Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-20 / 17. szám
Tizedik évfolyam 17. szám. Budapest, 1921. április 20-án tUliniHOmPIIIQIIIOIHOIHOHIflHIPHIOIHBHIBItlPUlDUinmom^ HHaninHIDHIDHiaiHDIIinillDillBllflDIHt ELŐFIZETÉSI Arak.-Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGA* .SÁGI HETILAP Megjelenik minden szerdán, évre 160 K. Félévre 80 K. ^Szerkesztőség és kiadóhivaEgyes számok kaphatók a tál: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. kiadóhivatalban felelős szerkesztő DAC SÓ EMIL Telefon 137—15. szám. A putri-adó igen' áldásos és modern adó lehet a maga neméiben, mert azt Indiában szedik; de Budapesten lakás- és üzlet-adóval kedveskedni, mi ezt igazán nem tudjuk valami boldog örömmel és édes megnyugvással fogadni. Ezzel az adónemmel azután egészen levirágzott a városházi adóötletkitermelés, amely a maga más mezején való tallózó szegénységében a Neue Freie Presse fővárosi rovatán át egészen Indiáig jutott át. Úgy látszik, a városházán az uj rezsimben nem szeretik a cikornyákát, nem szeretik a körmönfont gondolatokat, hiszen olyan szépek az egyszerű, természetes ötletek, minek rejtett adóalapok után kutatni, amikor itt vannak a közszükségleti cikkek, Van-e könnyebben megfogható adó, mint . a fogyasztási adó, amelyet máris felemeltek és ez az emelés nem drágit meg egyebet, csak a betevő falatot. A szálloda-adó, amely a vándor álmát, pihenését zsarolja meg, szintén nemes alkatrésze a főváros pénzügyi politikájának, csak úgy, mint a gáz, villany és a viz, amelyeknek árát minden héten emelgették, lévén azok komoly közfogyasztási cikkek. Mindennek a teteje azonban a lakás- és üzlet-adó. Hát ha ennél szociálisabb, igazságosabb adót nem tudnak Wolffék és tanácsék kifőzni, akkor nincsen helyük egy város, egy milliós város kormánya mellett. Igen egyszerűen képzelik! el az urak, hogy aki tudott mindeddig lakbért fizetni, aki tud közüzemi pótlékot fizetni, aki tud fölemelt lakbért és fölemelt közüzemi pótlékot fizetni, az megmutatta, hogy a teherbíró képessége meg,- ingathatatlan, tehát nyugodtan le lehet róla huzni a lakás-adóval még egy bőrt. Az ötlettelenség, a tehetetlenség eme Szaharájában, amelylyel szemben állani szerencsénk van, vájjon miért nem mondják az urak egészen egyszerűen, egészen nyiltan, hogy ennyi a bevételünk, ennyi a kiadásunk, ennyi a deficitünk, tehát a községi pótadót ennyivel kell felemelni? Ez egyszerű, becsületes, nem kertelő beszéd lenne és a gyenge, komoly teherbírásra be nem rendezett agyvelőket sem kellene megerőltetni putri-adók és egyebek kifőzésével. No de tudni kell, hogy ez a veszett fejszének a nyele. Ha a pótadót emelnék fel, ami talán természetesebb és jogosabb lenne a közfogyasztási cikkek árának és adójának emelésénél, akkor az urak többé önmaguk előtt sem látszanának zseniálisaknak. Hiszen már kezdünk hallani hangokat, amelyek azzal kérkednek, hogy milyen klasszikus rezsim ez, amelynek egymilliárdos budgetje van, a kiadások tavalytól az idénig a duplájukra emelkedtek, a községi pótadót azonban egy fél- percenttel sem kell felemelni. A budgetet rendbehozni akármilyen eszközökkel, akármilyen módon, de mindenesetre a lakosság tönkretételével, tessék elhinni, egyáltalán nem nagy mesterség. Fejmegerőltetés nélkül egyszerű pótadó-emeléssel is el lehetett volna ezt érni, de az urak szeretik a finom és az előkelő formákat. Ez ellen még nem is lenne kifogásunk, ha megnyuzatásunkkal szemben kapnánk is valamit. De nem kapunk semmit a világon, egy poros, lezüllött városunk marad, de —< ha igaz — lesz egy megfésült költség- vetésünk pótadó-emelés nélkül. Le a kalapot, uraim, ez előtt a bölcsesség előtt. ■4# • • e Benárd miniszter úrtól meghat ott an veszünk búcsút, miután éppen a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában beszélgettünk róla, hogy a Margitszigetet nem szabad miniszteri tárcák alátámasztására használni. Reméljük, Bernolák miniszter ur, aki kiváló agyvelő és kiváló jogász, más véleménynyel lesz a Margitsziget kérdésében, annál is inkább, mert neki nincsen szüksége hasonló eszközökre. Benárd kiválósága azonban ezentúl is rendelkezésére fog állani a fővárosnak, mert ott ül a közgyűlési teremben és valószínűleg most már egy véleményen leszünk a Margitsziget dolgában is, mert a jövőben valószínűleg Benárd Ágoston is a főváros mellé fog állani, ámbár hogy az is lehetséges, hogy ö sem nem állam-, sem nem főváros-, hanem egyszerűen Benárd-párti. A szigeten pedig ugyanekkor nagy dolgok történnek. A Közmunkatanács, amely búcsúzni készül és a bérlő-társaság, , amelyet búcsúztatni készülnek, szépen összeegyeztették az érdekeiket. A Közmunkatanács megengedte a bérlőknek, hogy felemeljék a belépődíjakat, de ugyanakkor a maga számára is hozzácsapott a belépődíjhoz csekély