Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1923-11-07 / 44. szám

4 egyoldalú pártpolitikai felfogáslát | é s törekvéseit. E m e 111 e 11 h i á n y o s, mert a törvényhatósági bizottság mandátu­mának ez: év végén bekövetkező lejárta esetére nem tártál tn az semmiféle rendelkezést, úgy, hogy amennyiben eddig az időpontig n e m t ö r t é n i k meg­felelő törvényhozási intézkedés, a novella hatályát veszti s a főváros ö n k o r m Iá m y z a t á b a; u interregnum fog b e- k ö vetkezni. Mi történjék az interregnum alatt? Ez az interregnum — úgy látszik — ma már egyébként sem kerülhető el. mert még abban a legjobb esetben is. ha az uj fővárosi novellát a nem­zetgyűlés a /folyó évben tető alá hozza, az uj válasz­tások a jövő év első harmadára maradnak. Elő áll tehát az a kérdés, mi t ö r- t é n j é k az i n terreg n. u m a la í t? A novella szerint a belügyminiszter a törvény- hatósági bizottságot feloszlathatja, ha a tiörvényhai- tósági bizottság olyan eljárást tanúsít, mely az állam érdekét vagy a főváros jólétét veszélyezteti vagy a közigazgatás eredményes működését kizárja. Ez eset­ben az uj választást 2 hónapon belül meg kell tartani. Az uj választás megtartásáig a törvényhatósági bi­zottság hatásköréhez tartozó halaszthatatlan ügyek­ben a főpolgármester (kormánybiztos) elnöklete alatt a Tanács határoz. Az 1920:IX. helyébe lépő uj novella megalko­tásánál mindenekelőtt két körülményre kell ügyelni. Az egyik az, hogy az u j novellát mint átmeneti. rövid záros időre szóló jogalkotást kell kezelni, mely­nek nem lehet egyéb célja, mint az, hogy a főváros közigazgatásának végleges reformjáig a törvényható­sági bizottság újjáalakítását meg­szabj ai. A novella tehát az érvény­ben lévő 1872 : XXXVI. alaptörvény egyéb rendelkezéseit nem érintheti s nem vághat elébe a fővárosi tör­vény revíziójának, melynek előké­szítésére és kidolgozására az uj törvényhatósági bizottság maga hi­vatott. A másik körülmény a,z, 1 hogy tö­rekedni kell a n o v e 11 ai gyors parla«- menti letárgyalására, m i csak az esetben valósítható meg, ha a no­vella lehetőleg alkalmazkodik a meglevő törvényes rendelkezések- li e z. Milyen legyen a megalkotandó uj novella ? A novella keretében megoldandó főbb elvi kér­dések tekintetében véleményem szerint a következő szempontokat kellene érvényesíteni. A községi v á 1 a s z t ó j o g o s u1 fe s á g alapjául a jelenleg érvényben lévő 2200/922. sz. kormányrendeletet kell elfogadni, minit amelynek alapján a választói összeírás és a választói névjegyzék készül. E sze­rint községi választójoga lenne minden férfinak, aki 24 éves, 10 év óta magyar állampolgár, 2 év óta Bu­dapestien lakik és 4 elemit végzett; továbbá minden nőnek, aki ezien kellékek mellett 30-ik évét betöltötte és 6 elemit végzett. A választ’hatos ág tekintetében a hangoz­tatott felfogás alapján szükséges bizonyos megszori- tiás és pedig oly értelemben, hogy bizottsági taggá csak a,.z a községi választó választ- h a tó, aki életének 30-i k évét betöl­tötte és1 legalább öt éve, vagyis 1918 Julius 1. óta Budapesten lakik. A vagyoni v i r i 1 i z m u s t, amint azt ki­fejtettem, feltétlenül mellőzni kell, viszont fennittar- tao_dó a szellemi virilizmus, sőt a hiva­taluknál fogva helyet foglaló bizottsági tagok számát