Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-12-13 / 43. szám

3

Budapest, 1922. december 13.

A tanács a zugkiállitások ellen

Az érdekelt szakmák kívánsága szerint a kamara hivatalból rendezi a kiállításokat

Budapesten az utóbbi időben egymást érték a kiállítások, vagy a „Mükereskedés“ megtévesztő cégér alatt tartott ál-aukciók, amelyek a legnagyobb részben kudarcot hoztak az iparnak és kereskedelemnek és jövedelmet — a közérdek rovására menő jövedelmet — egyeseknek, akik mint professzionátus kiállítás-rendezők tűntek fel a láthatáron. Az ipar és kereskedelem legnagyobbrészt csak kudarcot és kárt szenvedett, a közönség, amely az ilyen kiállításokat meglátogatta, csalódottan távozott és a legsúlyosabb bajt az okozta, hogy több tiszteletreméltó nevű közéleti szereplőnket sikerült a professzionátus kiálliíásrendezoknek megtéveszteni és arra bírni, hogy ezeket a tiszteletreméltó neveket a maguk javára kamatoztassák.

A közvélemény eleinte abban a téves hitben élt, hogy Budapesten kiállítási járvány ütötte fel a fejét és hivatalos köreink is csak most kezdenek arra ébredni, hogy a kiállítás minálunk ma már közönséges egyéni üzletté Fajult. Nem arról van szó ezeknél a kiállításoknál, hogy a magyar ipar produktumait megismerje a közönség, vagy hogy a magyar kereskedelem a mai szorultságához jusson, hanem csak arról, hogy a professzionátus kiállitásren- dezők, akik a legtöbbször annyit értenek a pártfogásukba vett szakmához, mint hajdú a harang- öntéshez, a maguk számára fölözzék le a tejet. Nem akarjuk ezúttal felsorolni a felesleges kiállítók névsorát, amelyet a közönség amúgy is tulon-tul ismer és amelyek között valósággal komikus és botrányos ötletek is voltak, amikor egy leszegényedett, koldusország tengődő fővárosában jelentkeztek; de csak helyeselhetjük azt, hogy a hatóságok is foglalkozni kezdenek

Tisztogatnak n pest! éj szoko dzsungelében

A városépítési ügyosztály bezáratott négy kabarét — Tiltakoznak az elöljárók és levelet kapott a rendőrség — Levegővizsgálatot csinált a tiszti főorvos

Az elmúlt hetekben villámcsapásként szakadt a mulatóvilágra, a lumpokra és a könnyelműség vámszedőire egy egészen szokatlan jelenség. Ez a szokatlan jelenség pedig az volt, hogy Budapesten valamiféle hatóság — hogy milyen hatóság, azt csak ezúttal lesz szerencsénk kideríteni — érdeklődni kezd a mulatók tű zbiiztonsági és egészségügyi viszonyai iráni és ez a titokzatos hatóság kezdi becsmkatni a kabarékat. A dolog titokzatos volt, tehát annál félelmetesebb és miután nemcsak puszta érdeklődést mutattak, de egyben szigorú intézkedések is történtek, a kabarék, mulatók és bárok riadtan látták, hogy Budapesten többé ők sem olyan nebántsvirágok, minit- amilyeneknek eddig gondolták magukat.

Futottak az elöljáróságra, ott nem tudtak a dologról semmit, futottak a rendőrségre, ott sem tudtak elfogadható felvilágosítást adni. Vájjon mi történhetett tehát? Annyi kétségtelen, hogy a figyelmet az éjjeli mulatók dzsungelére a Fővárosi Hírlap adathalmaza hivta fel és ezen az alapon hangzott el Usett’y Ferenc interpellációját, amely >a pince- kabarék ügyét tette szóvá. Az eljáró hatóság pedig, amely

a mulatókat megvizsgálta és közülök többéit becsukatott: a városépítési ügyosztály volt.

Az ügyosztály ugyanis örömmel használta fel az alkalmat, amelyet az Usetty-féle interpelláció kétségkívül megadott és generális vizsgálatot rendezett mindé n néven név e'zendő mulató ellen. Elsősorban is; bekérte a kerületi elöljáróságoktól mindazoknak a lokalitásoknak a névsorát, amelyekkel szemben törvényes tűzrendészed kívánalmak vannak. Így minden néven nevezendő színház, mulatto, kabaré, bar stb. helyiség névsora az ügyosztály kezén volt és az ügyosztály rendkívüli gyorsasággal intézkedett. Mindenütt bekérték az építési engedélyeket, érdeklődtek a tűzbiztonsági viszonyok iránt, sőt maga a tiszti főorvos is kiszállott mindé w hova és levegő- vizsgálatot tartott. Nem maradt cl tehát a

a zugkiállitások dolgával. Igen fontosnak tartjuk ezt most, amikor a karácsony előtti hetekben a budapesti kereskedők érdekeit erősen sértik a harsogó plakátok, amelyek szinte a tisztességtelen versenyről most hozott törvénybe ütköznek.

