Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-02-22 / 8. szám

BixiafTfst, 1922. február 22. javítsa. Különösen erre a célra ültették a pesti erdő- övet. amelyet aztán a ni ült télen, meg két esztendő- vei ezelőtt a publikum kivágott és feltüzelt, mert fázott. A városházán tehát először a kipusztított pesti erdöövet szeretnék rekonstruálni. Ha majd ez meglesz, akkor aztán lehet beszélni a Gellért-hegy fenyőerdejéről. örszósos politika. uufy városi politika? Wolff Károly nagy dilemmája — Ki törtéit t Wolff és Szmrecsányi tárgyalásán? — Meg­egyezés határidőre A F ö v á r o s i H i r 1 a p bőséges ismertetést kö­zölt Legutóbbi számában Wolff Károlynak, a nia- gyar Luegernek, nagy dilemmájáról, amely elé az Andi áss y—F r i c d r i c h-párt állította. S z in r e- csáiiy i György és társai voltak azok. akik élére állították a kérdést olyanformán, hogy Wolff Károly­ra bízták a választástB vágy megbontja a keresztény községi pártot, amely e bomlás után talpra nem áll­hat. vagy pedig lemond a politizálásról és képvise­lőnek sem lép fel, hanem megmarad n főváros vezé­rének. Fri'c vonatkozólag egyrészről Wolff Károly, másrészről Szmrecsányi György. Hornon- ii a y Tivadar és Buday De/:tsö között ;1 múlt héten tárgyalások is voltak, amelyeknek eredményeképpen nyilvánosságra csak egy sugalmazott sajtóközlemény ■jelent meg Wolffék részéről és egy éríekezleti kom­müniké Sznirecsányiék oldalán. Wolffék kijelentik, hogy a keresztény községi p á r t nem politizál. Szirmrecsányiék pedig hangsúlyozzák, hogy a községi pártot csaki s p á ttokon kiviil álló ein ö k vezetésé v e 1 Fát j á k fent at f h'a t ó n a k. Fűnek a határozatnak következményeiről, valamint arról, hogy tulajdonké p p e n m i t ö r tűnt a W o 1 f í—S z m re c ,s á n y i-f éle t á r g y a 1 á s o n. az Andráss y—F r i ed r i c h-p á r t egyik kiváló tagja részéről a következő információkat kapta a Fővárosi Hírlap:- Tidajdonikéíppen újabb esemény nem tör­tén: és nem is történhetett. Mi ragaszkodunk ahhoz az egyhangú határozathoz, amelyet a pűr- tunkho'z tartozó fővárosi bizottsági tagok hoztál: mtilt hétfőn este. Kimondtuk ugyanis, hogy a keresztény községi párt egységét megbontani nem kívánjuk, de hangoztattuk, hogy a keresz­tény községi párt politikával ne foglalkozzék és vezére, mint exponált országos politikus ne mű­ködjék. Igenis, a keresztény községi párt egysé­gét csakis pártokon kiviil álló elnök vezetésével látjuk megtarthatónak. Ha Wolff Károly tíz or­szágos politikai küzdelmekben aktiv részi venne, az egységét a jövőre nézve csak úgy biztosít­hatja' a párt, ha a kérész,áin.y községi párt élére megint csak az országos politikától távol álló keresztény városatyja kerülne. Éneikül, -— nem tagadjuk — a választási harc hevében ez a kér­dés esetleg pártrobbanással végződnék.- Természetesen nagyon jól tudjuk magunk is, hogy Wolff Károlynak, mint egyéninek, meg­tiltani nem lehet, hogy politizáljon, hogy fel­lépjen képviselőinek, vagy .akár pártvezér! sze­repre jusson. De ebben az esetben szinte lehe­tetlenség. hogy .a választási harcban és majd ké­sőbb a parlamentben szembe ne kerüljünk egy­mással. Ez a szembekerülés azonban! a város ügyeire nézve senimieseére sem lesz hasznos és Így idejekorán tájékozódnunk kellett Wolff Ká­roly szándékairól. Ez volt a célja a Wolff- Szmrecsányi-féle megbeszélésnek, amely teljes megegyezéssel végződött. Wolff Károly ugyanis kijelentette, hogy amíg a választójogi kérdés megoldásával, egyszóval, amíg a helyzet kiala­kulásával tisztában nincs, addig érdemleges nyi­latkozatot