Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-11-08 / 38. szám
Budapest, IQ22. november 8. 3 istenítéletet. Csodálatosképen nem esik szó sem a megüresedett állások betöltéséről, nem esik szó a mandátumok meghosszabbításáról, a kétszakaszos törvényjavaslat egyedül üdvözítő mentőköteléről. Csend van, de hogy meddig, ki tudná megmondani? * e • Objektivitást szeretnénk látni még a Wolff-párttal, a város mostani uraival szemben is, nemcsak azért, mert az igazságtalan kritika soha sem hoz jó eredményeket; de azért is, mert a mai súlyos időkben, amikor a jogos kritikával is agyon lehet gázolni rezsimeket, fölösleges és méltatlan az igazságtalanság. Megdöbbenve olvastuk például a napokban azt a tételt, hogy „az általános drágulás a város eminens érdeke“. A ragyogó axióma szerzője pompás lánckövetkeztetés alapján állapítja meg ezt. A Budapesten vásárolt áru félszázaléka — mondja — a város pénztárába folyik be. Minél magasabb tehát a forgalmiadé, annál több jut a városnak: az általános drágulás tehát eminens érdeke a városnak. Quod erat demonstrandum — teheti hozzá a kiváló lánckövétkeztető, aki igy folytatja: „Mert minél nagyobb a drágaság, annál nagyobb ama ominózus három százaléknak egyhatodrésze és annál nagyobb a iorgalmiadó-jövedelme Budapestnek“. Hát akármilyen ellenzéki színezete van ezeknek a mondat-koknak, nagyon bolond beszéd ez és nem való másra, mint hogy az ellenzéki harcot diszkreditálja. Ki ne tudná ugyanis, hogy a forgalmiadó jövedelmének emelkedése a főváros számára is csak az átlalános drágulás megérkezését jelenti. Vagy szerénység, vagy nagy jóakarat kell ahhoz, hogy valaki ki tudja kerülni ennek a rezsimnek a sebezhetetlen pontjait és ott támadjon, ahol csak igazságtalanul lehet támadni. Az elöljárók — úgy látszik — melegvérű, erős természetű emberek. Nem szeretik a meleg szobát, nem kényeztetik el magukat, ,nem engedik testük rugalmasságát elpetyhüdni. Erre vall legalább, hogy most intéztek kérő-levelet a polgármesterhez, amelyben kérik, utaljon ki az elöljáróságok száméira szenet. Budapesten ma már, ahol jut, minden magánháztartásban Hitének, a központi városházán pedig egyik-másik helyiségben szinte elszédül az ember a hőségtől. Az elöljárók pedig csak most kezdenek arra gondolni, hogy fűteni ts kellene. Sok ilyen melegvérű, erős természetű tisztviselőre lenne szükség, talán jelentene ez is egy kis redukciót a budgeíben. Sértett önérzettel gyűlést rendeznek a „Fővárosi Hírlap“ ellen valakik, akiknek nem tetszett, hogy mi a közérdek szent nevében és a közérdek átér- zésével irtó harcot indítottunk a „lebuj“-ok ellen. Okos embernek nem sokat kelt magyarázni, hogy amikor lebujokról ir az ember, akkor se a Nemzeti Színház, se a Vígszínház, se az Apolló-kabaré nem veszi magára. Iiogy miért? Mert ezek nem lebujok, Es ha valaki magára veszi, az ne miránk, hanem önmagára vessen. Aki művészetet ad, aki kultúrát hirdet, aki becsületes törekvésekkel áll, vagy bukik, annak kijár minden tisztelet. De aki ravasz fogásokkal, az emberi aljas indulatokra pályázva csak zsebeim akar, az bizony nem tarthat igényt magasabbrendü elnevezésre. Erre mi csak a lebuj nevet tudjuk, vagy ha tudunk is más nevet, azt nem Írhatjuk ki nyíltan az újságba ... ! Pl R K J ÓZS i F örököse-! r DATZAUER KAROLY * —_ fegyver- és sportUzlete —— i Budapest. IV.. Kossuth Lslos-u. n. . i ü A szeszIM az mis, annak szabad... Irta: dr. Sebeok Dezső Az Országos Szeszértékesitö R.