Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-12 / 49. szám
Ara 400 kor. Tizenkettedik évfolyam Budapest, 1923 december 12. 49. szám iWiiQWariidniBiiiigiíiniiiaiiiaiHb!itbfirmilaaijC}HamgrnaiaiD»aii3maiim8iiafiiigitsa»ggaiamii8i3?Hgii3m,iiie ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 20.000 korona. Félévre 10.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Wolff Károly kriptája körül nagy izgalmak voltak a héten a főváros pénzügyi bizottságában. Előre is kijelentjük, hogy maga az ügy nem érdekel bennünket. Ha vett magának kriptát a többségi párt vezére: joga volt hozzá. De nem vagyunk hajlandók belemenni annak a vizsgálatába sem, hogy pár százezer koronával olcsóbban kapta-e a kriptát, mint más földi halandó. Ha a város kárára a pártvezér ur jogtalan hasznot biztosított volna magának, mi lennénk az elsők, akiit azt mondtuk volna, hogy le kell őt leplezni a legkíméletlenebbül. Ezt mondtuk volna még akkor is, ha Wolff Károlyt mi magunk tisztelnénk vezérünknek. De bocsánatot kérünk, az emberek nem .kriptavásárláson szoktak meggazdagodni és bár politikai ellenfelei vagyunk Wolff Károlynak, ki kell jelentenünk az ellenfél teljes lovagiasságával, hogy nem látunk inkorrektséget a cselekedetében. Az ellenzéki harcnak pedig komolyabb alapokon kell nyugodnia. Sokkal termékenyebb volt azonban az a vita, amely ezt a leleplezést követte. Itt azután sok minden kiderült. Joannovich Pál bizottsági tag ur bibithi Horváth Jánost „leplezte“ le. Leleplezte, hogy vallott már a kitűnő bibithi Horváth más politikai meggyőződést is, mint ma és volt ő wo Iff a bb a Woiífnál is. Hát ez sem érdekel bennünket. Az ellenzéken nagyon jól tudják, hogy bibithi Horváth János a többségi padokról érkezett. Az a Horváth János azonban, aki Eötvös Károly nemes liberalizmusát szivita magába esztendőkön át a legközvetlenebb forrásból, igen, az a Horváth János nem akkor tévedett meg, amikor visszatért a liberális vizekre, hanem akkor, amikor egy beteg korszakban Wolff Károly szekerébe kapaszkodott bele. Joannovich azonban akaratlanul lleleplezte pártvezérét, Wolff Károlyt is. Sokkal jobban, mint a kripta-ügyben történt. Elmondta a Wolff-párt eme kiváló oszlopa, hogy amikor arról volt szó, hogy a kisebbségeket is bevegyék a bizottságokba, Wolff Károllyal és Joannovich Pállal szemben, akik a kisebbségek bevétele mellett foglaltak állást, bibithi Horváth János volt ennek a legélesebb ellenzője. Ez a leleplezés Csilléry András, Bohn József, Zilahi Kiss Jenő és Czigány Sándor —< szóval az intran- zigensek — szemében jelentheti azt, hogy Wolff Károly is álkeresztény; de mi másként gondolkodunk a dologról. Nem rójjuk fel érdeméül a pártvezérnek ezt az objektivitást, amely olyan ritkán nyilatkozott meg rövid városházi pályafutásán. Nem lett a szemünkben nagyobb sem Wolff Károly, sem Joannovich Pál. A legminimálisabb korrektség és érettség követelte volna meg az ellenzéknek a bizottsági munkában való részesítését. De nagyot veszített előttünk Woiiff Károly hirdetve hirdetett pártvezéri nimbuszából. Hogyan? Hát milyen pártvezér, milyen diktátor ez a Wolff Károly, ha akkor sem bir a pártjával, amikor igen veszedelmes kérdésben a korrektséget, az érettség szavát hirdeti? Az egész városházi kurzusnak talán egyik legnagyobb, leginkább sorsdöntő jelentőségű ténye volt az, hogy az ellenzéket minden parlamentarizmus ruí kicsúfolásával kihagyták a bizottságokból és ott a