, amelyeket a tisztelt képviselő ur is felhozott, kellő időben nem érvényesítette. A miniszterelnök tovább ugyan' íigyelme'ztet'tle a fővárost, hogy még talán varnak rések, amelyeken a kívánságok teljesíthetők, ha idejekorán jelentkeznek; de előbb idézett szavaiból az a vád csendül ki, hogy a városháza urai vagy későn (szoktak ébredni, vagy egyáltalán nem ismerik a főváros érdekeit és csak akkor jelentkeznek, amikor (befejezett dolgok elé állhatnak egy-egy Budai-féle interpellációval, amely ilyen körülmények között nem egyéb üres szalmacsépl'ésnél. felvilágosításai után a főváros lakosságának .közvéleménye, hogy a kormány nem alkudott el semmit. Hiszen nem egy francia pénzcsoport fogja hasznosítani a kikötőt, hanem egy Budapesten létesítendő részvény társaság, amelyben a magyar kormánynyal egyenlő alapár? vesz részt a francia pénzcsópprt. amely a tőkéket hozza úgy, hogy ebben a tekintetben a magyar kormány ingorenciá.ia, befolyása, ellenőrzése meg a tarifaképzés tekintetében is biztosévá lesz. Ennek a részvénytársaságnak megalakulása különben már meg is.történt, amint azt a megalakulásról szóló kommüniké a következőkben adja tudomásul: A Budapesti Vámmentes Kikötő Részvénytársaság április 28-án, szombaton este tartotta meg a m. kir. kereskedelemügyi minisztérium tanácstermében, báró Wimmersberg Frigyes államtitkár elnökletével alakuló közgyűlését. A közgyűlés elhatározta a társaság megalakulását. A társaság alaptőkéje 100 millió korona; ebből 60 millió korona névértékű részvény az államkincstárnak jut ingyenes apportja fejében. Alaptők,elemelés esetén ugyancsak ingyenesen biztosíttatott a felemelt alap- lőke 60 százaléka a kincstárnak. A., közgyűlés 15 miíhö frank névértékű, hét százalékkal kamatozó köl- csönkötvény kibocsátását határozta el Végül megválasztották az igazgatóság, tagjaivá: Hegyes- halmy Lajos volt kereskedelemügyi miniszter, nemzetgyűlési képviselőt. B e 1 a t i n y Artúr kamarai elnököt, rock Ede kormányfőtanácsos, fővárosi tanácsnokot. J á r m a y Elemér helyettes ál- lamtiiíkárt, a MFIR igazgatóját. König Tivadar helyettes államtitkárt, a pénzügyminisztériumban és Z i e 1 i n s z k y Szilárdok a kikötőügy kormánybiztosát. Francia részről megválasztották Bousquet Henrik, ^ Clav.e t József, Cheysso n Péter, Vari n-B e r n i e r René. gróf Saint-Sauveu r Armand és Laroche urakat. Az igazgatóság elnökéül H e g y e s h a 1 m y Lajos volt minisztert választották meg, a vezérigazgatói teendőkkel C l_a- y e 1 francia műszaki főtanácsost bízták meg. A fel - ügyelőbizottság tagjai Maka y Pál pénzügyminiszteri titkár és W i n d i s c h Hermann, a Pénzintézeti Központ igazgatója, francia részről des Abb ayes Róbert és le Ouesne Raimond urak lettek. Haláltánc a pincelokálban Tűzveszélyes lebujok a padláson Anita Berber-kultusz Széna-valuta a Fővárosi Cirkuszban A Fővárosi Hírlap számtalan cikkének ce- termn censeoja volt az, hogy vannak Budapesten pincehelyiségek, amelyeknek tüzveszélyessége a laikus előtt is szembetűnő. Fájdalom, amikor ezt olyan sokszor papirra vetettük, nem azokra a lebujszerii halál- kamrákra gondoltunk, ahol kérges munkáskezek szaporítják a nemzeti vagyont, hanem gondoltunk a mulatókra, a pincelokálokra, ahonnan léha férfiak és ledér nőfe* tombolása hallatszik ki éjszakánkint. haj-' naienkiní az utcára. Az emberélet azonban emberélet, aki emberi kötelességét teljesiti, annak a léhaság lovagjait és a ledénség papnőit is kötelessége megvédem. Ki is mert volna arra gondolni, hogy 1923-ban -lehessenek üzemek, amelyekben minden percben hajszálon függ a munkások élete? Törvények. rendeletek egész sora védi a munkás életét és a hivatalos személyek százai vannak elfoglalva azzal, hogy a törvények, rendeletek végrehajtását ellenőrizzék. Sokkal kézenfekvőbb volt az, hogy a léhaság vámszedöinek nem jut elegendő ellenőrzés. Reméljük, hogy- a fecskeutcai halálpince tizenöt halottja tényleg borzalmas mtőjel volt a kötelességüket lanyhán teljesítő hatósági közegek számára. De intőjelnek kell lennie ennek arra is, hogyha a munkások erkölcsi magaslatát meg nem közelítik is a földalatti lokálok diszes vendégei, de azok is emberek, azoknak az életét is meg kell védeni a kapzsi lokáltulajdonosok fukarságával szemben. Ezek az emberek mérhetetlen összegeket zsebelnek be és a ,-íényes“ pinceoduk tűzbiztonságáról, hacsak a hatóságok a nyakuk közé nem sóznak, igen szívesen megfeledkeznek. Sőt eny- nyire sem mennénk az engedékenységben, mert a fecskeutcai halálpince pokla azt a tanulságot vonatja le velünk, hogyha már munkahelyek számára nélkülözhetetlenek is a pincehelyiségek, semmi szükségét nem érezzük annak, hogy emberek, többnyire részeg, öntudatukban korlátozott emberek százait zsúfolják össze földalatti kéjtanyákon. Amikor a hatóságok a földalatti műhelyeket a legszigorúbb vizsgálat alá vetik most. nem szabad rnegieJedkezniök a pincében tobzódókiról sem, akik az ailkohol és az erotika hatása alatt szinte öntudatlanul rohannak esetleg a saját vesztükbe. Kérlelhetetlen szigorúságot szeretnénk ezen a téren látni, hiszen semmi néven nevezendő magasabb érdek nem fűződik ahhoz, hogy Budapesten gombamódra szaporodvfom£ov7JÍ/j?Mr Budapest, 1923 május 2. Sokkal fontosabb azonban az, hogy Budaiék vádjaival szemben most már nyugodt lehet gróf Bethlen Gróf Bethlen kritikája a fővárosról A csepeü kikötő jövője—A miniszterelnök megokolta a francia tőke szükségességét A későn ébredő és anyagi eszközök nélkül vállalkozó főváros
