Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-07 / 6. szám
üLLínjir-jütLiidíiEmniiiL ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 1000 K. Félévre 500 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban. vArosi, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI hetilap FELO.ÖS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Tizenkettedik évfolyam Ára 20 korona Budapest, 1923. februir 7. 6. szám. Bált rendezett szombaton a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége, kivették a részüket a farsangból a főváros alkalmazottai is és mi mód felett örvendezünk enntek, mert sok keserves, kinos munkanap után ők is megérdemlik, hogy 'kimúlássák magukat. Történt azonban ezen ,a bálon, a bálnak a rendezése körül valami, amit mi eseményként könyvelünk el még ha a különféle bálkirályok, bálkiír álynők és kaszinó-smokkok nagyon le is nézik ezért a fővárosi alkalmazottakat. Igenis a kort jellemző esemény volt az, amelyről itt be akarunk számolni és amelyet éppen annyira tartunk szomorúnak, mint a másik oldalon okosnak. \ A FANSz báljának rendezősége kimondotta, hogy utcai ruihában kell megjelenni a táncestélyen. És tényleg — mondják a jelenvoltak — a Vigadó termei szombatról vasárnapra virradó éjszakáim nélkülözték a frakkok és plasztronok csillogásált. De azért utcai ruhában is vigan mulattak a főváros alkalmazottai még a hajnali órákban is, amit el is kell hinni, hiszen a Városházáról a tisztviselőhölgyek olyan pompás galériája telik ki, hogy a legeslegelőkelőbb bál is elsápadhat irigységében. Ám tényleg sokan lenézhették ezt a szegényes bálit, amely bevezette a farsangi lehetőségek közé az utcai ruhát. Valaha az ilyen vakmerő újítók megbuktak az ötleteikkel, a bált pedig, amelyet rendeztek ország-világ' koldits-bálnak bélyegezte. De ma? Ma alighanem nagyon hálásak lesznek a mulatni vágyók a FANSz-nek mindén hipokritaságot félredobó rendezőségével szelmben, mert uj utat nyitott, uj lehetőségeket teremtett. Szomorú, hogy oda züllöttünk, ahol vagyunk, mert ma az a fővárosi tisztviselő, akinek nincs magánvagyona és mégis tud magának frakkot csináltatni, az alighanem megérett a börtönre. A dus-vagyonu fővárosi tisztviselőket nem igen ismerjük és csak boldogok lehetünk akkor is, ha legalább a mai nyomorúságos viszonyok között a tisztességes utcai ruha feltételének is meg tudnak felelni. Egészen természetes volt tehát a FANSz határozata, amely igenis lehetővé tette azt, hogy mindenki mulathasson, hogy ai főváros tisztviselőhölgyei és tisztviselői is mulathassanak a vigadói estén és ne csak az a néhány tisztviselő, aki mellékesen frakk-tulajdonos is, no meg némely előkelő professzionáitus bálozók, akiknek a frakkjuk mellett van egy-egy városházi barátja is. így azonban elérték azt, hogy maguk között maradtak, jól mulattak, becsületes, egészséges demokratikus világfelfogásra tettek szert, ha a professzionátus bálozók és problematikus életű divatkirályok százszor is koldusbálnak fogják keresztelni ezt az igazi, végre-valahára egyszer igazi polgári mulatságot. Ez a része az a dolognak, az, amit első szavainkban mátr örvendetesnek jeleztünk. Igenis, nemcsak a kényszer hatalma, a mu- latnivágyás ellenállhatatlansága jelentkezik ebben a tényben, hanetm megcsillan végre a polgári önérzet eddig hiába kutatott fényessége. A tisztviselők, a kispolgárság többi elemei mindenkor és mindenhol megfeledkeztek a maguk osztály- helyzetűről. Mert mi volt az, amikor a vátrosi tisztviselő a jó békeidőben frakkot öltött a bálra? Nem kellett sikkasztania, hogy ezt a luxust megengedhesse magának, de mégis nehezére esett ez a pésnzdobálás, amely nem volt máis, mint osztályhelyzetének megtagadása és dör-gölödzés egy magasabb társadalmi osztályhoz. Lett légyen ez a magasabb társadalmi osztály akár a báróké, akár a bankároké, azok megengedhették maguknak a frakkot, amelyet nem engedett meg a fővárosi tisztviselőnek akkor sem a saját gazdasági helyzete. Az osztály öntudatnak ez a hiánya azonban sokkal nagyobb bajba is sodorta a fővárosi tisztviselők egy részét, mint amilyen baj valaha a frakk árának kiizzadása volt. Az osztályöntudat teljes hiánya sodort számos tisztviselőt a bolsevizmus karjába, bolsevikiek lettek már akkor, amikor a polgárság iimmel-ámmal, szomorú erélytelenséggel még tartotta a maga elemyedt hatalmát. Özönével tódultak a szociáldemokrata pártba, amikor Imég a szocialisták néhány józanabb vezetője eléjük állt és azt mondta nekik: maradjanak kívül uraim, hiszen önök nem szocialisták, önök nem tudják azt sem, hogy mi a szocializmus, nekünk pedig csak szocialistákra van szükségünk. De ököllel is utat törtek maguknak, mert hiányzott belőlük az osztályon tudat. Hiányzott belőlük annyira, hogy az előkelő frakktól a gyűlölt vörös gombig lelkendeztek, ugrándoztak. Mert egyik sem jár nekik, egyik