Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-05-31 / 21. szám

Budapest, 1922. május 31.

Vitézi torna

Éber Antal és Wolff Károly között Megfigyelések a multheti közgyűlésen

Mikor már nagyon sokat emlegették a főváros közgyűléséin, hogy milyen teheílségtieleniil igazgatják a városházát és hogy' az uralkodó párt semmi eredményt nem tudott kimutatni^ k,étesztendős uralkodása alatt: nos. végre a Keresztény Községi Párt vezérkara is belátta, hogy a gyönyörű szónoklatokon és adóemeléseken kiviil valami pozitív eredményt is mutatni kellene már a népnek, pláne most: választások előtt. így ment fel aztán Wolff Károly, Fol- k nsházy és Vájná Ede Kállay pénzügyminiszterhez. hogy zsirbeszerzésre folyószámla-hitelt kérjenek az akkoriban még uj pénzügyminisztertől és az uj pénzügyminiszter egy-kettőre engedélyezte a közel félmilliárdos folyószámla-hitelt. Ez január hónap utolsó napjaiban történt. Azótia teljes négy hónap múlt el; és Folkusliázy meg Vájná teljes négy hónapig tartotta titokban a dolgot, tisztára azért, hogy kellő pillanatban, pont egy héttel a képviselő- választások előtt Wolff Károly a közgyűlésnek kirobbantsa a nagy titkot és elmondhassa majd természetlesen, szép, óvatos és burkolt formában, hogy milyen nagy fia ő. mennyi pénzt szerzett ő a zsidóbankok háta mögött a fővárosnak. Csakhogy épp azt nem mondta, hogy ,,£s szavazzatok a Keresztény Egység Táborára“.

Nos. ez a históriája cs ez az előzménye annak a vitának, mely a törvényhatósági bizottság múlt szerdai közgyűlésén a félmilliárdos kölcsön körül kerekedett. Vájná Ede tanácsnok azzal a részletességgel. mely az ő előterjesztéseit annyira jellemzi, elmondta a közgyűlésen, hogy az ellátatlanok lisztjét máir most biztosítani kell. még pedig valamiképen ki kell terjeszteni a hatósági ellátást, mert erre a hatósági lisztre nemcsak a munkás és nemcsak a közalkalmazott van rászorulva, hanem a többi szegény is. Ezidőszerint —• a családtagokat is beleszámítva — körülbelül hatszázezren részesülnek a hatósági liszít- ell'átásiban és Vájná legalább 100—150.000 embert szeretne még belevenni. Azt proponálta tehát, hogy a közgyűlés Írjon föl a kormánynak és kérje a hatósági liszlt ellátás ' kiterjesztését és azt. hogy a kormány szorítsa a gazdákat, hogy a birtokváltságot gabonában fizessék, a váltság-gabonát pedig rezerválja a fővárosnak.

Erre állott föl aztán Wolff Károly és pattantottla ki — nem minden politikai tendencia nélkül

— a nagy titkot, hogy ő, Wolff Károly, a pénzügyminisztertől kedvező feltételek mellett közel egy félmilliárdos folyószámla-hitelt szerzett zsirbe;- szerzés céljából a fővárosnak. Ezt — mondta Wolff

— a zsir-kampány befejeztével vissza kellene fizetni. Ö azonban azt ajánlja: Írjanak föl a kormánynak, hogy prolongálja a visszafizetést és hagyja itt a fél- milliárdot a fővárosnál lisztbeszerzés céljából.

Éber Antalnak1 külön, érdekes álláspontja volt ebben a félmilliárdos ügyben. Először kiemelte, hogy az, amint Wolff Károly ezt a félmilliárdos zsir-hitelt ide a közgyűlés elé szervírozta: p^o 1 i t i k a i rak é- tánál nem egyéb. És ebben Ébernek alighanem igaza volt, mert erre Wolff Károly sem tudott mást felelni, minthogy a félmilliárd nem az ő „szerény“ személyének szólott, hanem a fővárosnak. De Éber egyebet is mondott. Azt mondta, hogy ez a kölcsön, amelyet a főváros a pénzügyminisztertől kapott, csak pillanatnyi expédiens és az efféle állami kölcsönök nagyon erősen segítik elő az inflációt és a drágaságot.

