Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-12-21 / 50-52. szám

Budapest, 1923 december 21. íositva legyen. Ha például az aranyparitásnak felét vagy a bókepairitásnok háromnegyed részét viszont­látta a háztulajdonos, részben kárpótolva lesz a hosszú évek nélkülözéséért és a lakásügy egészséges alakullísia is kellő tápot nyer. Azok. akik ingat.arcokat az aranyérték töredékén vásároltak, kb. a tőkeérték tiz-husz százalékán, most tetemes nyereségre is fog­nak szert tenni, melyekkel eddigi veszteségeiket tel­jes mértékben kiegyenlíthetik. Mindent egybevéve a lakbérek kérdése, az át­menet -nehézségeitől eltekintve a közönségben na­gyobb nyugtalanságot nem kell hogy kiváltson. Szertelen bérektől Budapesten tartani nem k'-li, de az ingatlantulajdonosoknak is megnyugvásul szolgál­hat az. hegy szertelen nyereségek elmaradása da­cára bizonyos komoly és stabilis bérjövedelemre van kilátásuk. Ez némi idő múltán további építkezést is lehetővé fog tenni. Sokat hallottunk arról, hogy a háztulajdonosok lakbéreket vesztettek ugyan, de vagyonuk állagá­ban nyertek. Ez téves beállítás. Az ingatlanok értéke a békéhez képest nyereséget nem tüntet fel, sőt veszteséget, mert aranyban számítva az ingat­lanok még nem érnek annyit, mint amennyibe kerül­tek. Azonban az egészséges lakbéralakulással a7 in­gatlanok értékvesztesége lassanként kfaragódik és miután jelenleg az ingatlanok értéke még az aranyér­tékhez képest 20—40 százalék ‘között mozog. a je­lenlegi állapothoz képest számottevő értékemelkedés áll küszöböm. Ez az emelkedés azonban még mindig nem annyi, hogy a lendületesebb nagyobb építkezést valószínűvé termi. Az uj házak lakbérei még mindig drágábbak, mint amennyire a régi házak emelkedni fognak. Ennek folytán az abszolút nyugvóponton még most sem vagyunk és a lakbérek kérdésében jövő ka­rácsonyig még sok hullámzás fog történni. 5 hatalmi féltékenység apró megnyilatkozásai nagy vi­harokat kevertek föl. Megtörtént, hogy Budapest fő­város polgármesterét első ízben az utcán eldobott szivarvégek ügyében szavazták le 1874 április 22-éi\ Thaisz főkapitány ugyanis rendeletet adott ki arról, hogy égő szivarveget nem szabad az utcán eldobni. Szentkirályi Mór szerint, ilyen rendeletet a főkapi­tánynak nem volt joga kiadni. Hiába védekezett Ka- mermayer Károly polgármester azzal, hogy az Ilyen csekélység miatt fölösleges szabályrendeletet kiadni, a választ nem vették tudomásul, azt napirendre tűz­ték: magyarán leszavazták a polgármestert. Egyéb baja nem is igen történt hosszú ideig. Q e r 1 ó c z y Károly volt a három Károly között a legtehetségesebb. Kétségkívül vezérlő elme volt. Sok maradandó alkotásával dicsekedhetünk még mi is — a hálátlan utókor. Qerlóczy harminc éven át volt tagjai a 'ta­nácsnak és negyedszázadon át ült az alpolgármesteri székben. Nem volt munkaköre a főváros mindjobban fejlődő adminisztrációjának, amelyben ne 'érezte volna jói magát ez a feltétlenül európai látókörű kiváló fér­fiú. Wildner Ödön írja róla: „Majd a kolerával, tífusszal viaskodik, majd itthon, külföldön kiállítást rendez; hol ott áll az árvíz ellen emelt gátakon, hol ott elnököl a katonaság és polgárság közti jó viszonyt tormás-virsli, sör és adomázás közt egyengető soro- zóebédeken.“ Ha országos ünnepségrendezés-, segélyakció-szer­vezés (Szeged, Torockó, Eperjes, Nagykároly katasz­trófája), emlékére gyűjtés szüksége merül fel, ki ve­zethetné buzgóbban, fáradhatatlanabbal, a nehéz tes­tet meghazudtoló mozgékonysággal, mint Qerlóczy. Tüzes magyar lelke ilyenkor oda is elragadja, amitől a csak „circumspectus“ visszahőköl; fr vállalja- Kos­suth Lajos nagyszerű temetésének politikai ódiumát s befeketíti vele „gutgesinnt“ conduitlistáját, csakúgy, mint a Szabadságharc-szobor ügyében indított nagy- erélyü kezdésével. Ki hathatósabb szószólója a