Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-09-20 / 31. szám

4

Budapest, 1922. szeptember 20.

nács kiküldötte közölte a megjelentekkel, hogy a Biztosítási Tisztviselők Országos Egyesülete csak három hónapos p^óba után tarthat igényt arra, hogy külön szervezetként működhessék a Tanács kebelében. Majd Balázs József főtitkár isime.rte.Htie a kéthónapos mozgalom teljes anyagát és annak megállapítása után, hogy a nehéz gazdasági helyzet elkerülhetetlenné tette a mozgalom teljes egészében való folytatását, határozati javaslatot nyujított be, amelyben a 4000 koronás létminimum helyett olyan fizetésemelést kémnek, amely a mai viszonyok között a létminimumnak megfelel és követeli, hogy a régi tisztviselők fizetését az uj létminimum arányában emeljék fel. Ha a drágaság még fokozódnék, a létminimumot arányosan emeljék fel. Ezenkívül a kormány elnöki rendelettel engedélyezett régi 15, 10, illegve 5 százalékos kíeze- l'éisii k ö l'it s é g p ó 11 ié k ni a k, továbbá c|z újonnan megállapított 10. illetve 5 százalékos drága sági pótléknak teljes egészében a biztosítási alkalmazottak részére való étengedését követelik. A határozati javaslat benyújtása ultán többen elkeseredett, szenvedeknes hangon tárták fel nyomorukat és sztrájkkal fenyegetödzteik arra az esetre, ha mozgalmuk ismét sikertelenül végződnék.

A mozgalomba az Üzletszerzők Szabad Szervezete is belekapcsolódik és szakosztálya részéről Pataki Emil elnök szintén határozati javaslatot nyújtott be, amelyben azt kérik, hogy az ez év augusztus 15-ike óta a dijak után felszámított drágasági pótlékokat engedjék át egyenlő arányban az üzletszerzőknek és a tisztviselőknek.

Megszavazták a,.nemzetiajándék“-ot

Gaal Gaszton magyarázata — A szociáldemokrata képviselők panasza — A környékbeli községekben lakó munkások Budapestnek adóznak

Gaal Gaszton, a félelmetes agrár-vezér, akinek a földesurak érdekében való és a városi polgárság ellen irányuló adatokat egy hatalmas apparátus, az OMGE óriási irodája, szállította, tudvalevőleg azt mondotta az adójavaslatokhoz mondott első beszédében, hogy Budapest fővárost az általános kereseti adó révén a kormány nemzeti ajándékkal tünteti ki. A Fővárosi Hírlap elmondta a véleményét erről a „nemzeti ajándékáról, a városok kongresszusa is tiltakozott; de a főváros „vezérei“, Wolff Károly és társai, nem tartották érdemesnek, hogy az ország közvéleményét felvilágosítsák a való helyzetről. Gaal Gaszton azonban a javaslatok részletes tárgyalásánál adott némi magyarázatot. Azt hangoztatta, hogy azért nemzeti ajándék ez az adó, mert az a töméntelen vidéki ember, aki itt dolgozik, itt kap fizetést, itt fizet kereseti adót és ahelyett, hogy szülőföldjét segítené ezáltal, a főváros fejlődéséhez járul hozzá. Hát erre a magyarázatra nem igen kell felelni, magában hordja az abszolút rabulisztika minden ismertetőjelét. De meg jó előre meg is feleltünk már rá a Fővárosi Hírlap-ban, amikor szives figyelmébe ajánlottuk az agrárvezérnek, fáradjon el a Rókus-kórházba, nézze meg az ágynyilvántartót, hogy hány budapesti és hány vidéki illetőségű beteget ápolnak ott, vidéki illetőségűt, aki nem Budapesten fizeti a kereseti adóját, hanem aki jó orvosok kezelése alatt, jó kórházban akar meggyógyulni. Száz és száz ilyen példát hozhatnánk fel, de ez az egyetlenegy is bizonyítja, hogy a nemzeti ajándék sem lenne ajándék, hanem csak kicsike hozzájárulás ahhoz, amit ez a város az ország érdekében cselekszik.

A szociáldemokratáknak sokkal egészségesebb felfogásuk volt ebben a kérdésben, bár ők is kifogásolni akartak e tekintetben egyet-mást; de győzött a jobb meggyőződésük és felszólalásuktól elállottak. A kifogást, amelyet emelni akartak, a következőkben mondta el az egyik szociáldemokrata képviselő a Fővárosi Hírlap munkatársának:

