Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-11-21 / 46. szám

Tizenkettedik évfolyam Ara 200 kor. Budapest, 1923 november 21. 46 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁÉ ÁGI HETILAP évre 10.000 korona. Félévre _________ 50 00 kor. s Állandó mellék- ^ let: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Az ötvenegyedül esztendőbe fordult be Budapest és az őtvenegyedik esztendő kapujában C s i 11 é r y András harsonás szava hallatszott, amint igazi, tipikus destruktiv gyö­nyörűséggel ment neki megint mindennek, ami itt ebben a városban született, amit áldott agyvelők ter­meltek. Ha kedvünk lenne gúnyolódni, ha kedvünk lenne az akasztófahumornak hangot adná, akkor azt mondanánk: ez az esztendő is jól kezdődik. Ennek azonban fele sem tréfa és nem nyugod­hatunk bele abba, hogy Budapest nagy ünnepét egy politikai naturbursch a maga módja szerint csúnyán és ízléstelenül megzavarta. Nem nyugodhatunk bele, mert a Csilléry .Andrásokat, akik az ilyen szerepeket játszani szokták, nem terhelheti felelősség, ök (fele­lőtlenek mindenért. A felelősség Wolff Károlyt, a vezért illeti, aki sokat tart a maga tekintélyére, a,ki m a vezére a városháziának és akinek nem lett volna szabad egész pártjának egyik legkomolyta­lanabb egyéniségét dísz-szónokként kiállítani a fó­rumra. Szerencsére ezt a szereplést senki sem veszi komolyan és mégis azt keli mondanunk, hogy nem­csak az ünneprontás, de Csilléry András szempont­jából, a tudomány szempontjából is fájdalmas az a szereplés, amelyre a Friedrich-kormány népjóléti mi­nisztere szombaton feltette a koronát. Azt mondják ugyanis, hogy Gsüléry András rejjdklvfli orvos. Olyan műtéteket végzett a háború alatt, hogy orvos­társait, a legjobb operatőröket is elkápráztatta, el­ragadta. Hát szabad az ilyen embert, aki az emberi­ségnek ilyen jóltevője is tudna lenni, kiállítani a ne­vetségesség pódiumára, a gyűlölködés szörnyű pia­cára? A helyett, hogy uj embereket építene a régi rozzantakból, a helyett, hogy az Istenéhez hason­latos mesterséget űzne, áldást fakasztana és hálál­kodó szavak, boldogan könnyes szemek lovagja lenne: kiáll a. fórumra ós gyűlöletet prédikál. Meg­áll az ember esze, hogyan lehet az egyik hivatást odadobni a másik riasztó szerepért? Mert nemcsak bántott, nemcsak a szivünkbe markolt kegyeletsértő szóval Csilléry András, ha­nem meg is nevettetett bennünket. Milyen mulatsá­gos volt például akkor, amikor arról szavalt, hogy ök (már tudni illik keresztény községiek), az utóbbi tiz esztendőt nem akarják magukénak vallani és szeretnék aizt ennek a városnak a történetéből ki­ürülni. Nyomjuk el a mosolygást, amelyet a fele­lősségtől való nyúlszivü megíutamodás fakaszt cs tapsoljuk meg Csilléry urat, akinek sietünk segéd­kezet nyújtani az utolsó tiz esztendőnek Budapest életéből vadó kitörléséhez. Úgy van, töröljük ki az annalesekből az egész tiz esztendőt, az ő négy esz­tendejükkel és a Csillcryek nevével együtt. Végül pedig még egyszer a fájdalom érzete íuü át a szivünkön, amikor a jubiláris közgyűlés „esemé­nyeire" emlékezünk vissza. Vagy ne fájjon az, hogy olyan emberek kormányozzák ezt a jobb sorsra ér­demes várost, akik kijelentik ünneprontó jóked­vükben : — A hitelbe épített Budapest, amelynek