Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-18 / 21. szám
2 9f Budapest, 1921. május 18. (Undent az idegenforgalomért! Szálló-iparosok a beszállásolások ellen Hajdan virágzó ipara volt a fővárosnak a szálloda-üzlet, néhány év óta azonban a szálloda-tulajdonosok csak küzködéssel és áldozatok árán tudják régi jóhirüket még ideig-óráig fentartani. Pedig soha nagyobb hivatás erre az iparágra még nem hárult, mint most, amikor a szállodák élő szervként kapcsolódnak be idegenforgalmunk megteremtésébe, emelésébe és is'tápolásába. A szállodások kálváriája a háborúval kezdődött, amikor a katonai beszállásolások szinte teljesen megbénították az idegenforgalom szolgálatában álló üzemüket, majd súlyos csapást mértek rájuk a forradalmak, a zsivány- diktatura, a román megszállás, amelyek a szállókat mind külön-külön végpusztulással fenyegették, minden elemelhető ingóságaiktól megfosztották. Most kezdenek megdermedtségük- ből magukhoz térni a szállodások, hogy újra betölthessék fontos hivatásukat, de az intéző körök megértése még mindig nem szegődik melléjük. Csak nemrégiben irtuk meg, hogy a főváros elviselhetetlen szálloda-adót szándékozik életbeléptetni és ugyancsak most fordult a szállodások ipartestülete a kormány illetékes tagjaihoz, hogy mentesítse iparukat végre a súlyos terheket reájuk rovó tiszti beszállásolások alól, amelyek csak bénitólag hatnak a különben is mérsékelt számú szállodák üzemére és ennek következtében az idegenforgalom követelményeire. A felterjesztésről és annak kényszerítő okairól Várady Gyula igazgató, a Budapesti szállodások ipartestületének elnöke, lapunk munkatársa előtt a következőképen nyilatkozott: — A budapesti szállodások és vendéglősök ipar- testületé, valamint a magyar vendéglősök és .szállodások szövetsége indíttatva érezte magát május hó 12-én felterjesztésben ugv a miniszterelnök urat, mint a honvédelmi és kereskedelemügyi minisizter urakat felkérni, hogy a szállodákat a 20 hónap óta terhelő tiszti beszállásolás és menekülte beutalás alól mentesítsék és a beszállásolásra nézve az 1879. évi XXXVI. törvény rendelkezéseit léptessék életbe. Erre az újabb lépésre — mely már a harmadik ez ügyben — az a körülmény készítette az ipartestület vezetőségét, hogy minden előző ígéret dacára a szállodák még mindig szobáik 20 százaléka erejéig1 tiszti beszállásolásra, 5 százaléka erejéig menekültek elhelyezésére vannak igénybe véve és képtelenek a növekvő idegenforgalom mellett — mely a béke ratifikálása után még bizonyára foko,- zódik — rendeltetésüknek megfelelni. — Ez pedig úgy a főváros, mint az ország idegenforgalma szempontjából, tehát közérdekű szempontból egyike a legfontosabb körülményeknek, melynek kihatása hazánk közgazdaságára kiszámíthatatlan értékű és kell', hogy ezért az összes intéző tényezők legmelegebb támogatását megnyerje. A külügyminisztérium a budapesti kereskedelmi és iparkamarához e hó 7-én 4925/921. sz. a. intézett át- irátában, mely válaszképp Íródott a kamara felterjesztésére a külföldi misszióknak szállodákban való elhelyezése tárgyában, „teljes terjedelmükben helyesli a kamara felterjesztésében foglaltakat“ és kamaránk kisérő iratában is kifejezésre juttatja, hogy a» „idegenforgalom érdekében megfelelő szállások magánházakban kívánatosak.“ Evvel szemben azt tapasztaljuk, hogy a főváros beszállásokéi osztálya csak a szállodákra hárítja a beszállásolást, figyelmen kivid hagyva az 1879. évi törvény ama sarkalatos intézkedését, hogy a beszállásolás c s a k átmeneti jellegű lehet (20 hónap óta tart már) és hogy az sorrendben a polgárság összességére kiterjedni eg k i v e 11 e s- • ék. Emellett a város pénzügyileg is súlyos terhet visel, mert a tiszt által fizetendő napi 70 fillér ellenében havi 600 koronát térit meg a szállodásnak, kit ennek dacára megnyomorít a beszállásolás tényével és a szállbdát elvonja a maga hivatásától. Ugyanez a helyzet a meneküld beutalás körül. 