Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-12-20 / 44. szám
Tizenegyedik évfolyam Ara 20 korona Budapest, 1922. december 20. 44. szám. ntini!iaJfíaii!miimíiáMimiiüiiiQiilü!íiúi!mmmimiai0TrfSiifnuimiimtiaiiiaiiiainaiiiaiiimiiaiiiaiiiaim .....................................---------EL ŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 1000 K. Félévre 500 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban. <£><£><£><£><£><£> VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Budapest Karácsonyáról Parisban dinteneh Ács Ferenc anzixkártyája — Nincs hir a párisi tárgyalásokról — A költségvetést nem lehet megcsinálni, amig nincs döntés Látogatás Folkusházy alpolgármesternél Mivelhogy Igaz ember vala, — mqnidja Máté evangycliomia — József az ő férje, nem a'kará őt gyalázatba keverni. Imié, a’z Urnák angyala álmában megjelenők neki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ,ami benne fogantatott, a Szent Lélektől vaun az. Az írást olvasni, íme, nem volna haszontalan dolog még azoknak sem, akik keresztény politikát vallanak és keresztiélnly fővárost akarnak teremteni. Zugó, dübörgő ritmussal száguldanak fölöttünk az idők és keressük ezekben a lázas napokban azokat, akikről nyugodt lélekkel leírhatnánk az evangyeliom megmérhetetlen, jellemző erővel ékes szavait: „mivelhogy igaz ember vala.“ Hol van az igaz ember ezekben a fájdalmas napokban, aki megbocsát, szeret, hisz és bízik ... Elénk varázsol ódik a jászol, amelyben a gyermek Jézus fekszik és tudjuk, hogy „ő szabadítja meg a népét aminak bűneitől“ és mégis mi ezen a napon is megelégednénk, ha csak az „igaz embereket“ találnánk, -akiknek meg kell előznie a Megváltó eljövetelét. Keleti bölcsek, pásztorok, Heródes poroszlói vonulnak el előttünk és mi az ilyen embereket várjuk. Mert nyomasztó, fázó®, borzongató a. levegő, amelyben élnünk jcidatott. A Város népe igemis. megelégelte és megsokalta azt a tespedést, amelyet a rqssz idők és rossz indulatok hoztak rá. Mást érdemel ez a Város, amely ma némán, kevés meleg szobából kifénylő gyertyácskai mellett ünnepli Krisztusi születésének emléknapját. Mást érdemel ez a Város, amely sokat szenvedett és amely a különféle viharok förgetegében hajladozott mint a nádszál és amely — fájdalom! —• mindenki előtt fejet hajtott, aki viharral köszöntött rá. A beteljesülés még mindig nemi érkezett el. Jártak itt, akik háborút ’hoztak, akik felfordulást okoztak, akik gyilkoltak és megs'zent- ségtelenitettek és itt vannak ma is, akile gyűlölettel gyógyítják a sebeket, amelyeket — igaz — mások szakgattak fel. Az igaz embereket... • a jószivüeket, a jóhiszemüeket, a szegények j szolgáit, a senkik apródjait, az alkotókat, ai bölcseket ... egy szóval az igaz embereket várjuk mi. A szent estén az írást lapozgatjuk,, az evan- gyeliomok sorait kutatjuk, s jól esik mi szivünknek, ha a magunk, a Város polgárainak szomorúságának írj át találjuk. És olvassuk Lukács evangyeliomában Mária énekét: „Hatalmasokat dönte le trónjaikról iéls alázatosakat magasztalt fel. Éhezőket töltött be javakkal és gazdagokat küldött el üresen.“ Nem, nem, addig ne vigyen el bennünket a jó sors, mi nem kívánunk, mi nem akarunk felforgatást, mi csak azt akarjuk, hogy jöjjenek el a Józsefek, az igaz emberek, akik hisznek, bíznak és szeretnek. Mert ha az igaz emberek nem jönnek el, elpusztul ez a Város, elpusztul menthetetlenül, miért senki nem élhet hit, bizalom és szeretet nélkül. Zord hatalmak uralkodnak felettünk, melyeknek szive nem' melegszik fel a nyomorúság látásának égető parazsáln sem, akiknek esze nem, világosodik, szándéka nem hajlik, amelyekben a kereszténység diadalmas türelme nem születik meg, s amelyek nem akarják egy szívvel, egy lélekkel, egyetlen magasztos nagy megindulásban az angyalok mennyei seregével énekelni: — Dicsőség a magasságos mennyekben az istennek, és a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Budapest, 1922 dec. 18. Páris ... Páris ... Páris ... Csak ezt az egy szót lehet hallani ma, csak ez az egy szó az, amely várandós, vagy amely átokhozó lehet Budapest székesfőváros polgárságára nézve. A hivatalos szobákban) összesúgnak és a halk beszédből feléd táncol Páiris neve. A folyosókon Páris nevével köszöntik egymást az emberek, az ablakméJyedésekben összeráncolt homloka urak álldogálnak, tanakodnak, s biztosan^ egészen bizonyosan azt találgatják, mi történik most Párisban? Mi lesz,- hogy lesz? Pajzszsal jönnek-e, vagy pajzson? Hir pedig semmi, de éppen semmi. Pedig Budapest számára az, ami most Párisban folyik, ugyanaz ,a harc, talán meddő, talán sikertelen, de ugyanaz, amelynek szenvedő hősei Neuilly- ben gróf Apponyi Albert, gróf Bethlen István, gróf Teleki Pál, meg a többiek