Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-08-30 / 28. szám
J Tizenegyedik évfolyam Budapest, 1922. augusztus 30 28. szám. 8fl»ampiiianmi8m7nnmaiiiarHamaniamBiiimiigJiiBmamaumma^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 400 K. Félévre 200 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban o <2) <s> VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Nemzeti ajándékról beszélt Gaul Qaszton a nemzetgyűlésben, nemzeti ajándékról, amelyet Budapest kapnia sze- rinjte a kereseti adó átengedése révén. Gaál Gasz- ton egyénisége minden tiszteletet megérdemel, de ez a tisztelet nem vonhatja meg tőlünk a jogot annak megállapítására, hogy nála elfogultabb, kasztja, osztálya érdekében egészen a ra- bulisztika legkiáltóbb fajtájáig elmenti közéleti férfiút nagyon régen láttunk. Nem is üfődnénk meg az ilyen orditó ferdítésen, ha akadna a hollós városatyák, vagy város- és honatyák között, aki akár a közgyűlési teremben, akár a nemzetgyűlésen az ilyen ferdére taposott gondolatokat helyreigazítaná. Azt a komikus nyargalá- szást, amelyet ez a komoly férfiú, a földesúri nyomor humorosan maszkírozott vesszőparipáján folytat, igazán nem lennie nehéz igazi színében, a komikusság színében bemutatni. Nem kellenének ehhez Wolff Károly cicerói ékesszólása, Csilléry alapossága, elég lenne igen természetes, szimpla okfejtéssel kimutatni a lólábakat, amelyek az agrárvezér köpenyege alatt vannak elrejtve. Sajnos, nem történt semmi. Egy kis fürgeség mindenesetre ráférne azokra az urakra, akik ma hivatottak Budapestet és annak lakosságát megvédeni minden váddal, minden inszinuációval szemben. Bármennyire nem volna diffamáló, ha Budapest nemzeti ajándékot kapna az országtól, mert megérdemelné, mert joga lenne rá, de mégis tiltakoznia kell az ilyen kijelentés ellen, amely nem fedi az igazságot. Ha igaz lenne, hogy Budapest nlemzeti ajándékot kap, akkor is meg kellene magyarázni, hogy miért kapja, miért érdemli meg, nehogy a helyzettel ismeretlenek igazságtalanságot lássanak. De meg kell mondani azt is, hogy nem kapunk nemzeti ajándékot, hanem az állam csak igen kis részben rója le azt az adósságát, amellyel Budapestnek tartozik, s amely akkor is megilletné Budapestet, ha nem tenne semmit az országért, csak reprezentánsa lenne a külföld felé a magyar államnak. Könnyű azonban a Gaál Gasztonokmak könnyelmű kijelentéseket tenni és tudatlansággal vádolni meg másokat, amikor sejtelmük sincsen róla, hogy ők maguk, a mindent tudó Gaál Gasztonok, mi mindent nem tudnak. Vagy, hogy csak egyetlen kérdést adjunk fel, volt-e már Gaál képviselő ur a Rókus-kórházban, megnézte-e egyszer' a központi ágynyilvántartót, hogy hány budapesti és hány vidéki illetőségű beteget gyógyítanak ott. No persze, hogy az illetőségi hely fizeti az ápolási dijat? Hát csak méltóztassék megnézni a kimutatásokat a hátralékokról, majd meglátja ott Gaál Gaszton Öméltósága, hogy még az elszakított Liptóvármegye is kétszázötvenezer béke-koronával tartozik szegény beteg tótok ápolása fejében. Ezért a békebeli 250.00 koronáért 1856—1898-ig betegeskedtek a liptói ,tótok és ápolták érte a leghíresebb professzorok meg a legjobb szivii apácák. Hát engedelmet kérünk: csak egyetlen egy dolgot, a közegészségügyet említettük, ha a liptói tót, vagy a bogiári föl- desur megbetegszik, vagy