' — Az állami pénzsajtó — mondta Éber — nagyon türelmes és annyi uj pénzt ad, amennyit nyomnak rajta. A bankóprés megindításának azonban csak két eredménye lehet, az egyik az infláció, a másik, hogy egyre kevesebbet ér a pénzünk. Hogy a kormány félmilliárdos kölcsönöket juttasson a fővárosnak. ahhoz magának az államnak is kölcsön kell venni a pénzt az Állami Jegykibocsátó Intézettől. A Jegykibocsátó pedig megereszti a bankóprést, hogy pénzt) adhasson az államnak. Szóval, az állam inflációit csinál, amikor kölcsön ad a fővárosnak; az állam ezzel maga rontja meg a pénz vásárlóerejét, más szóval drágaságot csinál. Wolff Károly azt mondja, hogy a pénzügyminiszter 5 százalékos kamatra adta a pénzt a városnak, öt százaléknál sokkalta drágább lesz ez a kölcsön, csakhogy a kamatot nem a város fogja megfizetni, hanem a publikum, az inflációval előidézett drágasággal. Csak a többtermeléssel lehet megjavítani a koronát; az azonban, hogy a lakosság egy része a rendesnél olcsóbban kapja a gábonát: a termelés csökkentésére vezet és nem a valuta megjavítására,

Horváth Károly. IV. kerületi bizottsági tag, szintén a többtermelésben látja a gazdasági konszolidáció útját. Vissza kell állítani — úgymond — a háború előtti termelési rendet, mert csak akkor fogunk boldogulni, ha Cs'onkamagyarország legalább azt a gabona-kvantumot termeli ki a földből, mint amit, a háború előtt kitermelt. Hogyha Csonkamagyar - ország azt a gabonamennyiséget termelné ki ma is, mint amelyet a háború előtt kitermelt, akkor ez a termés- nemcsak a belső fogyasztást fedezné, de még exportra is annyi telne belőle, hogy az export értékesítéséből teljesen ki lehetne fizetni az államháztartás deficitjét. Kritizálta Horváth a mai adózási rendszert. A háború kitörése óta adózás szempontjából, úgymond, nagy eltolódások állottak: elő. A mezőgazda például a régi kataszteri adóit fizeti, de a mai rossz pénzben; az iparos és a kereskedő ellenben jövedelmi adóját a régi peroentkulcs szerint .fizeti, de a mai megnövekedett jövedelem után; úgy, hogy az a helyzet, hogy a kereskedő csaknem arany valutában

fizeti az adóját, ellenben a gazda ma kevesebb adót fizet, mint a háború előtt.

Wolff Károlynak különösen rosszul esett Éber Antal kritikája. Hiába, az Ilyen nagy politikusok mint amilyen Wolff Károly, nem nagyon szeretik, ha belelátnak a kártyájukba. És Eber belelátott, ami Wolffot egészen idegessé tette. A vezér vissza akart lőni és azt szerette volna, ha ez az ellenlövés Ebeinek éppen olyan kellemetlen lett volna, mint az Éber kritikája Wolf ínak. Nem az csinálja az inflációt. ha az állam zsírra, vagy lisztre kölcsönt ad a fővárosnak — mondta Wolíf, — hanem az csinálja az inflációt, bogy a nagybankok áruüzleteket csinálnak és valutá- \ul spekulálnak. Nemcsak a bankok, de. a banktisztviselők is spekulálnak valutával és'ez a spekuláció milliárdosat köt le. Az infláció megszüntetésére teliát azt találná leghatályosabbnak, ha a kormány a bankokat eltiltaná az áruüzlettől és a valutaspekulációtól

Éber azonban nem hagyta magát. Menten visz- szavágo.tt és elmondta, hogy a külföld finánc-tekintélyei az infláció dolgában nincsenek egészen egy véleményen Wolffal.

— Az Állami Jegykibocsátó Intézek — mondta Éber — a kihelyezett hiteleket két helyen mutatja ki jelentéseiben. A kereskedelmi váltókkal és értékpapírokkal fedezett hiteleket külön mutatja ki és külön mutatja ki az államnak adott kölcsönöket. Az én szerény felszólalásomat — úgymond — nem hallják meg sem Londonban, sem Párisban; attól ugyan nem esik a magyar korona kurzusa. Ellenben Londonban is, Párisban is megnézik a Jegykibocsátó Intézet forgalmáról szóló kimutatást és a magyar korona kurzusa abban a mértékben esik. amint nő az államnak adott fedezetlen kölcsön.