Történik ez azokban a napokban, amikor a kereskedelemügyi miniszter és a budapesti kereskedelmi és iparkamara kezdeményezésére a zugkiállitások kérdése igen komolyan napirendre került. Foglalkozott az üggyel a héten a főváros tanácsa is és foglalkozni fog december 14-iki ülésén a budapesti kereskedelmi kamara is. Valkó Lajos kereskedelmi miniszterhez igen sok panasz érkezett az ilyen kiállítások miatt és pedig nem egyesek, hanem az egyes szakmák érdekeltségei panaszkodtak és igy éppen idején volt, hogy a főváros tanácsa is állástfóigialt a zugkiállitásokkal szemben és tiltakozott az ellen, hogy egyesek, vagy az erre a célra alakult üzleti vállalatok az érdekelt ipari szakmák tiltakozása ellenére és legtöbbször a magyar ipar kompromittálásával kiállításokat rendezhessenek. A megoldást most illetékes helyen úgy képzelik, hogy ezentúl a kiállítások rendezése csak akkor legyen lehetséges, ha azt maga az illetékes szakma kívánja. Az ilyen alkalmak felmerülése alkalmával a kamara hívja egybe az érdekelt szakmákat, hallgassa meg azoknak kívánságait és véleményét és ha a szükség, vagy célszerűség a kiállítás rendezése mellett szól, akkor a kamara, amelynek az ilyesmiben nemcsak a szakértelme, de a gyakorlata is megvan, maga rendezze meg hivatalból a ki- i állítást.

bakteriológiai vizsgálat sem, amely mindenesetre érdekes, de szomorú képét mutathatta a budapesti éjszakai életnek.

Ezek a különféle vizsgálatok immár véget értek és azt eredményezték, hogy a v a rose pi t é- Si z e t {i ü g; y o s> zdt á 1 >y m éj g y m u .1 -a t ó h e 1 y e t, névszerint Nagy Endre kabaréját a Mérlegutcában, a Lovász y-kabanét, a F a u n-kabiarét az Opera-pincében és az E m k e-kabarét bezáratta.

Az a körülmény azonban, hogy ilyen erélyesen a városépítési ügyosztály lépett fel, némi hastó- ságközi viszályra adott alkalmat;

az elöljárók ugyanis tiltakozni akarnak, hogy az ügyosztály beleavatkozott az ö ügykörükbe,

az ügyosztály, illetve, a tanács viszont a rendőrségnek küldött olyan üzenetet, amely nem fog örömet okozni a Zrínyi-utcában. Az elöljárók tényleg erősen sértve érzik magukat, mert az ügyosztály beleaviaitkozotf az ö hatáskörükbe, hiszen a mulatóhelyeknek az úgynevezett használati engedélyt az elöljáró adja meg évenkint a tüzrendé- szieti eljárás során .Tiltakozni is kivannak az elöljárók, akiknek erre meg is lesz ;at -módjuk a rendes értekezletükön, de hogy a tiltakozással mit fognak elérni, azt nem lehet tudni, mert az adott esetben mindenkinek a.z a felfogása, hagy valamit cselekedni kellett és ha az elöljáróságok nem cselekedtek, csak dicséretére válik annak a hatóságnak, amely mégis belenyúlt ebbe a darázsfészekbe.

Ugyanakkor

a főváros tanácsa átirt a rendőrséghez

és ama kéri a főkapitányt, hogy soha senkinek és semmi körülmények között ne adjanak ki addig játszási engedélyt, -a mi g az é pi t é s i engedélyt az illető felmutatni nem tudja. Kötelessége volt ez a tanácsnak, mert a most megejtett .generális vizsgálatinál kiderült, hogy vígan játszottak olyan kabaréban, amelynek nem volt építési engedélye. Sőt akadt olyan mulató, amely nem felejtett el épitési engedélyt kérni, csak éppen nem k a- p o 11, de azért rendületlenül és nyugodtan szórakozhatott itt is a publikum. Ezeknek az anomáliáknak az elkerülésére hivta fel a tanács a főkapitány figyelmét.

Ideje volt végre, hogy legalább épité&rendőri és közegészségügyi -szempontból felléptek a mulatók ellen; reméljük, hogy nyomon fogja követni ezt a razziát e g y n ai g y s z a b á s u e r k ö 1 c s r e n d é. s z e t i és á r d r á g i t á s i razzia, is, amelyek

mindenesetre még cifrább eredményeket mutatnának és a nyilvánosság elé kerülne az az erkölcsi anarchia, amely inai Budapest éjszakai életében uralkodik. Csak egyetlen esetet mondunk el ezúttal és ez a Britannia újabb megtisztítása, aminek szintén vaui olyan jelentősége, mint mikor gróf Teleki Pál és Soós tábornok vonultaik fel ellene.

