Fővárosi Hírlap, 1922 (11. évfolyam, 1-44. szám)

1922-01-04 / 1. szám

2

Budapest, 1922. január 4.

AMwmoäJiimiP

vizszolgálat stib.), az építkezés a külföldi töke és visszavándorolni szándékozó amerikai testvéreink számára ma kitűnő, a közel jövőben a korona javulásával pedig igen nagy kamatot, tisztességes életjáradékot biztositó üzletet jelent. Mondja ki a főváros. hogy agy a j ó valutájú külföldö n. mint amerikai testvéreink körében az építkezés érdekében igen erős propagandát fog kifejteni.

Kozségesitik

az iskolakimyvek kiadását

Tizenkétmilliós beruházásra készülnek — A tanügyi szakemberek kifogásai

A tankönyvek kérdésében a Fővárosi H i r- 1 a p sokszor felszólalt és megállapította mindannyiszor, hogy a tankönyvuzsora, amely Magyarországon folyt és folyik, szégyene kultúránknak. Most a főváros rászánta magát, hogy —- elsősorban az elemi iskolai tankönyveket — miaga fogja megiratni és kinyomatni. Ki kell jelentenünk — bárkitől származzék is az ötlet — hogy ez a kurzus első nagyszabású és k om oly szociális célokat szolgáló gondolata. Természetesen csak a gondolatot értjük'és nem a terv részleteit, 'aminthogy ki kell jelentenünk azt is, hogy félünk a kiviteltől akkor, amikor a tanügyi ügyosztály élén Zilahi- Kiss Jenő tanácsnok áll, akinek október 6-iki nevezetes beszédét nem enyhíti az sem, hogy láttuk öt már demokratának és kisgazdának is. Nem tudjuk, az iskolakönyvek kiadásának községe,sitése az ö gondolata volt-e, de ha az övé volt, ö érdemli meg a legteljesebb elismerést, különösen ha a kivitelnél is félreteszi ia Sörház-utcai ideológiát és az igazi keresztény és nemzeti gondolattal akarja megnemesiteni és nem az antiszemitizmussal, meg a gyűlölködéssel akarja m.egmérgezni az ifjúság lelkét. Ha ezt a megoldást választja, maradandót és kiválót fog alkotni, amire bizony a múltak expiá- lása szempontjából neki igen élénken szüksége van.

Régi dolog, hogy az iskolakönyvek kiadása a legjobb üzletek közé tartozott. Ki ne ismerné az újabb és újabb kiadásokkal való csúnya manipulációkat, amelyekhez, sajnos, a tanügyi körök egyes kiválóságai is gyakran nyújtottak segítő kezet. Szociális szempontból tehát igen nagyjelentőségű a lépés, amelyet a főváros most tenni készül. Amikor a könyvek ára szinte kibírhatatlanul magas, amikor a könyvkereskedőket éppenséggel nem hatja meg a középosztály- nyomora, feltétlenül nagyon hasznos lesz, ha a főváros olcsó és a legsúlyosabb esetekben ingyen könyvekkel láthatja el a gyermekeket. Eddig öt tankönyvkiadó-vállalat volt Budapesten, amelyeknek együttes évi tiszta jövedelme az utóbbi években .mintegy három millióra tehető. Ezek a vál- laliaitok kartellben voltak, ami csak megkönnyítette a helyzetüket, szükmarkuan honorálván a tankönyv- írókat és borsosán számítva minden egyes eladott könyvnek az árát. Ezektől a jövedelmektől most elesnek a könyvkiadók, bár a fővárosnak jó lesz némi óvatosságoit tanúsítani, nehogy súlyos, esetleg milliós pereket akasszanak a nyakába. A mai tankünyvirók ugyanis kivétel nélkül a kiadók kezében vannak és magánjogi szerződéseiket felbontani nincs módjukban. Ez azt jelenti, hogy a szülőknek irtózatos kárára, minden könyvet újonnan kell beszerezni. A régi szerzők pedig szintén rendkívüli kárt szenvednek. Végül pedig a tankönyveket végeredményben a miniszter approbálja, még mindig kérdéses, nCm borul-e föl a főváros pro- grammja lázon, hogy a miniszternek másfajta könyvek tetszenek majd, mint Zilahi-Ki s:s Jenőnek?

