Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-01-11 / 2. szám
Tizenegyedik évfolyam Budapest, 1922. január 11-én 2. szám. fe»ia8jiDiiiouianiamaiiinmaniniiianmiiiainiaiiiP»srpmtsmaeisaiiiEbssantasna»iaiiipníBOHí8aBiiessioiíIc ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 300 K. Félévre 150 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <£><£>£) <£)<£>&> VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Huszár Károly sikerekben gazdag életének legszebb, Icgiga- zabb győzelmét aratta abban a hevenyészett kis esatában, amelyet Sipöcz Jenő ellen, vagy helyesebben a tétlenségével gyilkoló, szükagyu- ságával életeket kioltó bürokrácia ellen vívott meg ezen a héten. A meleg emberi szív diadalmaskodott a lélek nélkül való gépmunkán, a szegények barátja mért kegyetlen csapást arra a szellemre, amely politikát visz bele a nyomor rongyai közé és szortírozza a kiáltó gondot, a gyötrelmes nincstelenséget. Az a legendássá vált akta, amelyet Huszár Károly szombaton kapott kézhez Budapest polgármesterének jóvoltából, a copfnak soha nem múló szimbóluma lesz, amelyet csak úgy érthetünk meg, ha tudjuk, hogy abba a tiszteletreméltó székbe, amelynek az filet trónjának kellene lennie, egy jobbsorsra érdemes fiatalember került az ügyészség vasablakos szobájából. Sipöcz Jenőnek nem adatott meg, hogy megismerje az életet. Nem adatott meg sem azon az áron, hogy expressz- vonaton utazhatta volna be a világot, sem azon az áron, amelyen Huszár Károly megszerezte azt. A polgármester ur kolosszális, soha el nem képzelt baklövése alkalmából engedje meg, hogy elmondjuk neki, miként ismerte meg — nem ő, mert ő nem ismeri — de Huszár Károly az életet. Magyarország volt miniszterelnökének édesapja „gyógykovács“ volt az egyik igen előkelő, nagy szerepet játszott magyar mágnás (nomina sünt odiosa) szolgálatában. A derék gyógykovács felismerte fia tehetségét, taníttatni akarta, de a nagynevű mágnás megtiltotta ezt, mert neki Huszár Károlyra, mint lovászgyerekre, lett volna szüksége. Huszárnak meg kellett szöknie az apai házból, hogy ne lóápoló, vagy kocsis, hanem miniszterelnök legyen belőle. Sipöcz a maga „neveléséire hivatkozott a vita során, amivel szemben ott áll Huszár Károly „nevelése“ a maga heroikusán nagyszerű voltában. Csoda-e, hogy a két férfiú közül az egyik a bürokrácia copfját, a másik pedig a nemes demokrácia, a szánalmas-szivüség diadalmas koszorúját illeszti a maga fejére? A párját ritkító affér — ebben a pillanatban azt kell hinnünk — megnyugtató elintézést nyert; de nem látjuk lehetségesnek mégsem azt, hogy aki a szent bürokrácia nevében, vagy ki tudja milyen titkos rugók által sarkalva, ezt a korszakos baklövést elkövette, le ne vonja a maga számára a konzekvenciákat. Sipöcz Jenőben mi férfias, szép tulajdonságokat ismertünk meg, számtalanszor bebizonyította, hogy rajongója Budapestnek és tudjuk, hogy a maga személyét egy pillanatig sem fogja fontosnak tartani akkor, amikor Budapest székesfőváros polgármesteri székének méltóságát kell megőriznie. Sipöcz Jenő nagyon jól tudja, hogy véletlenül a fején maradt a copf, nagyon jól tudja, hogy ennek a copfnak nem szabad tovább a polgármesteri széket ékteleniteni. Tisztában van azonkívül azzal is, hogy a magánéletbe visszavonuló Sipöcz Jenőnek lesz lelki ereje elviselni azt a dorgatóriumot, amelyben Huszár Károly részesítette, de a polgármesteri széken nem szabad olyan foltnak sem maradnia, amelyet a iőváros iránt való szeretet, de a nyomor iránt való közömbösség ejtett. A visszavonulásra hajló polgármestert mi nem tartóztatjuk, bár tudjuk, hogy lépteit a főváros iránt való szeretet és nem az emberi szenvedésekkel szemben való feledékenység irányította. Mert az emberi szenvedésekről bizony megfeledkezett; de elég fiatal embernek tartjuk ahhoz, hogy majd a közügyektől távol, megfigyelje ennek a goromba Huszár Károlynak a cselekedeteit. Mert Huszártól sokat lehet tanulni. Nem a politikustól, mert a politikától ő maga is boldog örömmel menekül, hanem az embertől, aki valami olthatatlan szenvedéllyel kutatja a nyomort, aki talán nem is élne, ha nem fájna a szive az elhagyottakért, a szenvedőkért. Ez az ő kereszténysége és nem a pufíogó frázisok, amelyeket a polgármester ur olyan sokat halLezárultak az aktái a Huszár—Sipöcz-affér- j nak, amelyhez hasonlatosat hiába keresünk Budapest annaleseiben. Egész Budapest polgárságát megdöbbentette az a rövidlátás, amelyet a Láthatatlan Vendég-akció megítélésénél Sipöcz Jenő polgármester mutatott. Az a rideg levél, amelyben Huszár Károlyt felszólította, hogy a jótékony akció jövedelmén Ac ötödrészét adja le a fővárosnak, ijesztő hatást gyakorolt. Az emberek riadtan kérdezték, mi ez? Vájjon a polgármester nem tudja azt, hogy Huszár Károly nem álarcos-bált rendez, hanem a maga nemes