Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)
1922-08-02 / 26. szám
Budapest, 1922. augusztus 2. • •• Egy kozbeszólás hangzott el a nemzetgyűlésen, amit nem Jgen vettek észre, de aminek mi különös je- _ lentőséget tulajdonítunk. Szokatlanul ko_ moly téma forgott szőnyegen, a lakásépítésről volt szó, amikor igen erélyesen, igen határozottan, igen félremagyarázhatatlanul azt mondta valaki a kormány bársonyszékei felé: — A lakásépítés állami feladat. Kié lehetett a hang? Talán Wolff Károly é? Vagy valaki az alvezérek közül szólalt meg ilyen erélyesen, ilyen ellentmondást nem tűrő hangon? Talán Ernszt, talán Csilléry, vagy Usetty, netalán Buday Dezső? Nem, nem, egyik sem. Mondta az a férfin, aki annyi lakást épített Budapestnek, amennyiről Wolff Károly még álmodni sem mer legelszántabb perceiben sem. Igen, Bár- czy István mondta, hogy a lakásépítés állami feladat, az a Bárczy István, aki a fővárossal végeztette el ezt az állami feladatot. És igaza van neki, a lakásépítés tényleg állami feladat; de ha ez igy van, miért nem áll fel Wolff Károly és miért nem harsogja oda ő a kormánynak, hogy az állam teljesítse is ezt a feladatot. Miért nem mondja, hogy ő nem hajlandó építeni, építsen az állam. Ez azonban egy kicsit komikusán hatna. Bárczy mondhatja, mert ő már épített. De Wolff eddig csak rombolt. Az oroszlán-vadászt senki sem vádolja gyávasággal, ha nem párbajozik. Kincs érdeklődés Budapest sorsa iránt, ezt láttuk egyébként a egész indemnitási vita során, amelyben Pakots Józsefen és Fábián Bélán kívül senki sem emlékezett meg ennek a városnak a sorsáról. Ők ketten kipanaszkodták magukat becsületes igyekezettel és megpróbálták halvány képét adni az ország színe előtt a városházi kurzus tevékenységének. Hosszú sorban vonultak fel az áldo- • zatok, akik ha talán nem is éheznek jobban ma, mint a város többi lakói, de mindenesetre egy szomorú szégyenbélyeget viselnek magukon, amit nem volt joga senkinek rájuk ütni. El kellett mondani ezeket a dolgokat és még sokat fogják hallani Wolff urék a vádakat. Hallani fogják mindaddig, amig a közéletben szerepelni fognak és amig hirdetik a gyűlölet politikáját. Wolff Károly azonban nem foglalkozott a városi dolgokkal, ő kitombolja magát a városházán. De elmondta mindazokat a dörgedelmes frázisokat, amelyek a városházának már a könyökén jönnek ki. Itt először mondta el, fölmelegitve azonban itt is másként fognak hatni. Most fizetik az uj házbért, most fizetik, amikor ezeket a sorokat írjuk. A fekete augusztus elseje ime ránk köszöntött a maga szomorúságában. Nem keressük a veszedelmet ott, ahol nem túlságosan nagy. Nem sírunk krokodi- lus-könny eket amiatt, hogy a háziurak vagyonuk jövedelméhez jutnak, nem tartjuk végzetes katasztrófának a lakásbérek emelését sem; de ott kezdődik a veszedelem, ahol a boltbérek katasztrofális megnövekedése általános drágulást fog a nyakunkba sózni. És ott kezdődik a veszedelem, ahol megnyílik az ut az egyes kapzsi és soha ki nem elégíthető háziurak előtt, akik a homályos paragrafusok labirintusában elindulva igyekeznek illetéktelen hasznot biztosítani. Itt kezdődik a fekete augusztus elseje... Pest város a török hódoltság matt és után Egy könyv, amely újra aktuális A három város egyesitéséniek első évében egy fölötte becses, értékes