Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-12-06 / 42. szám

Budapest, 1922. december 6,

3

Fővárosi Közmunkatanács helyett Országos Közmunkatanács

Újból kopogtat a stájgerolás réme

A nagyobb üzlethelyiségeket és a négy szobánál nagyobb lakásokat már februárban fölszabadítják — Nyilatkozatok arról, hogy mit kívánnak , az érdekeltek

Alighogy elsimultak a novemberi fertály izgalmai, máris uj"harc, még pedig igen elszánt), dühös csata kezdődött a lakások körül, öserdei, állatvilágba való küzdelem folyik egyes lakásokért és most, amikor a kormány jelét adta annak, hogy bizonyos változtatásokra hajlandó, megmozdultak a különféle érdekeltségek és egész súlyúkat latba vetik, hogy győzzenek. Ebben a zavaros helyzetben — hisz ai főváros Lakosságának csaknem háromnegyedrészét érinti a lakáskérdés — a legilletékesebb helyekre indultunk fölvilágo'sitásokért és beszerzett információinkat — egyelőre minden kommentár nélkül — alább közöljük;

Vass József népjóléti miniszter

a fokozatos fölszabadításnak a híve olyképen azonban, hogy a szomorú helyzetben sínylődő középosztályt evvel nem szabad teljesen tönkretenni. A háztulajdonosoknak az üzletek felszabadítására vonatkozó törekvését jogosaknak ismeri el, ez valösziniileg már a tavasszal meg fog történni, a bémnjeg)áillapitásra és talán a. felmondásra vonatkozólag is. Az üzlethelyiségeknél védelmébe fogja venni az egészen kis exiszten- ciákat éls igy ezeknél bizonyos további megkötöttséget tervez. Ami pedig a laikásforgalom fölszabadítását illeti, foglalkozik azzal a tervvel, hogy a késő tavasszal felszabadítja a négyszo- bdsnál nagyobb lakásokat.

Ez a miniszter terve. Viszont v, dr. Németh Béla,

a Háztulajdonosok országos szövetségének elnöke

igy nyilatkozott a Fővárosi Hírlap munkatár sának:

— A tervezett törvényjavaslat nem szolgálja azt a célt, hogy'’ nyolc év után helyreállítsák e téren a magántulajdon lényegét és rátérjünk a szabadforgalomra. Például az annyira gyűlöletes Lakáshivatalt változat!aniul fönn akarja tartani. A mi javaslatunk, a kerettörvény, ennek a mai állapotnak rendes helyzetbe való segítését célozza, amennyiben igazi átmenetet tartalmaz a szabadforgalomhoz. Állást foglalunk az ellen, hogy az indokolásba a valóságot nem fedő adatokat veitek be; annak statisztikai adatait meg fogjuk cáfolni. Minden megoldásnak, ami szóba jöhet, fednie kell az 1922. évi XVII. törvénycikket, amely megköveteli a szabadforgalomra való áttérést, fokozatosan bár, de mégis. Csak ilyen javaslatot tartunk méltányosnak és egyedül elfogadhatónak.

— A Háztulajdonosok Országos Szövetsége most dolgozik az általa javasolt rendelettervezeten és azt a legrövidebb időn belül eljuttatja Bethlen gróf miniszterielnökhöz, valamint Vass népjóléti miniszterhez. A rendelettervezet február 1-t ői kezdődő hatállyal kívánja a lényeges változtatást, akkortól kell életbelépőié.

— A Lakók Szövetsége most oda törekszik. hogy gáncsot vessen a helyes, a törvényes mozgalmunknak. Mi a Lakók Szövetségének magatartását nem tartjuk jogosultnak. A kormány, a kivételes rendeletek alapján, mindig szemeiért tartotta a lakók érdekeit és furcsán hatna, ha a fogyasztók más tereken szintén ilyesféle mozgalmakat csinálnának. minit most a Lakók Szövetsége. Ne feledjük, hogy a háztulajdonosok nyolc év óta várják már a szabadforgalom, illetve a magántulajdon elvének helyreállítását.

— Annál komolyabb az Albérlők Ligája- ii a k a mozgalma, melynek élén Lukács György volt miniszter, Strauss István dr. nyugalmazott főszámvevőszéki elnök. Petrovits György nemzetgyűlési képviselő és Lázár Ferenc dr. királyi közjegyző állanak. Rokonszenvvel kisérjük az _ albérlők mozgalmát, mert hiszen azt bizonyítják, hogy a lakásügy mai szervezetében és szellemében nem tartható fönn tovább. Az albérlők helyzete egyenesen siralmas és csakis a szabadforgalom visszaállításával kezdődhetik a javulás. Az Albérlők Ligája egyébként jövő vasárnap az Ügyvédi Kör helyiségeiben megalakul és egyúttal nagygyűlést tart. Értesülésem szerint a főbérlők vissza- é Lé sei a nemzetgyűlésen is, szóba kerülnek, amennyiben Pikier Emil képviselő a szerdai gyűlésen interpellációt intéz a népjóléti miniszterhez.