kurzusbeli urak gyanús szándékokkal összebújtak. Párt- uralmat teremtettek a városházán, eltitkoítak mindent a nyilvánosság elől, mint akiknek félnivalójuk van attól, hogy cselekedeteik napfényre kerülnek. Ezt csinálták meg az urak — mint Joannovich szavaiból kiolvasható — Wolíf Károly akarata ellen. Hát milyen pártvezér az, aki három esztendő legfontosabb kérdésében megbukik a maga akaratával és azután nyugodtan ül tovább a székében és viseli tovább is büszkén a marsall-botot Engedelmet kérünk, de mi ezt nem értjük. Ez volt a legsúlyosabb leleplezés, amely a kripta-ügy vitája során kipattant. Joannovich Pálnak aligha fogja megköszönni Wolff Károly azt a védelmet, amely még egy pontban rámutatott Wolff Károly tehetetlenségére. Megállapította Joannovich Pál, hogy a főváros volt az, amely először proponálta a lakásépítkezést és Wolff Károly volt az, aki legelőször szállt síkra a mellett, hogy papirkoronával arany-értéket termeljenek, de ezt a tervet a pénzügyminiszter hiúsította meg. íme, Wolff Károlynak voltak tervei, de nem tudta azokat megvalósítani, mert tehetetlen volt. Mi úgy tudjuk, hogy Wolff Károly egyben nemzetgyűlési képviselő is, de soha sem láttuk rácsapni a parlament asztalára és soha sem hallottuk, hogy azt mondta volna: Pénzügyminiszter ur, mi építeni akarunk és ha ezt Rakovszky Iván bel ii gyminisz ter nek a fővárosi választásokról szóló törvényjavaslata már készen van, átment a minisztertanácson is és most arra vár, hogy a nemzetgyűlés elé terjesszék. Általában az a vélemény, hogy ebben az esztendőben már nem lesz törvény belőle, mert a földreform és az indemnitási javaslat vitája valószínűleg még nyolcórás ülésekben is lefoglalja a törvényhozó-testület tevékenységét. Ideiglenes megoldást azonban az in- demnitási törvény is hoz a városházára, amennyiben ennek a javaslatnak egyik szakasza a kormánybiztos kérdésében intézkedik. Mihelyt ez a javaslat törvényerőre emelkedik, azonnal megtörténik M e 11 y Bélának kormánybiztossá való kinevezése és a főpolgármesteri hivatalba való bevonulása. Ez a legelső momentum, amellyel megkezdődik a városházi kurzus ,,leépítése“. Úttörőnek jön a városházára M e 11 y Béla, aki azonban még nem viseli teljesen az eljövendő uj rezsim színeit, őszinte liberalizmusát kétségbe nem lehet vonni, amivel szemben azonban elvitathaíat- lanul tiszteletreméltó konzervatív férfiú, aki Wolffék előtt sem lesz antipatikus. És éppen ez a tulajdonsága az, amelyre legnagyobb szükség van, éppen ezért ő a legalkalmasabb a mai válság likvidálására. Az ő jobbra és balra egyaránt szimpatikus és tisztelt egyénisége az, amely simán intézi el a hatalomnak uj kezekbe való átadását. A második etapja a „leépités“-nek maga a választás lesz. Hírek vannak azonban áriról, hogy még a választások megejtése előtt újabb változás történik. E hírek szerint Sipőcz Jenő polgármester a kormánybiztos kinevezésének fényéből le fogja vonni a konzekvenciákat. Ennek az a magyarázata, hogy Sipőcz Jenő nemcsak polgármestere Wolffék Budapestjének, hanem egyszersmind helyettes főpolgármestere is. Ha tehát a főpolgármesterségról a kényszerhelyzet révén le kell köszönnie, nem lehet tudni, nem veszi-e ezt sértőnek önmagára nézve Sipőcz Jenő a polgármester, aki egy személy Sipőcz Jenő főpolgármester-helyettessel. Sipőcz Jenő számára kétségkiviül ez lenne a legkényelmesebb és legsimább visszavonulási ut, azonban ma még probléma, hogy Sipőcz a kormánybiztos