A főváros könnyiipénzii közönségének favorizált helyévé vált a Britannia b'á r j .a* Az utóbbi időben itt nem ismerték a záróóra fogalmát. Ahogy V. Károly császár birodalmában, soha nem nyugodott le a nap, úgy a. Britannia bárjában soha sem volt záróra. A vendéglőjét s a kávéházát idején bezárták, de a bár ajtait föltárták. Csakis estélyi toalettben léphetett be ide fcrWí halandó. A férfiak frakkban vagy szmokingban, a hölgyek estélyi ruhában. Es folyt a pezsgő, járta a shimmy; egy-cgy vacsora, tízezrekbe kerük, egy-egy játék milliókba. Főleg reggel négy után röpködtek a tízezer és huszonötezer koronások.

Végre a rendőrség elhatározta, hogy behatol a tiltott, elegáns paradicsomba. Nehéz dolog volt: titkos csengők, belső nyomozók, szemfüles portás, jól szervezett pincérhad állott résen, J i r v i c s e k Rezső bárniapoleon vezetésével. A Vl-ik kerületi kapitányság zárórái kihágás címén a napokban vonta felelősségre Jirvicsek üzletvezetőt, akit h a r m i n c n a p i elzárásra büntettek. Jirvicsek ugyan fölebbezett az. enyhe ítélet ellen, de talán mostantól fogva a bárban is csönd lesz’ záróra után . . .

Tánc a berlini házak körül

Közismert dolog, hogy az utóbbi hónapokban Budapestről igen sokan tetjtek kirándulást Berlinbe és hogy e kirándulásoknak egyáltalában nem a német főváros nevezetességeinek megtekinitése, hanem a legtöbb esetben — ház vétel volt a célja. Ezekről a berlini házvételekről, amelyek egyébként állandóan élénk diszkusszió tárgyai a fővárosban, tíeinmészetesen nagyon ellentétesek a „véleménye k“, minélfogva bizonyára széles körökben kelt érdeklődést az a levél, amelyet a német fővárosból intézett hozzánk Földes Győző, az ismert fővárosi magke reslkedő, aki hosszabb külföldi tanulmány útjáról néhány napra Berlinbe érkezett.

Berlin, december 10.

Emlékeznek még arra, hogy rágente, a jó békeidőben egy közismert plakát azt kérdezte minden embertől, aki valamely hirde/tési oszlop előtt elhaladt: „Tudja-e már, hogy mi a Lysoform?“ Nekem legalább ez a plakát jutott eszembe, amikor azt hallottam itt Berlinben, hogy mindenkit, aki a német fővárosból hazaérkezett, azzal fogadnak odahaza: „Vett már házat Berlinben?“ Ha pedig fehér holló módjára akad egy boldogtalan, aki nem akart, vagy nem .tudott berlini háztulajdonos lenni, dacára, hogy pénze is volt hozzá és hosszabb ideig tartózkodott Berlinben, akkor meg a kérdések úgy hangzanak: Miért nem vett? Miért olyan 'élhetetlen? Hiszen éppen ma érkezeit haza Y. 'és X., akik csaknem két utcasort vettek meg, házanként körülbelül kétmillió márkáért. Budapesten ugyanis általánosságban az a vélemény, hogy az utolsó nyolc esztendő nagyszerű konjunktúrái közepette sem kínálkozott soha olyan szerencse, mint amilyent a berlini házvétel jelent és hogy nem 'épeszű ember az, aki nem vesz Németországban, de lehetőleg Berlinben néhány viskót, ha teheti.

Hát ami ezeket a vételeket illeti, Berlinben tényleg lehet házakat vásárolni. Szépeket is, csúnyákat is, olcsókat is, drágákat is, nagyokat meg kicsinyeket is és ami fő, együk után sem kell valami nagyon — kutatni. Elég egy zsebből kihúzott, jól sikerült házfoto gráf iának a kora délelőtti órákban váló bemutatása valamely kávéházban és mire a boldog tőkés a berlini Adlon vag}/ Excelsior halijában kiszürcsöli az ebédutáni kapucinenjét, már hozzák is a házakat — it á 1 c á n. kész szerződéssel. A kifizetés t. i. ritkán okoz gondot, mert hát azok közül, akiknek vétel a célja, kinek nincs ma Berlinben márkája, amelyért, hog}/ a márkát a további romlástól megmentse, házat vesz. Néhány száz dollár is akad olykor-olykor a mellény- zsebben. ami nagy szó, ment ez az a pénz, amelyért a házak legszívesebben gazdát cserélnek.

Egészen természetes tehát, hogy ilyen körülmények között önkéntelenül is az|i kérdezi mindenki önmagától és másoktól, hogjdia tényleg olyan okos és előrelátó a német, mint amilyennek ismerik, miért dobálja el házait akikor, amikor nyolcezer— nyolcezerháromszáz márkáért mindössze egy dollárt kap, olyan pénzt, amely ha prima is. de még sem arany, hanem csak papiros. A helyzet alapos ismerőjének nem nagyon nehéz felelni a kérdésre, mert 'tudja, hogy a német nép egy része kénytelen ingatlanait a piacon kínálni. A legtöbb berlini komplexum gazdája ugyanis rég visszavonult állami hivatalnok, hadiözvegy, vagy lateiner, a k i k t ö b b é-k e v é s b b é a mai nehéz idők-