emelni lehetne. Minden _ tekintetben hasznos ered­ményt várhatunk ugyanis attól, ha a törvényhatósági bizottságban a lakosság különböző érdekképviseletei, az olyan testületek, mint; az Omge, azOrnke, a Gyosz-, az Ipar egyesület, továbbá: aiz ügyvédi kamara, úgy­szintén: a mérnökök, építészek, orvosok, tisztviselők, kereskedelmi és ipari alkalmazottak és a munkásság szervezeteinek képviselői, végül a különböző vallás­felekezetek reprezentánsai is hivatalból részt ven­nének. A törvényhatósági tagok ö s s z lét­szám á/t az önkormányzati szellem mélyítése ér­dekében a szellemi virilisták betudásával legalább 280, de inkább 300 főben kellene megállapítani és visz- sza kellene állítani a fővárosi törvény ama rendelke­zését, hogy minden választókerületet a n y- nyi bizottsági tagsági hely illet m eg, amennyi a főváros összes vá­lasztóinak a kerület választóihoz viszonyított aránya szerint a kerü­letre esik. A választás módjára nézve, tekintettel az érvényben lévő nemzetgyűlési választói kormány­rendeletre is, fenntartó lenne a jelenlegi novellá­nak az a rendelkezése, hogy a választás az aranyos képviseleti rendszer sze­rint, közigazgatási kerületenként, lajstromosan történik. E részben azonban fel­merül az a kérdés, vájjon nem. lenne-c célszerűbb, ha Valószínű, hogy a kormány a no- v e 11á n a k ezt a rendelkezését fogja ..per analogiam“ alkalmazni az in­terregnum idejére, s a közigazgatás élére kormánybiztost fog ki­nevezni, akinek feladata lesz egyúttal az uj választást előkészíteni és lefolytatni. A magam részéről, a m e n n y i b en az u j novella a folyó év végéig le­tárgyalható nem lenne, részben a törvényes alap megóvása érdekébe n, részben arra való tekintettel is, nehogy az u j választás hosszabb időre kitolható legyen, — azt az ál­láspontot tartom helyesnek, hogy a novella rendelkezéséhez alkalmaz­kodva, a belügyminiszter a törvény- hatósági bizottságot, melynek ed­digi eljárása ,,a közigazgatás ered­ményes működését“ kétségtelenül ki­zárja. ez évi december havában osz­lassa fel, s intézkedjék, hogy ai z u j választás 2 hónapon belül — amely idő alatt az uj novellát a nemzet­gyűlés törvényerőre emelheti — meg­tartassák. Természetes, hogy ez esetben és az átmenet idejére kor­mánybiztost kell a város élére á 1- 1 i t a in i. a választás nem közigazgatási kerületenként, hanem az 1914:XV. t.-c. értelmében alakított 22 választóke­rület szerint történnék, továbbá, hogy az arányos rendszer helyett nem kelleme-e visszatérni a többségi rendszerre? Ez olyan nagy horderejű fontos kérdés, amely a legbehatóbb és leggondosabb tanulmányozást és mérlegelést igényli azok részéröl, akik hivatva vannak az uj novella felöl határozná. A választásnak feltétlenül titkosnak kell lenni. Utoljáid hagytam a névjegyzék kérdését. Köztudomású, hogy az idén összeállított s a jövő 1924. évre szóló választói névjegyzékből az össze­írás alkalmával eredetileg mintegy 100—120.000 vá­lasztót hagytak ki, akik közűi a felszólamlás során 50—60.000 választót .a központi választmány nem igazolt. Az újból kihagyottak fellebbezéseit a Közigaz­gatási bíróság most fogja elbírálni és valószínű, hogy a bíróság a beérkezett 15—18.000 fellebbezésnek helyt fog adni. Bárha a névjegyzék összeállítása körül tapasztalt eljárás méltán váltotta