Természetesen azokon a helyeken, ahol eddig megbeszélések folytak az uj tankönyv-kiadási tervekről, súlyos kifakadásokiat hallattak az eddigi iskolakönyvekről. Csilléry Andrásnak például az a kifogása, hogy a régi tankönyveket ^szabadkőműves-ideológiában“ Írták. Valószínűleg súlyosan téved ebben a kérdésben a kegyelímes fogorvos, mert ha igy lenne, annak okai csak a forradalom előtti kultuszminiszterek, egy A p p o n y i, egy Zichy János, :stb. lennének. De ezek közül a tankönyvek közül egyet sem Ítélt máglyahialálra se V a s s József, se Huszár Károly, se Haller István, vagyis a kommiin óta való kultuszminiszterek. Igen komoly tanférfiunak, aki a kurzus szolgálatában áll és bizalmában is részesül, ez a véleménye erről a kérdésről:

— Egészben véve képtelenség a tervezet megvalósítása, csak bizonyos tárgyakra, bizonyos iskolaíajokra és bizonyos köny- | vekre lehet a reformot kiterjeszteni. Maga a tervezet különben még nincs kellően előkészítve. Az is kérdéses, h o g y ,m i é r t kell nyomban tizenkét m i 11 i ó t k é r n i, amikor még a m u nkap r o sramra ismeretlen és senki sincsen tisztában ia)iz előállítandó köny v/ekkel sem. A íankönyvirás nem olyan egyszerű dolog s amint jó költeményt nem lehet pályázat utján kapni, éppúgy^ nem fognak csupa jó iskolakönyvet sem kapni, mert semmiféle olcsó könyvért nem szabad o daadni a jó könyveket. Emellett a legjobb könyv mellett is tönkreteheti a tanítást a rossz tanár. Hogy'konkrétumot is mondjak, a*tervezet például a gimnáziumra semmiképpen sem valósítható meg, legföljebb az elemi és a polgári iskolára.

Megemlítjük még, hogy a tanácsi előterjesztés megdöbbentő adatokat tartalmaz. Az utóbbi időkben ugyanis hihetetlen árak és megdöbbentő áremelkedések fordultak elő. Az elemi iskolai számltankönyv például a békében 1 korona 20 fillérbe került, addig ugyanez ma 76 korona. Ugyanezt a számtan- könyvet rezsiben való előállítás és bizonyos, a fővárosi üzemeknél szokásos csekély üzemi költség hozzás^ámitása mellett a főváros üzeme 20 K 50 fillérért adhatná. Hogy milyen lényeges szempont ez, bizonyltja az, hogy ma egy öitödik elemi iskolába járó tanuló könyveinek a beszerzése nem kevesebb, mint 550 koronába kerül.

TZßg&WDJZ

• • •

Boldog újévet

mindenhol kivannak egymásnak, ma már nincs a magyar földön egy talpalatnyi terület, ahol igy ünnepi alkalmakkor meg ne billentenék az emberek egymás előtt a kalapjukat. Csak a budapesti városatyák lennének az egyedüliek, akik a megbékélés, a kien- gesztelődés olajágút még mindig nem talál- ' tűk meg. Miért? 'Vájjon ki az oka ennek? A Váci-utcában, az uj városházéin élesebb volna a levegő, mint a Dupaparton, az országházban? Vagy véletlenül Budapest közönsége temperamentumosabb városatyákat választott ki, mint amilyen követeket az or- ■ szag népe küldött? Hogyan lehetséges ez? Valami titok van a dolgok mélyén, amelyet kikutatni azonban aligha a mi hivatásunk. Kutassák ki azok a városatyák, akik már régóta töprengenek azon, mint lehetne a városházán is megalapozni a békét, a konszolidációt. Erélyes léptekkel • indulnak neki néha-néha, de hamarosan viszakozót fújnak? Vájjon miért? Állapítsák meg ők, nézzenek körül ök a maguk pártjában. Vájjon hol lehet a hiba, a fejben vagy a lábakban? >!:

Fúzióról van szó,

fúzióról, amely a fogaskerekű és a sikló között létesülne, ha ugyan létesülne. Beval- juk őszintén, hogy se az öreg fogasról, se a vén siklóról nincs valami jó véleményünk. Budapestnek sokkal tiatalabbnak kellene lenni, semhogy ilyen öreges közlekedési eszközökkel dolgozzék. No, de ha nem telik másra, ezekkel is számolni kell egyelőre. Most azt mondják, hogy a fogaskerekű nem tiul megélni egymagában, feleségül akarja venni a siklót, amelynek hozománya elegendő lenne arra, hogy együttesen cltengessék az életüket, sőt még az Örömapának, a városnak is adnának valami tiipénzt. Erre a többségi párt azt mondja, hogy gyanús üzlet. Ez már olyan kedvező ajánlat, hogy el sem lehet fogadni, hátha valami lappang mögötte, fis nem fogadják el. Hát mi ennél furcsább, gyámoltalanabb valamit még nem igeit láttunk. Ez maga a kész szegénységi bizonyítvány. Hát nincsenek az uraknak látó szemeik, hogy megnéznék jobbról is, balról is azt az ajánlatot? Hát nincsenek a városnak ügyészei, akik a szerződésben körülbástyáznák a főváros jogait, akik biztositanának minden kijátszás ellen?