-T. név alatt az agrár-politika egyik jelentős kurzus-exponense működik: a szeszkartel. A szeszkartel vezérigazgatója a hírlapokban több ízben közzétett nyilatkozatában leszögezte azt a tényt, hogy a vezetése alatt álló intézmény egyedüli hivatásának azt tekinti, hogy a mezőgazdasági érdekeltség védelmét szolgálja. Az állam által létesített és fenntartott intézményeknek egyedül az lehet a célja, hogy a termelő-, kereskedő- és fogyásztó-érdekeltségeknek különböző érdekeit a közérdeknek szemniel- tartásával összhangzásba tudja hozni. Az oly állami intézménynek azonban, amely kizárólag egyetlenegy gazdasági ágazat védelmére létesült és áll fenn; nem lehet létjogosultsága és működése természetesen a megfelelő elkeseredést vonja maga után. Megtörtént az a teljesen érthetetlen eset, hogy több, a szesziparban érdekelt szakma határozott követelése dacára sem kapott helyet és* szót a szesz-karlclben. Ennek természetes következménye az volt, hogy egész szakmák elsorvadnak, elégedetlenek és a szeszkartel egyoldalii politikája következtében súlyosan károsodnak. Leghangosabb a panasz a likőrgyáírak körében. Ezek, nemcsak hogy nem kapták meg az általuk igényelt árumennyiséget, hanem a legutóbbi kiutaláskor az árut oly árban! kapták, hogy a gyárosok nem kalkulálhattak. Sőt a szeszkartel az ügyleteknél azt a lehetetlen feltételt kötötte ki, hogy az árat csak az előrelátható és bekövetkezh?tö áremelkedés után fogják megállapítani. Sőt a meglevő készleteket mesterségesen visszatartották és emiatt a likőrgyárosok, sőt az italmérők sem tudtak elkészülni a téli likőr- és rumkamipányra. Számtalan per lesz emiatt a szeszkartel ellen. Ha' egy kis s'zatócs vagy más kiskereskedő „a forgaiombahozatai céljaira rendelt közszükségleti cikk készletét a cikk árának drágítása vagy magas árának fenntartása végett nyerészkedési célzattal a forgaiombahozatai tói visszatartja, vagy a vele való kereskedést korlátozza“, az 1920. é'vi XV. t. c. 1. §mak 5. pontjába ütköző áruelvonás: vétségét követi el, amiért a törvényben foglalt és részletesen körülirt büntetés jár. A kisszatócsok és kiskereskedők nem is merték ezt tenni, mert rögtön utolérte őket az igazság sújtó keze és kimérte rájuk a büntetést. A szeszkartel mai struktúrája tarthatatlan. Az Országos Szeszértékesitö R.-T. átszervezése nem kélshetik sokáig. Lehetetlen az, hogy a mezőgazdasági érdekeltség teljesen háttérbe szorítsa a gyártást és kereskedelmet. Lehetetlen az, hogy a a gyárosok és kereskedők rizikóiára és bőrére a szeszkartel kizárólag az árak emelkedésére alapítsa tevékeny kedését. Különben is a szeszpiac válságos helyzetét tetézte a pénzügyminiszternek az a politikája is, mely szerint ebben az évben a szesz kincstári pótadó-részesedélsét négy Ízben: 10, 20, 80 és 200 koronás részletekben emelték. Ez az emelés önmagában véve, — mert hiszen ismerjük az államkincstár szomorú helyzetét, nem lett volna kárhoztatható, — de az áremelés kiterjedt a bárhol található és tároló 10 litert meghaladó készletekre is és megtörtént az a lehetetlen eset, ha például valakinek este még tehermentes készlete volt, reggel arra ébredt, hogy literenként 200 koronával adósa a pénzügyminiszternek. A cukornál is emelték a kincstári részesedést, de senkinek sem jutott eszébe, hogy a magánosokká!, kereskedőknél tároló készletek után is újabb adót és illetéket vessen ki. Amiig a szesznél az áremelés néhány koronát tett ki, nem sajgott úgy az érdekeltség zsebe, mint most, amikor mindjárt 200 koronába kerül literenként. Vannak cégek, akik még a 10 koronás pótadót sem egyenlítették ki és máris újabb megterhelést kell viselniük. De nem gondolt a szeszkartel politikája a fogyasztóra sem. A háború alatt a téli idényekre a pénzügyi kormányzat a zárolt szeszből mindig olcsóbb készleteket liberált a gyárosoknak és a kereskedőknek, akik ebből olcsó rumot készítettek, amit nagyon olcsó áron, jegy ellenében juttattak a fogyasztóhoz. A hatósági rumi kiosztása oly becsületesen történt, hogy egyetlenegy kereskedőt sem büntettek meg az' avval való visszaélés miatt. A közönség is meg volt elégedve, mert hiszen az akkori viszonyok között is, janikor már tejet alig lehetett kapni és a zsir ára is emelkedett, a rumos tea pótolta a szegényebb1 néposztály reggelijét, uzsonnáiját, sőt még gyakran a vacsoráját is. Sürgős teendő volna tehát: fogjanak össze az összes érdekeltek, hívjanak össze ankétot, adjanak szót ott a nagy gyárostól a kis kereskedőn át a íogyasztóközönségnek és vegyék felülvizsgálat alá az Országos Szeszértékesitö R.