Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-21 / 8. szám
I ^ra korona • T'iypnl/PlIorUlr putn)y>nm v mno x.r... . iStMniiiai»a»iiGi»gn!a»iiaHig»HaiüQj1tá(smigmmaiaig!Hia8siauia»iai8iBiiit3iiiatuaiiiBiiiaiiiaiiiH»idii!g ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán. évre 1000 K. Félévre 500 K. , _____ Szerkesztőség és kiadóhiva^ß y*7?, kaphatók a /a/.- VI. kér., Sziv-utca 18. sz. kiadóhivatalban. <2>&&<£>&<2) FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Telefon 737—15. szám. Megbukott a lex Joannovics Wolffék szeretnék kinevezni a választókat — Ellenzéki vélemény egy halvaszületett ideáról Mind-on szó, munden hang, amely a várost politika berkeiből kihallatszik, az eljövendő községi választások izgalmától reszket Kétségtelen, hogy a többségi párt sitlyos idegiagalmakon megy át ezekben a napokban és bizonyos, hogy ezek az izgalmak annál inkább [fokozódnak, minél közelebb kérőiünk az esztendő végéhe». Ahány beszéd, ahány felsizólaKás hangzik el a keresztény községi párt lójékán, valamennyi tele van indulattal, idegességgel és a katasztrófának nemcsak sejtésével, de biztos'’ tudásával is. Ez az oka annak, hogy annyira lecsúsztak az objektivitás talajáról, hogy ma már nemcsak la ellenzékkel, de a tanáccsal is hadakoznak és már a legtisztább szakkérdésbe is politikát kevernek. Nincsen kétsé® benne, hogy a gyengébb ideg1- aetiiek és az okosabbak nem fogják megvárni a bukást a miai rezsim düledező fedezékeiben., Éppen eaért minden valószínűség szerint mihamar megkezdődik a többségi párt bomlása, mert sokan lesznek, akik nem hajlandók tovább sorsukat Wolff Károly tört-tengelytt szekeréhez kötni. Nem az egyes frakciók fognak szétesni, hanem egyénenként távoznak majd azok, akiknek módjuk van önmagukat a jövőbe átmenteni. A vezérek, az exponált harcosok, az agresszív szólamok miiezzinjei természetesen nem tudnak már egérutat találni, de lessenek lalvezérek és higgadt viselkedésű közkatonák, akik ügyes fordulattal hátukat mutatják majd a rajongott fővezérnek. Inkjább politikai, mint a fővárost érintő érdekessége van annak, hogy Haller István akkor, amikor a keresztény ellenzék egyiittartása érdekében mon- étott beszédet, szükségesnek tartotta aláhuzottan hangsúlyozni, hogy a városi politikában viszont a kereszténysz.ocialisták tovább is együtt akarnak masírozni Wolff Károllyal és a fegyverbarátságot még szorosabbá akarják vele tenni. — A keresztényszociaiisták ellenzéki politikai állásjfoglalása — mondotta Haller — nem alte- tálja a keresztényszocialistáknak a tözs.égi párt keretén belül való helyzetét és itt a fővárosban alávetik magukat a községi pártnak Ugyanakkor, amikor Haller igy beszél, természetesen az ellenzék is mind erősebben szervezkedik és amíg a liberálisok a mai többség le nem járatott részét akarják magukhoz ölelni, addig a Kassayékkal karöltve haladó demokraták szemmelláthatóan erősödnek és valószinü- •ek látszik, hogy a jövő közgyűlésében ők lesznek a legerősebb polgári part. Éppen ezért ezen az oldalon a régi embereken kivül egynéhány uj ember is fog szerepelni a székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tagok jelöltjei között. A sok között meg kel! «műteni Kohn Hugót, a Magyar pamutipar r.