Fővárosi Hírlap, 1923 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1923-07-11 / 28. szám
Tizenkettedik évfolyam Ara 60 korona Budapest, 1923 julius 11. 28. szám. ELŐFIZETÉS!ÁRAK:Egész VAROS!, POLITIKAI ÉS KOZQAZDASAQI HETILAP évre 3000 korona. Félévre __^(^____ 1500 kor. B Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSŐ EMIL b c£tg»MBa c^aexxs v:vueí Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szóm Kiéíesedett a városházi helyzet Csak az alkalmas pillanatot várják a közép- párt megalakítására — A kormány akciója A múlt szerdai reggelig tartó közgyűlés óta a közgyűlési pártok között ismét erősen kiéíesedett a helyzet. Azok a látszólagos enyhülések, amelyeket az utóbbi időben W o l f í é k ofidalán igen szívesen láttak, mert a nyugodt emésztést szerették volna biztosítani, teljességgel felborultak. Ma már egy treuga dei-röl szó sem lehet, sőt az is egészen bizonyos, hogy az ellenzéki harc kiélesedésével:! a. W o 11 f- p ái r t belső válsága is teljesebbé lett. Erek y Károly kilépése óta a párt belső egyensúlya tökéletesen m,cgb o miliőt t és ha Ereikyt annak idején nem is követték csoportosam az mindössze c s a.k eltolódást jelentett, amelynek taktikai okai vannak. Lehet, hogy Wolíf Károly maga sem tudja, menynyire borotvaélen áll a helyzet összetákolt Dárdában. sejteni azonban mindenesetre sejt valamit. U s e 11 y Ferenc megmozdulása valószínűiéig fölnyitotta némileg az ő szemét is és nagyon jól tudhatja, hagy E r e k y kilépése és Uisettymeka pártban viselt álláSÍárél való lemondása között komoly összefüggés van. Csak abban az egyben nincs tájékozva a pártvezér, hogy itt hányán és milyen összetételben állanak IJsietty Ferenc mögött. Wolff feltétlenül erőteljes kísérleteket tesz arra, hogy a párt egységét megmentse, ezekben a késői órákban azonban már alig van reménye, hogy ezek a kísérletek eredménnyel végződjenek. A julius tizermyolcadiki a Ipolgärinestea'választ ás után szabadságra megy a közgyűlés, a nyári szünet után pedig mindössze negyedév áll rendelkezésre ,a választásokig. A választások réme már a múlt nyáron lezajlott nemzetgyűlési választások óta természetesen és- jogosan riasztgatja a keresztény községi pártot. Amikor a múlt nyáron meggyőződhettek Budapest népének hangulatáról a többségi párt legnagyobb része előtt kialakult az a megállapítás. hogy Woíff Károly háta mögött masírozni, meddő dolog. Tudják ezek az emberek, hogy a következő községi Választásokon Wolff Károly' csak szűk e b b v e- zérkarát tudja visszavinni a k ö z g y ü- I é s i terembe és igy azok, akik az elmúlt három esztendő alatt túlságosan nem kompromittálták magukat és akik az intra wzigenciának nem vakibuzgó hívei, természetszerűen más orientációt kerestek. Mindössze az időpontnak taktikai szempontból helyes kiválasztásáról van csak szó. Az a gondolat, hogy a többségi párt mérsékeltebb része az i n t r a n z i g e n s e k és az ellenzék között középen helyeződjék e k már régen kisért, de még sohasem élt olyan élénken a köztudatban, mint ma. Ehhez járul az az akció is.^ amely bizonyos körökben ,q kormány intencióinak megfelelően kezdődött meg. Bizonyos az, hogy a, kormány, amely aranyközéputas: politikát hirdet, nem szívesen látja W o l f f é k s z é ll s ö- séges uralmát a városházán. Elsősorban azéirt, mert a kormány ezzel a szélsőséges iránnyal maga sem ért egyet, de másodsorban és legföképcn azért, mert a kormány tudatában van annak, hogy a városházi többség szélsőséges politikájával eil k e-s er e d e 11en ellenzékben áll Budapest lakosságának óriási többsége. Vaknak kellene a kormánynak lenni, ha ezt nem látná