Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-11-28 / 47. szám
2 Budapest, 1923 november 23. utat villamoskocsin teszi meg, iákkor hathópjaoi életjáradékét kell feláldoznia. A főváros képviseletében megjelent tiszti-ügyész ezzel szemben azt igyekezett kimutatni, hogy a sízóbaiitorgó intézményt a főváros közérdekű és egészséigiigyi szempontból tartja fenn és semmiesetre sem minősíthető veszélyes üzemnek, amelyért a' ifőváros anyagi felelőséggel tartoznék. Az a légnyomás, amely ott keletkezett, a technikus szakértők előtt még ma is megmagyarázhatatlan és adott esetben vis máj orról lehet sfzó. Kérte a felperest keresetével elutasítani. A tábla hosszabb tanácskozás után kihirdette ítéletét, amely szerint Guttman Margitot keresetével elutasította, mert a pneumatikus kamara a szakértők szerint a modern technika legkiválóbb gépeivel van felszerelve és nem sorozható a veszélyes üzemek közé. Egyben elmarasztalta: a felperest a fővárosnak fizetendő 20.000 korona perköltségre. Azért csak olyan jelentéktelen összegre, mert méltánytaiansiág volna a felperest, aki balesetet szenvedett, azonkívül még érzékeny költséggel megterhelni. Az ítélet ellen a felperes jogi képviselője a Kúriához felébb,e- zett és a valorizáció kérdésében írásbeli kérelmet nyújtott be. Wolffék újra fölajánlkoznak Ismét követelik a mandátumok meghosszabbítását — A Treuga Dei meghiúsulása lovat adott alájuk W olff Károly kedvenc hivatalos újságjában nem j annyira érdekés, mint inkább misztikus nyilatkozat jelent meg. Alig lehet benne kétség, a nagy nyilatkozó csak Wolff Károly, a vezér lehet. Wolff Károly mindenekelőtt megnyugtat bennünket a felől, hogy ő és pártja nem izgatottak a fővárosi választások ügyében most folyó tárgyalások miatt. Ha nein csalódunk, ennek >a feltűnően fölösleges és erőszakolt kijelentésnek nem igen lehet más értelme, mint annak nyílt bevallása, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök többé nem áll szóba WolffékkaJ. Wolffék újból követelni kezdik a törvény- hatósági bizottsági tagok mandátumának meghosszabbítását. Politikai körökben azt hiszik, hogy ez az egész közlemény nem lehet egyéb, mint a (megbukott parlamenti Treuga Dei után elhelye- zetf kormányfeny egetés. Az ilyen feladatokra még — úgy látszik — felhasználják Wolffékait, ami azonban nem válik nagy dicsőségükre. Hiszen a nyilatkozatban azzal okolják meg a mandátunlmeghosz- szabbitást, hogy a törvényjavaslatot ebben az esztendőben már nem lehet letárgyalni. Az ellenzék nem ilyen körülmények között természetesem nem igen fehet más tennivaló, mint az eseményeknek lehető nyugodt szemlélete. A következő mondat szintén nagyon jellemző és szó szerint igy hangzik: „Az a hiresztelési, mintha a keresztény községi párt a törvényjavaslattal kapcsolatban bizonyos engedményeket kért volna, valótlan.“ Mi inkább igen egyszerűen, valahogy úgy fogalmaznánk meg ezt a mondatot, hogy a keresztény községi párt a kivárni engedményeket nem kapta meg. Készségesen elhisszük azonban az átlátszó nyilatkozat szerzőjének, hogy a belügyminiszter ígéretet tett a főváros speciális érdekeinek megvédésére. Ezt <mi is niindtnyájan reméljük és hiszünk is benne, hogy igy lesz. Csak az a baj, hogy a főváros speciális érdekeinek megvédése alatt Wolffék alighanem egészen mást értenek, mint mi. Valószinüleg azonban a belügyminiszter felfogása távolabb fog esni a Wolffé- kétól, mint a mienktől, ami azonban Imég minidig nem jelenti azt, hogy el1 lennénk! ragadtatva attól, ami a belügyminisizteduí/nban készül. Egészen meglepetésszerü azonban a nyilatkozatnak a vége, amely egy százszor megbukott követelést elevenít fel. Meglepő, de úgy van, hajlandó a kormánynak engedelmeskedni és nem engedi magát elütni a kritika jogától. Jönnek tehát Wolffék és azt mondják, hogy ők jó fiuk lesznek, nem élnek a kritika jogával, csak hosszabbítsák meg a mandátumukat. Szájába rágják a kormánynak azt is, hogy miiként lehetne ezt mégis megcsinálni? Kijelentik, hogy a keresztény községi párt a kormánybiztos kinevezését nem tartja célszerűnek (ezt elhisisziik nekik) annál is inkább, miért ez a kinevezés nélkülözne minden jogalapot. Ezzel a csábítással és fölajánlkozással szd.nbetn konstatálni kell, hogy ez is csődöt mondott, ment Gróf Bethlen miniszterelnök és Rakovszky belügyminiszter nemcsak a mandátummeg- hosszabbitás tervét ejtették el a legnagyobb nyilvánosság előtti, de egyben a kormánybiztos kinevezése mellett is határozottan leszögezték magukat. Ilyen körülmények között Wolffék föláiánlkozása, amelyet a Treuga Dei meghiúsulása szült meg, aligha vezethet eredményre. Sok vesztegetni való szavunk nein is igen volna eirire az újabb manőverre, még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy a kormánybiztos kinevezésének jogalapja tekintetében is nagy tévedésben