— Mi helyeseljük, hogy a Budapesten fizetett általános kereseti adót a fővárosnak engedi át a javaslat; helyeseljük ezt, dacára annak, hogy a legnagyobb mértékben elítéljük a főváros mai kormányzásának módját és bizalmatlanok vagyunk ennek a mai fővárosi kormányzatnak akár egy koronát is megszavazni. Mégis helyes, hogy a kereseti adót a főváros kapja meg. Nem tartjuk azonban igazságosnak azt, hogy a munkásság óriási tömege, amely a környékbeli falvakban lakik, Budapestnek fizesse adóját. A munkások adóját tudniillik a munkaadók vonják le és miután a munkahelyek Budapesthez tartoznak, Budapest fővárosnak fizetik azt be. Ezt mi igazságtalannak tartjuk, mert a nagy munkástelepek, mint például, hogy csak egyet említsek, Erzsébetfalva, elesnek ezáltal jogos jövedelmüktől és a munkástelepek kulturális és egészségügyi fejlődését ez a tény igen nagy mértékben hátráltatja. De viszont van más példa is. Ott van Csepel esete. Csepelen a másutt lakó munkások ezrei dolgoznak és igy az adójukat itt vonják le. Olyan óriási összegekről van itt szó, hogy — ha karrikirozva is — de azt kell mondanunk: Csepelnek valóságos világvárossá kell lennie, amig azok a helyek, ahol a munkások tényleg laknak, teljesen jövedelem nélkül maradnak. Nem lehetetlen tehát, hogy a szegény munkásokat ezeken a helyeken, miután adójukat Budapestnek és Csepelnek fizetik, még községi pótadóval is fogják sújtani ama remény nélkül, hogy telepük ezáltal fejlődésképessé tétetnék.

íme ez volt a munkás-képviselők panasza és a tárgyi igazság parancsára be. kell vallanunk, ez a panasz nem alaptalan. A szocialisták mégis elálltak ettől a felszólalástól és más utón remélik, hogy majd segíteni tudnak a méltánytalanságon.

Újra emelték a tejárakat

Csökken a termelés, de csökken a fogyasztás is

Az általános drágulás folyamatában a többi élelmicikkek között a tej is kiveszi a maga -részét, amelynek uj ám, az érdekelt hatóságok jóváhagyásával, literenkin-t 10 koronával drágítja meg ezt a szociálhygiene szempontjából olyannyira fontos és nélkülözhetetlen, mindennapos táplálkozási ciklket.

A tej árának megdrágításáról G.e r 1 e i Lajos, a Budapesti Központi Tejcsarnok R-T. vezérigazgatója, az alábbiakban volt szives lapunk munka- ifársa előtt nyilatkozni:.

— A tej árának újabb felemelése elkerülhetetlen cselekedet, amely szervesen kapcsolódik bélé az élelmiszerek általános drágulásába. A tejárak emelése csak abból a szempontból ad aggodalomra okot, mer! félő, hogy ezáltal újabb szociális kártételt szenvednek azofk a. néposztályok, amelyeknek már eddig is nehezére -esett a fökktébb megnövekedett tejárakat megfizetniük.

— A tej napi árának emelése elöl, sajnos, nem lehet kitérni. A tejtermelők végig az egész vonalon magasabb árakat követelnek, mivel a takarmányárak ismert magassága, de különösen a kilónkint 57 koronás korpa mellett nem képesek olcsóbb áron kitermelni a tejet. Nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy az uradalmak és a nagyobb tehenésze/ttek tejtermelése napról-napra csökken. A tejtermelők a tehenészetekből kiselejtezett tejelő állatokat nem pótolják. Egyrészt mert a legtöbb esetben hiányzik az utánpótlási anyag, másrészt pedig, mivel a tejtermelésnél nem találják meg az eddigi tejárak mellett a megkívánt gazdaságosságot. A tejtermelés helyzete az általános drágaság és a relative nem kielégítő tejárak következtében immár annyira fenyegető alakulatot vett, hogy számos uradalom és nagytehenészet kilátásba helyezte, hogy a tejtermelést teljesen megszüntetik és tehenek helyébe másféle állatok tartására térnek á|t.

— A gazdáknak ez az álláspontja tagadhatatlan veszedelmet jelent a főváros tejellátása szempontjából é-s amennyiben az komolyan megvalósíttatnék, úgy beláthatatlan szociális és egészségügyi következményeket vonna maga után. Éppen a fenyegető veszedelmekre való tekintettel elejét kell venni annak, hogy a tejtermelésben fennakadás álljon be. A termelési költségek rohamos emelkedése okából a gazdák (kívánságát: a tej árának a megdrágult elő- álli'táisi költségekkel arányos kiemelését feltétlenül

»teljesíteni kellett.

_ Természetesen a tejárak felemelése fedezetének végső fokon ismét csak a fogyasztóra kell hárulnia. A fogyasztóra, aki már eddig is kénytelen volt a tejfogyasztást bizonyos fokig korlátozni. Sajnosán kellett megfigyelnünk, hogy amióta a tejárak ismert meredek pályájukra felkusztak: azóta a fogyasztási igények lényegesen’ megfogyatkoztak,•------------------ Most épülő és

BE

KÖLTÖZHETŐ

uj családi házak és telkek kaphatók

Békési Rt., VII., Almássy-tér 8. — Telefon: József 124-98.

Körséta a városházán

Körséta egy kis előlegért — Sipöcz üdvözli a Lipótvárost — Mindenki emel — De mit emel Zilahi Kiss?