-T. működését és tereljék oly mederbe, hogy az senki által se legyen kifogásolható. Budapest rejtelmeiből Pusztuljanak a lebujok, hogy a nívós szórakozóhelyek m egélhesseu ek A Fővárosi Hírlap a rendőrségi razziákkal kapcsolatban szóvá tetté, milyen züllést. Ízléstelenséget és erkölcsi fertőt találtak egyes lebuiiok- ban és álkabarékban. Egész természetesnek találta mindenki álláspontunkat, hogy fokozott rendőrségi ellenőrzést sürgettünk. Csak egyedül a lebujok és álkabarék prüszkölnek. Rögtönzött gyűlést tartottak, hogy megbeszéljék a „sürgős tennivalókat“. Ezek a lebujok. az úgynevezett „zenés“ kávé- házak, álkabarék és egyéb „szórakoző“-műintéze- tek garmadaszám sokasodtak cl Peslten. sőt a csöndes és polgárerkölcsii Budára is jutott már belőlük. Minden módot és alkalmat fölhasználnak a valódi és álpasik megnyuzására. Olyan belépődíjat szednek, minitha Jászai Mari 'és Góth Sándor lépnének föl, sőt még nagyobb dijat. Olyan szenny, szemét, füst, miazmás levegő fogadja a nagyérdemű közönséget, mintha a iővarlos összes szemétfuvarosai d gócpontokon tisztálkodnának. Olyan kiszolgálás, Olyan menü, olyan hamisított bor várja az éhes cs szomjas embereket, hogy utána már csak az orvosi beavatkozás segíthet. Na és a műsor? Falrengető volna, ha a müizlést lassú, évekig tartó aknamunkával tönkre nem silány itották volna. A csel étikor dós bizonyára jobban állana, ha egyes cicusok nem igyekeznének .az ilyen helyek nagy favorit női lenni. Ezt a fogalmat: kabaré, ezt a kifejezést: szolid, csal á d i m ű s o r, ezt a meghatározást: szépen elszór a k ózni. és ezt: tiszkességcse n m e g v-a c so rázni, — örökne vagy évekre, de a legjobb esetben: a becsukásukig diszkreditálták a föntebb idézett „intézmények“. Hogy a legtöbb helyen, főleg a külső perifériákon. a záróórát se tartják be. az légi dolog. De vannak! helyek, ahol a hét több napján rendőri engedélyivel, egés'z reggel 6 óráig kitolják a zárórát. Ez aztán a legfeleslegesebb kedvelés. Mert vájjon kiknek, van szükségük a reggelig való dorbézolásra? Hát először a lebujoknak, másrészt pedig azoknak a duhajoknak, akiknek a 2 óráig céltalanul magukkal cipelt ólom- fütykös csak ezután nyújt alkalmat a virtuskodásra. A rendőri jelentések bizonyára elég színesen beszámolnak ezekről a hajnaVtáji szórakozásokról. Arról is sokat lehetne irni. hogy mikép űzik annyi helyen a hazárdjátékot, a ferblit, huszonegyest, mint tanítják be a „megbízható“ személyzetét meglepetések ellen. Viszont nem hallgathatjuk el, hogy rovott- multu alakok, munkakerülők, zsebmetszők, tolvajok, betörők, körözött és kitiltott egyének miként lehetnek a törzsvendégei az ilyen helyeknek. Hangsúlyozzuk. hogy a kiskornak, — úgy a fiuk, mint a leányok, — nem száz-, de ezerszámra lelnek tanyát az ilyen éjszakai helyeken. Mi lenne, ha külföldi újságírók megírnák Pest éjjel: a szerzett tapasztalatok alapján?! Amikor ezekről Írunk, akkor vottakepen a tisztességes kávéházak, éttermek, tiszta helyek, nivós kabarék és elfogadható szórakozóhelyek érdekeit védjük, mert nekik fölötte kellemetlen az amolyan brancsbeli szörnyűség. A múlt számunkban leközöltük egyik hírhedt lebuj uzsoránál is fényűzőbb árait. Ma. találomra- kiragadjuk a Fővárosi Orfeum (Pavillon Mas cot te) étlapját, megjegyezvén, hogy Parisba illő, elegáns, tiszta, egészséges, díszes hely. nivós műsor, figyelmes kiszolgálás jellemzi ezt a helyet. Tehát: Főzelék 25 koronától 50 koronáig, fél sült jémce 450 korona, libamáj céklával együtt 440 korona, sonka kormával 280 korona, casino-tojás 130 'korona, sertéskaraj káposztával 340 korona, nyulgerinc áfonyával 420 korona. A lebujokban és ál-kabarékban 600 koronánál kezdődik a legtöbb ár: italnak nevezett lőre ára pedig attól függ, milyen palinak Ítélhető a jámbor vendég, ittas-e. van-e vele tisztességes nő... Általán, — hiszen a kiemelt helyek nem fontosak. — a lebujokban. álkabarékban, zugkávé- házakban minden duplaáru és fele olyan jó (tehát abszolúte rossz) minőségű.