vannak Wolffék, imént értesülniök kellett már arról, hogy erre vonatkozólag az i n d e m n i t á s i javaslat külön szakasza fog intézkedni. A Wolff-rezsim gazdálkodásának tükre Improduktív kiadások két esztendő költségvetésében — Az üzemek csődje — Nincsenek beruházások, hiányzanak a szociális alkotások Ellenzék nincsen, aa urak maguk között egyedül vannak és egyszerre parlamentáris kormányzást kezdenek folytatni. Igaízán nem nélkülözi ez a jelenség a humort, almikor most jönnek az igazi évi zárószám- adássiail és közzé teszik az 1923. és 1924. évi költség- vetést is. A költségvetés és a zárószámadás a legtökéletesebb tükre a bukott rezsimnek, amely utolsó pillanatban nyújtja át fotográfiáját. Ma nem állunk elő hangzatos vádakkal, amelyek után ugyan nem kellene sokat keresgélni; csak igen szárazon konstatáljuk, hogy ezekből a számokból tökéletesen látni lehet a bukott rezsim antidemokratikus és antiszociális mivoltát. Igen röviden lehet végezni ennek a „pénzügyi politikának“ a bírálatával. Sok szót nem érdemes rá vesztegetni, mert még az antidemokratikus; és antiszociális célok szolgálatában is makacsul a sablonokhoz ragaszkodnak. Sivár ötlettelenség, az üzemek kihasználatlanságának szomorú ténye, az adóprés fokozott működése és az üzemi produktumok örökös áremelése: ebben merül ki ez a pénzügyi politika. Az adók adják meg a (főváros mai létét. Az adók és itt is legelső sorban a kimondottan antiszociális adófajok, mint a forgalmi és fogyasztási adók, amelyekben nincs progresszió és amelyek a mindennapi megélhetés leghathatósabb drágitói. A legnagyobb bevételi tétele a két éves költségvetésnek a forgalmi adóból való részesedés, amelyből a főváros 1923-ban tizlenkétmilliárdos, 1924-ben pedig harminc milliárdos bevételt remél, A kiadások horribilis megnövekedése teljesen érthető. Wolffékat sohai sem vádoltuk meg pazarlással, legkevésbbé pedig olyan pazarlással, amely Buda.^ pestnek jövedelmet, közhasznú uj intézményeket adna. Sőt inkább mindenkor a fogukhoz verték a garast, amikor praktikus, jövedelmező beruházásokkal a bevételeket növelhették volna. Ez a negatívum a legsúlyosabb mulasztásait mutatja a mai rezsimnek. Ebben a két költségvetésben csak az improduktív kiadások növekszenek, de nyoma sincs a produktiv kiadások emelkedésének. Nem kell itt rámutatnunk egyébre, mint arra, hogy a legsúlyosabb teher a köztisztviselők fizetése, amely most egészen a főváros nyakába szakad és amely az 1923. évben 5\2 milliárdot, 1924. évben pedig 12-1 milliárdot reprezentál. Természetesnek tartaniánk ezt a kiadást, mert a fővárost adminisztráció nélkül egyetlen rezsim sem fogja hagyni; de szeretnénk, ha a tisztviselői kar, amely ilyen összegeket emészt föl, nem csak bürokratikus munkát végezne, hanem alkotó tevékenységet is tudna felmutatni. Ha a tisztviselők kenyere rnilliárdokat emészt Sei, szeretnénk látni, hogy ugyanakkor legalább a közjóiét érdekében már meglevő intézményeket tovább fejleszteni igyekeznének. Ez a politika, amelyet Wolffék folytatnak, kedves lehet igen keveseknek, de a tömegek, amelyek semmiféle támogatást nem kapnak, aligha fognak hálával visszaemlékezni Wolffék uralmára. Egészen megdöbbentő az ai kép, amely az üzemek gazdálkodásáról elénk tárul. Olyan fölöslegeket látunk egyes üzemeknél, amelyek alig teszik ki egy városi altiszt egy évi fizetését. Nagyon helyes ez olyan üzemeknél, amelyeknél nyilvánvaló az altrulsztikus törekvés és amelyek eme törekvések eredményét is föl tudják mutatni. Nem várhatnánk például gazdag fölösleget a községi élelmi sze-riizemnél, amely árszabiályozó hivatását becsülettel betölti és alkalmazottait is lói ellátja. Az ilyen üzemnek az. a dicsérete, ha kis fölösleget, de olcsó napi árakat tud feltüntetni. Annál megdöbbentőbb az, hogy az olyan üzemek, amelyek nap-nap után emelik egységáraikat, valósággal a deficit árokszélén táncolnak. Beruházásokra az 1923. évre tizmilliárdot, az 1924. évre pedig tizenhat milliárdot vettek fel. A ha1- tíalmats számokról azonban a legfutólagosabb átgondolás után is kiderül, hogy jelentéktelen összeget képviselnek akkor, amikor Budapest lerongyolódott közüzemei minden pillanatban felmondják.a szolgálatot és amikor a szociális haladás szinte horribilis uj alkotásokat követelne meg. Szomorú és sivár az a kép, amelyet ezek a költségvetések mutatnak. Nem jók ezek még arra sem, amire szánták, hogy maguk mellett korteskedjenek. Karácsonyi áraival felülmúl mindenkit! Szalag, csipke nagy választékban. Nagy maradékvásár! Slsner NŐI DIVAT NAGYÁRUHÁZA. FO ÜZ LET: IV., Koronaherteg-i.lll FIÓKÜZLETEK : IV., CALVIN-TÉR ¥11., RÁKÓCZ1-ÓT 32. II., FŐ UTCA 52. T UDUSt TSWÄD&R SZŐNYEG-MŰINTÉZET mesów! Telefon: 46-68. VÓSZ és Glad! Gyárija: EGYESÜLT IZZÓLÁMPA ÉS VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ÚJPEST.
