Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-06-22 / 26. szám

2

ff

Budapest, 1921. junius 22.

Mindenképpen azonban halogatás nélkül cselekedni kell valamit. Visszaállítani a'z autonom szervet, vagy kormánybiztost kinevezni; mindegy akármelyiket, de cselekedni kell. Ki kell csavarni a kikötő ügyét a 'bürokraták kezéből, ahol az leszárad, elsenyved. Mert ez a kikötő nem poros akta, ez az élet, ez Budapest egyik kitűnő megélhetési forrása, amely kenyeret fog adni majd azoknak a copfos bürokratáknak is, akik most akadékoskodnak.

Becs kétemeletes autóbuszokat épít

Miért kellett megvennünk az uraságoktól levetett autóbuszokat?

Nagy port vert fel a fővárosnak az a szándéka, amely szerint öt használt bécsi villamos autóbuszt akart megvenni hatodfélmillió osztrák koronáért. Ez a terv erős kritikát váltott ki a közgyűlésen is; szakemberek állították, hogy az uraságoktól levetett autóbuszok nem olcsók, nem praktikusak, legföllebb — szagtalanok. Most aztán fordulat állott be a dologban, mert datcára, hogy a közgyűlés hozzájárult a vételhez, ettől valószínűleg kénytelenek lesznek eláll ani. mert a kormány vonakodik az autóbuszokra behozatali engedélyt adni, a vámot pedig semmi szin alatt sem engedi el, pedig ez a vám kitesz vagy 200 000 koronát.

Megeshetik tehát, hogy a sokat vitatott autóbuszok Marienbadnak, vagy Franzensbadnak jutnak, amely városok igen szeretnének hozzájutni, mert az ö garázsukban aligha áll tiz benzines autóbusz, mint a mienkben.

Bennünket, őszintén szólva, ebben a bonyodalmas és akadályokkal küzdő vétel kérdésében leginkább az érdekelt, hogy ma, amikor a nagyvárosok minden erejükkel igyekeznek megszabadulni közlekedési mizériáiktól, vájjon ma miért ad el Bécs városa öt autóbuszt?

Kétféle megokolást kaptunk. Az egyik, a melyet hivatalos köreink szereztek be. így hangzik:

— Bécs városa az autóbuszokat azért ajánlotta fel vételre, mert1 ezeket az autóbuszjáratokat is luxusjáratoknak minősítették és ezekre is alkalmazták a

18.5 koronás villany-árat. Bécs város közúti vasúti vezérigazgatója jelentette ki a budapesti városi megbízottak előtt, hogy ott fordított a helyzet, mint minálunk. mert a bécsieknek sikerült a lengyel rekompenzációs tárgyalások folytán 20—25 koronás benzinre szert tenni, mig a villamos áramért tényleg

18.5 korona egységárat kénytelenek fizetni. Ezért kénytelen Bécs városa a villamos autóbuszokat üzemen kívül helyezni.

Ezzel szemben a m á s i k megokolás igy hangzik:

— A hivatalos információval szemben áll az. a tény, hogy Bécs városa a villamos autóbuszjáratot nem fogja beszüntetni. Ezt az értesülést feltétlenül kompetens helyen is megerősítik. Egészen más a dolog lényege. Bécs városa ugyanis azzal a tervvel foglalkozik, hogy u j tipusu autóbuszokat épít Züngler igazgató szabadalma alapján. Ez a szabadalom nagyon értékes, mert az autóbuszokat jobban kihasználhatóvá teszi, amennyiben több féröhelylyel szereli fel. Ezek az uj kocsik tulajonképen kétemeletes autóbuszok lesznek. Csakis ez vezetheti Bécs városát, hogy ezeket a kisebb féröhelylyel biró kocsikat most áruba bocsássa.

c*RKO*

Telefon-szám: 55-55

Naponta este ll/2 órakor csütörtök, szombat, vasár- és ünnepnap délután fél 4 órakor a

szenzációs júniusi rekord műsor!

Pénztárnyitás délelőtt 10 órától I óráig, délután 3 órától

LUKÁCS VILMOS és FIA

TŐZSDEÜGYNÖKI ÉS BIZOMÁNYI IRODA

BUDAPEST, V., FALK MIKSA-UTCA 3.

Telefon:

101-04.

T

■ őzsdei megbízások: Értékpapírok, valuták és devizák vétele és eladása legelőnyösebb feltételek mellett.

