Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-02-15 / 7. szám
Tizenegyedik évfolyam Budapest, 1922. február 15-én 7. szám. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 300 K. Félévre 150 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban íS> <§)<§>&<£>& VÁROS/, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP----—---FE LELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V!. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Bátrat' A Lucza széke wem készül olyan) vontatottan; mint amilyen nyűgös nehézséggel oldják meg Budapestem a» villamos-vasutak nagy, de sürgős problémáját. Ez a kérdés már az embernek a könyökén) jönne ki akkor is, ha Budapest utcáin tökéletes rend- fee», sűrű rajokban; kényelmes összeköttetésekben járnának a pompásan felszerelt villamosok. Sokkal súlyosabb azonban a helyzet azáltal, inogj*' ez a rétestészta nyúlósiágával rendelkező iKterregnum tehetetlen), szakértelem nélkül való és igy a közönség idegességét, jogos türelmetlenségét állandóan fokozza. Lassan) annak a német kisvárosnak a sorsára jutunk, amelynek villamosaid ér jót e sorok Írójának személyesen volt alkalma tapasztalni. A kis német városka tanácsa összeveszett a villamos-társasággal, az össze- veszésből pedig, pör keletkezet?, amely immár megjárja az összes bírói fórumokat. Közben elmúlt immár két esztendő és a két esztendő alatt a villamos-vasúti társaság, amely nem lehet tisztáiban előre a bírói Ítélettel, egyszerűen beszüntette a villamos közlekedést. A városka lakásai »diát minden Útjukat az apostolok lovain teszik meg, mi nem is igen esik nehezükre, mert komoly távolságok Inján. ,a viliamoson-járás amúgy is luxus-számba ment. Budapest azonban a mai szomorú villamos- közlekedés mellett sokkal súlyosabb helyzetben van), mint ama német városka, amelyben teljesen szünete! a villamos forgalom. Ma Budapest polgársága már ott tart, hogy nem törődik vele, milyen lesz a megoldás, csak végre megoldás legyen, és pedig olyan formában, hogy egy hosszú, nehézkes interregnum után végre valutára szakemberek intézzék a villamos vasutak sorsát. Mi tudatában vagyunk annak, hogy a háború tönkretette a kocsiparkot, a kommunizmus anarkiába sodorta a fegyelmet és tudjuk, hogy némi javulásról, némi beruházásról is lehet beszélni. De hol vari) az a reorganizáció — csak úgy példát említünk — a bécsi villamos-vasiít- boz képest. Bécsről, igen arról a Bécsről beszélünk:, amelyet ma is háromnegyedrészben) kommunistának szokás mondani, de amelynek villamos-közlekedését ennek dacára szinte tökéletesnek kell klassziíikálni. Valósággal ideális állapotok vannak ott és a hatvan osztrák koronás viteldijat szívesen fizeti meg az ember, mint amilyen jó szívvel fogjuk adni március elsejétől kezdve a hat magyar koronát. A budapesti villamos mizériáiról talán nem is kellene sokat beszélnünk. Mindenki tisztában va* vele, de jólesik az embernek mégis, egy kicsit kipannszkodno a magáit. Vagy ki ne látná, hogy még ma is vannak kitört ablaku kocsik, ki ne látná, hogy a rozoga kocsik a műhely után kiáltanak és bizony nem egyszer aggódva száll fel az ember, hogy nem mondja-e fel a szolgálatot útközben az ilyen öreg Noé bárkája. Ezek azonban .még jobban megérthető bajok. Nincs pénz, bár nem igen lehet megérteni, liogy nincsen!. Nem .lehet tehát nagyobbá rányu befektetéseket eszközölni. De a meglevő kocsiparkkal