Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-08-30 / 28. szám
Budapest, 1922. augusztus 30. 3 utón helyezkedem el az egyíogatuban. No, csak merje azt mondani, hogy én valami mulatóból jövök. Ezzel szemben azonban az is igaz, hogy ha Óbudán, a Lajos-utcában fogok is 'tálélkozitu a konfliskocsissal, az ott is meg fog esküdni rá, hogy egész éjszaka a Casino de Paris-ban ittam, minit a kefekötő, mert ebben az esetben neki „mulató-taksa“ jár. Ám el kell fogadra W e i s s Kannád indítványát, ha vállalkozik arra. hogy egész éjszaka az utcán fog járni és a maga kedves, úri modorával az összes konflisikocsisokat kibékíti a pasasaikkal. Az ur a pokolban is ur Bibiti Horvát h János viszont bebizonyította, hogy az ur a pokolban is, azaz hogy a közlekedési bizottlsáigban is ur. Azt mondja: — Akinek nincs pénze, ne járjon kocsin. Van benne valami, bár azt idők azóta, amikor ezt az úri felfogás igy kívánta, némileg megváltoznak, ha már esetleg kocsin kell mennie annak is, akinek ez nem szórakozás vagy kényelem, hameim akinek sietős az útja. A mestersége, vagy az egészsége kívánja igy. Ám persze, Bibiti Horváth János még Eötvös Károlyiéi tanulta a logikát, aki biztosain elmondta tiszteletreméltó udvari papjának a komáromi közvilágítás ügyét, anno: Jókai Móric születése előtt A komáromi tekintetes tanács petróleum-lámpákat akart felállítani, mire az egyik nagybajuszu szekeres-gazda hatalmas filippíkában buktatta meg a tanácsi javaslatot, mondván; — Minek az utcát világítani? Tisztességes ember világossal hazait,art. Ki jár éjszaka az utcán? A lumpok. Azok meg törjék ki a nyakukat a sötétben, u,gyse kár értek. Bravó! Ha ez igaz, akkor az is igaz, hogy akinek nincs pénze, az ne járjon kocsin. Budapest aranylakodalma Nagyszabású, irodalmi becsű könyvet ad ki a Fővárosi Hírlap a főváros ötvenéves jubileumáról A jövő esztendőben ünnepli meg Budapest székesfőváros ötvenéves jubileumát, azt a történelmi nevezetességű dátumot, amikor Pestet, Budát és Óbudát egyesítették. Akkor három — ma már vidéki városnak is szerény — rész nyújtotta egymásnak kezét, hogy hatalmas világvárossá fejlődjék és Magyarország gazdasági és kulturális centrumát alkossa meg. Csak egy pillantást kell vetni az at ven év előtti és a mai Budapestre és mindenki megállapíthatja, hogy csodálatos az a haladás, az a fejlődés, tüneményes az az előretörés, amelyet ez a fiatal város félszázad alatt megtett és ahogyan a világvárosok sorában a tizenhatodik helyről a kilencedikre verekedife fel maigát. Fájdalom, ennék a fejlődésnek az egyenes vonala megtörött a háborúval, a gondok, a küzdelmek gátat állitotltíalk a nagyszerű előretörésnek, Budapest azonban a kegyetlen idők után újra fellélekzik és újra arra az útra lép, ahol cselekedni, építeni, alkotni lehet.' Uj korszak küszöbéhez érünk el ugyanakkor, amikor ara ötvenéves jubileum köszönt ránk. Budapest minden polgára mélységesen átérzi, hogy ezt az ünnepet nagygyá, széppé, felemelővé, lelkesítővé kefl tenni. Hiszen ennek az ünnepnek lelkesedéséből, a múltba való visszatekintés gazdag tárházából kell erőt és akaratot meríteni a további munkához, amelynek be kell tetőznie, meg kell koronáznia ötven esztendő pompás alkotásait. A félszázados jubileum legelső, nagy ünnepi ténye lesz az a hatalmas könyv, amelyet