• • •

Apponyi

bizonyára megtiszteltetésnek fogja venni, hogy mint a Szent-lstván-Akadémia elnöke, egyszersmind városatya is lett. Mi azt hittük, hogy a közgyűlés minden tagja, politikai, felekezeti és ha úgy tetszik, faji különbség nélkül, nagyon boldog lesz, hogy Magyarország legnagyobb fiával együtt lehet városatya. Azt olvassuk&iz ónban, hogy egy Verebélyi Jenő nevű bizottsági tag ur nem örül Apponyinak. Ö neki garanciákra van szüksége, hogy elég jó keresztény-e Apponyi és szinte szerencse, hogy nem kívánja igazoltatni, nem volt-e véletlenül bolsevista. Ez eddig nem hiba, mert hiszen Verebélyi Jenő ur magánember — nyilván kitűnő ember is — és igy nem volt köteles előzetesen tudomást szerezni róla, hogy ki az az Apponyi? Ha azonban megtörtént az, hogy a többségi párt úgy döntött, hogy az elnök keressen érintkezést Ap- ponyival és szerezzen meggyőződést politikai hitvallásúról, mert csak ebben az esetben hajlandók ünnepelni: nos, ha ez megtörtént, ez már öreg hiba. Nem merjük elhinni, de olvastuk és megcáfolva nem láttuk, mégis foglalkozni kell vele. Kizártnak tartjuk, hogy akadnának ennyire elfogult, beteges gondolkozásti, tapintatlan emberek. Ez lehetetlen, de ha mégis lennének ilyenek, akkor gondoljanak ezek arra, hogy hol voltak ők, mit csináltak ők akkor, amikor Apponyit már Szűz Máriás lobogóval választották meg Szentendrén követnek... De persze, ma megvették a zsidók ...

Meghalni sem érdemes

ma már, amikor a temetésnek olyan ára van, hogy ezerkétszáz koronán alul nincsen is az embernek módjában a föld alá bújni. Most teszi közzé ugyanis az uj temetkezési tarifákat a községi temetkezési intézet. Eszerint el kell ismerni, ha másban nem, de a temetésben óriási választékkal rendelkezünk. Progresszió is látszik az árakban és mégis panaszkodunk, mert nem tartjuk elégnek ezt a progressziót. Mert 1200 korona rengeteg pénz egy szegény embernek, aki semmit se akar, csak elbújni a föld alá. De tizenkétezer korona semmi a nevető örökösöknek, akik halottjuknak nem is luxus-temetést, de ennek fokozását, a disztemetést kívánják.

A FANSz-ban

megint bizonyos nyugtalanság volt észlel- hétő az elmúlt napokban a „zsidó fajhoz tartozó szövetségi tagok“-at illetőleg. Kérdést intéztek az elnökséghez, mi az álláspontja ebben a dologban. És az elnökség nekiül, izzad, tanácskozik, fogalmaz, végre megszületik egy válasz, amely óvatosabb, mint egy diplomáciai jegyzék. Az elnökség kijelenti, hogy még „a fajvédelmi harcban sem térhet le a törvényes alapról". Végül pedig annak a pár zsidó tisztviselőnek, aki még a városházán ül, megveregeti a vállát, mondván: „állásukban meghagyott zsidó tisztvi- selötársaink úgy a forradalom, mint a proletárdiktatúra alatt velünk együtt éreztek és tartottak“. Nos, hát mi tisztelettel kérdezzük, hogy hát Déry Ferenc, Vita Emil, Kemény Géza talán kommunisták voltak? Ez a kérdés azonban egyelőre a múlté. Aktuális csak az, hogy ma, amikor mint pelyvát a szélben, úgy szórták ki az utcára a szorgalmas, lelkiismeretes, tehetséges és kifogástalan zsidó tisztviselőket, mit akarnak i még mindig a zsidóktól? A zsidótlanitott városházának ma csak egy dolga lehet: a munka. Vagy a FANSz-ban úgy gondolják, hogy a tisztviselők szociális kérdései helyett az ö dolguk még mindig a politizálás? Vagy a tisztviselői kar megélhetését talán olyan kitűnővé tette a zsidótlanitás, hogy ennek a szociális egyesülésnek erre többé már nincs is gondja. Hála Istennek.

