Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-12-05 / 48. szám

Budapest, 1923 december S. 3 TŐZSDEI HÍRADÓ A Fővárosi Hirlap állandó melléklete Külön előfizetés nincs Kórképek Írja: Marclal Temesváry képviselő u.r interpellációjára mi is azt válaszoltuk volna, amit a minisztierelnöjí ur vá­laszolt. Kemény hangon törtünk volna pálcát azoknak a mesterkedése fölött, akik rémhírek terjesztésével akarnak az 'értékpapírpiacon betörni. Sör kifejtettük volna, hogy a piac szabadságának a nagy és szent elve korántsem jeleníti a piacon való szabad garjáz- dálkodás büntetlenségét. A cselédein nemrégiben agy pohár vizet öntött le az erkélyről és ez a cselekmé­nye kihágási eljárás alapjául szolgált, rnéíg: pedig az én zajos helyeslésemmel, /miért ahol az együtt élő em­bereket a jóérzés és az illendőség nem képes meg­őrizni attól, hogy mások nyakon ne öntsék őket víz­zel, ott a társadalom szervezett biintetőhatalmával kell őket ilyesmi ellen meg védelmezni. Hát aki egy kis kényelme kedviért másokat egy pohár vízzel való nyakonöntés veszedelmének tesz ki, az bünte­tendő legyen? Aki pedig nagy-nagy anyaigi hasizma érdekében mások kifosztására pánikot csinál a bör­zén, az a szent szabadság oltalma alatt odébb áll­hasson a zsákmányával? Nem, ennyire nem megy a jóindulatunk és liberalizmusunk mindenféle üzleti sza­badság jelenségeivel szemben. E szabadság szférá­jában benne van a számi tás, a spekuláció, a merész­ség, a furfamg, a kockázat, a saját képességeknek és mások gyöngeségének a kihasználása és minden, ami ellen a másik oldalon az ugyanolyan eszközökkel való védekezésnek a lehetősége megvan. Igenis megenge­dett dolog, hogy valaki elkezdje húsz fillérért haijli- gálni a Ganz-Danubius részvényt, amikor egy perc­cel előbb még hat millióért kiabálták. Mindenki annyiért ad és annyiért vesz a piacon, amennyiért akar és ez az igazság. Az mellékes, hogy mi a célja. Ellenben csalárd módon összejátszva álkötésekkfil csinálni kurzust, hazug hírekkel alarímrozni a piacot, pánikot inszcemátni és egyéb hasonló dolgokat elkö­vetni: ezt nem takarja be a liberalizmus szent leple és ez nem is liberalizmus, hanem annak az ellenke­zője, mert e2 nem előmozdítja, hanem megakadá­lyozza azt, amit a liberalizmus követel, hogy az erők szabadon érvényesüljenek. Éppen úgy, minthogy ha valaki bunkósbottal vagy revolverrel akarná a maga akaratát ráerőszakolni a piac közönségére. A betyár- ság tehát igenis tilos és büntetendő, azonban csakis a 'nürnbergi szabályok szerint, ahol tudvaJévőleg sen­kit se volt szabad lopás miatt felakasztani, hacsak meg nem fogták. A vesztesek jajveszékelése és a póruljártak pukkanása még nem elegendő bizonyíték, mert még egy jóravaló alsóspartinál is soiia se ma­gunk vagyunk, hanem mindig a parther az oka a bukásnak, hát még ahoi olyan komolyra megy a já­ték, mint a tőzsde élethalál küzdelmében! A baisse fájdalmas tíirelemjátók és az emberek idegzete gyenge az ilyen megpróbáltatáshoz. Ez sok alaptalan rémláttásnak a szülöoka, ami inellett persze a