Budapesten keres gyógyulást, vagy otthon kezelteti magát a felcserrel, de a bogiári doktort is — ha van ilyen — Budapest adta, Budapest nevelte Boglár számára. Száz és száz ilyen példát mondhatnánk, de egyetlenegy is bizonyítja, hogy a nemzeti ajándék, ha lenne, nem lenne ajándék, hanem kicsike kis hozzájárulás ahhoz, amit ez a város az ország érdekében cselekszik. De álljunk meg egy pillanatra Gaál Gaszton állításánál: mi is hát az a szörnyű nemzeti ajándék? Vájjon tudja-e Gaál Gaszton, hogy mennyi pótadót fizetett már Budapest lakossága csak azért, hogy — nem akarunk uj példákat előhozni — a bogiári betegeket"; a főváros kórházaiban ápolják? És ha a falvak esetleg — ami egyáltalán nem valószínű — több községi pótadót fognak fizetni, mint mi budapestiek, akkor is önmaguknak fizetik, önmaguknak építenek belőle. Az az iskola, amelyet Gaál Gaszton képvisel, termeli ki az olyan klasszikus egyéniségeket, mint a nagyigmándi kerület bölcs követe, aki az ország minden baját meg tudja szüntetni, az ország területi integritását háromszor huszonnégy óra alatt helyreállítja, ha becsukathatja az An- drássy-uton az Operaházat. Valóban helyes is lenne végre becsukni az összes színházakat, megszüntetni az újságokat, megállítani a tudoA várost, de legelsö^orban Budapest sz’ékesíő- v árost rendkívül -súlyos t * icbh&i rési a meg u-z adótörvényeknek az a sorozata, amelyet most tárgyal a nemzetgyűlés. A falu kisebb házadót fog fizetni, mint a város és a falu még ezek után sem fog annyi földadót fizetni, min.t fizetett a békében. Mégsem hallani másít, mint az agráriusok jajveszékeléseit és csatakiáltásait. A városi polgárság csendes megadással hajtja meg fejét sorsa előtt és hivatott prókátorai, akik a városházán egyedül vállalták ennek a polgárságnak a védelmét, akik az ellenzéket még csak a bizottságokba sem engedik be, ezekben a sorsdöntő órákban nincsenek sehol. A Fővárosi Hírlap kérésére dr. Brody Ernő íőv. biz. tag az adójavaslatoknak a városi polgárságra súlyosodé terheit a következő nagybecsű nyilatkozatban ismerteti : — Mikor minden érdekkör megmozdult az adóreform alkalmából, legfőbb ideje, hogy a legjobban érdekelt, legtöbb oldalról sújtott városi polgárság is hangot adjon magáról. A polgárságon belül a kereskedőket és iparosokat érinti leginkább a reform. Nekik is, épp úgy, mint mindenkinek, készen kell lenni az adózásra, a konszolidáció megteremtése, a gazdasági rend biztosítása elsőrendű kötelesség. De e kötelességnek vannak erkölcsi, szociális és gazdasági előfeltételei. A kötelességnek jogok felelnek meg. A kereskedő- és iparos-osztálynak erkölcsi joga van a megbecsülésre. A kereskedelmet és ipart nem szabad másodosztályú foglalkozásnak tekinteni, amellyel szemben oly kivételes eljárást lehet tausitani, mint a politikailag gyanúsokkal, vagy az erkölcsileg züllöttekkel szemben, akiket razziákon fogdosnak össze és internálással fenyegetnek. így nem lehet eljárni egy osztállyal szemben. — De gazdaságilag sem lehet hátrányban részesíteni ezt az osztályt, amely arányos adóztatást kiván. A 48-ban kimondott közteherviselésnek csak egyik alapelve valósult meg, a másik: az arányos adóztatás még ma sem vált valóra. A föld népe nálunk mindig aránytalanul kevesebbet fizetett. A kataszteri tiszta jövedelem alapján való számítás 40 évvel