Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-25 / 22. szám

Budapest, 1921. május 25. 3 A Közúti ragaszkodik a helyiérdekű vasutakhoz Body tárgyal a fővárossal — Összeül a tizenkettes bizottság A Közútiról kiadott kormányrendelet követ­keztében, Budapest villamosközlekedéséinek meg­oldása ismét az érdeklődés előterébe került. A rendeletet természetesen (a Közúti súlyos jogsé­relemnek tekinti, hiszen az állami kezelés defi­citje most teljesen a részvényesek nyakába szakad. Ugyanakkor a rendelet közkereseti tár­sasággá alakítja át a két részvénytársaságot olyanformán, hogy ennek a társaságnak az ügyeit hét-tagu bizottság intézné és pedig a két részvénytársaság csak egy-egy tagat delegál­hatna, mig a többi ötöt a kereskedelmi minisz­ter nevezné ki. Ez tehát tulajdonképen azt je­lenti, hogy a Közúti, miután az állami deficitet kifizette, átadja az intézkedés jogát egy bizott­ságnak, amelybe neki, a vasút tulajdonosának is joga van egyetlen tagot delegálni. Mindennek dacára •— úgy látszik — a Közútinak tervei vannak és Így igyekszik a legkiválóbb módon b3rendezkedni, amit leginkább bizonyít az, hogy Bódy Tivadar volt polgármestert sikerült megnyerni a Közúti ügyvezető igazgatójául. Bódy óriási nyereséget jelent a Közútinak, nemcsak tekintélyt és kivé­teles tehetséget vitt magával az igazgatói székbe, dé azt is mindenki megállapítja, hogy igazi közlekedési szakember került az ő szemé­lyében a vállalat élére. És ha a Közútinak tervei vannak, az tulajdonképen azt jelenti, hogy Bódy programmját —• mellyel állását elfoglalta — meg fogják valósítani. Legelső teendő ma a helyzetnek a fővárossal való tisztázása. Nemcsak mi látjuk úgy, de a fő­város vezető köreiben is az a meggyőződés, hogy Bódynak a vállalat élére való kerülése rendkívüli módon megkönnyíti a főváros és a Közúti között fennforgó probléma meg­oldását. Legelsősorban is Bódy az a férfiú, aki eb­ben a pillanatban a legjobban ismeri ezt a kér­dést úgy a főváros, mint a Közúti szempontjából. Senkinek az ismeretei az ő tapasztalatainak nyomába sem jöhetnek. Emellett a főváros maga is tudja, hogy Bódy a megbeszélések, alkudozá­sok során a legteljesebb mértékben fog a tár­gyilagos igazságra törekedni. Maga a volt pol­gármester a napokban, mint a Közúti igazgatója, meglátogatta Till Antal tanácsnokot, ,a közle­Indítvány a zöldségtermelésről Szakszerű előadás arról, hogy mine Sesznek a párosatyák haláluk után Az a téma, amelyet Elek Mór bizottsági tag a szerdai közigyiilésen maga elé tűzött, nem igen tar­tozik a szónokok kedveltebb témái közé. Minden­esetre bátorság kelül hozzá, hogy valaki ezzel a té­mával olyan behatóan, olyan köntörfalazás nélkül foglalkozzék. De hát Elek Mór dr. már nem égy Íz­ben bizonyította be a főváros közgyűlésén, hogy bátor ember, akit nem izgat az, ha a hallgatósága megunja kissé hosszúra eresztett rapsizodikus beszé­dét, nem hozza ki a sodrából, ha egyszer-mástszor megmosolyogják; őt nem zavarja a mások másvé- léménye, a mások idegessége. Szóviharban, hang- khaoszban bár, de Elek Mór még mindig elmondta a maga mondókáját. Ezúttal. — hogy is mondjuk csak — az emberi hulladékról tartott megszivle'Üésre méltó, de kissé rapszódikus előadást. Beszédének a magva az volt. hogy azzal a bizonyos emberi hul­ladékkal köliene megitrágyázni a homokos, terméket­len földeket a főváros környékén és ilyenmódon ezek a ma még értéktelen és terméketlen földek megteremnék Budapest egész zöldségszükségletét. Mikor az elnök föllhivlta Eleik Mórt, hogy a zöld­ségtermelés előmozdítása tárgyában adja elő indít­ványát; halk moraj futott végig a közgyűlés arany - cirádás termén. — Tisztelt közgyűlés! — kezdte Elek Mór. — Én, midőn eziránt terjesztettem indítványt, azt hit­tem, hogy azt fogják mondani: várjuk, milyen zöld- , ség fog ebből kijönni. (Derültség.) Ezt már én