sem az ő szimbólumuk, sem a frakk, sem a vörös gomb: maradjanak meg az utcai ruha mellett, amelyet polgári önérzetünk egész melegével üdvözöltünk a vigadói bálon. Gratz Gusztáv nyug. pénz- és külügyminiszter nyilatkozik a Fővárosi Hirlap-nak Ausztria gazdasági és pénzügyi helyzetéről, az újra meginduló magyar és osztrák tárgyalásokról és azok kilátásairól Gratz Gusztáv dr„ nyugalmazott külügyminiszter és pénzügyminiszter hetek óta Bécsben tartózkodott s mo&t egy napra Budapestre érkezett. A Fővárosi Hírlap munkatársa ez alkalommal információ szerzése céljából fölkereste Gratz ■ Gusztávot, annál inkább, mert hiszen bécsi követ is volt és S-e i p e 1 osztrák birodalmi kancellár budapesti tárgyalásai óta igen fontos probléma az osztrák és magyar ügyek egymáshoz való viszonya. Mindenekelőtt, hiszen ránk nézve sem lehet közömbös, azt Igyekeztünk megtudni, vájjon _ csakugyan a rekonstrukció utján jár-e végre Bécs, illetve Ausztria? — Igen, — mondotta Gratz Gusztáv. — Eltekintve attól, hogy az egész Európaszerte ez év eleje óta megnyilatkozó politikai és gazdasági nyugtalanság hatása alól Bécs és Ausztria se tudja magát teljesen kivonná, mégis az a benyomásom, hogy az osztrák viszonyok a javulás, htján vannak és hogy Ausztria úgy politikailag, mint gazdaságilag is túl van a legmélyebb depresszión. — És az ismételten fölbukkant szociális és osztályetlentíétek miként alakulnak Bécsben legújabban? — A szociális feszültség azóta, mióta Bécsben mint magyar követ működtem, lényegesen enyhült. A tömegek sok mindenféle illúzióból kiábrándultak. — Illetékes bécsi körökben, de külföldi lapokban'is nem egyszer rámutattak arra, hogy Ausztria pénzügyileg is közeledik -az egyensúly helyreállítása felé. Excellenciád szerint van az ilyen reménynek komoly alapja? — Azok az erőfeszítések, amelyeket Ausztria a pénzügyi egyensúlya helyreáilitása érdekében tesz, különösen az adminisztráció egyszerűsítése utján, valóban bámulatra méltóak. Mondhatom, hogy ily irányú törekvése, céltudatos politikájának keresztülvitele még nagyobb munkát igényel, mint azt a kívülállók csak sei- tenék is. Oly nehézségek leküzdését kísérli-meg a kormány, hogy aki csak ezt látja, a legteljesebb elismeréssel szólhat róla. Természetesen a jövőnek alakulása nagyrészben függ attól, hogy Ausztria a részére kilátásba helyezett, a külföld által garantált kölcsönöket meg fogja-e kapni idején? E tekintetben még ma is bizonytalan az osztrák intézőkörökben a hangulat. Ha nem is valószínű, hogy a kölcsönök egy összegben fognak folyósíttatni, mégis számolni lehet azzal, hogy Ausztria a közeljövőben ismét támogatásban részesül a külföld részérőL Kérdést intéztünk ezután a Magyarország és Ausztria közt lefolyt tárgyalásokra és ezek hatására vonatkozólag és a következő választ kaptuk: — Úgy tudom, hogy a legközelebbi jövőben részletes tárgyalások fognak megindulni a két ország között — mondotta Gratz Gusztáv dr. — A tárgyálások alapja az lesz, amit Seipel kancellár legutóbbi budapesti tartózkodása alkalmával kölcsönösen megállapítottak. A nagy politikai kérdések úgy Seipel tárgyalásai során, mint most is, a meginduló konferencia alkalmával nem játszanak szerepet, ez természetes. Elvégre ezt kívánja Ausztria és Magyarország jelen helyzete. Ugyanis Ausztria és Magyarország mai helyzetében bármily politikai természetű megállapodás kifelé esetleg bizalmatlanságot keltene, félremagyaráznák, egyes köröket érzékenyen érintene. Pedig a mostani atmoszféra igen feszült már nemzetközi, európai értelemben és mindkét államnak eminens érdeke, hogy Ilyen atmoszféra mellett lehetőleg tartózkodjon: minden olyan cselekedettől, politikai természetű megállapodásoktól, amelyek kifelé bizalmatlan megítélésre adnak tápot — Miről lesz tehát szó a 'legközelebbi magyar-osztrák tárgyaláson? — A tárgyalások során mindenekelőtt elintézésre vár a választott bírósági szerződésről szóló kérdés, továbbá minden olyan ügy, amely végre tisztázni fogja a két ország közt a helyzetet, főleg a békeszerződés követelményének a szellemében. Elsősorban a békeszerződés iS2-ik szakaszát kell véglegesen értelmezni, gyakorlatilag is, azaz a régi monarchia közös vagyonának a felosztása vár befejezésre. A legközelebb meginduló tárgyalások hihetőleg elintézik ezt is. Ami a gazdasági kérdéseket illeti, osztrák részről rendes: külön szerződéses tarifával ellátott kereskedelmi szerődés létrehozáséra törekszenek. Az adott szituáció miatt azonban ennek a megvalósítására igen problematikus. Én alig hiszem, hogy sikerüljön, — ilyen szerződés létesítésére ma már nem kerülhet sor. Valószínűleg meg kell elégedni a létező kompenzációs szerződés javításával s ennek keretén belül is lehetőség kínálkozik aírra, hogy bizonyos magyar kívánságok — igy például a magyar borkivitelre vonatkozó — megfelelő rendezésben részesüljenek.
