Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-28 / 9. szám
Budapest, 1923 február 28. f! 3 Tarthatatlan állapotok a vízműveknél Ereky Károly nyilatkozik a Fővárosi Hirlapnak az adminisztráció, valamint a műszaki berendezés hibáiról A budapesti viz katasztrófájáról bőségesen hangzottak el az utolsó két hétben indu- lats zavak, jajgatások, bölcselkedések és laikus vélekedések. Természetesen ebben a hangzavarban a budapesti közönség élénken szomjazott a vizen kivid az ígért szakvéleményre is, amely kellő és logikus magyarázatát adná annak, hogy miért kell Budapest közönségének viz nélkül szenvedni? , Az alábbiakban ilyen szakvéleményt akarunk olvasóinknak adni. Aki megnyilatkozik a következő sorokban, nemcsak szakember, de egyben .a, jól informáltságot sem lehet tőle megtagadni. A nyilatkozóó Ereky Károly mérnök, tehát nem Ereky, a városi potentát és nem Ereky, a politikus. A nyilatkozat hitünk szerint rendkívüli . feltűnést (fog kelteni, hiszen amit Ereky mérnök elmond itt, mindaz a logika vaserejével bizonyít. Olvasunk ebben a nyilatkozatban lesújtó kritikát a főváros szociálpolitikájáról, amely üzletet akart csinálni a vízből. Olvasunk tízesztendős halogatásról és olvasunk a vízpazarlás tobzódásáról, amelyről a Fő vá- i o s i Hírlap már esztendők előtt lerántotta a leplet — az illetékes ügyosztály által szolgáltatott pontos adatok alapján. Külön érdeklődésre számíthat Ereky nyilatkozatának az a része,- amely tisztán technikai . szempontokból foglalkozik a vizkatasztróía kérdésével és a technika legmodernebb vívmányainak ismeretében tárja fel a bajokat. Ereky Károly .nagyszerű nyilatkozata egyébként a következő:- Ami ma főváros vízellátási ügyét illeti, ez a súlyos probléma méltán foglalkoztatja az egész lakosságot. Már csak azért is. miért jó idő óta nincsen viz. Természetesen szakértői megvilágításban kell a kérdést látni és elbírálni. Először: vájjon ez a súlyos helyzet elkerülhető lett volna-e? Másodszor: milyen preyentiv iutézke- i dések szükségesek, hogy a mostani eset ne ismétlődjék meg többé. De fontos kérdés marad az is, ki vagy kik a felelősek, történt-e mulasztás. mily mértékű, továbbá elkerülhető lett volna-e a katasztrófa? — Az egész ügyet a következőkben világítom meg: Ott kezdem, hogy állítani, ahány csap vau. Ma egyetlen vízóra tízezer koronától húszezerig belekerül, de ez nem minden, mert hiszen a csőhálózatokat is át kellene építeni. — A fővárosi vizmizériának ez az egyik, az adminisztratív oka. Most nézzük közelebbről, a műszaki részét. Ez még érdekesebb, még tanulságosabb. Kiindulhatunk abból, hogy maguk a telepművek és igy a vízmüvek főcsatornái is áradásos területen húzódnak. Ha már egyszer igy van, akkor c helyzetből önként Következik, hogy a főcsatornákra állandóan és fokozott gondot kellett volna fordítani. Azonban ez soha nem történt meg, legalább tiz év óta egyáltalán nem. Behozták és általános elvvé tették, hogy a vízművek karbantartását csak úgy, mérlegegyensülyezásilaig: oldják meg, azaz a vízművek bevételei úgy voltak előirányozva, hogy csak a kész kiadásokat fedezzék. Emiatt a karbantartásra és egyéb beruházásokra nem fordíthatnak semmit és igy nem csoda, ha hosszú évek során az áradásos területen levő csatornák tönkrementek. — De az is tudott dolog szakértők előtt, hogy az ikercsatorna rendszere nem jó. Logikus: az ikercsatornák egyike, ha