voltak. Budapestre nézve most folynak a „béke“-tárgyalások és csak halványan él a szivekben a karácsonyi reménység, hogy Buda; vet nem fogják úgy elvenni tőlünk, ahogyan eVették Magyarországot. Teleszky, Sipőcz, Wolff, Csupor, Fock, Ács, meg a többiek harcolnak becsületes akarattal Budapest érdekében és ha a többségi párt, meg a tanács követtek is el a múltban a külföldi adósságok körül vélgzetesi hibákat, ebben a pillanatban nincs kritika velük szemben, ebben a pillanatban valamennyien egyek vagyunk a szorongás helyzetben és az adventi reményekben. Budapest karácsonyáról az idén Páriísban döntenek... Paris ... Páris ... Páris... Hétfő van és a téli nap sugara sápadtan, unottan, álmosan vánszorog át a sűrű ködlön. A Károly- kaszárnya méter-vastag falai között sötét, kedvetlen, fiáradt a hangulat. Végig a folyosókon köhögős emberek, szomorú ügyes-bajosok. Delet harangoznak. Valaki a börzéről rohan ide és lihegve szól: — Lanyhám kezdődött és, most megindult a hossz . . . — Igazán? — visszhangzik a boldog kérdés mindenfelől. Ezt a szót mindenki meghallotta. Vadidegen emberek barátkozni kezdenek és az ember ,atzf várja, hogy feltáruljanak a hivatalszobák ajtai és kisiessenek a görnyedt hátú urak, viruló kisasszonyok és tapsoljanak örömükben, mert megjött, vagy legalább jelentkezik a mámoritó, a drága, az egyetlen hossz. Már nincs senki, aki Páris inánt érdeklődjék és ha az ember azt merészkedik kérdezni, jött-e valami hir a Szajnaj mellől, inclignálódva néznek rá: — Ugyan, kérem, nem jött semmi. — De mégis? — Ács főszámvevő ur irt egy anzixkártyát. — No és mi volt benne? — Hogy megérkeztek Párisba . . . Ennyi az egész, amit egy délelőttön a párisi rejtélyből ki lehet deríteni. Folk lüsih á z y alpolgármester előszobája. A titkári asztaloknál a városháza két legszebb hölgye, s aminit .Ioannovich Pál konstatálja: legjobb, legfinomabb illat, amilyennek párja nincs a városháza összes hivatalaiban. Tisztaság, derű és nyugalom a hosszúkás előszobában, ahol idegessiéigi néjlkül elüldögél az ember két óra hosszait, amig Folkusházy alpolgármester elé juthat. A két óra alatt harminc- negyven ember fordul meg itt és reménytelenül távozik, mert bejutni szinte lehetetlenség. Odabent nagyfontosságu . tanácskozások folynak, a többségi párt egyik oszlopa tanácskozik odabent Folkushjázy- v.al, aki ma maga a főváros, mert minden gond az ő vállaira szakadt. Közben sűrűn jelenik meg S z a- szovszky tanácsnok-főjegyző, aki a karácsonyi ajándékokról tesz jelentést és Sebő főszámtanácsos, aki a tárgyalásokhoz szükséges számadatokat szolgáltatja. És megjelenik R i p k a Ferenc, a gázgyár vezér- igazgatója^ aki meglehetősen nyugtalannak ljáAzik, tele van panasszal. Nem csoda, a mai viszonyok között a hatalmas közüzemet dirigálni, nem tartozik a legkellemesebb Üoiglalkozások közé. Mindig bai van, mindig akad hiány, mindig van kivel"csatázni. Szörnyűséges miagy probléma a szén. Vjárosatyák jönnek, újságírók adják egymásnak a kilincset és mindegyiknek az a stereotip kérdése: — Mi hir van Párisból? — Semmi, egyáltalán semmi, 4— ez az állandó válasz. Negyedik napja, hogy tárgyalnak, ha ugyan tárgyalnak . . . Értesítés nem jött. Az egyik karosszékben Budapest egyik neves polgára ül és várja az ajtónyitást. Pár esztendő előtt még legendásan ismeirt volt a vörhenyes szakálla, a boltját mindenki ismerte, a nevét mindenki hangoztatta. Ma fáradtan roskad iái székbe, a keze félelmetesen reszket, a szeme álmosan lecsukódik és 2iz emberek egymást kérdik meg: ki ez az öreg ur? Minden megváltozott, a régiek kimentek a divatból, újak jöttek és ma már az újak se fiatalok. A legfiatalabb J o anno v ich Öméltósága, aki kerek és ked- vés konferanszot rögtönzött a jumperről, meg a dámák hócipőjéről, amelyben aa elegáns, finom lábacskák úgy helyezkednek el, mint a fazékban a főző- kanák Oh Páris . . . Páris . . . Folkusházy Lajosnak az íróasztala olyant mint az ostromlott vár. Ezt a- nagyszerű fő- tisztviselőt lehet politikai szempontból bírálni, de mint tisztviselőt, csak a dicséret illeti meg. Vájjon hányadszor nyílik ma már az ajtaja, hogy újabb és újabb emberrel álljon szemben? I Elfoglaltsálgáról panaszkodik, de fáradtnak nem látszik egy csöppet sem. — Mit lehetne ma mondani a publikum) számára — mondja — amikor minden, de minden a levegőben lóg? — Páris, méltósáJgos uram, Páris! — mondjuk mi. — Páris? Igazán n;em tudnék róla semmit mondani. Amikor a mieink elindultak, az a helyzet mindenki előtt ismeretes volt, újabbat pedig igazán nem tudok magam sem. Nem kaptam semmiféle értesítést, de ha kaptam volna, a tárgyalások részletei akkor sem tartoznának a nagyközönségre-, amely csak az eredmények iráüt érdeklődik. Amióta a mi delegációnk el-