a „Fővárosi Hírlap* ad ki Budapest aranylakodalma címen. Olyan könyv lesz ez, amely minden tekintetben méltó ahhoz a nagyszabású múlthoz, amelyet meg akar örökíteni és méltó lesz ahhoz az ünnepi alkalomhoz, amelyre készül és amelyből Budapest uj korszakának kell kiindulnia. A Budapest arany- lakodalma egységes, tömör rajzát adja Budapest ötven esztendejének, történelmet vonultat fel széles, szines korképben, amelyben felvonulnak ötven esztendő politikusai, városi urai, gazdasági notíabilitásai, művészeti hírességei, érdekes alakjai. Rettentő nagy ám ez az ut, amelyet 1873-ltlól megtettünk. Akkor még a Szlávy- és a Lónyay-kabinetek kezében volt a hatalom, akkor még R á t h Károly és Kammer- m a y e r Károly voltak az urak a: városházán, akkor még néhány bank és takarék, két-három biztositó intézet, de számos ma is fennálló ipari és kereskedelmi vállalat képviselték a gazdasági életet, egy szál színház a magyar kultürá't. Azóta fejlődött ki a politikai élet, azóta épült fel a város, azóta keletkeztek a városi intézmények, azóta lett' a Boráros-téri puttonyokból hatalmas vízvezeték, a szemetes gödrökből csatorna, azóta van közélelmezésünk, keletkeztek fürdőink, azóta lett a döcögő lóvasutból hatalmas villamoshálózat, azóta épült színház színház hátán, keletkezett irodalom, tökéietesedeifct sajtó és azóta fejlődött ki Budapest gazdasági életle olyan méretekben, hogy — ha a fejlődést politikai okok meg nem akasztják — ez a budápesti gazdasági éleit' nemcsak a főváros lakosságának, de az országnak is kenyeret fog keresni. Olyan könyvet akarunk tehát adni, amely a iejlödés útját, a kialakulás nagynevű résztvevőit, a megteremtett intézményeket, a gazdasági élet alkotó erőit, teremtő egyéniségeit vonultatja fel hatalmas sorban. Aki ötven éven bélül élt és él, s egyben hozzájárult ennek a városnak emelkedéséhez vagy gazdasági kialakulásához, mindenki a maga helyén, a maga működésében jelenik meg a hatalmas képben. Szines, vonzó előadásban ke! életre minden esemény, ami ennek a városnak életét ötven éven beiül előmozdította, vagy megrázkódtatta. Emléket állítunk a politikai mozgalmaknak csak úgy, mint a város életében szerepet játszó minden eseménynek, méltatjuk és kritizáljuk a főváros alkotásait, megrajzoljuk a kimagasló egyéniségek portréit, akár politikát csináltak, akár a várost fejlesztették, akár kultúrát adtak, akár a gazdasági élet terén hoztak vívmányokat. Es itt külön kell hangsúlyoznunk, hogy — amint ma minden tekintetben a gazdasági élet szemüvegén át kell latnunk aiz eseményeket, — a múltba visszatekintő szemünk is elsősorban azokat a jelenségeket kutatja, amelyek gazdasági emelkedést, gazdasági erő megjelenését tükrözik. Már most erőteljesen kiemeljük azt, hogy a „Budapest aranylakodalma“ cimü könyv teljes részletességgel emlékezik meg a budapesti pénzvilág, ipar, kereskedelem legnagyobb és legkisebb alkotásáról is, mert itt kell keresni az utakat az ujjáépülés felé, itt kell keresni a példaadó' lelkesedést, a példaadó fáradhatatlan munkát. Budapest aranylakodalmá-hoz a történelmi kutatás eszközeivel hordtuk össze a töméntelen anyagot! könyvek és újságok rengetegéből kutattuk elő az alkotásokat és az alkotókat! a múlt élő ismerőitől szereztünk be intim közléseket. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy száraz, unalmas és nagyképii előadásban akarnánk megírni azt a könyvel, amelyet Budapest ötvenéves jubileuma alkalmából kezébe adunk annak a sok-sok embernek, akik olt hallatlan érdeklődéssel olvasnak mindent, ami Budapest múltjára vonatkozik. Abban a tudatban fogtlunk hozzá hónapok előtt ennek a könyvnek a megteremtésé- hetz, hogy ma nem lehet népszerűbb és kapósabb olvasmányt a budapesti embernek adni, mint azt, amely a közelmúlt képét adja, a közelmúltét, amelyben maga is benne élt már, vagy amelynek emlékei apáink, öreg barátaink elbeszéléséből olyan frissen, olyan vonzóan sügárzamak vissza emlékezetünkbe. Ez az oka annak, hogy mondanivalónkat nem száraz adathalmazként, nem fontoskodó kritikaként adjuk elő, hanem az újságíró friss, színes és üdítő módszerével beszéljük el. A Fővárosi Hírlap kiadásában megjelenő Budapest aranylakodalma cimü mű szerkesztői munkáját D a c s ó Emil, a Fővárosi Hírlap felelős szerkesztője végzi, a könyv megírását pedig P o- gány Béla ujságirókollégánk vállalta, akinek közvetlen irásmodora a Fővárosi Hírlap olvasói előtt hosszai esztendők óta ismeifti és kedvelt. Még csak azt kell elmondanunk, hogy „Budapest aranylakodalma“ a karácsonyi könyvpiac szenzációja lesz, hogy amikor az 1923-ik jubilárts esztendő ránk köszönt, ezt a művet már minden budapesti polgár megszerezhesse, aki az aranylakodalom alkalmából a há-‘ rom város házasságának történetét meg akarja ismerni. Karácsonyi és újévi ajándéknak kedvesebbet, szebbet senki sem adhat ismerőseinek, családtagjainak. A könyv megjelenése irodalmi szenzáció lesz és igy mindenki okosan teszi, aki előre is bejelenti a Fővárosi Hírlap kiadóhivatalának, hogy igényt tart a nagyszabású munkára, amelynek árát — sajnos — ma, amikor a papírárak és a munkabérek állandóan hullámzónak, előre megállapítani lehetetlenség. A városházi többség meg a tőzsde. Történt a nniltheti közgyűlésen, hogy Ereki Károly és Csil- léri András békéről, paktumról, megértésről vagy enyhébb kezelésről beszélgettek, s a két alvezér közül az első úgy vélltle, hogy ».ebben a kérdésben“ érintkezésbe kellene lépni magával a iővezérrel is. Különösen Ereki hangsúlyozta, hogy be kell szüntetni a támadásokat. A beszélgetés elég nyíltan folyt, többen hallották és igy — mire gondolhattak volna egyébre? — hire terjedt, hogy a vezérkar b ék ülni akar az ellenféllel, be akarja szüntetni a támadásokat az ellenzékkel szemben. Tápot adott ennek a feltevésnek a Bródy—Wolff-féle ad hoc megegyezés. Ezek a hírek mindinkább terjedtek és igy mi magunk is a demokrata városatyákhoz fordultunk, megtudandó, miféle paikjtumfról van szó. Kiderült, hogy paktum-tárgyalások ' nincsenek. Se a többséggel, se Wolfíal, se Csillérivel, se Erekivel. Ilyenfajta szándékok sincsenek. Szavahihető fültanuk tanúskodása alapján azonban meg tudjuk állapítani, milyen paktumról beszélt Ereki. aiki eszerint igy szólt volna: — Be keli szüntetni a támadásokat — a tőzsde eile n. Így aaután már értjük a dolgot, mert egy idő óta szorgalmasabb tőzsde látogatót Ereki Károlynál nem igen lehet találni. Itt nem kell leülni a zsidókkal egy asztalhoz, ami ellen Erekinek tudvalevőleg elvi kifogásai vannak, ment itt a zsidók állva kiabálnak. Étitől eltekintve és, a dolgot a komolyabb oldaláról