Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-10-18 / 35. szám
2 nek nagyobbik fele járja a főváros gödrös utalt, szóval azok a bizonyos háboruelőtti ruhák, amelyeket hol kifordítanak, hol befordítanak, már annyira rokkant állapotban vannak, hogy jóformán a Teleki-téren sem szívesen veszik meg őket. Szerencsére nemcsak a közüzemi pótlékot emelik: nemcsak a szén, a kenyér, a viz és a világítás drágul meg, hanem lassacskán megdrágul az élet kivételével minden és az egyik drágaság fejbeüti a másikat és az egyik drágaság elfelejteti velünk a másikat... Kétszázszoros takszival fenyegetödznek a bérkocsisok és miután eddig még minden sikerült nekik, amit fölvettek a fejükbe, aligha fognak ezúttal is kudarcot vallani. Lassankint egészen el fog erőtlenedül a toll a mi kezünkben is, amikor a bérkocsisok étvágya ellen kell hadakoznia. Hiszen a bérkocsi, amely valaha elengedhetetlen szükségessége volt a gazdasági életnek, a fiskálisnak, az orvosnak, az újságírónak: lassankint csak a kivételesek luxusát fogja szolgálni. Ezeknek érdekében pedig nincs okunk rá, hogy felemeljük a szavunkat. Azoknak azonban, akik a bérkocsisok vezetőinek tartják magukat, van valami komoly mondanivalónk. Ez pedig az, hogy ne feszítsék a végletekig a hurt. A bérkocsisok abnormis étvágya, a főváros gyen- geszivüsége igen hamarosan egy virágzó iparágnak a bukására fog vezetni. Adja meg a főváros a kétszáz százalékos emelést is, adja meg, de csak abban a biztos tudatban, hogy a bérkocsis urak akkor végre önmagukat fuvarozhatják... Nehéz bizni a főváros mai vezetőiben, akiknek október közepén még fogalmuk sincs arról, hogy mi lesz a villamossal, ha ciz esztendő hátralevő csekélyke vége lepergett. Még mindig hitünk apró, színes szappanbuborékokat felszállóm a városháza tájékáról, ahol páirnás ajtók mögött kék szivarfüstbe merülnek a szemek és káprázatos álmokat szőnek. Álmokat mesebeli idegen tőkéről, nyugati bankdirektorokról, akik hódoló deputációbcin járulnak a nagy Vezér (nem Nagyvezér) elé és lerakják előtte kincseiket, dollárjaikat, fontjaikat, frankjaikat. A tizenkettedik óra közeledik, ébredjenek fel az urak, itt legyenek ébredők és ne álmodozók. Készen kell lenni minden eshetőségre, teljesen készen, mert. nem babra megy a játék, hanem egy milliós város mérhetetlen nagy érdekei forognak a kockán. Ezen a kockán pedig veszteni nem szabad. Mert akkor még az a kevés is odalesz, ami még van. H. Stein ur, akinek Bécsben van a boltja, alighanem nagyot nézett, amikor Budapest székesfőváros küldöttei megjelentek nála és az amerikai zsír iránt érdeklődtek. Bevalljuk, volt valami igazsága H. Stein urnák, amikor csodálkozott, hiszen Bécsben annyi a magyar zsír, hogy Budapest szinte törődhetett volna benne, ha ez a mennyiség idehaza marad. Nem sokat változtat ezen az, hogy az üzlet rekompenzációs üzlet lesz és a főváros az amerikai zsírért élő sertéseket ad. Ne feledjük el, hogy minden drágaság mellett még mindig a hús volt a legolcsóbb táplálékunk. A tészta jóval többe került, mint egy kis hús tápláló főzelékkel. A sertéshús- kivitel erősen fogja emelni a drágaságot és lassan se húst, se tésztáit nem tud majd' enni a szegény ember. A közélelmezés kérdésében azonban meg szokta áillani a helyét a főváros, nem is rá vetünk amiatt, hogy H. Stein urat csodálkozóba ejtette, amint hogy H. Stein ur sem azon csodálkozott, hogy a fővárosnak zsírra van szüksége, hanem azon, hogy ezt a zsírt Bécsben jutái- nyosabban kapják, mint a nagy magyar Alföldön, vagy az Istenáldott Dunántúlon ... Budapest, 1922. október 18. Hatalmas áruház épül a Kaszelik-telken Hatvan nap múlva msgkazdik az Apoiió-kabaré lebontását — iárványnyá lett a kabaré-gründolás — Budapesten megszűnnek a magánvállalati fürdők A Népszínház mellett levő Kaszelik-telek régóta