művészetével, ötletességével és meleg szivével igen súlyos műtétet végez a gazdagok zsebén, hogy a szegényeknek juttathasson? Hiszen mindenhol meg volt Írva, hogy egy szimbolikus teáról van szó, amelyet nem táncteremben, hanem a parlament épületében tartanak meg. Az első gondolatuk az embereknek mindenesetre az volt, hogy Sipöcz Jenő polgármester nem mint a nyomor vámszedője jelentkezik, hanem a maga sikertelen, csúfos bukást szenvedett akciójába akar lelket lehelni, annak akar injekciót adni a Huszár-akció egyötödének lefölözésével. Meg kell azonban állapítani, hogy nem erről volt szó, amit megerősít az az információ, amit a Fővárosi Hírlap-nak a dolgok belső rugóinak egyik legtökéletesebb ismerőié adott és amely a következő: — Tévedés azt hinni, hogy Sipöczéknek az lett volna a célja, hogy a Huszár-akció jövedelmének egy igen jelentékeny részét a maguk halvaszületett akciója javára biztosítsák. Nagyon jól látták ugyanis a városházán, hogy a Huszár-akció, a Láthatatlan Vendég etséje nem pusztán jótékonyság célját szolgálja, hanem ennél sokkal messzebbmenő eredményeket is el akar érni. Huszár Károly nemcsak a szegényei számára akarja összeszedni a szükséges milliókat, de fel akarja használni ezt az alkalmat a társadalom még mindig tátongó sebeinek gyógyítására is. A Láthatatlan Vendég estéjén mindenki ott lesz, az egész magyar társadalom, amelyet még ma is igen széles árkok választanak el egymástól. Az ilyen nemes célban való egyesülés közelebb szokta hozni egymáshoz az eltávolodott sziveket és Huszár Ká- rolynak egy pillanatig sem titkolt célja az, hogy ezzel az estével a társadalmi békét i 9 igen eredményesen fogja szolgálni. —* Ezek a célok azonban nem céljai W o I f i Kálóit a maga tőszomszédságában, valósággal ágyudörgésszerü detonációkban. Nem lehet rajta csodálkozni, hogy a keresztény lelkiismeret szavát, a nyomor jaját nem hallhatta meg ezektől a bombasztikus frázisoktól. Ha azonban baklövésének tanulságait levonja és megszabadítja magát a polgármesteri állás ezer gondjától és a frázisgyárosok befolyásától, amilyen nemes lélek, rá fog jönni ő is azokra az igazságokra, azokra a szent és diadalmas igazságokra, amelyeket Huszár Károly már akkor megismert, amikor nemes és nagyszerű kulturember helyett lovászinast akart csinálni, belőle a grófi kegyfolynak es udvarának. Nekik —• amint az a városházán minden tényükből kitetszik — nem nőtt a szivükhöz a társadalmi kibékülés és az ö hatalmuk addig tart, amig ez a társadalmi kibékülés meg nem történik. Nem kell hozzá nagy találékonyság, hogy meg ne tudjuk állapítani tehát, hogy miért nem szimpatikus a Wolff—Sipöcz—Zi lahi-Ki ssír jásznak a Láthatatlan Vendég. És taláu vigalmi adó beszedése ragyogó ötletének gyökereit is ezen a .tájékon kell keresni. Mindenesetre láthatat, lan'kezek működtek abban isi hogy a mágnás-társadalom adakozását is befolyásolják. Huszár Károlynak biztos értesülései vannak arról, hogy ezek a láthatatlan kezek arra akarták irányítani a mágnásokat» hogy adományaikat ne Huszár Károly- h o z, hane tn B e r n o 1 á k Nándor népjóléti miniszterhez juttassák. Ezeknek a dolgoknak egyszerre való felmerülése aligha merő véletlen. A terjedelmes és szenvedelm.es vitába egyébként belekerült gróf Apponyi Albert tiszteletreméltó neve is és pedig olyan formában, hogy azt Sipöcz Jenő polgármester említette, mondván: „az egyesülés gondolatát a nyomorakció ülésén Hohenlohe Egon herceg vetette föl és Apponyi Albert gróf pártolta a legmelegebben.“ Hát ez a mondat nem tartalmaz valótlanságot, de — amint mi. értesülünk — Apponyi számára mégsem volt tulságosan kellemes. Hétfőn reggel, amikor Sipöcz nyilatkozatát 'elolvasta, lesietett Huszár Károlyhoz, akinek a képviselőházban van irodája és tájékoztatást kért. Huszár azután megmagyarázta, hogy miért nem kívánt Sipöczék- kcl fuzionálni és bemutatta számadásait, ame-' lyek igazolják, hogy a fúzió kacsájának felrö- pitése előtt való nap még 800.000 korona, az utána következő napon pedig mindössze 64.000 korona jött be, amikor pedig Huszár kijelentette, hogy halvaszületett akciókkal nem társul, ismét helyreállott a 800.000 koronás napi adakozás. Apponyi tényleg ott volt azon az ülésen, ahol a fúzió gondolata felmerült és miután nem látott mást, mint két jótékony akciót, azoknak egyesítését ő is előnyösnek vélte. Később jött azonban csak rá, hogy a két akció közül az egyik csak arra való lenne, hogy a másikat elsorvassza. Apponyi teljes részletességgel megismerte a dolgokat és sajnálkozását fejezte fd Huszár előtt, hogy az ö neve bármilyen vonatkozásban is argumentumként szerepelhetne vele szemben. Általános derültséget keltett különösen poliA Huszár-Sipöcz affér belső rugói Apponyi szerepe — „Beszüntetem az akciót és elküldöm a kérvények ezrest Sipöcznek“ — Berneiák és a mágnások /