ki a lakosság fel­háborodását s ennek nyomán azt a több oldalról megnyilvánult, és egész természetes kívánságot, hogy uj összeírás történjék, tisztában kell lennünk azzal, hogy egy uj névjegyzék összeállítása a községi vá­lasztások időpontját hosszú hónapokra, esetleg egy évre is kitolná. Ennek következtében el kell fogad­nunk az 1924. évi névjegyzéket arra váló tekintettel is, mert a fennálló törvényes rendelet értelmében más névjegyzék szerint választatni nem llehet, s mert a kihagyottak túlnyomó részének választói jogo­sultsága időközben megállapítást nyert, illetve egész bizonyosan megállapítást fog nyerni. Meggyőződésein, hogy amennyiben a készülő uj fővárosi novellában ezeket a tárgyilagos város­politikai szefcnpontokat érvényesítik és a lakosság a választások során szabadon nyilváníthatja akaratát, az uj választás eredményeként egy magas színvonalú, hozzáértő, dolgos, komoly képviselőtestület fogja át­venni a város vezetését, amely — reméljük —- si­keresen meg fogja oldaná a rá váró nagy és nehéz feladatokat. Budapest és az ország egyetemes érdeke, hogy ez mihamarább bekövetkezzék! VASÖNTVÉNYEK ™JM! ....... POPPER ÉS SZÁNTÓ VA SÖNTÖDE és GÉPGYÁR Budapest, VI., Mobács-utc ? 8. Teiefen: 111-47. PAVILLON-MASCOTTE VI-, N agy mező-utca 17. (Fővárosi Q p e r e tt ép ü 1 e t) tfSBEI*" Novomb«>ri nagy színpadi műsor. "BMI Világhírű atrakefók. Csupa sláger. Kezdete este 10 órakor. Budapest, 1W3 november 7. Wolffék tömörülnek Készülődés a végső küzdelemre Wolff Károly néhány sajtóorgánuma nap-nap után elkeseredett makacssággal újból és uiból jelenti, hogy gróf Bethlen István és Wolff Károly kö­zött a legteljesebb az egyetértés és az az althatatlan szerelem, amellyel a két államférfi egymással szem­ben viseltetik, soha olyan virágjában nem volt. mint mostanában. Sipőcz Jenő poi'gármeste-r példának okáért a napokban azért járt fönt a miniszterelnök­nél, hogy meghívja őt a Budapest egységesít ősének ötvenedik évfordulóján rendezendő ünnepi misére: a •fajvédő lapok azonban ebből az egyszerű és ter­mészetes udvariassági látogatásból is egész legenda­kört varázsolnak elő. Sipöcz misére hívta Bethlent: vájjon van-e ennél kézzelfoghatóbb bizony it ék a mel­lett, hogy a miniszterelnöknek esze ágában sincs Wollt Károlyt elejteni. Minden marad a régiben — mondják álmodozva — és élénk tanusügot tesznek arról, hogy nekik semmiképen sem izlenék az ellenzékiség sovány, sa­nyarú kenyere A valóság ezzel szemben az. hogy W o 1 f f é k még abban az esetben sem kel­lenének többé g r ó f Bethlen Istvánnak, h ,a v é 1 e 11 e n ti 1 nem sikerülne is neki egy kormánypárti városi pártot meg­teremteni. Amíg cigjvészt azonban naponta tudtul adják, hogy ők Bethlen szerint nélkülözhetetlenek a városi politikában: addig másrészt n legelkeiseredettebb ké­szülődés tapasztalható környezetükben, a biztos bu­kásra váró választási küzdelemre. Wolffék tömörül­nek. Egy kalap alá igyekszenek vonni a különböző díszes nevű kurzuspolitikát folytató egyesületeket- amelyeknek legnagyobb hibájuk a választások tekin­tetében, hogy sokkal hosszabb és hangzatosabb cí­mük van, mint taglistájuk. Tömörülnek az ébredők, a szittyák, a fascisták, a magyar Hitlerek, a magyar Mussoliniek és a; magyar Kemalok. Hogy ki mindenki tömörül, nem kell másra