Bernolák miniszter rendbehozza a kórházügyet

Ankét lesz a népjóléti minisztériumban

Budapest kórházügye már a kommün kitörése előtt katasztrofális helyzetbe jutott. Esztendők tanácstalansága és hiábavaló erőfeszítései után azonban most mégis mintha kilátás lenne arra, hogy a fővárosnak ezt a gondját, amely tulajdonképen mem is Budapestet illeti, le fogják csökkenteni. Egyetlen garancia erre Bernolák Nándor miniszter személye, aki több Ízben megmutatta már, hogy pártszempontoktól mentesen, igazságosan tud elintézni naigy közérdekeket képviselő ügyeket. Most Bernolák Nándor miniszter nagy koncepciójú munkába fog. Az ország kórházügyeit ves'zi a kezébe és komoly reform utján hivatása magaslatára kívánja állítani a közegészségügy egyik legfontosabb tényezőjét: a magyar kórházat. Ennek a hatalmas, méreteiben is tekintélyes akciónak qgy része lesz a budapesti kórházügy is. Budapest székesfőváros példátlan áldozatok árán évtizedek alatt mintaszerű kórházakat teremtett, amelyek büszkeségei lehetnek az egész országnak. Ezen1 a téren nincs is megoldani való probléma, annál inkább fontos azonban, hogy Budapest kórhá'zi kiadásainak ügye rendezhető legyen.

A kórházproblémn megoldása körül egy Ízben már csaknem egyenes vonalba kerültünk és ez akkor történt, amikor rövid ideig Csilléry András volt a kommün után a népjóléti miniszter. Csilléry akkor igen melegen érdeklődött a dolog iránt és a főváros vezetőségének határozottan az volt az impressziója, hogy cselekedni is akar. Nem juthatott el azonban eddig a pontig, mert közben megszűnt miniszter lenni. Payer Károly rövid minisztersége után Benárd Ágoston került a népjóléti minisztérium élére, akinek minisztersége alatt az qgész kórházügy mozdulatlanságba merült. Most azután uj fázis elé1 jutottunk.

Bernolák miniszter jóakaratában nincs okunk kételkedni, ő minden telhetőt meg fog tenni, ehhez azonban szükség van arra, hogy Budapest nemzetgyűlési képviselői és a főváros közgyűlése is teljes mértékben támogassák törekvéseiben. Ma is a kórházügy a főváros legsúlyosabb terhe, hiszen a legújabb költségvetésben is 117.6 millió a deficitje a közegészségügynek. Hogy ez az összqg indokolatlanul terheli a fővárost, annak legjobb bizonyitéka, hogy ha ma már nem is teszik a vidékiek a kórházi ápoltak SfE'o-át, mégis igen tekintélyes számban vannak. Hiába van ugyanis kicirkaknazott, finoman kifésült költségvetése a fővárosnak, Budapest financiáit mindaddig nem lehet komolyan! rendezni, amig az állam és a főváros között való pénzügyi elszámolás elintézve nincs, különösen amig az állam meg nem fizeti azokat az adósságait, amelyek a budapesti kórházakkal szemben változatlanul fennállaniak. A helyzet, bármennyire burkoljuk is a szomorú valóságot jóindulatú számokba, hogy ha az álltaim nem fizet, Budapest kórházai, ennek a városnak féltett, drága intézményei, katasztrófa előtt állanak.

Bernolák miniszter meg fogja érteni, mit jelentenek Budapestnek ezek a kórházak és általában mit jelent mintaszerű közegészségügyünk. Azt, hogy amig a három város egyesítésekor évenkint 1000 ember közül 43 halt meg, addig Budapest negyvenéves jubileumának esztendejében 1000 ember közül már csak 19 pusztult el. Budapest nemcsak kórházakat épített az ember- halandóság ellen!, hanem a közegészségügy céljait szolgálják az előzetes óvintézkedések, igy a fertőtlenitő-intézet megalapítása, a csatorna- hálózat kifejlesztése, a vízvezeték megépítése és kiterjesztése, a gyermekvédelmi és iskolai egészségügyi intézkedések tökéletesítése. Mindez milliárdosba került, Budapest irtózatos, pénzt' áldozott a halálozási percent lecsökkentésére és arra a mérhetetlen biztonságra, amelylyel mindenkor szembe tud nézni a legkegyetlenebb járványokkal is. Ennek megtartásáról kell most gondoskodni.

A népjóléti miniszter most megalakítandó bizottságába a főváros a következőket delegálta: Folknsházy Lajos, Rényi Dezső alpolgármeste-