Kurzus-Abbau?

Usetty Ferenc és az italmérési engedélyek

Usetty Ferenc képviselő a városházán is inkább a mérsékletet képviselte, mint a túlzásokat. A nemzetgyűlésen azonban most olyan szerepet kapott, amely azt a jogos kérdést engedi felvetnünk, hogy ez a szerep része-e a kurzus „leépitésé“-nek, „Abbau“-jának? Mert a Duna- parti fényes palotában — ha imitt-amott felröppen is még egy-egy jelszó — már ezzel a leépítéssel foglalkoznak. A dolog természetesen nem egyszerű, nem mennek a dolgok galoppban, de ha a liberális érzelmű polgárságnak voltak idegei a nagy fölépítés izgalmait kivárni, elszenvedni, akkor kell hogy idegei legyenek az Abbau lassúbb iramának kivárásához is.

Nemrégiben történt, hogy az egyik súlyos politikai napon Hegyesh.almy Lajos kereskedelmi miniszter a p. ü. bizottság ülése előtt izgatottan kereste Usetty Ferenc képviselőt. Szolgák száguldottak a folyosókon, felkutattak mindent, mig végre megtalálták Usettyt, akivel He- gyeshalmy miniszter boldog kettősben félrevonult és tanácskoztak. Csak jóval később derült ki, hogy Usettynek a miniszter igen fontos megbízást adott. Usetty terjesztett elő egy igen jelentős indítványt, amit el is fogadtak és amely egy rendkívüli igazságtalanságot készül megszüntetni. Az indítvány az italmérési engedélyek revíziójára vonatkozott, amely tekintetben eddig mindazoktól megvonták az italmérési engedélyt, akiknek legalább húsz éves magyar állampolgárságuk nem volt.

Usetty eziránt Sebeök Dezsővel, az Italmérők Egyesülete főtitkárával is folytatott beható tanácskozásokat, aki átadott neki különböző memorandumokat is. Ezzel az eddigi gyakorlattal szemben elfogadták Usettynek azt az indítványát, hogy megtarthatja mindenki az italmérési engedélyétr aki a háború kitörése előtt szerzett magyar honosságot. Ez jogos, becsületes, igazságos és emberséges, mert nincs Magyarországon senki, aki a háború vándorainak és a. hadimilliomosoknak a ,,jogait“ védené. De ha jogos és igazságos is ez, vájjon nem lehet-e mégis a kurzus Abbau-jánuk tekinteni? Meggyőződésünk szerint ez igenis az és meggyőződésünk az, hogy Usetty Ferencnek •és társainak a közel jövőben még sok ilyen funkciója lesz, mert hinni kell benne, hogy gróf Bethlen István be akarja váltani pécsi programmját, ahol pedig igen erősen hangsúlyozta a jogegyenlőséget.

Még beszédesebb volt azonban az, amiket Usetty Ferenc a nevezetes pénzügyi bizottsági ülés után mondott:

■— Lehetetlen az italméréssel foglalkozóktól húsz éves állampolgárságot követelni, amikor a törvény szerint mindenki, aki tiz év óta magyar állampolgár, képviselővé választható. Ha fontosabb pozícióban elegendő a tiz esztendő, akkor az italmérésnél sem lehet különbséget tenni állampolgár és állampolgár között.

Tapsolni kell ennek a véleménynek és él bennünk a reménység, hogy csak egy Usetty Ferenc van. Nincs külön nemzetgyűlési Usetty és külön városházi Usetty. Mert ha igy lenne, az baj volna. De miután hiszünk benne, hogy ez a fregoliság lehetetlen, tisztelettel kérjük Usetty Ferencet, vegye revízió alá a városházi véleményét is. Tegye meg a maga becsületes, józan indítványait a városházán is, ahol nem is italmér ükről, hanem sokkal magasabb rendű emberekről, tanítókról, tanárokról és tanítónőkről ítélkeztek a húszéves magyar állampolgárságnál sokkal kegyetlenebb alapon. Az Usetty Ferenc mentalitása valószínűleg alkalmas már arra, hogy azt belássa, különösen, amikor kollégáiról van szó. Mi szeretnénk őt ugyanebben a szerepben, az Abbau megindítójának szerepében a városházán is látni, ö talán tudja már, hogy ez az Abbau elmaradhatatlan és azt is, hogy ez az Abban nem állhat meg az italmérőknél, annak a fundamentumig kell mennie. Miért ne rombolhatnák le a rosszul sikerült épületet, amelyet egy beteg esztendő malterjával ragasztottak össze, maguk azok, akik építették? Mi sokkal szebbnek, becsületesebbnek, férfiasabbnak tartanánk ezt igy. Ami az, országra nézve megkezdődött, nem késhetik immár soká a fővá-