meg. szoktam .... kedési ügyosztály vezetőjét, akinek kijelentette, hogy rrfint Budapest fia, mint a városért rajongó polgár, de úgy is mint a legmagasabb polcig eljutott főtisztviselő elképzelhetetlennek tartja, hogy a tárgyalások során Budapest jogait a legkisebb mértékben is sérteni szándékoznék. Ezt az igazságra való törekvést nagy örömmel fogadták a városházán és ma már biztosra ve­szik, hogy a Közútival folytatandó tárgyalások simán és gyorsan jó eredményre fognak vezetni. A főváros közgyűlése által a Közúti megvál­tásának kérdésében kiküldött tizenkettes bizott­ság különben szombaton összeül, hogy a kormányrendelet által előállott uj helyzetet megbeszélje. Till tanácsnok most dolgozik az előterjesztésen, amelyet a szombati ülésen elő fog terjeszteni. Igen fontos körülmény, hogy a Közúti semmi esetre sem hajlandó lemon­dani a helyiérdekű vasutakról. Ismeretes, hogy a főváros közgyűlése e te­kintetben is hozott annak idején, amikor a Köz­úti megváltását elhatározta, határozatot. A tizen­kettes bizottságnak tehát utasítása van arra is, hogy ebben az irányban is tárgyaljon a Közútival. A-Közúti egész uj berendezkedése, amely éppen a kormányrendelet megjelenése után kezdődött meg, tarra vall, hogy a helyiérdekű vasutakat nemcsak megtartani, de nagymértékben fejlesz­teni is kívánja. És Bódy nagy koncepciójú ter­vei is erre vonatkoznak. Ha pedig ezek a ter­vek megvalósulnak, akkor nemcsak a Közúti csinál jó üzletet, de Budapest lakosságának élelmezése is annyira megkönnyebbül, hogy igazán hálásak lehetünk majd Bódy Tivadar­nak. Ha az ő tervei megvalósulnak, akkor Bódy egy magánvállalat igazgatói székében, is többet cselekszik Budapestért, mint cselekszenek azok, akik ezt a várost újra jólétbe emelni lennének hivatottak. A főváros különben természetesen el fogja ismerni a Közútinak azt a jogát, hogy a helyi­érdekű vasutakat megtartsa. Ez a jog kétségbe­vonhatatlan és ha a közgyűlés mégis ezeknek a megváltása mellett is döntött, az nem jelent és nem jelenthet egyebet, csak a hajlandóságot, amely azonban tárgytalanná lett abban a pilla­natban, amikor a Közúti meg akarja tartani a helyiérdekű vasutakat. Azután egy merész fordulattal rátért a trágyá- zási kérdésre és azzal az érdekes mondaítfiizéssel, amelyről boldogult Choinoky Viktor azt mondta volna, hogy „nem nyeregbiztos a magyar nyelvvel!“, szónokunk igy folytatta: — A trágyázási kérdésit fogom Önöknek felvetni akkor, amidőn rámutatok, hogy Budapest sok száz milliót szerezhetne magának, ha evvel a trágyázás­sal többet foglalkoznék, min’f ezt teszik Berlin, Pá- ris, Manchester és egyéb városok... Ezen trágyák közü'J — naturalia non sunt turpia. végtére por és hamu vagyunk, mint ezk már az egyik halotti beszéd is mondotta — elsőrendű és legfontosabb szerepet játszik — mondjuk igy — az emberi hulladék. (Moz­gás.) Hogy ez milyen fontos, abból fogják látni, hogy például egy jobb szállodából, ahol az emberek job­ban érkeznek, arz innen való trágya egész más ter­mékenyítő erővel bir. mint például valamely hadi­kórház trágyája. Nagy István: Honnan tudja? (Derültség.) Dr. Elek Mór: Mert bizonyítva van. Berlinben ezt a 'trágyát nem engedik elkallódni. De ne tessék gondolni, hogy csak az emberi hulladék a fontos. Itt van a zöldség-hulladék. Párisban műtrágyát készíte­nek belőfie és ez Párisnak egy milliárd franknyi jö­vedelmet hoz, Manchesterben pedig a fejlődő gázo­kait világítás céljára felhasználják. (Derültség.) Elek Mór tűzbe jött. Egyre emeltebb hangon magyarázta a tisztelt közgyűlésnek, hogy a csator­nákon keresztül milyen mérhetlen kincs folyik bele a Dunába. A hallgatóság egyre erőteljesebben de­rült, csak a törvényhatósági bizottság női tagjai, a városianyák voltak zavarban. Hirttdllenében nem tud­ták, hogy illik-e mosolyogni Elek Móron. Elek Mórt azonban efféle apróságok