Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-11-14 / 45. szám
2 Budapest, 1923 november 14. jfXJMZOätJIÜZMP turalia“ cimü részvénytársulatának az elnöke. A szerk.) és azután azt mondaná, hogy ő liberális: kénytelen vagyok-e én őt holnaptól kezdve vezéreimnek tartani és az ő szájából megtudni azt, hogy mi az igazi liberalizmus és demokrácia? Ha Dömötör Mihály — Istenkém, emlékszik-e még valaki erre a névre — aki megalkotta a fővárosi törvényt, amely az Erzsébetvárost és Ferencvárost ugyanolyan számú képviselettel látta el, 'mint az első kerületet, holnap ki akarna emelkedni a politikai süllyesztőből és felfedezné liberális szivét? Ha C s i 11 é r y András, visszaemlékezve Madzsanral való barátságára, rossz álomnak jelentené ki a kurzus három esztendejét, melyet ö Wolff Károllyal együtt csak azért táncoltak keresztül, merk le akarták járatni a kurzust, szembe akarnák helyezni a kurzus őrültségeit a régi múlt dicsőséges elmüékeivel, hogy a régi muft dicsősége annál szembeszökőbb legyen: vájjon akkor nekem a jövőben mem V á z s o n y i Vilmos, hányái Wolff Károly, C s i 11 é r y és Dömötör Mihály lesznek a vezéreim? ... És vannak még nekem más gondolataim is. Olvastam E.rnszt Sándor óbudai beszédét, bizonyos tisztító vérfolyaimróL, de egyszersmind azt is olvastam, hogy a mi derék vasálarcosunk, Bethlen István gróf azt is óhajtja, hogy Ernszt Sándor is libetrális vezér legyen. Most hát én azon gondolkozom, hogy igazunk volt-e nekünk akkor, amikor a kurzus nehéz, sötét napjaiban, mikor az emberek legtöbbjének a felső ajka reszketve tapadt az alsó ajkára és sokan még a kezüket is rátették az ajkukra, nehogy azt gondolják felőlük, hogy ők szólni akarnak, helyes volt-e, mikor mi a kurzus dörék vezéreiről azt .mondottuk a választó polgároknak, hogy ezek csak konjunktura-lovagok, akik holnap hajlandók volnának liberálisok tenni, ha a választó polgárság nőm tudná velük szemben a kötelességét? Derék, Erzsébetvárosi körben elhalt barátaim! Szellemben jelen voltatok-e vájjon az Erzsébetvárosi kör vacsoráján?... \mmm m t— r ~i— r —nm n T“—f——1"—T° r—i—i Ijesztő adatok az iskolák elnéptelenedéséről Amikor nem lesz szükség’ mér numerus claususra Az 1923. esztendő szomorít nevezetességű: most kerülnének az elemi iskola első osztályába azok a gyermekek, akik 1917-ben, a háború legvadabb pusztítása idején látták meg a napvilágot. Azonban* csak kerülnének! Az elemi iskolák első osztályának) gyér padsorai vádlóan bizonyítják, ajnit a statisztika száraz számokkal (mutat ki, hogy 1917-ben, amikor minden fegyverfoghaltó ember már a fronton harcolt, ijesztően csökkent a születések száma. Az azelőtt túlzsúfolt elemi iskolák), ahol három párhuzamos első osztályt tartottak fenn, most egy is bőven elég. Az elsőosz'tályu tanulók száma mintegy harmadára csökkent. Négy esztendő múlva a negyedik elemi osztály üres padsoraiból hangzik fel majd a néma vád a háború ellen és 1935-ben, tizenkét év múlva, amikor az 1917. év szülöttei az egyetemekre kerülnének, nagyon könnyű lenne végrehajtani a nu- merus-clausust, ha addig régen el nein söpörnék. A főváros statisztikai hivatalának kimutatása szerint 1911-ben^ a béke boldog idején, ezer lakóra 25.3 születés jutott. 