Nem érdemes mostanában köriilsétálni a budapesti városházán. Nem sok vigasztalóval találkozik útjában az ember. Sok van ebben az épületben abból a levegőből, amely a régi tornyos városházában uralkodott egy időben, amikor az egykorú feljegyzések szel mit több volt oitlt a börtön, mint a hivafál- szoba. Ma az alkotni vágyó emberek számára a hivatalszoba is börtönné változott. A napi robot, meg megint a napi robolti: ez nem elégítheti ki egy világváros tanácsnokait, akik között mégis csak van, aki teremtett is már a multiban egyet-mást és szívesen teremtene most is. Tudna is, meg akarna is.

De hiába ott mindem akarat és tudás, minden energia, minden talentum és minden munkabirási, ahol nincs pénz. Mert hogy pénz nincs, ara Egészen bizonyos. Még az entente jóvátétel! bizottságai, amelyek pedig ezt az egyet alaposan értik, sem tudnának itlt összekaparni valami jelent őséges összeget. No nem úgy gondoljuk a dolgot, mintha a magunkfajta szegény ember a fővárosi kassziában található maradékból nem tudna egy kis spájzot, meg ruhatárat berendezni. De krumplit venni már nem tud a főváros. Krumplit a szegényeknek négy ed mi Ili ár d koronáért. Méltózüatik tudni, mit jelentett volna ez az összeg tíz esztendő előtti? Arat, hogy egymillió ember háromnegyed éven át szerény, de komplett ebédet' ehetett volna belőle. Ma csak a szegény emberek krumplijára kell ennyi. A fővárosnak egész tiszta vagyona 1900-ban- nem volt több, mint kétszázkétmillió, ma pedig a szegény ember krumplijára kell kétszázötvenmillió.

De föl is vitte a ió Isten a szegény ember dolgát. Nem igy bánit azonban a fővárossal, mert a főváros ma a Lipótvárosban házal egy kis adóelőlegért, hogy krumplira valója legyen.

Nem lehet kellemes dolog Sipöcz polgármester számára, hogy éppen ő küldjön a lipótvárosi kereskedőkhöz jól fésült városi tisztviselőkéit; no de el kell némulnia minden kritikának és minden politikának, amikor az éhező szájakat kell betömni. Harminc tisztviselő jár boütról-boltra és valósziniileg igy köszön'lenek be:

— A polgármester ur szives üdvözletét küldi...

Hiszen a jövő hónapban úgyis fizetni kellene azti a kis forgalmi adót... ~v

Persze, persze. Minden rendben van. Hiszen krumplira kell. És hogy kell, az sem csoda, hiszen deficitmentes költségvetésünk van.

Ez aiz. a bizonyos deficitmentes költségvetés, amely tétlenségre ítéli a tehetségeket és börtönné változtatja a hivaíallszobákat. Mert mit is lehet ilyen körülmények között csinálni. Semmit, csak emelni és újra emelni. Olyanokat emelnek szegény tanácsnokok, hogy majd a derekuk hibban meg belé.

Azt lehetne mondani, hogy ma a főváros minden hiva'talszobájában nagyszabású áremelési munkálatok folynak. Szegény Bérezel tanácsnoknak, — ahogy mi ismerjük — majd a sülivé szakad ki, hogy fel kell emelni a fürdődijakat, mert ő nagyon tisztában van vele, hogy a pesti publikumra ráfér egy kis gyógyító erejű viz. De nem lehet, hiába, nincs más mód. Csupor tanácsnok például a temetkezési vállalkozóknak kivárnia egy kis tisztálkodást abból az alkalomból, hogy már megint megkezdték vele szemben a pisz- kolódást. Persze, a városi temetkezési üzem áremelésével kapcsolatban. Mert hogy itt sem maradt el az emelés. Legszánandóbb azonban a sorsa a szegény Borvendég főjegyzőnek, aki most pályázik majd a tanácsnoki állásra és pontosan most kell a gáz és a villany árát felemelni. Bizony ez népszerűtlen dolog és egy kis bátorság is kell hozzá, manapság azonban szeretik a bátor emberieket! Es ez talán még előnyére fog szolgálni. Ezt bizonyítja az is, hogy a világítás megdrágításához impozáns egyhangúsággal járult hozzá a többségi pártiakból álló bizottság. Végre is ők csak az igazán bátor emberek.^

Természetesen emelni kell Édes tanácsnoknak is £« ö a kórházi ápolási dijakat emeli.

— No és mit emel Zilahi Kiss Jenő? — kérdezte egv kiváncsi demokrata városatya, aki meg is kapta a választ:

— Mit emel Zilahi Kiss? Budapest Kulturnívóját. # _____________

VI

. Réray-utca \8. KIS KOMÉDIA' felefonsr.: 14-22

és Steinhardt felléptével Moritz bécsi, Joliinak

és uj magánszérnok. Kezdete : este 8 órakor.