terhét a szegény utódok fizetik, nem a mienk! Azt hittük, hogy az ilyen kijelentéseket csak a hordó tetejéről szokták szavalni. Mert ott lehet ha­tásuk. A tömeget talán el lehet kábítani az ilyen otromba eszközökkel. De Budapest egyesítésének ötvenedik évfordulóján a tudatlanságnak, a kortes- virtusnak ilyen bizojnyitékát adni: — mégis csak elkeserítő. Csilléry András rettentő vakságában csak azit látjas hogy a maga kis háztartásában szomorú do­log, talán keserű, talán megalázó dolog lenne az adósság. De ezt egy világvárosra mondani talán még sem lehet. A nagy közületeknek, az államoknak, a világvárosoknak olyan szükséges a hitel, mint a le­vegő. Itt a hitel nélkülözhetetlen eszköze a gazdál­kodásnak. Hatalmasat alkotni hitel nélkül nem le­hetne, mert nem lehet egyetlen generációinak a vál­lára rakni minden terhet. Persze a Csilléryek és a Wolffok úgy gondol­kodnak, hogy minek hatalmasat alkotni? ök a ma­guk szatócs-sizemszögükből nézik a. világot Es ezek az emberek ünnepelték Budapest aranylakodaJmát. Nem lesz tiszt újítás Szervezeti kérdéseket is érint a választójogi novella — A polgár- mesternek nem keil többé jogi képzettség Rakovszky Iván belügyminiszter végleg be­fejezte azokat a tárgyalásait, amelyek az érdekelt po­litikai pártokkal való választójogi megegyezést cé­lozták. Ennek az: uj választójogi tervezetnek alap­elveit módjában van a Fővárosi Hirlap-nak fel­tétlenül megbízható forrásból szerzett adatok alapján alább ismertetni: Elöljáróban csak azt konstatáljuk, hogy azok a hirek, amelyeket egy hét előtt a kurzus-lapok közöl­tek.— enyhén szólva —, merően tévesek voltak, ! kább Wolífék álmait, mint a valóságot tükrözték. A kurzus-sajtónak lehetett volna bátorsága megmondani, hogy nőin a belügyminiszter tervbevett reforlinját, ha­nem Wolff Károly és társai követelését közli. Ki kell jelentenünk, hogy a belügyminiszter törvényter­vezetének alapé?vei «agyon messze esnek Wolif fcöve- íeíéseítöí, de aimáí inkább megközelítik azo­kat a kívánságokat, amelyek Márkus Jenő min. tanácsosnak a Fővárosi Hírlapban meg­jelent tanulmánya foglalt magában. Az aggodalom alól való felszabadulás érzésével kell megállapítani, hogy Rakovszky Iván belügy­miniszter javaslatából hiányzik az a nagy adag re­akció, amellyel Wolff ék telíteni szerették volna, sőt meg kell állapítani, hogy a Dömötör-féle novellával szemben is lényeges haladást jelent. Ami most már a tervezetet illeti, legelsöbben is a javastat nem pusztán a választójog kérdé­sével foglalkozik, hanem tuíajdonképen az 1872. évi XXXVI. í.-c.-eí, az úgynevezett fő­városi törvényt kiegészítő novella fesz. ' A fővárosi törvény elavultságát nem kell külön hangoztatni, hiszen évtizedek óta állandó, komoly tervként szerepel az egymást követő kormányok pro- girammjában. Az uj fővárosi törvény megalkotására, vagy legalább annak általános revíziójára — úgy lát­szik — most sincs ideje és módja a nemzetgyűlésnek és igy a belügyminiszter kénytelen volt a legsürgő­sebb intézkedéseket felvenni most készülő novella- tervezetébe. Emez intézkedések közé tartozik például az, hogy a. novella érinteni fog bizonyos sokat vitatott szervezed kérdéseket, amelyek között nemcsak az egyes magasabb állások képesítésére, deegy- ben ezeknek! az állásoknak a sz á\m ára is vonatkoznak. Mondani sem kell, hogy i n- kább az állások számának redukciójá­ról, mint szaporításáról lesz szó. Igen fontos intézkedés lesz ezen a téren, hogy a polgármesteri állást nem köti a novella jogi képesítéshez. Ez tökéletesen 'modern gondolat, amelynek egyben megvan az a nagy jelentősége, hogy ezzel a polgár- mesteri .