Azután elmondta még Éber, hogy rendkívül furcsának tartja,- hogy egy olyan dologról, hogy a pénzügyminiszter zsirbeszerzésre egy féimilliárdot adóit kölcsön a fővárosnak: ilyen bejelentési nem a tanács teszi meg. hanem — egy bizottsági tag: Wolff Karol y. Az ilyesmi csak politikai okokból történhetik.

Hogy Éber beszédét ellensúlyozza: még egyszer felszólalt Wolff és azt indítványozta, hogy gyermeknyaraltatásira szavazzon meg a közgyűlés egy milliót, mert most íflihagyja Pestet Pedlow kapitány és elmennek az idegen jótékony missziók amelyek eddig nyaraltatták a pesti gyerekeket Wolff azt mondta, hogy most aztán sarkára kell állnia Budapestnek is. Egy szakértő kiszámította hogy abban az esetben, hacsak 3000 gyereket visznek el nyaralni egy.egy napra, egy gyerekre 11.12 korona esne. Egy trabulcó-szivar is majdnem ennyibe kerül.----7“1T----ír- -T--nn Hl W|-||||--Fi Gazdaságpolitikai Párt és a liberális ellenzék

Ä külön lista meghosszabbította a liberális frontot

Órák választanak el berniünket attól, hogy Budapest közönsége az urnák ele járuljon és bemutassa, hogy mentalitása rendkívüli módon megváltozott' fciz első nlemzetgyülési választásokkal szemben. Budapesten már az első papon végbement választások igen jó hatást tettek, mert azokat egészen másként Ítéli meg a publikum, mint azt a kormánypárti sajtó szeretné beállítani. Nem is számítva azt, hogy a kormány presztízs-kerületeiben is meglehetősen sok ellenzéki képviselőt választottak, főként az ragadta meg a budapestiek figyelmét, hogy az egységes párt jelöltjei közül is azok kerültek be, akik távol esnek a közelmúltban még divott jelszavas politikától és egész egyéniségük liberális szint mutat Ennek is meglesz a jó hatása a budapesti választásokon, mert a liberális politika hiveit rendkívüli módon megerősíti. Kétségtelen, hogy

a liberalizmus a csütörtöki budapesti választásokon történelmi jelentőségű győzelmet fog aratni,

amit már ma is súlyosan éreznek azon az oldalon, ahol a haladás és a jogegyenlőség ellenségei állanak. A csütörtöki választáson a szövetkezett liberális és demokrata ellenzék mellett a Gazdaságpolitikai Párt és a szociáldemokraták a favoritok, úgy, hogy mindazok a pártok, amelyek a liberalizmus megtagadását Írták fel zászlajukra, arra sem számíthatnak, hogy ennek a három pártnak elnyerendő mandátum-számának a felét megközelítik.

Most már a választások 'előtt mindinkább kiderül, hogy csak kortesfogás volt az ellenfél részéről az, amikor azzal izgatta a liberális frontot, hogy annak megbontásáról regélt. Ma már könhyü megállapítani, a^.választások után pedig egészen és mindenki előtt világos lesz, hogy

a liberális front a legkisebb mértékben sincs megbontva

és ha a liberális politikusok egy része egyes kerületekben külön listát is állított^ ez csak azt

az eredményt hozhatja, hogy a liberális mandátumok száma szaporodik meg és választóikat az ellenzék oldaláról vonják el.

Ez az elv vezette első pillanattól kezdve a Gazdaságpolitikai Pártot, amely nem megrövidítette, hanem egyenesen meghosszabbította a liberális frontot. Komoly és jószándéku meggondolás utáni a praktikus érték diktálta ezt a taktikát. Hogy milyen megfontoltan történt a párt hadbaszállása, leginkább mutatja, hogy az északi (II.) kerületben nem állított jelöltlistái, mert ha ezt cselekedte volna, bár talán pártérdekei számára nyereséget hozott volna, de mindenesetre tényleg a liberális ellenzéktől vonta volna cl a szavazókat.