munka jelent meg Römer Flór'isnak tollából A Régi Pest címmel. A címben benne van a munka tartalma is, melyet érdekes régi metszetekkel, térképekkel, okmányokkal és értékes lajstromokkal kísért a veterán tudós, régész. Nem lesz érdektelen, ha most, a jubiláris ünnepségek küszöbén. ismertetjük a munkák Römer Pest történetét a rómaiakig viszi vissza nem egyedül Ptolomeus nyomán, hanem főleg azért, mert a római építészet úgy hozita magával, hogy minden megerősített helynek voltak elővárai is, Aquincum pedig akkor a római védvonalnak legfontosabb pontja, castra hiberna, colonia, a légió II. adjutrix táborhelye volt. Nem képzelhető tehát, hogy vele szemben elővár ne lett volna, hiszen még nyomai is maradtak a Rákos-pataknál az úgynevezett Trans- aquincumba. Terünk nem engedi meg, hogy Romért követve, Pest történetét a korok szerint adjuk és itt csupán a munka legnevezetesebb részéh a török hódoltságot' és az azután következő időt tárgyaló részt fogjuk kivonatolni. Meglátjuk ebiből, hogyan lett a főváros német várossá és az adatok megcáfolják azt az állítást, hogy Pest eredetileg német telepítés volt. Az 1514-iki Dózsa-lázadáS és 12 év múlva a mohácsi vész a hazával együtt elpusztította a fővárost is. Báthory István, az ország nádora 1526- ban Rákos helyett Komáromba hívta össze a rendeket,- azzal a megokolássial, hogy ,,Hiszen jól tudjátok, hogy Buda és Pest városai elégtek és az élelmektől egészen megfosztvák“. Ursinus Velius 1527-ben már mint mült dolgot említi, hogy Pest a török csapás rés az ellenséges fölgyujtás előírt gazdag és előkelő város volt. Tudjuk azt is. hogy határa három mértföldnyire terjedt, magyar és német lakói jobb időben mindenféle kereskedést űztek, leginkább pedig nemes és édes boraikat eladás végett Lengyel- óriszágba és Sziléziába vitték. 1541-ben Pest egészen török kézre került és ott maradt Buda visszavételéig. Ekkor minden romlásnak indult, kivéve négy török mecsetet és a fürdőket, melyeket a törökök építettek és fenn is tartottak. A mecsetek egyike a mai központi városháza északnyugati részén, a másik a Ferenciek-temploma, a harmadik a Dunaparton. a negyedik pedig a Pálosok telkén állott. A török fürdők szintén a központi városháza helyén állottak. Sajnos, mindezen intézményeknek ma már nyomuk sincsen. Oerlac h István 1573-ban igy ir Pest városáról: ..Ebéd után a hajóhídon, mely 700 lépésnyi hosszú, a Dunán át Pestre mentünk és láttuk, hogy hajdan tekintélyes ipariiző városnak kelléttt lennie. Van benne számos, de sötét és nem éppen vidám kinézésű bolt és a régi időkből fenmaradt szép kőépületein jelvényes vagy rostélyos ablakok láthatók, melyeket azonban a törökök sárnál betapasztottak, úgy, hogy moslt itten semmi díszes nem látható. A két Török templom pitvaraival egyenlő külsejű. Az imaterem előcsarnoka három oldalról szőnyeggel van borítva, valamint a belső terem is. A basa templomában a íkeiléti oldal is szép szőnyegekkel van kirakva. E mecseteik fölül kerekek, de kissé csucso- sitvák. középről vastag vassodronyokról kisébb- nagyob'b lámpák lógnak. Mindegyik mecsetnek nyűgöt! és déli oldalán áll a sugár, fehér toronyka, fölül kis folyosóval. A törökök az általuk elfoglalt városokban semmit sem építenek, nem javítanak. Beom- lani hagyják. Junius 20-án az urak hajón Pestre indulnak és ott igen díszes fürdőt láttak vörös márványból. Ezt fűteni lehet, a viz langyosan foly a falból. A márványtáblák a keresztény templomok sírköveiből valók, mikről a 'törökök a feliratokat lefaragták.