elromlik, akkor rögtön nagy a baj, mert kihat a másik csatornára. Viszont ha a csatornák egymástól távol vannak és egymástól függetlenek, akkor kerüljön bár hiba vagy nehezebb baj egyik csatornában, még mindig zavartalanul működhetik a másik! Az ikercsatorna rendszerének következménye azért olyan súlyos most a főváros vízellátásában. — Általán a főváros vízmüveinek egész műszaki berendezése elavult! Rossz hatásokkal működik. Nagy, óriási megtakarításokat lehetne elérni üzemkiadásokkal a mai körülményeink között is keresztülvihető bizonyos ■ újításokkal. És csakugyan az volna az igazi városi politika, hogy ezekkel az életbevágó kérdésekkel végre foglalkozzanak. Azonban mit látunk? Azt, hogy az illetékes hatóságok még a közgyűlés előtt is titkolóznak :— úgy a vízműveknél, mint a többi üzemeknél. Az a fővárosi vízmüveknél régóta tarthatatlan állapotok kísértenek és illetékesek ezt tudhatták, sőt tudták is. Ugyanis a vízmüveknél a legnagyobb hiba, hogy már öt-hat év óta, mondhatni, tiz évvel ezelőtt tudták, hogy a meglevő rendszer nem tartható fenn. Ez a rendszer megengedi a víznek bárki által való, bármilyen bosszú ideig tartó pazarlását. Budapesten mindenki szabadon fogyaszthat annyi vizet, amennyi jól esik neki,, miután nincs vízóra, nincs egyáltalán megfelelő ellenőrzés. Hogy mint pazarolta Budapest a vizet, a statisztika megmutatja: a magyar székesfővárosban fejenkint és naponta 230. litert fogyasztottak, ellenben Berlinben 80 litert. Természetesen ez nem jelenti azt, mintha Berlin nem volna oly kulturváros, mint a mi fővárosunk, hanem azt tanúsítja, hogy a német fővárosban vízórák ellenőrizvén a fogyasztást, mindenki lehetőleg csak annyit vett igénybe, amennyi szükséges. Fejenkint is sokat jelent a 80, vagy a 230 literes vízfogyasztás mértéke, annál inkább óriás jelentőségű ez az arány egy milliós városban. — Ismétlem, tiz évvel ezelőtt már vitatták, hogy rossz lévén ez a rendszer, változtatni kell rajta, mert előbb-utóbb, illetve ismétlődőié^ is megsínyli a lakosság. Azonban nagy akadály merült fel. A fővárosi építkezések hibássága. Mert Budapesten nincs külön csővezetékük az egyes lakásoknak, hanem a csövek keresztül futnak az emeleteken. Így áll elő az a lehetetlen helyzet, hogy voltaképpen minden lakásba is annyi vízórát kellene Összes üzemek kérdésében-innét van tehát az a nagy tájékozatlanság . . . CORVINSZíNHAZ Március 2-től 7-ig A SZERELEM KALANDORA Főszereplő: Mnita Berber és A TETTEK LOVAGJA Főszereplő: D©yilas Fairbanks Előadások kezdete: 5/.t5,7, 'ő 10 Exteisio^Télikert Március 1-től szenzációs uj műsor vil., Rákóczi-út 72, Kezdete 10 óra után. Kitűnő francia konyha. az emeleten. paplanért első útja SZALUI paplankirályhoz legyen. VII., Kertész-utca 35. sz. • átdolgozást vállal. Ismét drágul a tűzifa Március elsején megszűnik a mérsékelt vasúti tarifa — Purébl és Vájná tanácsnokok eredménytelen tárgyalásai Walkó miniszterrel Múlt év július dereka óta a tűzifa ána napról- napra drágul. A drágulásnak jelentékeny okozója a Devizaközpont, amely a legitim tűzifa-import bukaresti kifizetési igényeit inár hónapok óta alig 10 százalék erejéig elégíti ki. Ennek következtében a fővárosi készletek különösen megfogyatkoztak és igy a fokozottabb mértékben jelentkező kereslet automatikusain veri íel a piaczi árakat. A fövjáros tűzifa- készleteinek, az import mesterséges