Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-01-18 / 3. szám
Tizenegyedik évfolyam Budapest, 1922. január 18-án 3. szám. i6i8iiaiiiaiiiEiHOHiaiimMi0»iaHíaiiin»iai»iBniáiiíÍBi8iamaiHi3uYBiiiniíiiBiiii38i[Biiiai8ii8iiínHacii»Eai»aniÉ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI Megjelenik minden szerdán. évre 300 K. Félévre 150 K. _____ lllirMm)[ll Szerkesztőség és kiadóhivaEg yes számok kaphatók a tál: VI. kér., Szív-utca 18. sz. kiadóhivatalban &&<£><£><£) <£> felelős szerkesztő DACSÓ EMIL Telefon 137—15. szám. A vacsora mindenkor igen fontos, nélkülözhetetlen tényező volt a magyar társadalmi életben, sőt nem is azt mondjuk, hogy vacsora nélkül nincs politika, hanem egyenesen azt, hogy vacsora nélkül Magyarországon sohasem lehetett érvényesülni. Sőt nem illethet senki bennünket az elfogultság vádjával, mert magunk sietünk kijelenteni, hogy a demokrata-rezsim alatt is igen nagy volt a városháza tisztviselői között a va- csorázási düh,- sőt volt egy rezsim, jóval a demokraták előtt Budapest történetében, amikor divatja volt a városi ebédeknek is, amely ebédek döntő súllyal estek az érvényesülés serpenyőjébe, mert nyert ügye volt annak, aki szépen tudott ilyenkor énekelni. Persze a borban is akadt nóta és valljuk be egészen őszintén: a nóta után választott tisztviselők nem is voltak olyan rosszak. A régi patriarchális idők azonban lejártak. Valahol egyik-másik vármegyeházán talán tartják még a sógor-koma-váíasztás elvét, de Budapest már kinőtt ebből. Számtalan keserű megrovása kalandokat rótt ez a toll, amellyel ezt a cikket is irjtik, az ellen a rendszer ellen, amikor még a városi tisztviselők — különösen választások előtt — minden este másik jrnrt- klubban vacsoráztak. De kénytelenek voltak vele szegények akkor is, mert különben pályájukon nem tudtak volna megmozdulni, ha mindjárt egy Sipöcz Jenő talentumát vitték is harcba a hivatali szobában. Kárhoztattuk akkor és kárhoztatjuk ma is a vacsorák rendszerét, de amig a tisztviselőnek nem lesz más módja az érvényesülésre, megértjük őket. Ennek a most tervbevett Vigadóbeli vacsora-tervnek azonban mégis van két igen súlyos hibája. Az egyik az, hogy a fogalmazói kar — a polgármesterrel akar megismerkedni. Ilyen eset a múltban tényleg nem fordult elő. A polgármestert két esztendő múltán vacsorán megismerni? Mi ez? Vájjon nem sejtik-e az urak, hogy ezzel megsértették Sipöcz Jenőt, akit valószínűleg ünnepelni akarnak? Hiszen a polgármester szellemének be kell töltenie az egész városházát, ott kell lennie állandóan minden hivatali szobában, minden készülő aktában, tervben. Kormányzó, vezető elmének kell lenni, amely irányt ad minden intézkedésnek, lelket önt minden cselekedetbe, ami a városházán készülőben van. A polgármesterrel való ismerkedés tehát, mint cél, nem rejt magában valami ■ túlzott hódolatot. A másik hiba, amit csak sejtünk, hogy a Vigadóbeli vacsora: politizálni akar. Sőt politikát akar csinálni egy esetből, ami a legcsekélyebb mértékben sem politika. A Láthatatlan Vendég vigalmi adójának afférja távol állott a politikától, legalább mi, akiknek hivatásunk a politizálás is, igy láttuk; annál inkább igy kellett volna felfogni ezt a kérdést a tisztviselőknek, akiknek politikai tüntetései kedvesek lehetnek a hatalomnak, de sohasem kedvesek a polgárságnak. Ám van olyan felfogás is, amely azt mondja, hogy politizálni is szabad, ha tud az ember. A politikai siker, a