-t. igazgatóját, Szántó Jenőt, egy nagyszabású részvénytársaság vezetőjét. A fiatalabb gjárdából dr. Sebeők Dezső ügyvédet, aki különösen pénzügyi jogi dolgozataival és sokoldalú közgazdasági tevékenykedésével vonta magára a figyelmet Nem lesz ftj ember a városházán, hiszen éveket töltött a főváros szolgálatában, ahol egyike volt a legkiválóbb »Kiadóknak. K pályázók között van dr. Deményi Aladár ügyvéd, aki különösen vámügyi kérdésekben kiváló szakember. Uj pályázó, bár a régi gárdából való dr. Reiner Ede, aki Budlapest fürdőváros megvalósítását tiizte ki és valósította meg több ilyen ügyre vonatkozó előterjesztésével és felszó*- laíá'sával. A többi kerületekben is több demokrata- programú pályázó van, akik között nem egy kiváló ember fog akadni. Wolfféknak nincsen más módjuk, minthogy a vigasztalan választási kilátásokról lehetőleg távoltartsák borús tekintetüket és újabb kísérleteket tegyenek a rnandátummeghosszabbitás, vagy a községi választójognak a maguk érdekeinek megfeleő legraffi- náltabb kialakítása érdekében. A mandátummeghosz- szabbitásra ma már nekik maguknak sincsenek túlzott reményeik, Joannovics Pál ny. államtitkárba vetik tehát minden reményüket, bár ellenzéki körökben azt mondják, hogy a napokban szárnyrakelt lex Joannovics máris megbukott Joannovics Pál a közhitben eddig úgy szerepelt, mint a többségi párt liberális pártjának — ha ugyan van ilyen — a vezére. Sikertelen kiválási és páríalaküási kísérletei után'• azonban némileg- meggyengült ez a hiedeleip és tartozunk megállapítani, hogy mindaz, amit iaz ő liberalizmusáról suttogtak egy időben, aljas rágalom volt a fajvédelmi front e kemény harcosával szemben. Mindössze annyi az igaz, hogy a kiváló fajvédő egyszersmind reálpolitikus is, amit soha olyan bölcsen be nem Igazolt, mint akkor, amikor a régi Petőfi-utcának nevét nem engedte Zsidó-utcának magyarostani, hanem megelégedett a K a z á r-ií tea elnevezéssel. A fajvédelmi alapon álló reálpolitikának nemesen klasszikus példája ez és ennél nemesebb példát csak akkor produkált, amikor most legutóbb előállott azzal a mentőövvel, amelyen Wolffék az enyészet vizéből szeretnének kievickélrú. A inentööv az lenne, hogy Budapesten csak annak legyen községi választói joga, akinek budapesti illetősége is van. Erre vonatkozólag a közgyűlési ellenzék egyik kiválósága a következőket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Elragadtatással vettünk tudomást Joannovics Pál elvi tarthatatlanul hasznos ötletéről, amely módszer élléniken emlékeztet a múltra, amikor a királynak jogában volt főrendeket kinevezni és igy a főrendiházban levő politikai erők sorában a kormány javára eltolódásokat előidézni. Wolff-Jonnovicsék most nem főrendeket, hanem választókat akarnának kinevezni. Mindenki nagyon jól tudja, hogy Budapest lakosságának, választópolgárságának és munkásságának igen nagy hányadrésze nem: szerezte meg a budapesti illetőségét. Nem szerezte meg egyszerűen a’zért, mert nem volt rá szüksége. Az autochton lakosság talán a világ egyetlen városában sem olyan kicsiny, mint Budapesten és nem tudom, hogy Wolff Károlyinak, a többségi párt vezérének meg van-e a budapesti illetősége, öt azonban a szavazati jognak a budapesti illetőséghez való kötése a legkevésbé sem érintené, mert ő félóra alatt meg tudná azt szerezni a maga számára. De vájjon ilyen könnyen menne-e ez más közönséges halandóinak is? Kötve hiszem. Precízen