“ Bocatius János kassai polgármester 1605-ben Pestről igy ir: „Emelem fejemet, nézem a házakat, melyek talaja ugyancsak szegényes és födetlen, az ablakok sárral, szalmával, téglával betömvék. Füsttel, piszokkal, kőrakásokkal, díszüktől megfosztott házakat láttam. Az omladék 'templomok istállókul szolgálnak a barmoknak. Nem látsz itt uj zsindelyt vagy deszkáit). A niárványemlékek, melyekeit a temetőkből hurcoltak ide, az utcák szögletein ülőhelyekül, vagy árupadokul használtatnak. A dögök szanaszét hevernek. Ami hol eltörik, ottmarad.“ A budai alsóvárosról is azt mondja Bocatius, hogy: „összeomlott. szétdulatotíl. lakóitól elhagyatott. Álig _ áll fienn valami épület, egy-két török templomolt kivéve. Innen Pestre megyek át. Oh, szegény Pest, inkább Pestisnek lehetne nevezni. Ott sincsen egy ép ház mindnyájan földig larombolva. A kevés söpredék lakó a nép alja.“ Némelyek azt hiszik, hogy Pest falainak alakja ebben a koriban négyzet, vagy félkör volt. Magas, erős, egészen faragott kőből voltak a bástyák és a falaknak megkerülése egy órába került. _ , Ilyen volt a törököktől visszafoglalt Pest és a török hódoltság megszűnése után kezdődik a város újjászületése és innen támad az a téves Vélemény, hogy Pest egészen uj város. Pedig régibb a budai várnál és az újra szervezkedő budai várossal éppen egykorú. A visszafoglalok első gondja volt a két várost, melyet azonban csak egynek tekintettek, tisztítani, az omladékot kihordani 'és az építésre szükséges mesteremberekét letelepíteni. Elrendelték tehát, hogy a kovácsokat, fazekasokat, ácsokat), asztalosokat, kőműveseket a némét tartományokból sürgősen szállítsák Pestre, Wer lein István 1687-ben kinevezett nagyhatalmú kamarai inspektornak pedig 1688 november 8-án megparancsolták Bécsből, hogy Buda. Pest. Esztergom, Vác városokban a telkeket azonnal ossza ki, írja össze a polgárokat, hogy látni lehessen, milyen napszámszerinti, holdas, vagy negyedelek teleik jutott nekik. Ennek természetes következménye volt az idegeneknek a fővárosokba való özönlése, hol sokan egészen ingyen, többen pedig igen csekély árion kaptak háztelket, szőlőkét, szántóföldeket és réteket. A fölszabadítok a visszafoglalt várakat és városokat a király tulajdonainak tekintetitek és nem törődve a régi tulajdonosok jogaival, kik nagyrészt már nem is éltek, bőkezűen osztogatták a romokat és az elhagyott telkeket azért, hogy legyen, aki azokat bekerítse és lakhatóvá 'tegye. Természetes, hogy az ország nyakára telepedett osztrák mindent a saját módja szerint adminisztrált, a bevándoroltak pedig ez ellen nem tiltakoztak, hiszen az osztrák, bajor, szász jövevény itt is megtalálta hazai szokásait és törvényeit. Magyar lakos nagyon kevés volt. A jobbmódu magyar urak közül alig vágyott vissza valaki a romok közé és akinek még talán háza volt Pesten, az eladta vagy elajándékozta. A magyar középosztály sem igyekezett ide, nehezen hagyta 1 az Alföldet, mert megszokott szabadságát ott inkább élvezhette és az ijesztő romokkal nem akart vesződni. Buda siralmas esete is oly leverően hatott az egész nemzetre, hogy senki sem kívánkozott Pestre, hogy a „Metropolis Hungáriáé germanica facta est“, hogy a főváros német létt. Alig egy év után, hogy Pest ismét keresztény kézre került, 1687-ben ezt írják: „Pest középszerű város és majdnem négyszögü, mely bár sok oldalt szenvedett a harc dühétől, mégis lassanként megújul és máris sokkal inkább népesedik, mint Buda.