és ha nem volna tisztában azzal hogy a városházi többség és a lakosság többsége között fennálló áthidalhatatlan kontroverzia áldást nem hozhat Budapestre. Úgy gondolja tehát a kormány, hogy a városháza közgyűlési termében a maga képére uj Partot^ kell teremtenie és ebben az irányban már régebbi idő óta folyik n puhatolóázás, amely — úgy mondják — biztos eredménnyel kecsegtet. A Wolff-plárt válsága minden pillanatban aktuálissá válhatik és kétségtelen az is, hogy 'az ellenzéknek az a harca, amelyet újból megkezdett, ennek az akciónak csak szolgálatokat tehet. Intranzigens ellenzéki szempontból talán legjobb lenne Yvolffékat háborítatlanul hagyni egészen a választásokig, hogy ott érjék el megérdemelt és katasztrofális bukásukat. A város lakossága érdekében azonban sokkal többet jelent, ha már most, inkább in a, mint holnap, uj koalíciós többség alakul, ajjiely minél előbb kicsavarja Wolff ék kezéből azt a hatalmat, amellyel élni nem tudtak, de annál inkább visszaéltek azzal. A multheti éjszakai ülés bebizonyította, hogy az ellenzékben van harci erő és vannak elszánt harcosok is ezekben a sorokban; de sajnálatosain beigazolódott, és pedig nem először, az is, hogy az ellenzéki oldal nagyobbik része érzéketlen és temperamentum nélkül való. Meg kell állapítani azonban, hogy az ellenzék szerdán éjszaka nem politikai céllal obstruált. hanem egy gyászosan rossz javaslat ellen küzdött, amely a budapesti kisiparosok érdekeit wolffi szellemben képviseli. Ha a tárgyi célokat követő ob- strukció mégis politikai célt ért el. ha ez a nyugodt argumentálás, amely hangjában tompított volt, csak időben nyúlt hosszúra, mégis politikává emelkedett és mégis a harc kiélesedését hozta magával annak oka nem az ellenzék, hanem azok az urak, akik C s i l- l é r y Andrással az élükön az ellenzéket provokálták. Hinni kell, hogy az ellenzék most már tovább is állja a harcot, mert végre mégsem lehet tűrni az újra és újra napirendre kerülő provokálást. Annyi azonban Jbizonyos, hogy ha Wolffék még egv olyan győzelmet aratnak, amilyennel ezen a héten dicsekedhetnek, akkor már most rövidesen kicsúszik a kezükből a hatalom. „A reális politika győzelme a frázisos keccpoíiiika fölött“ — Woíff utasítása a fajvédő lapok szerkesztőinek — Yerebély a szabadkőműves Friedrich ellen A főváros politikájában nagy forrongás van. W o l f f Károly pártja nem mutatja mX a'z egységes lelkesedést többé pártvezérével szemben, mint eddig tette, mert a vezér nimbuszát nagyon megtépázta Ereky Károly, aki tényekkel igazolta, hogy Wolff Károly pár száz szóból álló frázishalmazzal ‘folytat politikát, az igazi közigazgatásról és közgazdaságról azonban fogalma sincs. Megkérdeztük Ereky Károlyt, hogy milyennek látja jelenleg a fővárosi politikai helyzetet? Eneky a következőkben válaszolt a Fővárosi Hírlap számára: — A főváros politikai helyzete ma olyan, hogy nem lehet tu d ni, melyik pill .a n atban t o l ó dniáik &l az erőviszonyok. A többségi pártot W o l f f és C s i l! é r y .rémmesékkel meg egy darabig félre tudták vezetni az én kilépé sem után, de ezek <a mesék lassanként hitelüket vesztik. Az én kilépésem után Wolff Károly felhívta a, fajvédő lapok szerkesztőit és irányította az ellenem intézett táma- d á-sok iát. Azt irattá rólam, hogy beléptem a demokrata pártba, a tőzsde megrontotta az erkölcseimet, lepaktálíam a zsidókkal és különösen hangsúlyozta azt, hogy az üzemeknél minden rendben van és hogy én magam megvizsgáltam a íföváros üzemeit és azokat rendben találtam. Sőt Wolíf Károly és Csilléry András azt hirdették, hogy én nem csinálom az üzemek ellenőrzését és, mint legutóbbi