Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-03-01 / 9. szám
Budapest 1922. március 1. zöje volt a fogyasztói érdekeknek. Ö is azt hiszi, hogy most, hogy a páriáméintét! becsukták: a főváros közgyűlésére vár a feladat. hogy kifejezést adjon a közönség f e 1 h á borodásána k. Azután foglalkozik az okokkal, amelyek a kereskedelmi minisztert arra vititlék, hogy szinte máról- holnapra n é g y m i 11 i á r d d a 1 akarja fokozni a Máv. bevételeit; mert ennyit jelentene a tarifa- emelés. Az ok igen egyszerű. Kisült, hogy a Máv. kiadásai nem négy. hanem nyolc mllliárdra rúgnak. Ez súlyos eset, de másutt is megesett mjár, hogy a kiadások túlnőttek a preliminárén. Másutt ilyenkor vizsgálni szokás, hogy nem a köteles takarékoskodás hiánya; nem az oknélküli pazarlás vitte belei abba a vasutat, hogy a deficit elkerülése céljából kénytelen legyen megduplázni a bevételeit. Hiszen a Baross- szöveíség! képviselője maga mondta az ankéten, hogy a Máv.-nál nem tartatnak be azok a regulák, amelyek az anyagbeszerzésnél a magyar kereskedelem és ipar érdekeinek megfelelnek. Ö is azt hiszi, hogy a Máv.-nál nem alkalmazzák a takarékosságnak azt a mértékét, amelyet joggal el lehetne várni. Az ankéten nem vették figyelembe a főváros képviselőjének azt a nagyon megiszivlelésre méltó tanácsiát, hogy a tarifaemeléssel bánjanak óvatosan, ment a tarifaemelés óriási mértékben sújt minden fogyasztót és a legnagyobb fogyasztó maga a Máv. Mikor a Máv. megdrágítja a tarifát: megdrágítja vele íőproduktumait, a szenet és a vasat; megdrágítja tisztviselőinek a megélhetését. A tisztviselők erre uj fizetésemelést fognak leérni és a szén- és vasdrágulás olyan nagymértékű lesz, hogy néhány hónap múlva már nem lesz elég a drágaság fedezésére a négy milliárd és újabb tarifaemelésért fog a Máv jelentkezni. A pénzügyminiszter azt mondta, hqgry a vasúti- tarifákat már csak azért is föl kell emelni, mert az antant nem nézi jó szemmel, hogy mi olcsóbban szállítunk, mint a külföld. Veszedelmes az efféle hivatkozás. Végül megállapítja, hogy a lineális tarifaemelés a fogyasztás leromlott tfeherbiróképességét veszélyezteti, 'tönkreteszi az idegenforgalmat, lerontja Budapest életstandardíát és megszünteti Budapest központi jellegét. Ezután a rendkívüli közgyűlés egyhangúlag elfogadta llovszky határozati javaslatát, S i p ö c z Jenő polgármester pedig bejelentette, hogy személyesen fogja felvinni a tiltakozást a kereskedelmi miniszternek. < A Iügfos mint Ki viselje a villamosok tarifaemelésének ódiumát? A villamosvasúti tarifaemelés óriási hercehurcájában a főváros ismét megmutatta, hogy mekkora sóhivatal tud lenni, ha akar. Az esetet — azt hisz- sziik — mindenki nagyszerűen ismeri. Az Egyesitett Városi Vasutak .igazgatósága, mely a múlt év októberében 3 koronáról 5 koronára emelte a villamosvasúti jegyek árát, most ismét emelni akar. mert mint jelentésében megállapítja: egymilliárdos bevétel neki nem elég, mert. abból ebben a nagy drágaságban nem tud kijönni, tehát másfélmilliárd koronás bevételre van szüksége. A bevél'elemelcsnek — magyarázza a villamosvasút igazgatóságának a jelentése — többféle módja van. E módok közül a legegyszerűbb. ha felemeli a viteldijakat. Ennélfogva az igazgatóság ezt a módot akarja választani. Az