1913-ban nagyjában változatlan a szám, 24.9, azonban 1914-ben már 24.2-re csökkent, 1915- ben pedig 18.3-ra, 1916-ban 15.2, a kritikus 1917-ben pedig mindössze 14.9. Innét kezdve újra emelkedik a születési arányszám, 1918-ba.n 15.2, a legutóbbi kimutatás szerint 1920-ban ezer lakosra már 22.7 születés jutott. A főváros tiszti főorvosi hivatalában még megirázóbb képet festenek az 1923-iki kritikus esztendőről: Az elemi iskolák első osztályának külső képe magán viseli a háborús pusztítás minden nyomát. Nemcsak kevesebben vannak az első etemisták, hanem az orvos szemével nézve, nagyon siralmas a meglévő anyag. Sápadt, angolkóros, beteg az első elemisták túlnyomó része. A magyarázat kézenfekvő: az apa háborúban volt, az anya pedig a férfi munkáját végezte el és azonkívül már kora hajnalban sort állt kenyérért, lisztért, zsiréik, amikor gyermekét várta. Mikor pedig a gyermek megszületett, úgyszólván minden hiányzott, ami a rendes ápoláshoz és a gyermek felneveléséhez szükséges lett volna. Hiányzott a tej és minden fontos élelmiszer, de nem volt rendes fehérnemű és egyéb holmi se, hiszen köztudomású, hogy a háború után még a gyermekmenhelyeken is csak papirlepedöt adhattak a csecsemőknek, mielőtt a külföldi segítségek megérkeztek. A háború szomorú pusztításait még évekig látni fogjuk és mi is úgy számítunk, hogy egy évtized múlva a gimnáziumok és egyezernek néptelenednek el, mert hiszen a Felvidékről és Erdélyből, sajnos, nem jöhetnek a fővárosi gimnáziumokba és egyetemekre. A főváros tanügyi ügyosztályának — bármenynyire is csodálatos — még csak megközelítő statisztikája sincs, úgyhogy egyáltalán nem tudtak tiszta képet alkotni erről a fontos kérdésről, ráadásul pedig az adatszerzést hivatalos bürokráciával nehezítik meg. Mindössze annyi adat áll rendelkezésünkre, hogy 1910-ben 76.020 volt az 1—12 éves iskolaköteles gyermekek száma. 1923 szeptemberében pedig összesen 49.900 gyermeket írattak be az elemi iskolák valamennyi osztályába. Ez az adat azonban nem a valódi állapotokat tünteti fel, mert a múlt esztendő ót.a a kultuszminiszter rendeletével igen szigorúan ellenőrzik és felkutatják az iskolaköteleseket, aminek következtében az arányszám megnövekedett. Aránylag még ennél a 49.900-nál is kevesebb az 1923-ban beíratottak száma, mert hiszen 1910-ben a főváros ötssznépessége 880.000 volt, most pedig egymilliónál több, az első elemisták száma viszont a harmadrésze annak, mint tizenhárom esztendővel ezelőtt volt. Az idén alig van első elemista, pedig a főváros a háború vége óta nagyszámban fogadta be az elszakított területek menekültjeit. Tizenkét. év múlva a gimnáziumok nyolcadik osztályai és az egyetemek padsorai lesznek üresek. A sajtó csak feljegyzi ezeket a szomorú adatokat, a politikusnak és nemzet- gazdásznak azonban következtetéseket is kell ezekből levonnia. Jön a kormánybiztos! A kombinációk tülekedése — Már a fajvédők sem tagadják a kormánybiztos kinevezését A kormánybiztos-probléma még mindig foglalkoztatja a közvéleményt. Ezen a téren két kérdés az uralkodó. Az egyik: lesz-e kormánybiztos? A másaik: ki lesz a kormánybiztos? Az első kérdésre a leghatározottabb igennel kell felelnünk. Kormánybiztos lesz, kell lennie, mert azt a törvény is előírja. Megerősíti ezt az álláspontunkat maga Heinrich Ferenc is, aki manapság a kormány szándékairól legjobban van informálva és aki a héten kijelentette, hogy' a fővárosnak kormánybiztost kell kapnia, mert a jelenlegi törvényhatósági bizottság mandátuma december 31-én lejár. Addig pedig nem