Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-20 / 17. szám
Budapest, 1921. április 20. 3 árut. Ugyancsak itt még gőzmozdonyokat, szétszedett aratógépeket, cséplőgépeket láthatsz, csupa német gyártmány és Budapesten keresztül valamennyi a Balkánra indul. Koronákban még számsorban is hosszú volna az az érték, amit milliókban ez a parlament előtt veszteglő szállítmány képvisel. A Ferenc Józseí-rakparton a Magyar Fo- 1 y a m- és a Du nagQ'z hajózási Társaság hajói állanak. Az egyik Németországba induló vontatóhajó; uszályain 2 millió korona értékű magyar bútor van fölraktározva, egy másik bort szállít, mig egy harmadik hajó, amelyen Jugoszláv zászló lobog, az S. H. S. jellel, bácskai lisztet szállít Németország felé. A cseh-szlovákok az itt veszteglő hajókon különösen mezőgazdasági gépekkel szerepelnek és a fölhalmozott, fölraktározotit szecskavágó- és répavágógépeken nem egy helyütt olvashatod a gyártó cégneve mögött: Bratiszlaiva és zárójelben, mintegy emlékeztetőül — Pozsony. Magyar árut, magyar értéket nagyon keveset ■tartalmaznak „ezek a megrakott és utnakész hajók, mindössze néhány szállítmány bútort, bort és két teljes hajórakomány cementet találhatsz, egy fél hajó- rakományban pedig nyersbőrt. De mint ahogy nem szállít ki Magyarország a Dunán átvonuló milliárdos értékekből jelentős hányaBudapestnek meg lesz az idén az a büszkesége, hogy — ha nem is krajcárnyi pontossággal — milliárdos költségvetése lesz. A takarékosság és betruházátsnélküliség jegyében lefolyt esztendő után egy kis meglepetés ez, mert hiszen a sarki hordár is tisztában van azzal, hogy ez a 1 a 11 a z év aía'tt sehol sem állott be 100°/o-o ,s d r á- g u l á s, csak a főváros kiadásaiban. Abban a költségvetésben, amelyet még B ó d y és D é r i csináltak meg é.s amely alá S i p ő c z é k csak a nevüket írták alá, a kiadások nem érték el a f é il m i H i á r d o t. A városházán most elkeseredett adó-kutatásokat végeznek a külföldi lapokban, s ahol egy ötletet találnak, azt kritika és a •viszonyok mérlegelése nélkül meg akarják valósítani.' Nem számolva a közönség teherbírásával, minden adót, minden közszükségleti cikk árát felsrófolják. Amikor pedig lekopiroznak egy külföldön már megbukott adóö,tletet, akkor a kulcsot a külföldinek tízszeresében állapítják meg. Legorditóbb péflda erre a szálloda-adó, amelyet a pénzügyi ügyosztály a berlini lapokból halászott ki és az „ott érvényben levő kulcsot egyszerűen megszorozta tízzel. Ennél egyszerűbben, simábban egy városnak a pénzügyeit igazán nem lehet elintézni. Adó adó után születik a városházán, de nem számolnak egygyel és ez az, hogy gondolhatnak-e ennek az adó-zuhatagnak a jóváhagyására la? Alkalmunk volt egy olyan személyiséggel beszélni, aki a főváros pénzügyeit éppen olyan jól ismeri, minit H e'- g e d ü s Lóránt pénzügyminiszter gondolkodását. Az illető személyiség a Fővárosi Hi r lap számára a következő nagybeosii nyilatkozatot tette: — A városházi adó-gyár, úgy látszik, konkurálni kíván az állammal, de nem számol azzal, hogy a pénzügyminiszter tisztában van a főváros lakosságának teherbíró képességével. Tudja nagyon jól a miniszter, hogy erre a közönségre az állam nevében máris olyan terhet rakott, amelyet kérdés, el tud-e viselni? Több terhet nem igen fog engedni. Különösen kétségtelen az, hogy az antiszociális adókat, mint példáid a lakásadó, Hegedűs Lóránt szó nélkül vissza fogja dobni. Hiszen ismerjük jól a programmját. Tudjuk, számtalanszor hangoztatta a szociális szempontokat. Minél több gyerek, annál kevesebb adó — mondta nem egyszer. Éppen most alapozzák meg újból a legfontosabb adónemeket és pedig alapul nem az egyént, hanem a családot veszik. Hogy képzelik tehát a városházán, hogy az a miniszter, aki a maga pénzügyi politikája számára ilyen normákat állít fel, jóváhagyja a lakásadót? dot, ugyanúgy a raktáraknál és rakodópartoknál