nem tehet. Addig tehát, amíg Wolff Károly a maga személyét és szerepét illetőleg dönteni nem: tud, minden marad a régiben. A helyzet azonban olyan, hogy ez a döntés mi­előbb bekövetkezik és ha Wolff Károly, megtartva városházi vezető szerepéit és az országos poli­tikában intenzív részt akar venni, akkor meg­győződésünk szerint irtainknak a községi poli­tikában is el kell válniuk. Mi már ezt az ál l és­pontunkat elég pregnánsán leszögeztük, de ha a helyzet változik, aminek —• ismétlem —• rövi­desen be kell állania, akkor pártunk újabb érte­kezletet tart és dönteni fogunk és pedig abban az irányban, amelynek már kifejezést adtunk. NEMZETI ROYAL ORFEUM VtL, Erzsébet-körut 31. Minden este 1/L.8 órakor. Tel.: Jóísef 121—88. ^műsorban HARTWELL’S a világszenzáció Elkészült a Széchenyi-párt pr «grammja Becsey Károly dolgozta ki — A többségi párt lassú bomlása A Széchenyi-pártrol a nagyközönség: egyelőre csak annyit tud. hogy megalakult. A többségi párt részéről megjelentek olyan hírek, amelyek a kilépők­kel való tárgyalásokról tudósítottak. Ezek a tár­gyalások a t ónban ni a már végleg m e g- ti i us u 1 tak ma k tekinthetők. A 'Széchenyi- párt mindezek dacára ma •mtég a legcsekélyebb mér­tékben sem lép ki rezerváltságából, sőt ahányszor a Fővárosi Hírlap vezetőikhez fordult infor- ! mádéért, mindannyiszor adf a választ kaptuk, hogy 3 az ügy érdekében egyelőre hahgatniok kell és arra i kértek bennünket, hogy híradásainkról mi is mond- i jmik le. Tény az, hogy ezideig ahányszor — pedig 1 már sokszor történt — megmozdult a lelkiismeret a többség egyes tagjaiban, a mozgalom sikerét mind- | annyiszor az elhamarkodott nyilatkozatok hiusitot- i táik meg. Ennek teljes tudatában vagyunk ma is, mégis az a hitünk, hogy egy immár megalakult párt ] életéről való beszámolással olvasóinknak is tarto- j zunk. Mindenesetre konstatálnunk kell. hogy a S z é- ! c h e n y i-p árt szervezkedése, ha teljes' csendben is, de erélyesen és komolyan I v o 1 y i k. Az uj pár inaik két tagjával volt alkalmunk beszélni, az o p t i m i s t á b b szerint h u s z o n- h a t fővárosi bizottsági tag rés z t v é t e- 1 é r e számítana k, m i g a pesszi m i s t á b b vezető szerint csak 15—20 tagja lesz,. A l pártprogramul elkészítésével Becsey Károly mér­nököt. fővárosi bizottsági tagot bízták meg, aki már régi városatya és kiváló ismerője a kommunitást ér­deklő minden kérdésnek. Becsey nagy gonddal meg is szerkesztette már a pártprogram- m o t, amely tervezetnek átvizsgálására bizottságot | küldtek ki. Ez a bizottság még nem ült ösisze és így 1 majd ha ez a bizottság megadja hozzájárulását a < Becsey-féle tervezethez, csak akkor válik az tény- j Leg pártprogrammá és akkor hozzák nyilvánosságra is. A pártprogramot elfogadása után kerül majd az­után sor a politikai keretben való elhelyezkedésre és akkor nyílik meg a kérdés aktualitása, hogy a Széchenyi-párt hajlandó-e és ha igen, milyen for­mában kooperálni más pártokkal? Értesülésünk szerint a Széchenyi-párt többek között a köveiílkező fővárosi bizottsági tagok be­lépésére számit: Becsey Károly. Jeszens'z'k y István, Morvát h Károly, Kacziány esperes, Szigethy János. Kozümia Jenő dr., Kazay László dr., Botzenhardt János. Fóthy Vil­mos, J a c z k ó Pál, bibitlhi Horváth János és mások. Ezzel azonban nem sziint meg a többségi párt bomlása, mert — amint lapunk más helyén kö­zöljük — a legitimista bizottsági tagok is abban a pillanatban elhagyják a pártot, amikor kiderül, hogy Wolff Károly az országos politikába ártja magát. En­nek a frakciónak élén Sznirecsányi