jó politika mértéke pedig a siker. A siker mindent szokott igazolni, a sikertelenség pedig semmit. Aki politizálásra adja bus fejét, amely valószínűleg nemesebb, jobb dolgokra is alkalmas, számoljon azzal, hogy a sikertelen politizálás valósággal bűn-számba megy. Vájjon nem késtek-e le az urak? Vájjon Wolff Káróly-e még a csillag? Mi nem tudjuk, csak éppen kérdezzük. Feleljen mindenki úgy, ahogyan a lelkiismerete diktálja. Amig számolni kell azzal, hogy a tisztviselőnek arra kell fordulnia, amerre a szél fuj, a kisSzombaton délelőtt alakult meg az az alku- dozó-bizottság, melynek az a tiszte, hogy megállapodjék annak a négy villamosvasutnak a megbizottaival, mely vasutakat a főváros 1923 január 1-én városi kezelésbe akar venni. Az, amiről most szó van: a megváltási ár megállapítása, amellyel a főváros a területhasználati szerződés értelmében kifizeti a részvényeseket. Csakhogy épp az a bökkenő, hogy a terület- használati szerződést a városházán is, a vasúttársaságoknál is másképpen értelmezik. Úgy hogy az az alkűdozó-bizottság épp a két fölfogás között levő differenciát akarja eliminálni. Az alkűdozó-bizottság tagjai: Ereky Károly, I Platthy György és Buday Dezső törvényhatósági bizottsági tagok, Kényt Dezső alpolgármester, Till Antal tanácsnok és Szabó Imre tiszti főügyész. A Közúti vasutakat ésr a Bur- vasutat Bódy Tivadar vezérigazgató fogja képviselni a tárgyalásokon; ezenkívül meg fogják hívni a tárgyalásra a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, mint, a Villamos Városi Vasút részvénykisebbségének a képviselőjét. A részvénytöbbség — 51 százalék — ugyanis, mint ismeretes, a főváros kezében van és a főváros képviselői úgyis benn ülnek az alkudozó-bizott- ságban. Négy vasúiért 53 millió Már most az a kérdés1, hogy a fővárosi mit kínál a négy vi 11 amosivasutért. amelyet 1923 január 1-én minden körülmények között városi kezelésbe akar venni. Nem sokat. Kerek számban ötvenhárom (millió mai koronát kínál azért a négy vasúiért, amelybe körülbelül 150 millió korona régi érték fekszik. A városházán megállapították, hogy mennyit kellene, hogy a főváros megváltási összeg gyanánt íizessien a részvényeseknek és ebből a summából levonták azt az összeget, amennyibe a vasutak üzemképes állapotba való hozása került volna. Ennek a miveletnek az eredménye adja a netto megváltási összeget, illetve aizt az összeget, amelyet a: főváros' a vasúiért! a részvényeseknek fölkínál. Ha a részvényesek nem fogadják el a felkínált összeget, akkor pörre megy a dolog. A megváltás mérlege Ilyenképpen a következő megváltási mérleget állították össze a városházán: Tartozik Követel Netto megváltási összeg millió K miliő K millió K 64 Közúti vasút 90 25-6 25 Villamos Városi vasut ... 43 18 5 Bur-vasut ... ... ... ... 8 3 2 Földalatti vasut 9 7 53 6 Tehát 53.6 millió korona; lenne az az összeg, amellyel a városházi urak ki akáriák elégíteni a négy villamosvasút ríészvényéseit. Más kérdés, hogy a részvényesek mit szólnak maid ehhez a megváltási árhoz?! A megváltás módját és a megváltás árát is a területhasználati szerződés szabja meg. A Közúti Vaspályatárs aus ággal kötött tetemberekkel szemben nem szabad szigorúnak lenni. Hadd ácsolják azt a rövidke létrafokot, amely éppen következik a számukra és álmodjanak arról a szebb jövőről, amikor az érvényesülésért nem kell betegre vacsorázniok magukat. rülethasználati szerződés kimondja, hogy megváltás