szer­vezett gazemberség is működésben lévő erő. De tes­sék tetten érni, nyakon fogná, rábizonyítani és ak­kor az első lámpaoszlopra huzni, miközben mi a piac szabadságának szent nevében haileluját fogunk rá zengeni. A Hangya című szövetkezeti újságban va­laki egy furcsa kis cikket kanyarintott arról a bizo­nyos Lipótvárosról, amely a cikk szerint mostaná­ban nagy feneevésben van a.z angol választások miatt. Mint minden rossz, úgy a szabadkereskedelem követelése is a Lipótvárosból indul ki ugyanis és ha most a free trade megbukik az angol választásokon, akkor nem lesz többé mire hivatkozniuk az átkozott lipótvárosiaknak, amidőn a szabadkereskedelniet kö­vetelik. Istenem, milyen könnyű és milyen nehéz egy olyan újságot szerkeszteni, mint a „Hangya.“ Nesn meri megmondani a szövetkezeti boltokat vezető ol­vasóknak, akik elvégre szintén csak kereskedők, hogy tulajdonképen 6 maga hive-e hát, vagy ellensége a szabadkeneskedelemnek, tehát úgy kell az arra mindig előszedhető lipótvárosiakról beszélnie, hogy ez az egész, cikkből ne derüljön ki. Ez nem könnyű mester­ség. Ellenben a lipótvárosiak szerepeltetése mesésen megkönnyíti a helyzetet. Ha ugyanis a vámvédelem­ről volna szó, akkor szintén a lipótvárosiak volná­nak a ludasok, mivel igaz is, hogy a lipótvárosi gyá­rosok éppen úgy követelik a vámvédelmet, mint a lipótvárosi kereskedők a szabadkereskedelmet, ami­ben természetesen teljesen azonos magatartást tanú­sítanak az angol gyárosokkal és az angol kereskedők­kel, vagy akár a japán gyárasokkal és a japán keres­kedőkkel. Ámde milyen kényelmetlen dolog volna ilyenkor mindig gyárosokról, kereskedőkről, gazdák­ról, munkásokról beszélni. Az ember soha nem tud­hatná, hogy az olvasói közül kinek az érzékenységét találná megbántani. Mig ellenben a Lipótváros pompás intézményének a létezése ált ü ezek a nehézségek maguktól megszűnnek: akár vámvédelem, akár sza­badkereskedelem, akár olcsóság, akár dríájgaság, akár infláció, akár defláció, akár szárazság, akár vizára- dás: a lipótvárosiak mindig kiállithatók a pellengérre. Ok csinálják a hosszt és a beszt, ök verik fel a búza árát és ök szorítják le, ők kevernek bennünket há­borúba és ők is annak az elvesztői és egyáltalában minden rosszhiszemű tehetségtelen újságírónak és po­litikusnak az ihletforrásai és Géniuszai. Ha nem vol­nának a viliágon, a dolgok egyszerűsítése érdekében direkt ki kellene találni a lipótvárosiakat és Lipót­várost. Elégia a koronázatlan kontramiuör-királyokról. Illő tisztelettel bemondjuk a kontrát. Külön vélemé­nyünk van. Jogunk van tiltakozni az ellen, hogy a tisztelt sajtó felfújt békákat ökrökké léptessen elő. Mert ezek a két'ábon járó barmok, amelyeket laptársaink koronázatlan komtreminör-királyokká lép­tettek elő. a tömjénezéstől megkócsagosodott álla­potukban. már valóban úgy járnak-kélnek közöt­tünk. mintha a tőzsde sorsát tényleg ők intéznék. Lityiénél! Semmi befolyásuk sincs a hangulat irá­nyítására, ilyen hatalmat csak a hisztériás közönség tulajdonit nekik. Kisérik, mint a delfinek