nézve — úgy' látszik — Ereki a közvetlen tapasztalatokból megállapitdtita, hogy a tőzsde szükséges intézményi még ha császári páltiens alapján állították is fel annak idején. A börKére tehát szükség van és azt nem szabad támadni. Csak az a kérdés, hogy Wolff Károly mit fog szólami Erekinek ehhez a mindenesetre bölcs megállapításához? Nem akarjuk azonban Ereki Károlyt gyanúba keverni, megállapítjuk, hagy a Városi Villamos megbízásából hivatalosan tanulmányozza az árfolyamokat. De ha közben esetleg kedve támadna égy kicsit „nassolni* 1 az sem lenne főbenjáró bűn. Budapest Európa Belvárosában fekszik. Gróf Klebelsbergről. amikor jött, elmondtuk a véleményünket. Talán jobban módunkban volt a múltban megismerni ezt a politikust, akinek most a történelmi időkben adódott hatalmas szerepe; de tény az. hogy a mi régi ismereteink, lelkűnkben mélyen besajtolódott portréja, nem csalhatott meg bennünket. E sorok írójának a kurzus legelején volt alkalma tőle négyszemközti beszélgetésen hallani a nemes szót: — En politikailag ma i,s ott állok, ahol gróf Tisza István uralma alatt állottam. Akkor ezt a helyet úgy hívták, hogy a munkapárt jobb szárnya, most meg úgy mondják, hogy ez a keresztény-párt legszélső balszárnya. Mindenkor imponálnak azok a politikusok, akik nem csereberélik az elveiket, noha talán a kapasz1- kodásnak biztosabb eszköze az elvek szögrealkasz- tása, visszamenőleg egészen a bihari pontokig. Ma mindenkinek taktikáznia kell. olyan korszakot élünk, amikor mindenki álarcban jár; s mégis Klebelsberg az. akinél igazi meggyőződésének legszebb kirobbanásait látjuk. Olyan előkelő omnipotenciával cseréli ki azokat, akik a kurzus alatt a keresztény gondolatot hamisították meg, hogy imponálnia kell. Es árkokat állított a városházi nekivadulásnalki is. Hiába mindön kapálódzás, nem lehet tovább a törvényekkel ujjathuzni. A napokban pedig valami olyasmit mondott, amit érdemes lenne márványba vésni és a wolífi diktatúra sírkövének felállítani. Azt mondta a kultuszminiszter: — Be 'kiöli bizonyítanunk, kulturhivatottságun- kat. mert Magyarország, illetve Budapest Európa Bel' városa.ban fekszik és nagyon drága volna, ha Budapest telkein szalmafödeles kul- turépületekie't emelnének. Pedig ez a veszedelem fenyeget. A gazdáknak az fáj, hogy az Operaház pénzbe kerül, Wolfféknalk meg az, hogy... Nos. nekik minden fáj, ami a múltban történt és mindennek örülnek, ami ma nelm történik. Megfontolni, hogy Budapest Európa Belvárosában fekszik: mind a két oldalnak nem csak ajánlatos. de ha ennek a megfontolásnak az óráját még ma sem érzik elérkezettnek, akkor a bűn lejtőjére léptek. A prágai őszi mintavásár. Szeptember 3-tól 10-éig nemzetközi mintavásán llesz Prágában. Az ezidei ta_ vaszi mintavásáron kétezerkétszázötven kiállító vett részt és a vásárt igen sok külföldi kereskedő látogatta meg. A vásár látogatói harminchárom százalékos mene.tdijkedvezményt élveznek az összes csehszlovák vonalakon, továbbá kedvezményes áru szállást és utlevéldijmérséklést. Közelebbi felvilágosítás; a vásár budapesti képviselője. Tänzer Miksa (Akácfautca 50.) nyújt. ^ _____________ VI. Réray-utca IS. KIS KOMÉDIA Telefonsz.: H-22 I Rótt és Steinhardt felléptével évadnyitó műsor. Moritz I bácsi, Jéiiinek éa uj magánszámok. Kezdete : este 8 órakor.