belekerült az érdeklődés középpontjába. Különféle érdekek vívták körülötte csatáikat. Volt egy nagy, általános érdek, hogy az Apolló- kabarénak nevezett Ízléstelen hodály és a mellette két oldalt levő falusias, rozoga viskók ne csúfítsák el Budapestnek ezt a rendkívül forgalmas helyét. Ezzel szemben állott az a másik, szintén komoly érdek, hogy az Apolló-kabaré — amely, ha az épületet lebontják, hajléktalan lesz — megmaradjon!. Igen súlyos művészi argumentumok vonultak fel emellett az érdek mellett, mert az Apolló-kabaré igaz művészetet adott, mióta csak fennáll. De még inkább odaállított mindenkit az Apolló érdekei mellé — mindenkit, még akiknek szépészeti szempontból komoly aggodalmaik voltak is, — az a körülmény, hogy az Apolló lebontása egész csomó iga'zi művészt vet ki régi fészkéből. Különösen jogos volt ez az aggodalom akkor, amikor a színészek elhelyezkedése még nehezebb volt, mint ma. Beledördült azután ebbe a harcba Wolffék fajvédelmi ágyúja is. Ük tüzeltek legélénkebben az Apolló ellen, amelyet ideig-óráig csak a Ka- szelik-alapitvány kezelőjének, a hercegprímásnak, közbelépése menthetett meg. Csernocli János hercegprímás ugyanis úgy látta a helyzetet, hogy komolyabb az a fajvédelem, amely az Apolló-kabaré által fizetett jelentékeny bérösz- szegből —• a KaszeHk-alapitvány intenciói szerint — a keresztény középosztály számos tagját segélyezi, mint az, amely lebontatja a kabarét és segítés nélkül hagyja a hercegprímás gyá- moltjait. Most azonban jelentős fordulat állott be az Apolló-kabaré és a Kaszelik-telek sorsában. Ezúttal ugyanis Csernocli János hercegprímás, mint az alapítvány kezelője, maga kívánja lebontatni az Apolló-épületet és a mellette levő két házat, ami azt jelenti, hogy az Apolló-kabaré két hónap múlva megszűnik és helyére maga a Kelsz élik-alapítvány emel hatalmas épületet, amelyben üzleteket kíván elhelyezni. Az Apolló halála A tervekre vonatkozólag a Fővárosi H i r- 1 a p-nak a következőket sikerült megtudnia: A Kasizelik-alap kezelősége előterjesztést tett a főváros tanácsának, illetve a középitési ügyosztálynak, amelyben építési engedélyt kér a Blaha Lujza- téren levő telekre. Az ügyet a középitlési bizottság már a jövő héten le is tárgyalja és semmi kétség nincs benne, hogy az építési engedélyt meg is fogja adni. Az Apolló-kabaré halálát jelenti ez a kérelem, dacára annak, hogy a kabarénak engedélye van arra, hogy 1924. évi junius hó végéig fennálljon a K a s z e 1 i k-t e 1 k e n. Van azonban olyan intézkedés is, amely szerint az épületet bármikor le lehet bontani, amikor fontos szempontok ezt kívánják, de akkor is, ha az alapítvány építtetni akar a helyére. Ebben a pillanatban ez az utóbbi eseti forog fenn. Ebben az esetben az Apollónak hatvan napra el kell hagynia az épületet, amelynek lebontását a hatvan nap elteltével azonnal m e g fogják k e z d e n i. A Kaszelik-alap vezetőségének máris kezében van a bontási engedély, amelynek megkapása előtt tízmilliós pönálét kelllett letennie, ami garanciát szolgáltat arra, hogy az építkezést meg fogják kezdeni. A hatalmas telekre egyetlen óriási épületet, emelnek, amely kétemeletes lesz és három frontra fog néz n i. Az egész épületben — az emeleteken is — csak üzlethelyiségek lesznek és így az Apolló-kabaré helyét hatalmasan lendülő kereskedelmi élet foglalja majd el. A düledezo bohémtanya Még két csúf ház tűnik el az Apolló-kabarcval együtt. a\z egyikben sir'kő-üzlet van ma, a másikban egy V ezér nevű korcsmáros méri a bort1 és ad Ízletes kosztot. Ennek a vendéglőnek, helyesebben korcsmának azonban nagy múltja van, amelyről P o g á n y Béla most készülő Budapesti aran y- lakodalma című könyvében ezeket irja: A Népszínház megnyitásával (1875) uj bohémtanyák ütötték föl a fejüket, amelyek közül a legnevezetesebbek a