1919 október óta veszi igénybe a Menekültügyi Hivátal a szállók szobáinak 5 .százalékát. A felajánlás a szállodások részéről önkéntes volt arra a miniszteri biztosi ígéretre, hogy átmenelti elhelyezésről van szó, mely a tavaszig végleges rendezést nyer. Azóta a második tavasz is mulóban van, de az ígért rendezés, illetve kihelyezés a szállókból csak jámbor óhaj maradt, hogy mennyire hátrányára a szállók rendeltetésének, azt a Menekültügyi Hivatali segélyezési főosztályához intézett panasziratok dokumentálják legjobban. Szó kell hogy essen még arról a közönyről, mely- lyel a főváros beszálásolási osztálya a törvényt végrehajtja és kényelemszeretetből nem a „férőhelyek kipuhatolás és sorrend szerinti elszállásolás“ alapján, ahogy a törvény előírja, oldja meg a feladatot, hanem a szállodákra összezsugoritólag és a ,,Lakáshivatal“-ra hárítja a magánlakásokban történendő beszállásolást. — Iparunk védelmében nekünk tovább kell folytatnunk a küzdelmet; elég sajnos, hogy azok ellen, kiknek hivatása lenne az ipar istápolása. A létért folyik a harc, ahelyett, hogy a haladás zászlaja alatt munkálkodhatnánk és csak már a jobb jövőbe vetett remény és a szolidaritás tart fenn bennünket, kiknek együttérzése ma erősebb, mint valaha. Ennek tudatában álljuk a továbbiakat lankadatlanul, kitartással igazunk és az eredmény elmaradhatatlan bekövetkezte tudatában. nincs pénz, nincs vigalom Csökken a főváros luxusadó-jövedelme A börzekrach, a ipénzinség, az olcsóság! hullám lassacskán beteszi az ajtót a vigalomnak is. A kávéházak és vendéglők félig, a bárok meg egészen üresek. A mozik forgalmában szemmel látható a visszaesés. A színigazgatók pedig szintén panaszkodnak. A moziforgalom redukciója már februárban elkezdődött, a szinházba- járók csökkenése pedig március derekán, a tőzsdekrach kezdetén indult meg. Az áprilisi kitartó esőzés valamelyest lendített ugyan a mozikon, de ugyanez a kitartó eső alaposan tönkretette a ligeti íizletesek gseftjét. Budapest 81 mozija, 2 cirkusza, 4 orfeumja és 24 színháza igy érzi meg az olcsósági hullámot. Most — azt mondják — már minden olcsó, vagy legalább is olcsóbb, de most már az olcsó is drága. Minden drága, mert nincs -pénz. A tiz főszinházba és a 4 orfeumba 24.000 ember járt íinaponlta, üf mozikba 33.000. Ez összesen ötvenhétezer ember. A múlt esztendő második felében ez az ötvenhétezer ember mindennap mulatott és szórakozott, az idén bizony már kávéházba sem mindenkinek telik. Vannak, akik nem tudják megfizetni a drága színházjegyet és vannak, akiknek nem telik a szintén drága kávéházra. Sőt a kártyaszenvedély is lehiggadt, vagy hogy hivatalos frazeológiával éljünk: „a kártya visszafejlődött“. És ez a nagy apadás, ez a lehigga- dás mind visszatükröződik a vigalmi adó statisztikájában. Hogy) egyebet ne mondjunk, tavaly a főváros legnagyobb 33 kaszinójában tizennégy millió korona pinkapénzt szedtek be, ami azt jelenti, hogy hétszáz millió korona volt ezekben a kaszinókban a kártyapénz-forgalom. Szakértők azonban kiszámították, hogy ez a kártyapénz-forgalom nem 700, hanem másfél milliárd korona. Tavaly óta azonban kártyára is kevesebb a pénz; a kávéházak kártya-partijai alaposan megfogytak, amit nemcsak a főpincérek igazolnak, de amit meg lehet állapítani az eladott kártyacsomagok számából is. Érdekes képet mutat ebben az esztendőben a vigalmi- adó-statisztika is. Januárban 4,520.662 korona, februárban 4,186.065 korona volt a főváros vigalmiadó-bevétele. Márciusban 5,004.983 koronára rúgott ugyan a vigalmiadó-bevétel, de ebből a summából vol- taképen csak 3.8 millió korona volt a tulajdon- képeni vigalmi-adó; áprilisban 4,919.065 koronára rúgott az adó, azonban ebből csak 3 millió korona a tulajdonképeni vigalmi-adó, mert 2 millió a kaszinók progresszív adója. íme igy fest az