állás megszűnik tulajdonképeni hivatalnoki állás lenni, hanem határozott am politikai színezetet kap. A novella nem követel t i s z t u j i * á s t, afnint azt a Dömötör-féle novella tette. A tanács te­hát hivatalában marad és az interregnum alatt a ki­nevezendő kormánybiztos vezetésével intézi a főváros ügyeit Ami most már a választójogi rész alapelveit illeti, azok a következők: 1. A választás titkos és lajstromos lesz, ahol a kisebbségi képviselet is kellőképen érvényesülhet. 2. A választást tavasszal iriák ki az 1924. évi névjegyzék alapján, amelyet azon­ban a közigazgatási bíróság döntései alap­ján ki fognak egészíteni. 3. Választójoguk körülbelül azoknak lesz, akiknek a Bethlen-féle választójogi rendelet megadja a szavazati jogot. 4. Megszorítás lesz azonban a Bethlen- féle rendelettel szemben is, hogy az aktiv és passzív választói jogot hat éves domi- ciliumhoz kötik. 5. Nem lesz virilizmus, ellenben föleme­lik a szellemi virilisták számát. 6. A választás közigazgatási kerületen- kini történik és a szavazók számának ará­nyában állapítják meg a mandátumok szá­mát. A javaslat megállapítja az egyes köz- igazgatási kerületeknek jutó mandátumok számának minimumát és maximumát is. Körülbelül ezek lesznek a Rakovszky Iván­féle novellatervezet alapelvei, amelyekről a Fő­városi Hírlap más helyén mondjuk: el a pártok kritikáját és állásfoglalását. Tiz év előtt — tiz év után Bárczy Istvántól Csilléry Andrásig Ünnepi közgyűlés akkor és most A főváros tiz évvel ezelőtt díszközgyűlésen ün­nepelte Buda>, Pest és Óbuda egyesítésének negyven éves fordulóját. Dr. Bárczy István polgármester történelmi visszapillantás után a főváros fejlődésének képét és a következő tiz év munkaprogrammját így festette le: A közgyűlési jegyzőkönyvből ... Sokszor elgondolkozom, hagy mi mindennel kell akkorára készen lenni. Milyen szép lenne ak­korára, bemutatni az uj városházat, amely címere lesz a másfélmillió lakosú városnak, szemben az uj Erzsébet-sugárúttal, mely a város­házától a Városligetig vezet, szebbnél-szebb házak­kal és értékes üzletekkel, mellette iobbra-bailra^ a régi levegőtlen utcák, házak helyén egész uj egészséges városrész. (Helyeslés.) A Ta­bán mintaszerűen megépítve a belső város legkellemesebb lakórésze, a Gellérthegy­re két oldalra felvezető sikló, a Citadellában nyüzsgő élet. a Gellért-hegv alján Európa legszebb fürdője, a piaristák épülete helyén a legszebb hotelek egyike. Hidvámról és alagutvámról már csak úgy beszélünk, mint rossz álomról. (Éljenzés és hosszan­tartó taps.) És csodálkozni fogunk azon. hogy vala­mikor ilyen is volt. (Úgy van!); a H u n g á r i a-u t mentén az uj hid megnyitása után egész uj városövezet kezd épülni; a Boráros-íéri uj híd budai feje é9 a Műegyetem között! feltöltött és P a r- kozott állandó kiállítási területen nagy nemzetközi kiállítás; a Lágymá-

Next

/
Thumbnails
Contents