sem tudnak jól, okoson, kiadósán gazdálkodni. Ha a műhelyek és irodák népvándorlása a nap meghatá- ticuott óráiban meginduui, akkor órákig nem Sehet helyet kapni a közbeeső állomásokon. Ha »ár szem eső vagy hó hullik, az egész villamos- közfeácedés felmondj a a szolgálatot. Ennyire jutottunk el a nagy ujjáteremtés során, és igazán csak: akkor keseredik el az ember, amikor látja, hogy a régi, jó szolgálattevő személyzetnek többé hire-hamva sincs. Csupa fiatal, kamasz- korban levő kalauz van a kocsikon, akik minden jó szándékuk mellett is gyakorlatlanok. Mire pedig begyakorolnák magukat, akkorra már ők is odébbáll na k, valószínűleg, mert ők sem tudnak megélni, aminthogy érre az öreg kalauzoknak sem volt módjuk:. Ebben az a legfurcsább, hogy ez akkor történik, amikor a múltkori horribilis Az elmúlt héten ismét gyanús mozgolódás volt Wolff Károly pártjában. Ennek az okát igen rövidem és egyszerűen meg tudjuk határozni, ha azt mondjuk, hogy a keresztény községi pártba is eljutottak az országos politika, helyesebben a királykérdés hullámai. Annak a szembekerü- lésnek, amely a múlt héten megtörtént, törvényszerűen el kellett következnie, annyival is inkább, mert Wolff Károlyról ma már mindenki tudja, hogy politikai szerepet is szánt magúnak és nyílt titok az is, hog • Budapesten szeretne magának mandátumot biztosítani. Miután az is ismert dolog, hogy ő, a főudvarnagyi bíróság elnöke, lelkes szabadkirályválasztó, a községi pártban helyet foglaló legitimisták nem voltak hajlandók a szabadkirályválasztó politikában neki statisztálni. Ezenkívül azokat a pártszervezeteket, amelyeket Wolff a maga politikai érvényesülésére kivan felhasználni, tulajdonképpen azok a politikusok építették ki, akik ma szembekerülnek a városházi vezérrel. Tisztázni kellett tehát a helyzetet, annál is inkább, mert eljöhetett volna olyan helyzet, hogy Wolff Károly, a vezér, bekerül a parlamentbe, ahol városházi híveivel véres harcokat kénytelen megvívni. Körülbelül 30—35 főre teszik azoknak a városatyáknak a számát, akiit Wolffot, a szabadkirályválasztó politikust, nem látnák szívesen a községi párt élén. Röviden szólva, ezt a két szerepet ők összeférhetetlennek látják. Ma Wolff Károly politikai szerepet vállal és mini szabadkirályválasztó íenomén jelenik meg a színen, ez a harmincöt városatya kommunális vezérsége alatt sem maradhat meg, mert a városi vezér mögött valószinüleg magasabbra ágaskodik a politikus és kifelé nem W'olfíot, a várospolitikust, hanem Wolfíot, a szabadkirály- választóí látja a publikum. Ez a- legújabb mozgalom, amely Wolff Károlyt el akarja ütni a politizálástól, úgy indult meg, hogy Szmrecsányi a választójog kérdésében indítványt akart benyújtani a közgyűlésen, ami a kormánypárti Wolffnak nem lett volna Ínyére, annyival is inkább, mert az indítvány benyújtása nemcsak pártszakadást idézett volna fel, de egyben Wolffék leszavazását is meghozta volna. Szmrecsányi ekkor elállt az indítvány benyújtásától, de most már élére állította a kérdést, ha nem is a nagy nyilvánosság előtt, de a kulisszák mögött olyanformán, hogy Wolffra bízta a választást: vagy kegyelemdöfésnek beillő módon megbontja a községi pártot, vagy pedig Wolff Károly lemond a politizálásról és képviselőnek sem lép fel, hanem megmarad a főváros vezérének és büszkeségének. tarifa-emelést azon a címen, hajtották, vészre, hogy az