taní­tók, képzőművészek, muzsikusok érdekeinek, ha fize- tésjavitás, epreskerti müvésztelep, megrendelések kellenek? Az egyéni érdekek meglátása és méltánylása ez, a közérdek mellett, s Gerlóczynak bizony sok ellensége szemére vetette, hogy miért nem hunyt kö­nyörtelenül szemet a mások egyéni érdekeivel szem­ben. (Különösen a kisajátítást szenvedők esetében, akiket a későbbi kisajátiíómester: Harrer Ferenc szel­lemesen nevezett el „kisajátítást élvezőkének.) Ám - Qerlóczy azt az elvet vallotta, hogy „hagyjuk élni“ a polgártársé ha nem akar tulszemérmetlenül a város rovására élni, hisz magánérdekek nélkül mozog-e igazán a közérdek, melyről oly ékesen szoktak sza­valni — a nem érdekeltek? * A Kamermayer, Qerlóczy, Kada triász sokáig uralkodott a városon, azonban mindig Qerlóczy utasí­tása szerint, mert ö volt hármuk között a legerősebb talentum. Ezen az alapon mindig ő volt a polgármester­jelölt, mig a közgyűlés kegye, amelyben azelőtt a bu­dai intelligencia uralkodott, meg nem változott. Egy­szerre azonban a VI.,- VII. és VIII. kerületek szup- remaciója következett el. Radocza, Tenczer, Mor­zsányi, Ehrlich, Rémi, Hűvös mint uj planéták kerül­tek a főváros finnamentumára. Erőpróbájuk akkor dőlt el, mikor Kamermayer meghalt. A régi párt, a budaiak és a IV. kerületiek Gerlóczyt akarták a polgármesteri székbe emelni. Qerlóczy föltétlenül meg volt győződve biztos győ­zelméről. Nem is tett keresztbe szalmát sem meg­választatása érdekében. Ezzel szemben ellenfele, Márkus József, hatalmas erőfeszítéseket végzett. Ger­lóczynak akkor Almády Géza volt a titkára, ö me­séli, hogy odahaza zongorázott, amig a választás folyt. És zongoraszó mellett vette hírét bukásának is. Bukása után duzzogva félrevonult, nyugalomba ment. Es vele kihalt a három Károlyok dinasztája. A három Károly Akikről Budapest Jubileumán megfeledkeztek Azon a díszközgyűlésen, amelyet a három városszótöbbséggel. Régi budai családból származott, a egyesítésének ötvenedik: évfordulóján tartottak meg a budapesti városházán, a múlttal igen kurtán-furcsán végeztek. Nem beszélünk ezúttal a Gsill'éry-féle ki­rohanásról, amelynek fölelevenitóse épenséggel nem tenné szebbé a karácsonyi hangulatot; de rá kell mu­tatni Folkusházy Lajos alpolgármesternek eljá­rására is, akinek isment ékesszólása ellenére is igen szürke, száraz szavai voltak akkor, amikor a múlt nagy alakjait említette. Beszédének ez a passzusa külön is megérdemli a följegyeztetóst: — Lelkünk előtt -sorra elvonulnák az egyesítés­kor! idők nagy alakjai. R á t h Károly főpolgármester, Kamermayer Károly polgármester, Qerló­czy Károly alpolgármester, akiknek netmes emlékeit szivünkbe zárva fogjuk megőrizni és elvonulnak előt­tünk az őket a nagy munkában követő kiváló főpol­gármesterek és polgármesterek: Márkus József, Halmos János, F ü 1 e p p Kálmán, H e 11 a i Ferenc, utánuk az alkotásokban gazdag B á r c z y István és Bődy Tivadar, akik a felvirágoztatás munkájában nagy érdemeket szereztek. Valljuk be, ez bizony soványka megemlékezés, vérszegény méltatása azoknak, akik nagyot alkottak. Valamennyien megérdemelték volna, hogy hálás szívvel hajtott volna lobogót előttük a sivár jelen Márkus József, Bárczy, Bődy még a tegnapéi. Nincs Budapesten ember, aki szeretettel ne emlékeznek reájuk. De illik a jubileumi napokban egy kicsit el­beszélgetni a három K á r o i y-rói.