kinevezésekor, vagy a választások után inond-3 le a polgármesterségről, olyan időpontban, amikor az uj többség természetes viselkedése és bizalmatlansága révén teljesen tartnem tehetjük, ha ezzel Budapestet katasztrófába döntjük, akkor minden néven nevezendő íelelősség önt terheli! Ezt soha sem hallottuk. De nem hallottuk azt sem, hogy lett volna bátorsága az ellenzéknek a bizottságokba való bevonása mellett egyetlen egy szót is^zólani a nyilvánosság előtt. Ha csak egy szót szól, minden másként történik és Wolff Károly tanú- bizonyságot tett volna férfiasságáról. Nem tette. Megalázkodott apró uszítok akarata előtt, mert félt, hogy mocskos szájú demagógok őt is teledobálják sárral, amint a'zt az ö háta mögül már igen sok jószándéku emberrel szemben megcselekedték. Nem kételkedhetünk Joannovich Pál szavaiban, s igy meg kell állapítanunk, hogy Wolff Károly nem ideálja a pártvezéreknek és nem dicsekedhetik a legférfiasabb erélyekkel. hatatlanná válik a helyzet számára. Wolffék bizonyára szeretnék, ha a választások ideje alatt Sipőcz megmaradna az őrhelyen, mert ha ö már a kormány- biztos kinevezése napján elmegy, akkor F o 1 k u s- h á z y Lajos első alpolgármester venné át a főváros ügyeinek ideiglenes vezetését. Folkusházy ugyan minden időpontban tökéletesen azonosította magát a kurzussal, Wolffék még sem bíznak meg benne tökéletesen. Jobb szeretnék, ha Sipőcz, akinek múltja és jövője tökéletesen össze van fonrva velük, maradna egészen addig, amig a helyzete elviselhetetlenné nem válik. Hogy Sipőcz kapható lesz-e erre vagy sem, az nagyon rövidesen el fog dőlni. Az áldozat nagy lesz az ő részéről, viszont Wolfféknak igen nagy Szükségük volna arra, ha a választások idején tökéletesen megbízható ember tartaná a kezében a városházán a megcsorbult hatalmat. Ám ha nem megy Sipőcz a kormánybiztos kinevezésének órájában, menni fog később, mert az uj törvényhatósági bizottság már első megnyilatkozásában viharos bizalmatlanságáról fogja őt biztosítani. Az uj fővárosi novellának — mint már megemlítettük egyszer — nem lesz kizárólagos választási törvényjavaslat jellege, mert az 1872. évi fővárosi törvénynek több intézkedését is meg fogja változtatni. Budapest lakossága azonban elvárta volna a belügyminiszter javaslatától, hogy az általános tisztujitást is hozza, hogy igy e tekintetben is kifejezésire jusson a lakosság igaz akarata. Bár liberális oldalról mindent elkövettek annak érdekében, a Fővárosi Hirla p-nak mégis az az értesülése, hogy a Rakovszky-féle novella nem hoz általános tisztujitást. Mi ellenségei vagyunk annak, hogy a város tisztviselői állandóan ki legyenek téve a politikai időváltozásoknak. Leghelyesebbnek tartjuk a berlini mintát, ahol a politikai állások mellett mindenhol ott van az állandó, politikai változások elsodró vagy fölemelő viharainak ki nem tett tisztviselő. Nem lelkesedünk tehát azért sem, ha minden politikai rezsim után tisztujitás van, amely néha mindent felforgat. Most az egyszer azonban nemcsak jogos és méltányos lennje, hanem egyenesen erkölcsi kötelesség volna a tisztujitás. A Dömötör-féle novella a le nem járt mandátumu főtisztviselőket is választás alá rendelte és igy módot adott Wolffék irtó munkájának. Akármilyen többség kerül be a városházára, — hiszen Wolffék uralmon maradása kizárt dolog — ZllQhl Kiss Jenfi BlpolSűrmester nyusnlomlm mesy Az uj fővárosi novella legérdekesebb szakasza — Nem lesz tisztujiiás