Andrássy Mihály gróf,

a Keresztény Háztulajdonosok Országos-Szövetségének elnöke, a következőleg nyilatkozott munkatársunk előtt:

— Legelső teendő a boltok és az üzlethelyiségek fölszabadítása. Csak ezen

az utón szűnik meg a mai lehetetlen állapot, hogy a keresztény háztulajdonos-osztály továbbra is tönkremenjen, aminthogy tönkremegy a merkantilista-osztályok, miatt, amelyek az árakat óráról-órára emelik, holott amugyis már a legnagyobb jövedelmeket élvezik. Persze, azt mondják már eleve, hogyha az üzlethelyiségeket fölszabadítják, akkor újabb, nagy drágulási hullám következik. Ez nein áll meg, nem emiatt drágítottak eddig se. Hiszen vegyük csak tekintetbe, hogyha nem fizetnek a boltosok többet, azért még nem olcsóbbitanak; különben is békeidőben a házbér a pesti üzletek forgalmának az öt százaléka volt, ma pedig legföljebb ha az ölti—ezredrésze. Ma sok boltnak egy selyeming ára az évi bére. A keresztény háztulajdonosoknak legsürgősebb 'követelése tehát a bolt- és üzlethelyiségek azonnali, minden kibúvótól mentes fölszabadítása.

• Halom Dezső dr.,

a Magyar általános ingatlanbank vezérigazgatója,

szintén nyilatkozott munkatársunk előtt és a következőket mondta;

— A lakbérfelszabaditási kérdés méltán foglalkoztatja a közvéleményt. Bizonyosra vehető, hogy felszabadítás esetén a ma annyira virágzó le lé pési uzsora ügyletek megszűnnek és ezek helyett végre ismét a normális lakáscsere forgalma fog kifejlődni. Ezt elősegíti az építkezés, illetve ez a helyzet megindítja az építkezést, miután szervesen összefügg a kettő. Nézetem szerint a lakásbérek fölszabadítása korántsem jelenti azt, hogy elviselhetetlen laikbér uz-sora kiindulópontja legyen, mint ahogy sokan vélik. A nagyobb, illetve a nagylakások áralakulását csákugyan maga után vonná, emelkedő tendenciával, hiszen igen sok család ma is minden áldozatot meghoz, hogy nagyobb lakásba költözheslséfc. Viszont a kislakások bére körül nem várható ebben az esetben sem nagyobb változás. A lakásínségnek végeredményben az építkezés a biztos orvosszere, építkezés pedig csakis akkor kezdődik nagyobb lendülettel, ha a lakbéreket szabaddá teszik. Mert nem szabad felejteni, mibe kerül ma az építkezés és aki ingatlanba fekteti a 'tőkéjét, az méltán várja a kellő jövedelem biztosítását is. A normális lakáscserefoirgalom szoros kapcsolatban áll az építkezés problémájával.

Fáy András dr. elnöklésével a Lakók Szövetsé®e is több ízben tanácskozott a lakásüggyel kapcsolatos mozgalmakkal. A Szövetség vezetői úgy látják, hogy. ezúttal a 'túlsó oldalon mindent megtesznek, hogy a kormányt befolyásolni próbálják elhatározásában. Élesem bírálják a háztulajdonosokat, mert mozgalmukban azt állítják, mintha a magántulajdon jogát is elvetitek volna tőlük az érvényben levő — kivételes — rendelkezések. Pedig erről nincs szó, sőt a háztulajdonos eléggé megtalálta a számításait, akár eladta a házát, akár stájgerolt. A szövetségben egyelőre megvárják a lakók ellen irányuló mozgalmaknak a kialakulását és csak azután lépnek sorompóba.

A fenti nyilatkozatok minden oldalról megvilágítják az érdekeltek álláspontját! Szóhoz kellene most már juttatnunk a legközvetlenebbül érdekelt szenvedő felet is:

mit mond a partáj?