Egészen más a helyzet abban a másik két kerületben, ahol a választási küzdelemben a Gazdaságpolitikai Párt külön listát állított, mert itt jelentékeny számú szavazót vesz el a liberálisoktól; ellenben hatalmas tömegeket állít listája mellé, olyanokat, akik a közös ellenfélre szavaztak volna — bár nem jókedvvel és lelkesedéssel. Ezeknek az elemeknek kellett a külön) lista és ezek az elemek viszik győzelemre dr. Gratz Gusztáv és társai lobogóját.

______________ __ 7

• 09

Budapest polgárságának

érdekét szolgálja minden sorunk és minden gondolatunk, amit a Fővárosi Hirlap-bai írunk. Nem talál itt az ovasó tajtékzó, hullámaival mindent elborító politikát; de aortái több komoly intelmet és komoly tanácsot arról, hogy kellene Budapest polgárságának jólétét előmozdítani, annál erősebb, nem szavakban, de argumentumokban erősebb kritikát arról, hogy miként sáfárkodnak a pesti ember életével, javaival és boldogulásával. Éleszteni akarjuk az érdeklődést a magiunk érdekeivel szemben, mert a pesti polgár eddig csak éppen ezzel az egy legfontosabb kérdéssel nemi törődött. Aki a Fővárosi Hírlapot nem olvassa, az lak hátik ugyan Budapesten, de nem igazi budapesti polgár, mert nem ismeri jogait és kötelességeit, nem tudja, mit terveznek javára vagy kárára, nem ismeri a mozgató (erőket, amelyek életét javíthatják vagy alááishatják.

Mezítláb. Mezítláb járni lehet úri passzió is. ebben az esetben azonban, amelyet elmotidandók vagyunk, a mezitlábasság egyszerűen a cipőhiányra vezethető vissza. Átért Budapeslt székesfőváros polgármestere előtt, aki- teheti, mégis csak cipőben jelenik meg. A2 a deputláció azonban, amely a héten járt dr. S i p ö c z Jenőnél, azért jött el mezítláb, mert nem volt mit felhúznia. Nem volt ez tiszteletlenség, csak szegénység. Szegény munkások voltak, ágról- szaikadtak, szégyenletesen rosszul keresők, pedig Budapest székesfőváros szolgálatában állanak. Panaszkodni jöttek és dr. S i p ö c z polgármester jósizivvel meg is hallgatta őket és megígérte, hogy megfontolóra veszi a kérésüket. Azután egyszerre nagyot lendült a polgármester beszéde és a mezítlábasok álmélkodva látták, hogy a polgármester milliókról beszél, zsonglőrködik olyan összegekkel, amilyenekről ők még soha sem álmodtak. Be kell vallani, hogy a mezítlábasok nem értették meg a polgármester fejtegetéseit, amelyek kétségtelenül a mai legnagyobb városházi problémát, a külföldi kölcsönt ölelték fél. A szegényeknek sehogy se fért a fejükbe- mi közük nekik a sok sok millióhoz, meg a külföldi kölcsönhöz, amikor ők mindössze a túlórázásuk diját akarják felemeltetni. Aztán hazamentek békességben és jóízűen megebédeltek, mert most már informálva voltak a főváros anyagi helyzetéről.

A bukfenc Horváth Károly elmés mókáját arról, hogy W o 1 f f Károlynak Budán olyan talaja van. amelybe csak bukfencet lehet vetni, a F ő v á- r o s i H i r 1 a p-ban mi mondtuk el. Es a Fő var o s i H i r 1 a p-ból megindulva, a bukfénc-vicc óriási karriert futott meg. Egy szép reggelen ugyanis az A z Újságot olvastuk ps' boldogan állapítottuk meg P ii n k ö s t i Andor kitűnő kollégánk írásából, hogy a bukfenc-viccel nem kisebb ember, mint^ Fenyő Miksa, a Gyosz. igazgatója, mulattatta jánoshalmai választóit. Ugyanaznap este a Magyar Távirati Irodában láttuk viszont Horváth Károly mókáját és pedig olyan formában, . hogy földbevetett bukfenccel gróf Bethlen István miniszterelnök vál-