alkalmazottak helyzetét mes kell javítani. Vájjon megjavították? Tessék megkérdezni a kalauzokat, bármelyiket, akivel éppen a kocsin találkozunk, azok majd megadják a feleletet erre a naiv kérdésre. Ezéirt sürgetjük mi, hogy a villnmos-vasutak kérdését gyorsan meg kell oldani, mert örök időre el akarjuk felejteni ezt: a szakértelem nélkül dolgozó interreigtniumiot amely odaáll a villamos kocsi pcrronjara, hogy ne lehessen felszállni az utasoknak. Imi 1—mnii.i■■■■■'! l>mi>~nmB> m ii < r»'n im m n* ■■min—■ n * Pénteken történt meg az Andrássy-pártbaü ez a döntés. A párt megbízta Szmrecsányi Györgyöt, Momonnay Tivadart és Buday Dezsőt, hogy lépjenek érintkezésbe Wolff Károllyal és kérdezzék meg, vájjon a Keresztény Községi Párt községi és országos, vagy csak községi politikát kiván-e a jövőben) követni. Szmrecsányi- ék még aznap érintkezésbe léptek Wolffal és megbeszélték a tanácskozás idejét. Szombaton este hét órakor Wolff Károly lakásán tartották meg a megbeszélést de ez alkalommal fiz And rássy-párti résztvevők becsületszavukkal fogadták meg, hogy hétfő estig az eredményt nem hozzák nyilvánosságra. Ezek az urak szavuknak is állottak, de az eredmény már vasárnap észlelhető volt, amikor is az egyik újságban Wolff Károly által sugalmazott közlemény jelent meg: Az egész akció váratlanul érte a Keresztény Községi Pártot., amely alapítása óta nem foglalkozott országos politikával, ami legnagyobb erényei közé tartozik. A párt vezetőség s ebben az egész párt egységes, a g g o d a l o m m a i látja a ne m r e ;á í p o 1 i t i k á n a k azt a t u 1- tengését. mely a nemzetgyűlésen folyik s. amelyet utánozni a legkevésbé sem akar. A Keresztény Községi Párt előtt, menten minden országos politikától, Budapest kereszténnyé és magyarrá tétele lebegett cél gyanánt:. A keresztény és magyar Budapest megvalósítását gátolja minden oiyan akció, amely az országos politika zűrzavarait akarja abban a pártban meghonosítani, amely az országos politikában legnagyobb hullámokat vető problémákat is ki tudta eddig kerülni, mert a saját nagy programmja megvalósítása miatt ezekkel a problémákkal való foglalkozásra fizikai ideje sem volt. Ez a kommüniké még csak arról beszél, hogy a párt a múltban mit csinált; de nem mondja meg, hogy Wolff Károly mit szándékozik tenni a jövőben? Erre a kérdésre azonban a községi pártvezér az Andrássy-párti bizottsági tagok de- putátusainak sem adott határozott választ. Ez a viselkedés most már arra kényszeritette az And- rássy-pártot, hogy hétfőn este tartott értekezletén igen értelmesen, nyíltan beszéljenek. Ez azúr te kéziét a kora esti órákban kezdődött és egészen az éjszakai órákba nyúlt bele, amikor is a következő kijelentést tette az egyik résztvevő a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: —- Most már kenyértörésre kell vinnünk a dolgot. Itt állunk a választások előtt és mindenfelől azt halljuk, hogy Wolff Károly föllép képviselőnek és pedig olyan programmal, amely honi klókégyenest ellenkezik a mienkkel, úgy, hogy igen könnyen a legélesebben szembekerülhetünk az országos politikában azzal a férfiúval, akinek vezérségét követjük a községi politikában . Hát ez abszurdum, Mi olyan vicceket nem Wolff Károlyt elütik a politizálástól Az Andrássy-párt akciója — Éjszakás értekezlet az tedrá^sy-péríban — Pártokon kiflii álló elnököt követeinek — Wolff Károly alkonya