nem zavarták. Folytatta rendületlenül. Kalkulált. Számításokat csinált. El­mondta, hogy mekkorát drágult a műtrágya azzal, hogy műtrágyagyártásunk megszűnt. — Ma egy vaggon műtrágya 75 ezer koronába kerül — mondta szónokunk. — Ezzel szemben tudni keli, hogy csak személyenkint — egy mi Ufó embert véve és egyenkint csak 20 dekagrammot számítva — hány vaggonnal kerül ki abból, melyet mi fel­használva (Derültség) — kérem, ez igy van — a me­lyét felhasználva és deziníiciálva ... Szakin án dy János: Élvezheti, ha akarja. (Állandó derültség). Dr. Elek Mór: A praktikus angolok, a néme­tek, a franciák ezt nem nevetségesnek fogták fel é< a praktikus gazdásiz, aki elmegy abba az istállóba, jól Hídja, hogy nemcsak az a fontos, hogy mit ad az ökrének enni, hanem az is, hogy mit kap attól1 vissza. A kitűnő szónok fejtegetéseit egyre erősebb ha­hota-hullámok szakították meg, ami Elek Mórunkat egy haragosabb megjegyzés megtételére késztette. „Vastag tudatlanságot“ látott benne, hogy nem akar­ják megérteni. — Én csak gazdagítom azt a tételt, mely azt mondja, hogy amin tőlem elvesizesz. azt nekem add vissza — mondta Elek. Itt ismét egetverő derültségbe fulladt szónokunk hangja. Mikor lecsillapodott a nevétés. Elek Mór dühösen jegyezte meg: — Nevethetnek, trágyává lesznek azok a bizottsági tag urak mind. ha meg­halnak, (Állandó deriilltség) ha tudják azt, nevethetnek, azonban haláluk után há­rom nap múlva csak mint trágyaanya­gok szerepelnek. Nekem ez az elégtételem meg van. (Derültség.) Ebben a tempóban és ebben a /tenorban folytatta Elek Mór még vagy 20 percig. Aztán azzal az ér­zéssel fejezte be a mondókáját, hogy ebben a terem­ben ö a legbölcsebb ember és hogy ennek a közgyű­lésnek nem érdemes, beszélni. A deficit. Ács Ferenc föszámvevö elkészült az 1919. évi zárszámadással és mint halljuk: a deficit jóval meghaladja a száz milliót. Ez a zárószámadás mutatja meg, hogy mibe került Budapestnek a két forradalom és a kommuniz­mus., Különösen] » .kommunizmus1 mutatkozik költségesnek, mert a proletárdiktatúra négy hónapos uralma alatt tudvalévőén megszűnt az adófizetés és az az adó, amely akkor nem folyt be a főváros pénztárába: örökre elveszett a főváros háztartása számára. A zárszámadást különben a föszámvevö e napokban mutatja 'e a tanácsnak és valószínűleg a jövő hét folya­mán fogja tárgyalni a pénzügyi bizottság. Az Országos Iparegyesület megfelebbezte a viz- dijak felemelését. Az Országos Iparegyesü- 1 e f már akkor, amikor a nyolc koronás vizárakra vonatkozó terv felmerült, kéréssel fordult a főváros tanácsához, hogy az ipjairra nézve rendkívül sérelmes intézkedést ne léptesse életbe. Hiába volt minden, hiába pártolta ezt a kívánságot a kereskedelmi mi­niszter is, a tanács az előtérjesztlést a közgyűlés élé vitte és ía, közgyűlés elfogadta. Most a közgyűlésnek ezt) a határozatát az Országos Ipairégyesület megfe­lel bez te­Megnyílik egy uj üdülő Sanatorium. A budai hegyek alján, gyönyörű szép vadregényes tájon egy uj üdülő szanatórium nyílik meg jú­nius hó 1-én. A cime: „Siesta“ budai szanató­rium, amely dr. Blum Ödön miniszteri tanácsos, közegészségi főfelügyelő vezetése mellett üdülő betegeknek valóságos gyógyulást szerez. Diétás kúrák, vizgyógy.mód. elektro- és hyd- rotherapia, köztük Bergonié Bordeaux-i orvos­tanár hires találmánya, amely bármely testrész lesoványitását majdnem biztos hatással idézi elő. Napfürdők. Tennis-pályák. A „Siesta“ szanatórium közvetlenül a Déli-vasuti villamos megálló közelében van 14 hold területen, nagy erdőség kellős közepében. Az üdülő betegeket teljes csönd, madárdal, pazar jó levegő kör­nyezi és kitűnő ellátásuk lakással és gyógyke­zeléssel együtt naponta 300—400 koronánál nem kerül többe. A szanatórium bejárata I., Ráth. György-utca 5. szám alatt van. Telefon: 113—87.

Next

/
Thumbnails
Contents