“ A hatóságok nagy kedvezményben részesítették mindkét város polgárait. Pestet 1696-ban említik először szabad 'királyi városnak. Midőn a polgárok adószabadsági évért folyamodtak, ígéretet kaptak, hogy áruikat föl fogják menteni a dunai vámtól. A kövezetvám az árukat behozó minden kocsi után egy garas volt, de a városból kimenő minden kocsinak egy fuvar törmeléket és szemetet kellett kivinnie. A későbbi árvizek megmutatták, hogy jobb lett volna a kivitt törmelékkel inkább a várost feltölteni. Az a kereskedő, aki portékát árult, űe nem épiitejtt házat, árui után csekély adóit tartozott fizetni. A mértékek városi bélyeggel voltak ellátva és a közmérleget használók a városi hivatalnoknak minden mérés után egy dénárt fizettek. A polgári jogot öt forintért lehetett megszerezni, ezt azonban 1712-ben 12 forintra emelték föl. A budaiak számára kiadott rendeletek Pesten is érvényesek voltak, merít Pest városát Buda város egyik (hatodik) kiegészítő külvárosának vették és egészen a budai kamarai adminisztráció alattit, állott mindaddig, mig szabad királyi városi jogait vissza nem nyerte. 1688-ban a házakért bizonyos adót (taxa) hoztak be. A jobb 'és középszerű házakat csekély áron adták el és azokhoz a kültelkeket ingyen csatolták. A városi telkek annál könnyebben voltak eladhatók, mert öt évre föl voltak szabadítva a kamarai adótól és a betörő ellenségtől se kellett már annyira Tartani. Az iparosokat kiváltságok adásával csalogatták Pestre és a hatóság Budának és Pestnek is egy-egy korcsmát, mészárszéket és 'téglavetőt engedélyezett. Csak pesti polgárnak volt szabad bort kimérni, a hajókon azonban nekik is tilos volt a borkimérés. Megszervezték az országos és heti vásárokat a város kapuit katonaság őrizte, melynek számára kaszárnyákat is építettek. A nagy kedvezmények ellenére a mai Belvárosnak legalább egyharmada még a XVIII-ik század első felében is pusztaság voljt. Ekkor épült a Magyarutca, a régi Zöldkert- és Lipót-u'tca. A keskeny földszintes házak mellé emeletes* tágas úri házak és bérházak sorakoztak. A kormány minden eszközzel azon volt, hogy Pestet1 benépesítse. Ez kitűnik abból is, hogy 1686-tól 1702-ig kiosztott 250 ház közül 118 házat leginkább császári főjtisztviselők kapták ingyen, 32 ház „assignálva“ volt tulajdonosának, ami szintén ingyent jelentett, tizenötöt 5 és 50 forint között, négyet 75 és 160 forinlt 'között, öt házat pedig 370 és, 500 forint közötti áriakon. A XVII-ik század végéig Pesten 279 háziurat számolhatunk meg, kik közül, neveik után ítélve, 27 százalék magyar, 57 százalék német. 10 százalék tót és 1 százalék olasz. Dr, Kerekes Aladár. Telefon-szám: 55-55. Naponta este 1/28 órakor, csütörtök és szombat délután 4 órakor ILLENEB fillntsielidití, Ptastiiiiszki és Zöbisch az Opera tagjai mint vendégek és a nagy műsor. LUKÁCS A C» BANKIIA2, WIEN WIEDNER HAUPTSTRASSE 1. — KARLSPLATZ 14. TAVIRATCiM: LLOVDLUKÁCS TELEFON: 54-2-31 59- 4- 88 59-5-78 59-5-79