lehet az uj választásokat megejteni, a törvény intézkedése szerint ilyen interregnum alatt a kormánybiztos kinevezése elkerülhetetlen. Ha előbb nem, december 30-án a budapesti városházán Wolffék uralmát a kormánybiztos elnöklése alatt álló tanács veszi át. A fajvédő orgánumok eddig makacsul cáfolták a kormánybiztos kinevezésének hírét; legújabban azonban kénytelenek bevallani, hogy „bár semmi törvényes alap nincs“, a kormány mégis ragaszkodik a kormánybiztos kinevezésének gondolatához. A fajvédőknek a kormánynak ez az elhatározása két okból is fáj. Fáj, mert ez Sipöcz elejtését jelenti, de }?ienti azt is, hogy Sipöcz utóda sem az ö emberük lesz. Itt kapcsolódik bele a dologba azután a személyi kérdés. A kombinációk itt meglehetősen tuiftengöek. A nevek egész áradata jelent meg az utóbbi időben a lapokban. Ezeket a kombinációkat azonban jó alaposan megrostálni, mert igen sok van közöttük olyan, amelyeknek semmi alapjuk sincs. Mi csak a komolyabbakat említjük. Még mindig legelső helyen áll Melly Béla kormánybiztossága, amit a Fővárosi Hírlap közölt először. Mellyt mindenki szívesen fogja látni a díszes méltóságban, de legelsősorban a kormányhoz közelálló Heinrich- párt ragaszkodik az ö kinevezéséhez. Az eddig fölmerült kombinációk között kétségkívül az ő kinevezése lenne a legjobb megoldás. Ntem tartjuk komolynak azt, hogy Ugrón Gábor ambicionálná a kormánybiztosságoí. Ugrón már volt belügyminiszter is, ami után a kormánybiztosság alig lenne nagy megtiszteltetés az ő számára. Ezzé1 szemben még a belügyminiszteri állás után is megtiszteltetés az, ha valakit Budapest polgármesterévé választanak. Ugrón ezt szívesen is venné, de a mi értesülésünk szerint az eljövendő nagy kibontakozásban neki más szerep fog jutni. A polgármesterséget pedig Budapest polgárságának bizalma máris másnak szánta. Csak legutóbb volt szó báró Petrichevich Horváth Emil, népjóléti államtitkár, kormánybiztosságáról. Már akkor megjelöltük azrt a feőíogásun- kat, hogy bár tehetséges, őszintén liberális embernek tartjuk Horváth bárót, mégsem tartanánk szerencsés dolognak a lakáskérdésben hangoztatott álláspontjának megismerése után az Ő kormánybiztosi kinevezését. De nyilatkozott maga báró Petrichevich Horváth is. Kijelenti, hogy soha eszeágábaa sem volt, hogy jelenlegi munkakörét elhagyja, a kormánybiztosi kinevezésre „egyáltalán nem gondol“. Legújabban azután a fajvédő újságok kezdenek különböző, teljesen valószínűtlen neveket kombinálás a kormánybiztosi állásra. így legújabban Kozma Jenőt és Szőke Jenőt mondják olyanoknak, mint akik joggal várhatnák a kormánybiztosi kinevezést. Ha már kormánybiztosnak kell jönnie, fajvédűék legjobban szeretnék, ha a maguk táborából kerülne ki az illető. Erről azonban szó sem lehet, Kozma és Szőke nagy szolgálatokat tehettek Wolff Károlynak, de ma már nem ezeket az érdemeket jutalmazzák. A fajvédő álmodozással szemben ma már szinte kétségtelenül bizonyos: Melly Béla kinevezése. VI.,Révai-utca 18 KIS KOMÉDIA Telefonsz.: 14-22. Minden este Ratt és Steinhardt felléptével Az erényes Zsuzsika és Wenn es ISulel. Kezdete pontban 8 órakor. __________ A Székács Áruházban BUDAPEST, IV., CALVIN-TÉR 6. SZÁM. A 30 karácsonyi játékkirakat feltűnést kelt. mum-JZtrőtlL fux=Gatt cLcóMcd. efpxt.S2^itftcttrxtícuv. Gyártja: EGYESÜLT IZZÓLÁMPA ÉS VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ÚJPEST.