beszédem alkalmával Seemann fővárosi bizottsági tag közbeszólásából látszik, engem vont fel e- l ö s s é g r e, hogy az üzemeket nem ellenőrzőm. —- Tapasztalásból tudom már azt, hogy az ilyen mesebeszédek és ferdítések, amelyekkel a többségi párt elnöksége velem szemben hangulatot kelt, csak rövid ideig tartanak, mert hiszen, a, többségi párt azon intelligens tagjai, akik emlékeznek rá, hogy é.n a múlt év novemberében, mikor legelőször pendítettem meg a közgazdasági politika szükségességét és a fővárosi üzemek ellenőrzését, egyidejűiéig kijelentettem, hogy ha pedig engem a pártelnökség és a tanács hasonló módon elgáncsol az üzemek ellenőrzésében és vezetésében, mint ahogy elgáncsolta Kazay Lászlót, V a s s Bélát» B i e b e r t és a többi fővárosi bizottsági tagokat, akkor én a pártból kilépek, mert Síemmi körülmények között nein hagyom a főváros legfontosabb ügyet parlagon heverni. — Ma mindenki tisztában van azzal, a többségi párt tagjai közül, hogy Wolff Károly a következő választáson nem fog boldogulni, mert ha frázisaival a nép elé áll, akkor mindenki a szemébe kacag, közgazdasági és közigazgatási kérdésekhez pedig nem ért és egyébként is -az ö metafiztkai gondolkodásra berendezett agy veleje ,nem is képes nagyszabású gyakorlati kérdésekkel foglalkozni. — A másik dolog, a,mit tisztán látnak a fővárosi bizottsági tagok, az, hogy Csilléry Andrásnak alkotmányellenes és hecceié s r e épített politikája ni e m komoly dolog és arra nem lehet tartósan politikai hatalmat felépíteni. Azok a trükkök, amelyekkel Csilléry kizárta a kisebbséget a bizottságokból, ahogyan a központi választmány megválasztásánál kijátszotta, a törvényt és a két ellenzéki bizottsági tag kimaradását úgy érte el, hogy J o a n n o v i c s o t és egy másik többségi párti bizottsági tagot vitt be a választmányba ellenzéki tagok gyanánt, továbbá azok a felszólalásai a közigazL gatási bizottsági üléseken, amelyek mindig csak a heccelődö feltűnést keresik, de soha nagy koncepciót nem tartalmaznak és végül a tisztvisielőválasztá- sok alkalmával mint a jelölőbizottság egyik tagjának kifejtett működése, ahol trükkökkel m i n d i ig k e r e is z t ü l v i s z i a saját akaratát a többségi párttal szemben is; — ezek a dolgok a többségi pártban sem találnak helyeslésre. Ha még hozzávesszük azt, hogy modorában kihívó és amióta nemzetgyűlési képviselő, beképzeli magának azt, hogy ő főnöke a párttagoknak ás például mi is azon különböztünk össze, hogy velem szemben kijelentette, hogy más hangon fog velem beszélni; akkor elmondhatjuk, hogy Csilléry Andrásnak eme válogatott tulajdonságai siettetik a Párt szétziillesztését. — A többségi párt vezetőségének többi tagjairól szintén megállapítható, hogy élesen szembenállnak egymással. Két szélsőség néz egymással farkasszemet. A Verébéi y-féle állásfoglalással, mely abban csúcsosodik ki, hogy V e- rebély néhány hétre kilépett a többségi pártból, mert Wolff Károly agy pártközi értekezleten tárgyalni merészelt a „szabadkőműves“ Friedrich Istvánnal, szemben áll egy egész sereg olyan fővárosi bizottsági tag, akik feltétlenül hi- vek maradnak ahhoz a gondolathoz, hogy Magyar' országon a kommunizmus alatt mutatkozó keresztény ^vallásellenes politikának itt soha többé jelentkeznie nem szabad, , d e nem hajlandóak abba a veszedelmes túlzásba belemenni, hogy a kommunizmus vörös túlzásait átvigyék fehér túlzásokba. — Wolíf Károly és Csilléry András teljesen tisztában vannak azzal, hogy pártjuk nem hajlandó a Verébéi y-í éle Irányba követni őket, de mivel a két vezérnek semmiféle gyakorlati közigazgatási és közgazdasági szaktudása