veszteglő hajók legnagyobb része nem nekünk hozza a külföldi árucikkeket. Pedig a mezőgazdasági cikkeken kivid a Ferenc József-rakpartnál sorakozó hajókon rengeteg olyan áru van, ami nálunk, szegény éhes és lerongyolódott országnál nagyon elkelne. Az 1712-ös uszály teljes rakománya cukor és Csehországból Jugoszláviába megy. A 768-as bajor gőzös két uszályt vontat, amelyen cseh posztók vannak ládaszámra felnaktározva, a 14216-os uszályon pedig sertést és élőmarhát szállítanak, mind olyan országból, amelyet hónapokkal ezelőtt még Magyar- országnak hívtak, csaknem mind olyan országba, amely nevében és érzésében magyar föld volt. Évtizedeken és évszázadokon keresztül a magyar Duna vitte egyik országrészből a másik országrészbe az ilyen árukat, és ha< megálltunk a Dunapar- ton ily csöndes ta.vaszi délután, a felvonuló uszályok során csak magyar neveket, magyar zászlókat, a magyar boldogságot és a magyar gazdagságot láttuk. Most idegen a zászló, idegen a kincs, ami' Budapest mellett néhány óráira megpihen. Csak a viz a miénk, a csöndes, mosolygó, türelmes Duna. Az ezüstös Duna, amely hallgató, igába tört hullámaival cipeli... cipeli az elrabolt vagyont. Hegedűs nagyon jól ismeri az angol elvet, hogy „az én házam, az én váram“; ebbe a várba nem' fogja beengedni a főváros finánc-zseniit. A főváros a lakásadó címén 40 milliót állított be budgetjébe, de titokban 65 milliót remél belőle. Azt hiszem, nem vádolhat senki különös jóstehetséggel való kérkedéssel, ha megjósolom, hogy a költségvetésnek ezt a tételét egész nyugodtan törölhetik. — Általában1 bármilyen nagy szeretettel és jóindulattal viseltetik is Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter Budapesttel szemben. a főváros adó-ötleteiben mindenesetre nagy gyomiálást fog végezni. Hiába dicsekszenek a városházán azzal, hogy az ö uj qdóik a szabad jövedelmet és a nagyobb keresetforrással birók élvezeteit sújtják; ez nem áll, mert a lcgantiszociálisabb adók komplexumát állították össze. Ha ezt nem hinnék, nagyon hamarosan illetékes forrásból fogják ezt meg- ■taditi. — Azt sem merném állítani, hogy amikor a tavalyi alig félmilliárdos költségvetéssel szemben az idén egymilliárdosat produkálnak, valamiképen ad abszurdum vitték volna a fermen hirdetett takarékosság elvét. Különösen akkor tűnik fel a költségvetésnek ez a beteges megduz- zadása, ha tudjuk, hogy ebből az egy milliárdból semmit sem alkottak, csak éltek belőle. Azaz, hogy nem is éltek, csak tengődtek, — De vessünk egy pillantást még az adótervekre. Megszervezték már, hogy vigalmi adó címén 30 millióval többet fognak beszedni, hogy a szállóvendégektől az idegenforgalom növelése céljából 36 milliót vasalnak ki, hogy a vagyonátruházási illetékből 8 millióval többet remélnek és hogy a fogyasztási adókat 10 millióval fokozzák. Szóltam már a szállodai-adó abszurditásáról, de mindenekfelett hangsúlyozni kell, hogy ha a kormány engedélyez is valami alacsony hotel-adót, de olyan magas emelésről, amilyet megállapítottak, szó sem lehet, hiszen ha a fővárosnak nincs is szüksége idegenforgalomra, az ország közgazdasága nem nélkülözheti azt. De ha más ok nem lenne, időközben megerősödött valutánk is képtelenné teszi azt a horribilisán magas adókulcsot, amelyet az egy centimesre sülyedt korona még úgy ahogy, megokolttá tett. Nem kell külön bizonyítani, hogy a közszükségleti cikkek fogyasztási adójának emelése az „olcsósági hullám“ idején milyen abszurdum. — Még a közgyűlés sem szavazta meg a lajzás- és üzlet-adót, amelyről már szóltam. De nem szavazta meg a szállás- és albérleti-adót sem, amelynek jövedelmét 12 millióra taksálják, valamint az összes fővárosi díjak és illetékek emelését, amelyek mintegy 6 milliót hoznának. De nagyon kétséges az, hogy ezúttal jobb szívvel lesz-e a kormány a fővárossal szemben, amikor bizonyos adók átengedését kéri, mint elődjei