a háborgó hullámokon imbolygó hajót. A cinoberhaju ifjú, sze­mére csapott monoklijával végigcikázik a teremben és fagyosra meredt arccal, nyeglén sipogja: — Adok. Mindenkinek adok. Minden áron adok. Földindulás. A tömeg szétrebben és a vésztjósló hírek a terem minden zugába eljutnak: — Cinober Zsaki ezerszámra szórja a Kősze­net ... Most pedig a Hitelt kontreminálja. Elég. Senki sem tudja miért, senki sem keresi az okot. egy pillanat alatt az előbb inég makacs hosszistákat áthatja az érzés, hogy gyorsan, amié nem késő. meg keli válni a papírjaitól. iLs szintén ad. minden áron ad. hogv hisztériás rohamában — önkéntelenül — ő is hozzájáruljon annak a hangulat­nak a kiszélesítéséhez, aminek elfajulásában neki is rész jutott, de indokolását sehogy siesn tudná megadni. Cinober Zsaki pedig diada,ittasan néz maga körül: a csatát megnyerte. Néhány órával később aztán önelégülten olvassa, hogy Cinober Zsaki ve­zetésével a jól megszervezett kontremin újra betört, az érttékpapirosok árai rohamosan estek. Közben megérkeznek a táviratok: Bécs szilárd... Prága szi­lárd ... Mindenütt szilárd, csak a budapesti tőzsdén estek az árak. Miért? Megmondtuk. A laptudósitá- sok Cinober Zsakinak és társainak olyan hatalmat 'tulajdonítanak, amellyel ők nem rendelkeznek, de alaposan kihasználnak. A közönség elhiszi, hogy a Cinober Zsakik kezükben tanítják az irányítást, le­felé vagy fölfelé, és vakon követik őket. Pedig de máskép volna, ha kisülne, hogy a Cinober Zsakik mi­lyen senkik, ha egyszer, csak egyetlen egyszer el- lentállna a közönség és nem dűlne be a iortélyos- ságuknak. Harc a vezérigazgatói székért. Másít él év óta mu­latságos harc folyik a Magyar Kender- és Len ipar R.-T. vezérigazgatói 'székéért. A Fő­városi Hirlap megírta, hogy amikor Layer Sándor, a vállalat vezérigazgatója 1922. nyarán sza­badságáról visszatért, hivatalos szobájában, nem cse­kély ámulatára, helyettesét Szász Ernőt találta, aki magához ragadta a, vezérigazgató jogkörét és azóta háborítatlanul gyakorolta, mig Fayer Sándor csak névlegesen viselte a vezérigazgatói címet. Be Sem járt hivatalába és az ügyek vezetésébe sem folyt be, bár a vállalat részvényeiből jelentékeny mennyiséggel rendelkezik. A vállalat már régebben szükségét érzi. hogy múlhatatlan pénzszükségle- leinek fedezésére alaptőkeemelési tranzakciót hajtson végre, ezt azonban Szász Ernő halasztgaifcni iparko­dott, mert a kibocsátandó uj részvényekre Fayer Sándornak is elővételi joga vám és ez a körülmény a vállalatnál elfoglalt pozícióját lényegesen megerő­sítette volna. A tökeszaporitási művelet végrehajtá­sát azonban már sokáig huzni nem lehet, ezt Jól tudta Szász Ernő is, aki végre levonta a konzekven­ciát és lemondott a vezérigazgatói ál­lásról. Minden valószínűség szerint Fayer Sán­dor újra elfoglalja hivatalát és aztán semmi akadálya sem lesz, hogy a vállalat alaptőkéjét fölemeljék. Szász Ernő egyébként a Pyramisho z ment. ahol az elmök-vezérigazgatői állást tölti be. U] főtanácsosok. A kormányzó a magyar közgaz­dasági élet