igazgatóság hétféle stájgerolási tervet dolgozott ki: 5-ről 6, 7, esetleg 8 koronáira emelné a viteldijakat és a viteldíjemelés mértéke szerint 279 milliótól* 644 millió koronáig terjedő többletbevételre lenne kilátása a vállalatnak. Az emelés dolgában végérvényesen a kereskedelmi miniszter dönt. De a kereskedelmi miniszter politikus ember, ravasz ember és így képviselőválasztás előtt nem akarja magára venni a tarifaemelés ódiumát. Mit tlesz tehát? Beküldi a stájgerolűsi tervet a városházára. Döntsön a város, emelje föl a főváros a saját polgárainak a terhére a villamosvasúti viteldijakat. A városházán ötöl-hatol az ,a bi- z-ottfság, amelynek egyik illusztris tagja épp a keresztény községi párt feje: Wo Ifi Károly; neki is rossz időben jött ez a javaslat: most. épp a választások előlit!. Elvégre ő is föl álkar lépni, egyszer már ő is be akar kerülni a parlamentbe; ö is, meg az elvbarátai is: Csilléry, Ereki, Useüty, meg a többiek. Már egy ilyen félmilliárdos emelés után hogy nézzenek ezek a jelölitek a választók szeme közé! Kimondták tehát, hogy a rendes menetjegyek árát most nem emelik föl (majd esetleg a választás után), hanem csak a hetijegyek árát. Ehhez, az emeléshez is csak abban a reményben járulnak hozzá, hogy majd csaik kifizeti az emelés differenciáját a közalkalmazottak helyett az állam, a fővárosi alkalmazottak helyett a főváros és a magánalkalmazottak helyett a magánvállialatok. Az embernek megáll az esze, hogy olyan komoly testület, mint amilyen a főváros törvényhatósági bizottsága, efféle politikai játékhoz odaadja magát. Hiszem a fővárosnak tulajdonképpen nincs is in- gerenciája a villamosvasúti! viteldijak megállapítására: mit játsza tehát a főváros a sóhivatal szerepét? ! A területhasználati szerződés, melyet a váltakozó kormányok hol háíálytalanitanak, hol ismét érvényesnek mondanak ki. szóval a területhasználati szerződés a tarifaváltoztatás kérdésével két helyt foglalkozik. Az egyik helyt megállapítja, hogy mikor van íarifareviziónak (ami alatt íariíaleszállitást kell érteni) helye; a másik helyt pedig azt mondja, hogy ha a főváros és a vasúttársaság között vitás kérdés merülne föl, ilyen esetekben a kereskedelmi miniszter a, belügyminiszterrel egyetértőén dönt, Ez a területhasználati szerződés 20. §-a, amelyből a városházán aztt olvassák ki, hogy a főváros törvényhatósági bizottságának joga van eldönteni, hog-g a villamos vasutakon mennyi legyen a tarifa. De ez az értelmezés hazug. A fővárosnak semmi joga sincs a villamosvasút tarifámegálliapitásáü illetőleg, aminthogy eddig is, a múltban is mindig a kereskedelmi miniszter és mindig rendeleti utón állapította meg a vasutvállalat javaslatához képest a viíteldijakat. Érthetetlen tehát, hogy a főváros minek hiszi el a kereskedelmi miniszternek, hogy most. kivételesen a fővárosnak is van beleszólása a tarifa megállapításába. Világos, hogy telein tetitel a küszöbön levő választásokra. a miniszter az ódiumot a főváros nyakába szeretné tolni és a főváros naivul fölcsap sóhivatalnak. Tessék tiltakozni a tarifaemelés ellen és a kereskedelmi miniszter initlézfze el a villamos ügyét úgy, ahogy jónak látja. Nem szabad rá alkalmat adni a kereskedelmi miniszternek, hogy majd a tarifaemelés után elmondhassa, hogy hiszen a