szólva, az ő vá- lasztóiknak alig lennének nehézségeik ezen a téren. De, hogy mi lenne a mi választóinkkal, azt méltóztassék elképzelni abból az elbánásból, amelyben ezek az emberek az egész kurzus alatt részesültek. Pompásan kitervelték tehát ezt a módszert, csak mi azt a belügyminisztert .szeretnénk látni, aMniek volna erkölcsi bátorsága a törvényhozás elé állam ilyen javaslattal, amelyet törvénnyé válása esetén méltán lehetne lex Joannovics-mk nevezmi. Világosan látható ebből, hogy az ellenzékem nem ijednek meg a Joannovics Pál mumusától, amely álomnak szép lehet Wolffék számára, de amelyet a kormány semmi szia alatt nem fog adoptálni. A várost politikának azután nem is igen van több aktualitása, Iegttölebb, ha még a londoni úthoz iüzött reflexiókról emlékezünk meg. Az ellenzéken nincs káröröm, de kétségtelen, hogy bizonyos elégtétel az ellenzék számára az, hogy minden u igi y történt, amint ezen az oldalon előre megjósolták. A főváros lehetetlen helyzetbe került azáltal — mondták az ellenzéken — hogy a franciákkal a megegyezés francia frank-alapon jött létre, az angolok1 viszont — ami egészen természetes — francia fnamk-aiiapon nem hajlandók megegyezést kötni Eljutottunk tehát oda* amit az ellenzék már annak idején kívánt, hogy az összes hitelezőkkel együttesen egyezzünk meg. Ez a közös értekezlet most meg is lesz és akkor az ellenzéknek az lesz az álláspontja, hogy kizárólag magyar koronákban, elviselhető összegben kontin- gentaltassék a fizetés. Koncentrált támadás Buzáth János ellen Wolff Károly tanulságai az Ereky-affér után E r e k y Károly egy kis csetepatét csinált a héten a világítási bizottságban a gázmüvek és a' villamosművek költségvetése körül és — ezt meg kell állapítani — a politikai háttér feltárása nélkül tárgyi okokból bizalmatlanságát hangoztatta a tanáccsal szemben. ö még az egész tanácsról beszélt. Nem igy azonban W o 1 f í Károly, aki angol-szász rokonaival való érintkezéséből, úgy látszik, uj energiákat merített. Ö már két részre osztotta a tanácsolt és ebből az oszályozá^ából élénk fény derül arra a keserű hangulatra, amellyel Wolffék az eljövendő községi választásokat várják. A többségi párt egyik a héten tartot/t énekézletén koncentrált és előre tudatosan megszervezett támadást intéztek Buzáth János alpolgármester ellen, akit — úgy látszik —• posszlbilisnek tartanak az utánuk következő ■ rezsim számára is. Itt nem a vízmüvekről van szó, amit B u d a y Dezső hányt Buzálth szemére és nem az üzemi bizottság késedelmes kiküldetése az ok, amit Ereky, Buzáth nevét nem említve, hozott fel; hanem a dolgok lényege Wolíf Károly a jövőtől rettegő szavaiban foglaltatik benne: — Vannak a tanácsban olyanok is, — mondotta, — akik többre értékelik a jövőbeli bizonytalan politikai lehetőségeket,mint a velünk való szolidáris együttműködést. Ezekét a tanulságokat vonta ie Wolff Károly az Ereky-affér után. Meg kell azonban állapítanunk, hogy Ereky Károlynak nem volt szándékában személyi harcot indítani Buzáth ellen és nem kivánt politikáit vegyíteni a dologba. Az affért Wolff, B u d a y és társai taposták át a politika vágányára, ök használták fel az Ereky által öntudatlanul adott alkalmat arra, hogy harcot indítsanak Buzáth János és meg nem nevezett tanácsbeli társai ellen. Nem tudjuk, milyen eredményébe! várnak Wolff