György, H oim o n n a y Tivadar, W eiss Kon,rád. W7 i r t c r László és B u d a y Dezső bizottsági tagok állanak és ha külön párttá alakulnak, mintegy 30—35 város­ai!,ya belépésére számítanak. Ezzel a két szecesszió­val azután vitássá válik a W o 1 í í-p á r t többsége is, különösen, ha Haller István ke­resztényszocialista csoportja is csatlakozik politikai okokból Szmrecsányiékhoz. ini$a Móriéin hízik n tértéi A zsír olcsóbban szerezhető be A hét elején egy gazda-küldöttség tisztelgett né­hány miniszternél és [államtitkárnál és figyelmeztet­ték őket, hogy abban az esetben, ha a sertés-ex­portot nem engedi meg a kormány, abban az eset­ben ősszel nem lesz zsír, mert a gazdák belszünte­tik a hizlalást, amelyre úgyis ráfizetnek. Most ugyan heti 2000 darab sertést lehet exportálni Nagytété­nyen keresztül; ebből az exportból azonban; alig jut a gazdáknak, mert Magyarország sertéshizlalóipara maholnap teljesen két nagy bank privilégiuma lesz. Nehezményezték a gazdák azt is. hogy a nagy­tétényi hizlalóba az állam 50.000 sertést íállitott be hizlalásra, hogy a közalkalmazottak zsirsziikségla- íét biztosíthassa. Ez rossz politika az' állam részéröl, — mondták a gazdák, — mert mig egyrészről az állam konkurenciát csinál legjobb adófizetőinek: a s:-rtéshiz.lalókinak, másrészt rossz politikájával telje­sen tönkreteszi ezt a valamikor nagyszerűen pros­peráló iparágat; végül pedig sokkal drágábban jut hozzá ahhoz a zsirmennyiséghez. amelyet a köz- alkalmazottaknak szánt, mint hogyha ma a piacon szerezné be az állam a asir szükség letét. Ezekből a panaszokból bennünket, elsősorban a főváros publikumlámak a zsirellátása érdekel. A gaz­dák azt mondják, hogy ők ma a 2200 koronás kuko­rica mellett ráfizetnek a hizllalásra, és föltétlenül be­szüntetik a hizlalást, ha a kormány továbbra is íön- tartja az export-tilalmat, illetve az export-korláto­zást Ha pedig a gazdák beszüntetik a hizlalást, ak­kor a jövő őszön meim lesz zsir. ami meg lesz. az olyan dráma lesz. amilyet még nem látott a világ. Hallgatván ezeket a jrenyegetésekdt, önkéntelenül is megkérdezzük a tekintetes tanácsot, hogy mi lesz a főváros zsirellátásával? A múlt őszön a drágaság ellen rendkívüli közgyűlést hívott összei a főváros és egész sereg mindenfélét kért a kormánytól. így többi között 300 millió korona költőpénzt gabonavásár- lásra és egyebekre. 50.000 sertésnek a főváros ré­szére való hizlaltaíását. stb. Abból a sok minden­féléből, amit akkor a főváros kért. haltunkkal nem kapott meg semmit. Se pénzt, se posztót. A serté­seket csakugyan beállította az állam, de nen\ a fő­város hizlalójába, hanem a nagytétényi hizlaló rész­vénytársaságéba; de nem is a főváros részére állí­totta be, hanem a saját maga számára. Ezeket a dolgokat pedig azért juttatjuk most a tisztelt közgyűlés eszébe, ineirt ugyanezen drága­ság elijesztésére tartott közgyűlésen dr. Eber Antal is beleszólván a vitába, azt mondta, hogy semmi értelme sincs, hogy a főváros most sertéshizlaliisra akar berendezkedni, hogy tavasszal zsírhoz jusson. Olyan olcsó, mint most. soha többé nem lesz a sza­lonna és a zsir, tehát nem lenne sokkal helyeselbb, ha a öv ár os sevtéshizlalás helyett mindjárt a zlsirt vásárolná meg, mert a hihetetlenül drága és egyre 'dráguló kukoricaárak mellett a városnak föltétlenül rá kell fizetnie a hizlalásra. A laikus is megérezte, hogy egy hizlalás óriási rizikóját nem szabad a fő­városnak a nyakába venni, hanem ki kell használni az olcsó zisirárak kedvező alkalmat. Emlékezünk, hagy Wolff Károly és pártja mi­lyen lelkesedéssel