ezelőtt felállított osztályozás szerint az igazságtalanságok csiráit rejti magában. A jelenlegi földadó-javaslat nem akart mást tenni, mint a föld békebeli adóját mányos pályákra készülő ifjak nevelését, minek az orvos, a mérnök, a jogász? Minek a vízvezeték Budapesten, hadd terjedjen a kolera az országban, minek a kórház, hadd essen össze az utcán a kisgazda, aki gyógyittatni jött magát, minek a körúton a villanyvilágítás, amikor Abádszalókon éjszaka is nő a búza, minek a Gellért-fürdő, amikor a vidéki urak külföldön is elkölthetik millióikat? És végül minek ennek a városnak anyagi helyzetét rendbehozni, amikor Gaál Gasztonnak Budapesten nem deficitmentes városi költségvetésre, hanem puhaágyra, kényelmes W. C.-ra, ruganyos autótaxira, illatos regalia médiára, omlós borjuíilére, jéghideg sörre van szüksége. De Budapestre, amely a magyar kultúrának a demarkációs vonalakon is átfénylő oszlopa, erre a Budapestre csak — ahogy ő a mi városunkat látja — csak a tiszteletreméltó, de ítilzó Wolff Károlynak és a tiszteletreméltó, de szintén túlzó Peidl Gyulának van szüksége. •megközelíteni, de saját bevallása szerint még az •som-sikerült...— A kereskedelem és ipar annál erősebb adózás alá kerül. A Ili. osztályú kereseti adót kezdetben mindenféle változattal enyhíteni akarták, azt mondták, hogy kontingentálni, petriíi- kálni, sőt eltörölni fogják, ehelyett most újabb erővel feltámadt, mint általános kereseti adó. A jövedelmi adó mellett a kereseti adó teljesen felesleges. Mi a különbség kereset és jövedelem között? Keresett egy bizonyos foglalkozásból származó hozam, jövedelem pedig az adó-alanynak mindenféle címen befolyó jövedelme, melyben bennefoglaltatik a kereset is. Nem volna célszerűbb olyan jövedelmi adót létesíteni, mely egyben a keresetet is megadóztatja? — A jövendő adója csakis a személy munkájához tapadó jövedelmi adó lehet. Ez a jövedelmi adó megvalósithatja a szociális adózás minden kívánságát: létminimummal kezdődik, progresszive halad, figyelembe veszi a családi állapotot, a gyermekszámot, de nem úgy, mint a. jelenlegi törvény, amely az agglegényt súlyosabban adóztatja és ezáltal bünteti a meddőséget, hanem úgy, hogy a sok gyermekes családapa adóterhén könnyít és ezáltal jutalmazza a produktivitást. Az adómorál csak akkor valósulhat meg, ha. teljesíthető kulcsok mellett vetik ki az adót. A régi magyar adótörvényeknek magas kulcsai voltak, de az állam is, az adózó is tudta, hogy azokat nem veszik komolyan és nem is kellett úgy venni, mert az eljárásnak nem volt szankciója. Magas adókulcs mellett vallomást adni és kitenni magát az adócsalás esélyeinek: azt eredményezheti, hogy a tisztességes kereskedelem és ipar visszavonul és átengedi helyét a kalózok, élősdiek és kontárok hadának, mely kötéltáncosként fog lebegni a konjunktúra kihasználása és a börtön között. — A házadójavaslat megszünteti az eddigi különbséget a házbér- és a bérosztályadó között és egységesen házadét vezet be. De ha már ily egységes az adónem megállapításában, indokolatlanul eltérő kulcsokat alkalmaz Budapest és a vidék között. Miért kellett az adókulcsot Budapesten sokkal magasabbra tenni, mint a vidéken? Ezen a ponton végre a lakók és a háztulajdonosok teljesen azonos állásponton lehetA város és a falu adója Dr. Bsódy Ernő kritikája az adójavaslatokró!