kiváló fényezőit: Kálmán Henrikért, az Angol-Magyar Bank ügyvezető igazgatóját ési Ká­dár Gusztávot, a Leszámítoló Bank igazgatóját kincs­tári főtanácsosokká, továbbá Nagy Bélát, a Mező­gazdasági Hitelintézet vezérigazgatóját és dr. R é- vész Jenőt, a Magyar-Amerikai Bank alelnök'ét — kormányfőtanácsosokká neviezte ki. Küszöbön az Olasz Bank tőkeemelése. Dr. Eber Antal számtalan bécsi kirándulása eredményesnek mutatkozik: hosszú vajúdás után végre a Magyar- Olasz Bank is abba a helyzetbe jut, hogy fölemel­heti alaptőkéjét, amely tranzakcióra már égető szük­sége van. A tőkeszaporitás időpontjáról az intézet igazgatósága, hír szerint, kedden döntött. A bródi vagon re prize. Hétfőn a B r ó d i va­gont bevezették a hivatalos forgalomba. G u t á­rnán n Géza, a papír tőzsdei intézőié, elejét akarván venni a nagy megrohanásnok. Pór titkár­ral kiíratta, hogy a tőzsdei idő alatt .vételi megbízá­sokat előjegyez. Csalódás. Senki sem törte magát az előjegyzését, sőt később hangos szóval történt kíná­lásra is alig akadt vevő. Guttmann Géza szomorúság­gal tapasztalta, hogy a premier, vagy tán a repriz. mert hisz a papír a magánforgalomban eddig is kap­ható volt, teljesen megbukott. A papír gyenge, vagy a rendezés volt rossz? Eldöntetlen maradt. Cellini. A Cellini kisbőgőgyár e hó 11-én közgyűlést tart, amelyen 60 milliós alaptőkéjét 200 millió koronára emeli föl. Ezt a papirt bevezették I ÁCZÉL PáUs TÁRIA ! I BANKÜZLETE ! BUDAPEST, VI., ANDRASSY ÖT 29. ! | TELEFON 99-27 és ! 90-65. I IdÉMAN ÉS SOMLÓ ÉRTÉKPAPIRKERESKEDÖK Ssobadsdg-tir 7 üzlethda Telejon: 175-79 és 139-25 Hírszolgálat a p»p mindéi» nakábtH. Magyar-Amerikai Bank Rt. Fiókok: V., Szabadság-tér 17. szám (Tőzsdepalota). Telefon: 4-81,71 -79. VI., Teréz-körút 47 (Nyugoti pálya­udvar). VII., Rombach-utca 16. szám Budapest, !V., Semmelweis-u. 2. Telefon: 9-54, Affiliált fiók: Erzsébetfalvai Takarékpénztár és Kereskedelmi Részvény-Társaság, Erzsébetfalva Tanltóibank és Kereskedelmi R.-T. Budapest, VIII,, Baross-utca 59. Telelőn: J. 20-33 és J. 2-91. Foglalkozik érték- és gabonatőzsdei ügyletekkel. Elfogad kosztkamatra b t leket 100.000 K-tói legelőnyösebben. Vesz és elad tüzelő- és építőanyagokat, közvetít ház-, üzlet-, telek és bírt kvételeket és eladásokat. A Magyar Köztisztviselők és Állami Alkalmazottak Takarékpénztára R.-T. Budapest. VII., Rákóati-út 76. Telefon: József 60-40, József 136-62. újonnan létesített ingatlanforgalmi főosztálya a legelónvősebb feltételek mellett ház és birtok eladását vállalja ós vételét közvetíti Legjobb összekőtietések a megszállt területen. „PYRAMIS“ Magyar Földbirtokosok és Földbérlők Kereskedelmi Részvénytársasága BUDAPEST, VI., YIRÉZ-KORUT 20. Bank-, gabona-, liszt-, erőíekarmány-, mű­trágya-, mezőgazd. gép- és műszaki osztály. DUNA LLOYD R.-T. Központi igazgatóság: V„ Deák Ferenc- utca 14.1.em. Telefon: 79-69. Bankosztály: V.,Vigadó-tér 3. Tel.: 153-05,153-06,153-07. Mindennemű banküzletek, tőzsdei meg­bízások, vállalatok fináncirozása.

Next

/
Thumbnails
Contents