szavazta le Ebe r Antalt és mi­lyen örömmel szavazták meg n tanács nagyon ügyet­len propozáciúját. Egy baklövéssel több vagy kevesebb, igazán nem számítana, hacsak a tanácsról és Wolff Károly jártjáról lenne szó. de itt megint csak a publikum gyomráról és a publikum zsebéről van szó és azt, hog\ az udvarnagyi bíróság elnöke most tanulja a prak­tikus élet tudományát, ennek a tandíját magánt csak mi fogjuk megfizetni. Mert mindig mi fizetünk, mi : publikum. Es fizetni fogunk mindig, amig csak bírja a zsebünk és bírjuk megkeresni a sok adóravalót. Ha azt vesszük. Buda­pest minden lakója hónaponta átlag egv kiló zisirt fogyaszt, akkor kiderül, hogy égy hónapban átlag 90 vagon zsírt fogyaszt Budapest népe. Mikor Éber azt ajánlotta, hogy a főváros lássa el mágiát zsírra' és veryen a piacon, akkor még 100—110 korona volt egy kilogramm seríészlsir ára, ma pedig 160 korona; a lekor ban tehát méigi 90 millió koronába került Buda­pest egy havi zsirsziikséglete, most pedig 144 mil­lió koronába. Körülbelül 200.000-re tehető azoknak a száma, akiknek zsirsziikségletéröl az állam gondos­kodik. Tehát 70 vagon havi zsirsziikségletről kelleti volna a líöv'űrosiak gondoskodnia. Tízezer darab hí­zott sertés; körülbelül egy hónnapra tudja ellátni a fővárost zsírral; tehát tízezer darab sertésnek hiz­lalásra való fogása tulajdonképpen nem is oldotta volna meg Budapest zlsirproblémáját. Most azonban uigy állunk, hogy se zsir. se sertés. Delhát akkor miért tartották azt a nagy dijága- sági közgyűlést? Miért kellett akkor nekünk végig­hallgatnunk azt a sok szónoklatot? Uj fegyelmi rendelkezések a fővárosi tisztviselők számára Törvényjavaslat, amelyet a jovo nemzetgyűlés tárgyal — Az 1886. évi XXIII. t.-c. módosítása Gróf Klebelsberg Kunt) belügyminiszter a nemzetgyűlés utolsó üléseinek: egyikén két rend­kívül fontos törvényjavaslatot terjesztett be, amelyeknek tárgyalására azonban — sajnos —• már nem kerülhetett sor. Az egyik a városok fejlesztéséről szóló törvény módosit.átsára, a má­sik a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozására. A két törvényjavaslat régi szo­ciális szükségességeknek kielégítését szolgálná; Budapest székesfővárost, illetőleg annak tiszt­viselői karát azonban csak egyetlen pontban ér­deklik a javaslatok. A városok fejlesztéséről szóló 1912. évi LV1II. t.-c. egyes rendelkezései­nek módosításáról szóló javaslat 5. §-a ugyanis igy 'hangzik: „A vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló 1922. évi ?-ik t.-c. 16-ük §-áínlak rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a városi tisztviselők fegyelmi ügyeiben, ideértve Budapest székesfőváros tisztviselőit is." Budapest székesfőváros tisztviselőinek fe­gyelmi ügyeiben tehát a jövőbeni az a törvény fog intézkedná, amelyet a jövő nemzetgyűlésen a vármegyei alkalmazottak illetményeinek sza­bályozásáról fognak hozni. Meg is jegyzi a mi­niszter indokolása, hogy „e'zt a rendelkezést a törvényjavaslat a székesfővárosi tisztviselőkre, segéd- és kezelő-személyzetre is kiterjeszti, minthogy az 1886. XXIII. t.-c. ezekre is kiterjed.“ A fegyelmi eljárásokra vonatkozólag az uj törvényjavaslat a következőket tartalmazza; A közigazgatási tisztviselők fegyelmi eljárásáról szóló 1S86:XXIII. t.-c. némely rendelkezésű e ■.'örvény hatálybaléptétől kezdve akként módosul, hogy: 1. fegyelmi büntetésként miagállapit'ható: csekélyebb vétség esetében d o r|g á 1 á s vagy i 000 koronáig terjedhető pénzbüntetés (1921 :XXVlli. t.-c. 4. §.); sulyosabb vétség, vagy n vétség ismétlése' (visz-

Next

/
Thumbnails
Contents