főváros is elismerte a tarifaemelés szükségét, vagyis „a kiadások és be- v éltei ek eg yens u 1 y án ak helyír e ál 1 it ás át. ‘1 A közlekedésügyi bizottság javaslatai között különben van egy pont, az 5-ik. mely klasszicitás tekintetében túltesz a többin. Aat mondja ez a pont, hogy „A közgyűlés felterjesztést intéz a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez, hogy az egyesített vasutak által folyamatba tett, állagértéknövelő rekonstrukciók költségeinek, melyek az építési tőkében éli's mérendők lesznek, a viselésére a tulajdonos vasúttársaságokat kötelezz c.“ Szóval a vasutakat, amelyeket elvettek a tulajdonosaiktól. a vasutakat, amelyeket mások használnak, mások koptatnak, de amelyeknek jövedelmeit mások rakják zsebre, hogy ezeknek a vasutaknak a mai kezekben történt hiányait azoknak » költségére hozzák rendbe, akiktől elvették a vasutat. Sok jogi formulát hallottunk már, de ez ritkítja párját. Vájjon mit iog ehhez mondani a, miniszter és mit fog mondani a bíróság? Már az is mulatságos, hogy az Egyesített Városi Vasutaknak mindössze egyféle produktumuk van: a deficit; azonban ezt a deficitet jogelődei számára produkálja. Azonban az' amit a rekonstrukcióval akar a főváros, az túltesz még ezen is. Hiába, meglátszik, hogy mennyi jogász ül benn a közlekedési bizottságban. A villamos-tarifaemelés dolga már egész seregén a bizottságoknak keresztül ment. Foglalkozott vele a 12-eis bizottság és hétfőn délelőtt foglalkozott vele a közlekedésügyi bizottság. Hozzászólott e’zi is, az is. Azonban a nyilatkozatok között csak két érdekes volt: a Wolff Károlyié és a Szabó Imire tiszti főügyészé. Wolff Károly — mint mondta — szükségesnek tartja, hogy a vasút üzeme femtartassék. A tarifát azonban nem akarja emelni, legfeljebb a kedvezményes jegyek árát, ha az állam az emelés differenciáját megfizeti. Azután számit Wolff arra is. hogy a deficit fedezésének céljából majd csak belie lehet nyúlni azoknak a villamosvasúti részvénytársaságoknak a pénztárába is, amelyektől elvették a vas- utjukat. — A mai magánjog keretén belül — mondta Wolff — a társaság vagyonához nyúlni nem lehet, de igénybe lesz ez véve jogszabályok keretén belül később. Az állagértéknövelő rekonstrukciókra kötelezze az állam a részvénytársaságokat, akár a vállalatok niagánvagyooából is. Ma még ugyan nem lehet a részvénytársaságok rendkívüli tártál ékvagy o- nához nyúlni, de Wolff reméli, hogy ennek is majd csak eljön az ideje. Ezzel a felfogással szemben Szabó Imre tiszti főügyész aggodalmasnak tartja a határozati javaslat ama követelését, amely azt akarja, hogy az állam a vasúti .rész,vény társaságok szabad vagyonának a. 'terhére hajtassa végre az állagértéknövelő r ekoms t rukc i ó s í n urak ala t » k a t. Micsoda csinos pörök lesznek még ebből. LUKÁCS MILMOS és FIA TÖZSDEÜGYNÖkl ÉS BANKBSZQKJÁNYI IRODA BUDAPEST, FALÉC MSKSA-U. 3. TözsdBÍdö alatt Telefon: 158-82. TELEFON : 101-04 és 39-11. síwb I ő s s d s í Rtegiaizások : Eríékpagsirok, valuták és dewSzák vétele és eladása BesjeSönyö- se&b feSSéieJek mezeit. Plakátok tarkították e héten a pesti és budai utcák türelmes falát. Sok vihart láttak ezek a falak már, történelem tapad minden homokszemhez, amely szerepet vállalt Budapest falainak 1 elépítésében. Vihart és történelmet