Kerepesi-uton a Sváb- és a Muhr- íéle vendéglők és a Rökk Szilárd-utcában a Malo- schik-féle korcsma. A legérdekesebb hely a régi Ma- loschik. Hatalmas vendéglős-dinasztia, de sohasem alapítanak' úgynevezett nagy üzletet, idegenkednek a hatalmas termektől, szeretik a kis, intim, de jól jövedelmező korcsmákat. Ma is van vagy három Maloschik-vendéglö, de a legismertebb Maloschik Ferenc Népszinház-utcai földszintes háza, kedves, magyar motívum, művészi üvegtetős éttermével. A Rökk Szilárd-utcai Maloschikhoz, a Kaszelik- telek mai dü’ledező korcsmájába a Népszínház megnyitásakor a művész urak próba közben el nem mulasztottak betekinteni egy spriccerre, vagy egy pohár sörre. Hosszú éveken át ebben az iitott-kopott házban tanyáznak a legnagyobb művészek és a legnagyobb bohémek. A nappal és az éjszaka bármely órájában nyitottál be ide, mindig találtál itt valakit, Tamásyt, Eöry Gusztávot, Tihanyi Miklóst, Horváth Vincét, Együd Pistát, Pár tény it, U j v á r y Károlyt (élete utolsó éveiben, mint öreg nyugdíjas, a »P i s z k o s“-t kultiválta),{ Kassai Vadőrt, Szabó Bandit. Here zlen b ear jge t. a primhegedüst pedig azzal rágalmazta meg D e r é k y bácsi, hogy operefcte-qróbákon kiszámította, hány taktus pauzája van és ezalatt átszaladt a Malo- schikba, hirtelen felöntött egy spriccelt, de magában folyton számitgatta a taktusokat, úgy hogy a „zenei -,végszó“-ra mindig a legpontosabban a zenekarban ült. De hogy mi történt akkor, ha véletlenül valami sokbeszédii cimborával találkozott, erről nem szól a legenda. A nyári szezonban a Maloschik-csárda udvarán az egész épület hosszában vadszőlő-fed'tie verandán üldögéltek a bohémek és záróra nem volt a számukra soha. Télen minden héten volt disznótoros vacsora és ilyenkor az egész társaság a Maloschik- család vendége volt. íMost a régi Pestnek ezt a kedves emlékét is lebontják. Minden sarkon mulatóhely nyílik Az Apolló-kabaré elmúlása alkalmával azonban meg kell emlékeznünk arról a járványról, amely ugyanekkor Budapesten felüti a fejét. A kabaré-griindolók s’zámia félelmetesen megszaporodott. Ma már attól kell tartani, hogy Budapest teljesen a bécsi sorsra jut ezfm a téren is, amennyiben itt is minden sarkon mulatóhely nyílik. Ugyanakkor, amikor Wolff Károly, meg a többi íascista vezérek Eugen Brieux-tői kezdve minden komoly értéket jelentő írót meg- cenzuráznak, mindenki nyithat kabarét, ^zenge- rájt, vagy olyan lebujt, amilyenre a kor perverz ízlése ötletet ad neki. Külön nyavalya e tekintetben, hogy lassan az összes fürdőket kisajátítják ilyen célokra. Pedig olyan mértékben semmi esetre sem szolgálják ezek a mulatóhelyek a lelki tisztaságot, mint amilyen mértékben aj megszűnő fürdőkre a pesti tisztaság érdekében szükség volt. Orfeumot készülnek ilyenformán, iiwitmjß Hun- gária-gőzfürdőben Halmai Elemér és özv. Méret Adolfné. Az orfeum művészi, irodalmi vezetője Kemény Simon lenne, ami mindenesetre garanciát jelentene a mulatóhely nívója tekintetében; de még sem lehet szemethunyni az előtt, hogy a december elején megnyíló orfeum immár teljesen elpusztítsa a világhírű Hungária-fürdőt, amelyből idők folyamán szálloda, mozi és orfeum lett. Ez a fürdő abban az időben, amikor a Rin- ger-család kezén volt, egyik legnagyobb büszkesége volt ennele a városnak, ma pedig egy bank kezén végleg megsemmisül. Ugyancsak kabaré lenne a Körúti fürdőből, ha Nagy Endrének, aki ezzel a tervvel foglalkozik, megadnák a játszási engedélyt. Egyelőre azonban szó sem lehet róla, mert — amint mondják — a Wolff-rezsim nem törődnék ugyan a fürdő vesztével, de nem hajlandó sajátkeziileg szállítani Nagy Endrének a pódiumot, ahonnan őket, pont őket, ostorozza. Kabaré, vagy ahhoz hasonló intézményt akarnak létesíteni még a Király-kávéház helyén, valamint a Csengery-utcában a Vasúti és Hajózási