- ' ' - ' • • • * Az egyesitett Budapest legelső idejéből szárma­zik ez a név: a három Károly. Egyszerre három Károly állott ugyanis Budapest élén: Ráth Károly főpolgármester, Kamer-mayeir Károly polgár­mester és Qerlóczy Károly első alpolgármester. Bárczy István a főváros negyvenéves jubi­leumán igy jellemezte a három Károlyt: — Lehetetlen megilletődés nélkül visszagondolni azokra a derék férfiakra, akik a nagy (munkának a Legnehezebb részét, a kezdet munkáját, a berendez­kedés és szervezés munkáját vették vállaikra. És itt a sneldig, eszes, agilis és tekintélyt tartó főpolgármes­ter: Ráth Károly mellett elsősorban a másik két Károlyról kell megemlékeznem. Az egyik az egye­sített főváros első polgármestere: Kamermayer Károly volt, a klasszikus jellemű, aranyszívű, pusztán patricius mintaképe, — másik Qerlóczy Károly a világos fejű, tiszta gondolkodása, előrelátó, energi­kus, finom Ízlésű, európai szabású alpolgármester. Kell-e ennél a nehány pregnáns jelzőnél szebb, kifejezőbb és tisztább jellemzés? A három Károly -nagy munkát végzett és hogy a munkából ki milyen részt vett ki, azt igen beszé­desen mondotta meg a fentiekben Bárczy István. Több mint két évtizeden át állottak a főváros élén és igy volt idejük az alkotáshoz, volt módjukban a világváros megalapozásához. * Ráth Károlyt Házmán Ferenccel szemben választották meg főpolgármesternek és pedig negyven szabadsagharcban élénk szerepe vat, ö szervezte meg a pesti huszár-őrséget, majd jogot végzett, ügy­véd, képviselő cs végül biró lett. Főpolgármesteri beköszöntőjét jó lenne még ma is figyelembe venni: — Oda kell irányozni működésünket, — mon­dotta — hogy minden pártszenvedély, minden parti- kularizmus, minden kicsinyes rivalitás megszüntettes- sék, hogy egy test, egy lélekké váljunk politikailag és társadalmilag. Ráth Károly mindenkor igen nagy tiszteletnek örvendett. Igazi tekintély volt, aki azonban szeretettel tudott bánni mindenkivel, akivel dolga akadt. Ki­egyenlítő lélek volt, akinek sikerült például a hadse­reg és a polgárság között is békét teremteni olyan időkben, amikor a politikai viszonyok és az osztrák tisztek kihívó viselkedése révén ez a viszony igen sú­lyosan elfajult. Feledhetetlen jelenet volt, amikor 1891-ben fényes és bensőségteljes ünnepet rendezett a főváros, helyesebben Ráth Károly főpolgármester, a háziezred 150 éves jubileuma alkalmából. A régi főtisztviselőkben általában sokkal nagyobb volt a tár­sadalmi érintkezéshez való készség. Kedvességükkel, jómodorukkal, magyaros mulató temperamentumukkal mindenkor kiváltak a főváros íőtisztviselői. Szin+e el sem lehetett képzelni például olyan magasrangu fővárosi tisztviselőt, aki ne lett volna pompásan „nó- tás“ ember. Ez alkalommal is, a háziezred jubileumán, a főváros urai olyan jó hangulatot 'tudtak kelteni., hogy a tiszt urak a vállukra kapták Ráth Károlyt, G e r 1 ó c z y Károlyt és úgy éljenezték őket hallatlan lelkesedés közepette. R á t ii Károly különben fölövészmester is volt és nagy szerepet játszott a Sasoknál is. Az itt viselt méltósága, hogy ő volt a: Fősas. Magyar Elek jegyzi fel, hogy a „sasnagy“, Sigray Pál egyszer a következő meghivót küldte szét Ráth Károly nevében: Rád fényes vacsora várakozik, óh Sas! Ám, hogy élvezhessed, kell jó gyomor és has. Talán azt kérdezed, ki légyen a gazda? Ha olvasni tudsz, e vers feje megmondja, Kár oly soká törni a fejedet rajta. A Fősas helyett a Sasnagy. Ráth Károlytól ered különben a szálló ige Is, amely igy hangzik: — A jó isten éltesse x y-t az emberi kor legvégső határáig. K a m erraayer Károly nevét mindenkorra megörökíti, hogy ő volt az egyesitett Budapestnek legelső polgármestere. Régi pesti patricius család gyermeke, aki egész életét Budapest felvirágoztatá­sára fordította. Beiktatásakor a jó közigazgatás., a takarékosság, a népnevelés, a közegészségügy, az ipar- és kereskedelem nagy fontosságát hangoztatta. Cselekedett is eleget ezeknek érdekében. Szerették is minden oldalon. Mégis megesett vele egyszer, hogy csúnyán leszavazták a közgyűlésben. Ez akkor volt még, amikor egészen apró ügyek, a LLOYD BANK Fiókok: mm ■»» Alaptőke: V. Sas-utca 27. SeP IT 2 milliárd korona. VI. Andrdssu-ut 20. Hm I ■ Tartalékok: VII. Erasébet-körut 9/II. 15 milliárd korona. BUDAPEST V., NÁDOR-UTCA 9.

Next

/
Thumbnails
Contents