egy koronácskát, amivel együtt most már jámbor lélek, aki a szigeten akarsz üdülni, négy koronát szúrhatsz le a demarkációs vonal átlépéséért. Négy korona nem csekélység és azt hisszük, ez az első pont, amelyen a Margitsziget megközelítette, sőt túl is haladta a világvárosiasság határát. Négy korona nem sok, de mégis azt jelenti, hogy a szigeten ugyan nem történtek beruházások, azt nem alakították át világfürdővé, amint azt tervezték, ellenben elvették a néptől, amelynek történelmi jogai vannak hozzá. Mindez az újfajta demokrácia szent nevében történik, amelyet a közélet szereplői nem győznek eleget beleharsogni a levegőbe, amelyet azonban egy pillanatig sem vesznek komolyan. Ráadásul azonban mást is jelent ez a négy korona: élet elixir t a Közmunkatanácsnak, balzsamot ennek a mumiaintézménynek, amely a főváros pénzéből él, de a Margitsziget tétét használja fel fennmaradása Űrügyéül. Ha másért nem, ezért is kárlio- zatos ez a négy korona. Az egészség talán még a politikánál is fontosabb, bár ez a mai magyar viszonyok között nem egészen bizonyos. Az egészséghez azonban a hygiénián kívül, ami Budapesten ma nem igen van, orvosokra is szükség van. Első sorban adminisztratív orvosokra is, akik a hygiéniára ügyelnek fel. A kerületi orvosok körül azonban nagy bajok vannak. Most választanak, de már megint válogatnak faj vagy vallás szempontjából, mint tót a vadkörtében. így van azután, hogy a kerületi orvos, aki a Ferencvárosban lenne hivatott dolgozni, Óbudán lakik. Mert hogy egy kicsit még mindig fordított világot élünk. Levél egy házasulandó ifjúhoz Szenzációs meszaliansz a városházán Kedves Házasulandó Ifjú! Üdvözlöm önt abból az alkalomból, hogy családot alapit, hogy Ön, aki fiatalon révbejutott, boldoggá tesz egy kedves, fiatal leányt, aki mindenesetre méltó lesz arra, hogy felesége legyen Budapest székesfőváros egyik legelőkelőbb főtisztviselőjének. Higyje meg, kedves Házasulandó Ifjú, tele vagyok ebben a pillanatban romantikus gondolatokkal, tele vagyok a szerelem szeretetével, amely ime csodákat tud művelni, amely a maga diadalmas és szent ellentmondhatatlanságával vallások, fajok, politikák kínai falait dönti le. Keresztyén ember szól Önhöz a keresztényhez, (nem hinném, hogy öini is keresztyén lenne) és kéri arra, nézzünk vissza mind a ketten néhány hónappal a múltba, amikor Önt Budapest székesfőváros egyik előkelő főtisztviselőjévé tette meg az irányzat, amely inkább gyűlöli a zsidót, mint szereti a keresztyént. Mindenkinek a politikai meggyőződését mélységesen tisztelem és igy feltétlen jogosnak ismertem el azt is, hogy Ön, akit müveit és modern embernek mondanak, odakötötte sorsát ahhoz a politikához, amely hátrafelé halad és gyűlölve szeret. Joga volt hozzá. Ez a politika céljául tűzte ki a városháza zsidótlanitását. Elkergették a főváros legkitűnőbb tisztviselőit, mert zsidók voltak. És helyükre, kedves Házasulandó Ifjú, önöket ültették be. De nemcsak a zsidókra járt rá a rúd, hanem másokra is. Röpiratok villámai csapkodtak a viharos levegőben. Vádak, hazugságok teremtek, beleturkáltak az emberek életébe, bele akartak nézni a szivekbe és ha nem láttak bele, akkor is úgy tettek, mintha láttak volna. Röpiratok pajzsa mögül mérgezett nyilakat lőttek kollégák a kollegák ellen, csúnya volt a harc és sokan elestek benne egészen ártatlanul. Az egyik tanácsnok éppen a rágalomhadjárat miatt kibukott, majd nagynehezen mégis megválasztották, mert azt fogták rá, hogy zsidó származású. Egy másik kiváló ember azért bukott ki, mert a felesége, csak a felesége, zsidó származású. Önön, kedves Házasulandó Ifjú, nem lehetett szeplőí találni és ön ellen azóta sem lehetett 'kifogást emelni, Ön nem irt forradalmi leveleket, Ön soha meg nem tévedett, családjába zsidó vér nem keveredett. De most Önnél is baj van, kedves Házasulandó Ifjú, mert a szerelemmel nem lehet viccelni, a szerelem nem ismer korlátokat, az koronás főket is megbolondit. Nos, mi tűrés-tagadás benne, Ön meszalianszot akar kötni; a kedves, szép és Önhöz minden tekintetben méltó menyasszony — zsidó származású. Hát ime, itt van a hires röpiratok, a hires rágalmazó hadjáratok értéke. Hát itt van ni, hogy nem lehet soká másnak lenni, mint embernek. Sokan megkísérelték már, hogy elrúgják maguktól az ember-mivoltukat, de mindig visszatértek hozzá. Önnek, kedves Házasulandó ifjú, nagy lelki harcai vannak mostanában. Nos hát föl a fejjel, szívja tele magát a szerelem szent büszkeségével és drága dacosságával és ne ijedjen meg, hogy újra emberré lett. Ne féljen, ezt a lépését senki, de senki nem fogja Ön ellen politikai hajsza céljaira kihasználni. Akik nem1 hittek, vagy akik tagadták az örök emberi létezését, azok riadtan fogják behunyni a szemüket, nehogy tudomást kelljen róla venniük.