voltak. Ézek a több-kevesebb joggal forszírozott adó-átengedési kérelmek éppenséggel nem mai keletűek. Évek óta kéri ezeket a főváros és évek óta utasítják vissza ezt a kérelmet a különböző kormányok. A főváros pedig ma biztosan számit a fényiizési adó megpótlékolá- sából 25 millióra, a jövedelmi adó megpótlékolá- sáből 35 millióra és a házbér adó átengedéséből 25 millióra. Számit rá, de hogy mit kap belőle, az még nagyon kétséges. A tanács tehát légvárat épített, amikor az egymilliárdos kiadási oszlop mellé, ezekből a túlontúl bizonytalan bevételekből épitett fel egy másik milliárdos oszlopot. Alig tehet majd utólag szemrehányást nekem a főváros, ha azt mondom most, hogy jó lenne a deficit kiküszöbölését, amely — ha a dolgokat jól megnézzük — soha sötétebb árnyékot nem vetett, mint ma, reálisabb alapokon kísérelné meg. • o • Zielinszky itt, Zielinszky ott. Az egész közvélemény elismeri, hogy amikor a Közmunka- tanács élére Zielinszky Szilárd műegyetemi tanárt kinevezték, feltétlenül jó választást csináltak. Zielinszky kiváló ember a maga szakmájában és ha jogi kérdésekkel nem is foglalkozott, de kétségtelen, hogy éles esze, széles látóköre révén a jogi természetű kérdésekben is korrektül tud majd eljárni. A főváros többségi pártjában mégis hangok emelkednek újabban nem annyira Zielinszky ellen, mint az ellen, hogy a Közmunkatanács elnöke még máig sem függetlenítette magát régebbi hivatalaitól és díszes megbízatásaitól. Azt mondják, hogy a Közmunka- tanács, amely meglehetősen elavult és fölösleges intézmény, nem kíván valami megfeszített munkát az elnöktől, de egész sorát tölti be Zielinszky az állásoknak és bizottsági tagságoknak, amelyek inkompatíbilisak a Közmunkatanács elnöki állásával. Mindenekelőtt inkompatíbilisnak tartják, hogy Zielinszky még mindig elnöke -az Országos Középitési Tanács-nak. Hogy ezen a ci- men fővárosi bizottsági tag a Közmunkatanács elnöke, az tulajdonképen nem lenne baj, mert hiszen a Közmunkatanács alelnöke is hivatalból tagja a közgyűlésnek. Az azonban — mint mondják — megint nem éppen összeférő, hogy Zielinszky benne van a főváros középitési bizottságában, amely véleményező szerv és igy furcsa helyzet állhat elő, ha a középitési bizottság véleményezése dolgában, amelyben ö is résztvett, később felsőbb fokon, mint a Közmunkatanács elnökének, szintén részt kell vennie a döntésben. A közgyűlési többség soraiban azt remélik, hogy Zielinszky csak ideiglenesen tartotta meg ezeket az elfoglaltságait és mielőtt a dolgot szóvá tennék, választani fog a Közmunkatanács és az Országos Középitési Tanács elnöksége között. Mindezek mellett még műegyetemi tanár is Zielinszky, és pedig az óráit is rendesen, pontosan megtartja a műegyetemen. Ezért van, hogy a Közmunkatanács üléseit újabban mindig délután tartják, amikor a műegyetemen nincsenek órák. Szó van arról is, hogy a Közmunkatanács tagjai kérni fogják az üléseknek délelőttre való áthelyezését. Ruha, szőrme, szőnyeg stb. molykár elleni megóvását elismert! legjobb módszer szerint jótállás mellett vállalja a K a t z e r-í é 1 e R.-T., Ó-u ti cia. 44. Telefon 21—98 és 124—83. Díjtalan el- és hazaszállítás. A főváros és a íilmcenzura. A vattás- és közoktatásügyi miniszlter az elmúlt hetekben állította föl a harminc-tagu országos filmtanácsot,' amely előzetes filmcenzurát gyakorol, vagyis elbírálja az előadandó filmeket. Ennek a tanácsnak ösz- szeálütásánál megfeledkeztek a főváros lakosságának képviseiletéről, s igy a tanács felirt a miniszterhez, hogy a főváros tanácsának képviseletét i,s vegye be a tanácsba legalább két taggal. A tanács feliratára ezideig válasz nem érkezett, de nem lehet benne kéltség, hogy a miniszter ennek a kívánságnak eleget fog tenni. Falus Ferenc. Hegedűs nagy gyomiálást végez a főváros adó-ötleteiben Bajok a milliárdos költségvetés körül — El lehet-e kerülni a pótadó-emelést?