azonban egész életükben sem láttak annyit ezek a falak, mint amennyi plakátot viseltek türelmes hátukon az utolsó — mondjuk — négy esztendőben. Volt idő — és ha a papir- drágaság bizonyos határokat nem szabna, ma is úgy lenne — hogy mindenki plakáton közölte embertársaival egyéni véleményét. Akkor azonban a forradalom gőzével voltak túlfütve a fejek, a lelkesedés ólombetűt és ragasztóanyagot követelt. Bála Istennek, a plakái-őrület nagyobbára megszűnt már; de hu megjelenik egy-egy, a pesti ember már borzongva huzza be a válla közé a nyakát. Eljutottunk a plakát-kátzenjammer várva- várt időpontjához és mi azt hisszük, hogy ez az egészéges állapot, ez a becsületes polgári munka kezdetének örvendetes hajnalhasadása. Végre valaliára a budapesti közönség azon a véleményen van, hogy: „nem akarok többé plakátokat látni!“ És nagy szerencse, hogy gróf Klebelsberg, a belügyminiszter, valahogy szintén igy gondolkozik. Elvetette a pénzügyi bizottság a költségvetés gondját, ezét a csinos, előkelő, jólnevelt, sőt zimmer- rein-költségvetését, amely olyan szép, mint a divatlapból kivágott delnő, vagy a vasárnapi ruhában parádézó, ékes irodalmi nyelven ágáló népszínmű-par ászt. Ezt a műfajt mi nagyon jól ismerjük, és ha a pénzügyi bi, zottságban szende támadások hangzottak is el ál-ellenzéki oldalról, a tanács apró-cseprö baklövéseivel szemben, még sem hallottunk a bizottságban egyetlen kemény hangot, egyetlen koncepciós bírálatot. Nem bántuk volna, ha ez a koncepciózus bírálat a hatalmon levők oldaláról jött volna is; de ez teljesen elmaradt. Egy ilyen koncepciózus bírálat ugyanis nem csúszhatott volna le a részietek kicsinyes régiójába, nem vitatkozott volna, a szemetes-gyerek közjogi méltóságáról és nem tartott volna disszertációt az üvegmosás lényegéről és alkalmazásáról, különös tekintettel bizonyos rokoni kapcsolatokra. Az ilyen koncepciózus kritika nem csúszott volna le a részletek lejtőjén, hanem bírálat tárgyává tette volna a mai pénzügyi politikát és a logika törvényei szerint rá kellett volna jönnie, hogy ebben a költsévetés- ben a realitásoknak nyoma sincs, ez a költségvetés egy festett szivárvány, amely a kurzus-színpad zsinórpadlásáról fityeg alá. Boldog emberek, akik igazi szivárványnak nézik . . . Nemes homlokzatot mi is szívesen látunk Budapesten, ahol igen sok az ízléstelenség és a Fővárosi Hírlap nem egyszer emelte fel szavát ezek ellen a fícamodások ellen már akkor, amikor — Isten látja lelkünket — fogalmunk se volt arról, hogy Petrovácz ur is a világon van. Be hát az ö kegyelméből most már lesz „városképvédő albizottság4'-unk is, amely védeni fogja a város képét. Ki ellen védi a város képét? Hát persze, a zsidók ellen. Megmondta a nagy Petrovácz, hogy a zsidók különösen nagymérvben hozzájárultak a főváros képének elcsúfításához. Most azonban Petrovácz és társai hozzák a nemes homlokzatot. Kinek lenne, ha nekik nem? Vagy lehet-e nemesebb homlokzatot elképzelni, mint amilyet ők építettek, feldíszítve az emberszeretet, a humanizmus, a türelem, a jóság, a lágyszívűség szobraival. Lenne tehát nemes homlokzat már, üc a városkép- védő albizottságnak aligha fog elkopni a lába a zsidó Ízléstelenségek üldözésében, mert sajnos — egyelőre nincs aki épít sen, még ha ízléstelenül is...