visszafejlesztése utján előidézett megfogyatkozását jellemzi, -hogy a nagy gőzfavágó üzemek, amelyek ezer vagonszámra szokták a tűzifát tárolni, ezidö- szerint legfeljebb 60—80 vágón készlettel rendelkeznek. A kisebb Saapritó üzemek meg teljesen fa nélkül állanak és üzemüket csak a szórványosan beérkező 1—2 vagon fával tudják, ugy-ahogy fentartani. A másik drágító tényező a tiizifapiacon a vasúti tarifa. A kereskedelmi kormány, hogy némileg eleiéi vegye a vasúti tarifa értéknövelő hatásának, másfél hónappal a november 20-iki tarifaemelés után a normális tarifaoszltlályból az I. kivételes díjszabási osztályba deklasszifiklálta a t ü z i fjei küldeményeket. Ennek eredményeként egy vagon tűzifa szállítása a román határról Budapestre 3200 koronával olcsóbbodott, amennyiben 13.200 korona helyett 10,000 koronába kerül. De persze, még igy is 10(1 kilónként 100 korona fuvardíjat kell fizetni a Míjv. azon szállítási teljesítményéért, amely békében 71 fillérbe került. A tariíajemelés november 20-án lépett életbe és a kormány január elsejével mérsékelte a tarifákat. 'Közben. azonban a tiizií.aárakra nézve illetékes helyi á r m e g á 11 aip i tó bizottság a 100 kg.-ként 132 koronás fuvardíj betudásával állapította mag a tüzifaárakat. És ezek az árak annyira beideg- zödtek a köztudaíbia, hogy megmaradtak a mai napig is, amidőn a fuvardíjak 100 kg.-ként 32 koronával olcsóbbodtak, mint a tájékoztató áriak megállapításának az idején voltaik. ‘A kereskedelmi kormány által a tűzifára engedélyezett fuvardijmérséklés azonban február 28-án lejár és az újabb mérséklés még nem lett meghirdetve, jóllehet már csak egy nap választ el ettől a terminustól. A tiizifakereskedök -érdekképviselete nevében dr. N a g y Valér igazgató a napokban eljárt P u r é b 1 Győző székesfővárosi tanácsnoknál, akinek . ügyosztályába a főváros riizifaellátásának ügyei tartoznak és a fuvardijmérséklés meghosszabbítása iránt megindított akcióban való részvételre öt is felszólította. Purébl teljes készséggel csatlakozott a közérdekű mozgalomhoz és társulva Vájná Ede tanácsnokkal, együttesen jelentkeztek kihallgatáson W a I k ő kereskedelmi miniszternél, akinél a ma érvényben levő tarifák további fenntartását kérelmezték. \V alkó miniszter azonban a nála járt két tanácsnoknak egyelőre csak kitérő választ adott. Nagy Valér dr. ezenközben a íakereskedök képviseletében eljárt Dezsöfify Aurél kereskedelmi államtitkárnál is, hogy a mostani tűzifa-tarifák érvényességének meghosszabbítását kieszközölje. Az államtitkár azonban már világosabban beszélt és egyáltalán nem helyezte kilátásba a mostani olcsóbb tarifa meghagyását és azzal érvelt, hogy a faárak általában emelkedő tendenciát mutatnak, minek folytán helyénvaló, hogy a tarifák is emelkedjenek. Nagy Valér dr. közölte a választ Purébl tanácsnokkal, aki megígérte, hogy a minisztérium illetékes osztályában kellő felvilágosítást fog nyújtani arra nézve, hogy gazdasági és pénzügyi szempontból mit jelent az, ha elavult tariíális szempontok kedvéért vagononként 3200 koronával drágítják meg a főváros tiizifaellátását. Megemlítésre való, hogy a (főváros normális fa- sziikséglete havonta; 4000 vagonra rúg. Ha tehát nem sikerül kiverekedni a tariíamérséklést február 28-ika utánra is: normális faimport mellett havonta közel 13 millióval drágulna meg fuvardijmegdrágulás czimén a főváros faellátása. , j