olcsósági hullám a szórakozások és vigalmak birodalmában. A rövid farsang után úgy látszik a hosszú böjt következik, aminek nem túlságosan örülnek a városházán, ahol azt hitték, hogy a mások mulatós és pazarló hajlandósága páratlan jövedelmet biztosit majd a fővárosnak. A múlt esztendőben 16 millió koronát hajtott a vigalmi. Kétségtelen, hogy az idei eredmény jóval fölülmúlja a tavalyit, ami abból is kitetszik, hogy mig tavaly az egész esztendő alatt csak 16 millió koronát tett ki a vigalmiadó-bevétel, addig az idén már az év első négy hónapja alatt 18.6 millió volt a bevétel. Azonban kétségtelen, hogy a pénzszűkére való tekintettel a mulatók kénytelenek lesznek leszállítani a magasra emelt belépődíjakat és igy a főváros adójövedelme is kisebb lesz, mint ahogy várták. Egyébként csökkenő tendenciát mutat a pezsgőfogyasztás is. Tavaly, amikor még kisebb volt a pezsgőadó és a pezsgőfogyasztás után! nem1 kellett luxusadót fizetni, körülbelül százezer üveg pezsgő fogyott Budapesten. Az idén jóval kevesebb fog elfogyni. Jubilál a vásárcsarnok Huszonöt esztendő Budapest közélelmezéséből Huszonöt esztendővel ezelőtt már javában épült a Központi Vásárcsarnok, mígnem \annak ünnepélyes, gróf Bánffy Dezső miniszterelnök és Márkus József polgármester jelenlétében történt megnyitása 1897 február 16-ikán: történt meg. A vásárcsarnokok tehát közelednek az első jubileumhoz, sajnos anélkül, hogy huszonöt esztendő ailatt eljutottak volna a fejlődés ama fokára, amelyen a külföld hasonló intézményei ma állanak. Ennek is egyik legfőbb oka a háború volt, amely megakadályozta1 a fővárost régebbi elhatározásában, hogy a vásárcsarnokokat kibőrvitteíi, mert azok a Batthyány-téri kivételével mind túlzsúfoltak. Budapest első öt vásárcsarnoka annak idején tizenhárom millióból épült fel, de ebben benne foglaltatnak a'zok a jelentős összegek is, amelyeket a szükséges kisajátlitáisokra áldoztak, mert a köztiereket — igen helyesen — meg akarták menteni. A vásárcsalrnokak építésének gondolata tulajdon- képpen M 'a t u s k a Alajos alpolgármester® eredt. A dolog nem ment könnyen, a bizottságokban harcokat vívtak a gondolat ellen, majd meg pénz sem volt. Előbb kölcsönt kellett szerezni, hogy ki lehessen irni a nemzetközi pályázatot. Érdekes', hogy mielőtt a vásárcsarnokokat megalkották volna, mintegy 10.000 házaló kereskedett é'lelmiszernefl, akik a húst kivéve, mindent árusítottak. A vásárcsarnok kiirtotta a házalókat, de egyben megszüntette a bizonytalan árhullámzást is, ami az elszórt, egymássla! összeköttetésben nem levő piacoknál természetes vo'llt De fontos volt a vásárcsarnok egészségi okokból is, mert az elszórt piacokon, a házalóknál merő képtelenség volt az élelmiszereket (lelkiismeretesen ellenőrizni. A nemzetközi pályázaton csupa magyar építész győzött, pedig nem lehet panaszkodni, hogy külföldiek valami kis számban vetitek volna részt a nemes versenyben. A Központi Vásárcsarnok terveit P e c z Samu műépítész, műegyetemi tanár, a Hunyadi-téri és Hold-utcai csarnok terveit Cziegler Győző műegyetemi tanár és a Rákóczi-téri, Klauzál-téri, valamint a Batthyániy-téri vásárcsarnokok terveit pedig a Fővárosi Mérnöki Hivatal készítette. El kell még mondani azonban azt is, hog3' a vásárcsarnok gondolatával huszonöt esztendő előtt nemcsak a városatyák, de maga a nagyközönség sem volt megbékélve. Nagy ellenzenvvei fogadták a városban mindenhol a fedett vásár gondolatát. A csárnok népszerűsége lazonban hamarosan emelkedni kezdett és ma már teljesnek mondható. ÓrkO* ROSLI6^ Telefon-szám: 55-55 Naponta este 7 órakor csütörtök, szombat, vasár- és ünnepnap délután fél 4 órakor a szenzációs májusi rekord műsor! Pénztárnyltás délelőtt 10 érától I óráig, délután 3 órától AMBRA EGYESÜLT LIKOCGyÁcAK. .... ÉS , , , ©YUMOLCS LE PAttOLO Q.T. BUDAPEST Vit. I LKA- UTCA 2S-2F. telefon: JÓZSEF SJl-A/i/.