utalnunk, minthogy tömö­rülnek A M B-ék is, akiknek feloszlató végzésükön még a tinta sem száradt meg. Lehet, hogy ennek a tömörülésnek legfőbb oka a feloszlatástól való féle­lem; de sokkal valószínűbb, hogy W.olíf Károly k Tv áu ilye n rn ódon egységes táborral felvonulni a végső küzdelemre, amelyben mindenáron szeretné megtartani n hatalmat. Wolff Károly igen szereti hangoztatni, hogy ,,én birócrnber vagyok“; éppen ezért nem tudjuk elkép­zeli, miként veheti igénybe a nagv harci felvonulás­ban az olyan egyesületeket, amelyeket a belügy­miniszter felosztatott. Vágy a hatalom megszerzése érdekében sok minden előtt huny szemet az ember? Nem lehet benne kétség, hogy nagyon szomorú hely­zetbe kerülhetett az a politikai pártvezér, aki a ha­talom megtartása érdekében ilyen kétségbeesett esz­közökhöz folyamodik. Az ellenzéknek azonban tanulnia kell a Wolffék példájából. Wolffék egyesületek címeit egyesitik, üres kereteket abroncsolnak össze, hogy lep­lezzék harci felvonulásuk kudarcos silányságát. Ez­zel szemben a liberálisoknak és demokratáknak: is csatasorba, de egységes csatasorba kell állítani ha­talmas tömegeiket. Meg kell ennek lenni, mert miem szabad ismét kitenni Budapest népét az eshetőségnek, hogy a komoly, de széthúzó tömeget elgáncsolja, le- birja, leküzdje a — szervezett semmi. BoírsnyoK a cirkuszbérlet Körűi A régi bérlő nem akarja otthagyni a cirkuszt „Feivonulok harminckét lovammal a városházára“ A cirkusz-ügy botránya, úgy látszik, még nem fejeződött be azzal a közgyűlési határozattal, mely a Fővárosi Cirkusz bérletét Beketow Mátyásnak ítél re. hanem a városházi politikusok cirkuszigaz- gatói szereplése után a törvényszéken fog folyta­tódni a bérlet körül megindult érdekharc. Könyöt és társa, a Takarmány- és Termcnyérté- kesitő cég mögött szerényen meglapuló Girünfeld Géza. aki (egyébként Csillé.nyék cirkusz-vállalkozásá­nak is a pénzembere volt, vagyis a Fővárosi Cirkusz regi bérlői, mint ismeretes, beadvánnyal fordultak a fővároshoz, amelyben arra való hivatkozással, hogy a cirkusz bérletét a forradalmak és a kommunizmus következtében 1919 január elseje helyett csak augusz­tusban kapták meg, azt kérik, hogy a főváros még egy' évi. vagyis 1924 december végéig hagyja meg őket bérletükben. A főváros n beadvánnyal szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Takarmány- és Terményértékesítő R.-T. kérelme jogosulatlan, minthogy a szerződés határozottan kimondja hogy a bérlet, késedelmes átvételéből semminemű igényt nem támaszthatnak a fővárossal szemben. A főváros álláspontjának világos leszegezése azonban nem ol­dotta meg a bonyodalmat. A régi bérlők hivatkoznak arra, hogy a vis major, amit a főváros a késedelem okául megemlít, nem kárpótolja őket a késedelem folytán előállott anyagi veszteségéin és a fővárosnak ilyen esetben nem szabad kicsinyes álláspontra he­lyezkedni. mert igaz ugyan, .hogy betű szerint meg- birja védeni a főváros álláspontját, helyet kell en­gedni a méltányosságnak is. A régi bérlők egyébként nagyon el vannak kese­redve,. Könyöt S. Sándor botránnyal fenyegetőzik és kijelentette, hogy amennyiben mégis, ki akarnák erőszakkal tenni a cirkuszból, felvonul h a r­III. Az uj novella nem vághat elébe a fővárosi törvény revíziójának

Next

/
Thumbnails
Contents