Erre a nyilatkozatra azonban, amely pedig a leghívebben tükrözné vissza a helyzet képét, nincs helyünk. Sem nekünk, de Budapest összes lapjainak hasábjai is szűknek bizonyulnának. A partáj, a minden oldalról kiuzsorázott, a csontig lenyúzott és a végsőkig elkeseredett partáj azt mondja, hogy nemcsak eljutott, de már túl is háladt a fizetőképesség határán.

| VIKTÓRIA SZALÓnTI

j VII, ERZSÉBET-KÖRÚT8. TELEFON: József 118-88 :

Naponta

Jzőke frakmi

és bécsi művésztársulatának vendégjátéka

Zielinszki Szilárd memoranduma a nemzetgyűlésen — Küzdelem a létért — Programm a jovűre

A Közmunkatanácsra az 1922:33. §-a XVII. t.-c. kimondotta a halálos Ítéletet, ugyan "Vannak, akik azt mondják, hogy a törvényjavaslat, amelynek előterjesztését ez a törvény elrendeli, tulajdonkénen csak a Közmunkatanács átszervezésére irányul Polónyi Géza után most Zielinszki Szilárd veszi védelmébe a közmunka- tanácsot és erről a védelemről — a közmunkatanács ellen folytatott évtizedes harc után is — el kell ismerni, hogy hatásos, ügyes és komoly argumentumokra támaszkodó. Zielinszki hatalmas jelentést szerkesztett, amelyet a nemzetgyűlés elé kér terjeszteni. Hogy lesz-e hatása ennek a memorandumnak a parlamentben, nem tudjuk; de a magunk véleményét leszögezhetjük. Ez pedig az, hogy — amint évtizedes küzdelmet folytattunk ez ellen az intézmény ellen — most is csak azt mondhatjuk erről az intézményről, hogy a mai formájában fölösleges, idejétmúlt szerv; de Zielinszki Szilárd régi terve, amelyet a Fővárosi Hírlap már több ízben ismertetett, megfontolást érdemel. Zielinszki véleménye szerint az ország érdekében levőnek látszik, hogy a főváros közigazgatási jogrendszerébe bekapcsolt Fővárosi Közmunkák Tanácsa, anyagi erőinek stabilizálásával, s hatáskörének átszervezésével és kibővítésével, hatósági működését kiterjeszthesse a vidéki váj-osok fejlesztésének rendszeres gondozására is, mert mindinkább érezhető a hiánya egy országos városfejlesztő akciónak, amely átfogó erejével közgazdasági életünknek bizonyára nem -csekély lendületet adhatna.

Nem mondjuk, hogy ezt a gondolatot, a fővárosi közmunkatanácsnak országos közmunka- tanáccsá való emelését, minden megfontolás nélkül meg kell csinálni; de gondolkodni a dologról mindenesetre érdemes. Hiszen vidéki városaink egész sora van ma már azon a nívón, amelyen a kamaszkorát élő és fejlődésében, pubertásában szertelenségeket kereső Budapest állott, amikor gróf Andrássy Gyula a közmunkatanácsot megalkotta. Ahogy a közmunka- tanács jó hatással volt Budapest fejlődésére, kiépülésére és szépségére, úgy ugyanezt a feladatot meg tudná oldani a vidéki kamaszvárosokkal szemben is. Meg kell kérdezni azonban a városrendező, városépítő szakférfiakat, mi a véleményük erről a misszióról. Tény-e az, hogy a vidéknek tényleg nincsenek kellően képzett, az előkelő Ízlés magaslatán álló városépítői és hogy egy ilyen központi szerv jó szolgálatokat tehet-e és mincknekfelett a költségek, amelyeket ez a hatalmas apparátus felemészt, megfelelnek-e annak az esztétikai haszonnak, amelyet a vidéki városokban produkálni tud? Fzeknck a körülményeknek figyelembevételével kell és lehet a közmunkatanács sorsa fölött véglegesen dönteni.

Érdemes azonban egy pillantást vetni arra a programmra is, amelyet a Közmunkatanács életbemaradása esetén meg akar valósítani. E tervek előterében a városszabiályozási tervek állanak, amelyekről a következő felvilágosítást kaptuk:

— A városrendészeti terv revíziója nem szünetelhet, különösein, ha figyelembe vesszük azokat az uj irányzatokat, amelyeknek jelenlegi helyzetünkben érvényesülniük kell. Vannak olyan szabályozási tervek — mint például a kelenföldi szabályozás , ame Iveknek végrehajtása békés fejlődést és jelentékeny pénzbeli fedezetet feltételez. Nagyon is kérdéses, hogy ez a terv végrehajtható-e és nem kell-e a fejlődésnek alapjait más, szerényebb igényűi, terv mejgal keLtusá b ajni ik eüe.sn i? Teljesen megokolt volna az is, ha a magánosokat a szabályozás végrehajtásával, a közpénztárra háruló igen jelentékeny terhek viselésébe az eddigi kereteken túlmenően be lehetne vonni. Ezt a kérdést esetleg a törvényhozás számára is elő kell készíteni.

— Az építkezések terén beállott stagnálásnak is meg kell lassan szűnnie és akkor ismét előtérbe 1 é p tv ek a városrendezés különféle problémái, igy többek között, a gyártelepek és ipartelepek uj elhelyzésének kérdése is, ami viszont szó-