esetén a vállalat teljesen üzemképes és használható jó állapotban köteles átadni a viasutlat. Azonlban „n e m képezik a megváltás tárgyát a budapesti Közúti Vaspályatársaságnak a beruházási t a r t a 1 é JH: ő k é n k i v ii 1 i más tartalékalapjai, értékpapírjai, készpénzei, künnlevő követelései és amaz ingatlanai és é p ii létéi, amelyek — mint például az igazgatósági épület — nem közvetlenül a villamos pályaüzlet, illetve a vaspályaüzem céljaira szolgálnak éis egyébként is nem az építési és berendezési tőkéből szereztettek, valamint a készletben találandó fogyasztási anyagok, amennyiben nem az építési és berendezési tökéből létesített államhoz tartoznak.“ Részvénymegváltás, vagy élvezeti jegyek Kimondja a területhasználati szerződés, hogy megváltás esetén a főváros a törlesztietien részvénytőkét vagy egyszerre váltja: be és a névértéken beváltott részvények helyébe élvezeti jegyet ad ki, vagy pedig a törlesztési terv alapján az engedélyidő lejártáig törleszti a részvénytökét. Az első esetben a régi és uj élvezeti jegyek után fizeti ki a megfelelő feliilosztal'éikot; a második esetben pedig a részvények a fix összegben megái lapított osztalékban részsülnek. Megváltás esetén ugyancsak a főváros törleszti a szerződés alapján kibocsátott köl- csönkötvényeket is. Az átlagos osztalék megállapítása A megváltás időpontjától kezdve a még ki nem sorsolt elsőbbségi és egyéb kötvények után a biztosított kamatokat, .a. részvények után az osztalékot és az élvezeti jegyek után a ..fölülosztalékot'“ az engedélyidő egész tartamára a főváros fizeti. A részvények u 't á n fizetendő osztalék átlag- kiszámitásánál a felmondás évét megelőző hét utolsó esztendő osztalékát veszik alapul, még pedig úgy, hogy a két legrosszabb. esztendőt figyelmen kiviil hagyják és a többi öt esztendő osztalékából állapítják meg az átlag-osztalékot. Az élevezeti jegyek után fizetendő feliilosztalékot pedig úgy állapítják meg, hogy a részvény névértékének 5%-át levonják az osztalék-átlagból és ami megmarad, azt fizetik az elvezeti jegyek után. A felmerült differenciák íme ezek a Közúti Vaspályatársaság területhasználati szerződésének ama főbb pontjai, amelyekről at bíróság előtt még sokat fognak vitatkozni, ha a főváros békés utón meg nem tudna állapodni a Közútival. Az első dolog, amire nézve a főváros és a Közúti vezetősége nem értenek egyet: az átlagosztalék. Mikor 1917-ben első Ízben merült föl koraolyan a Közúti megváltásának iái kérdése, kiszámították: a városházán és kiszámították a Közútinál is az átlag- osztalékot. A Közúti 10.67°/o-r a s zá m i t o 11 a ki. a főváros pedig 7.78%-ra. A városházán azt mondták, hogy a Közúti számadása helytelen, a Közúti átlagosztalékát a Közúti mérlege alapján megállapítani nem lehet, mert a Közúti bizonyos személyzeti .költségeit ‘ és anyagío- g y a s z t á s i kiadásait a Helyiérdekű mérlegében számolták el és ezzel az átlagosztalékot mesterségesen emelték. A városházán tehát felboncol- t á k a Közu t i m ér 1 e ge i t, bizonyos tételeket kihagytak belőlük és az ilyenformán megkorrigált mérlegekből hozták ki a 7.78°/o-os átlagosztalékot. Ez 1917-ben volt. Most pedig azt állapították meg a szakértők, hogy még a 7.78%-os átlagosztalék is sok. mert valójában csak 7.2% jár a Küzuti részvényeseknek. Harc a közúti vasutakért Megkezdődnek a tárgyalások a tőváros és az érdekeit vállalatok között — Kevés kilátás a békés megoldásra
