Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-13 / 16. szám
2 Budapest, 1921. április 13. amelyet gróf K li u e n - H é d e r v á r y adott A rn- brózy bárónak a főrendiház 1910. évi december 2(t-iki ülésén elmondott inerpellációjána. Ebben a válaszban kifejtette a miniszterelnök, hogy a Mar- git-ßziget csak nyilvános park lehet és hogy a botanikus kertet a főváros áldó z atkészsé g é- bö.l meg lehet csinálni. Föl lehet-e bontani a szerződést? A szerződés felbontása legsúlyosabb gondja volt valaha Polcnyi Gézának, sajnos, az ö ragyogó fiskális elméje sem tudott sikert elérni. Hogy áll ma a helyzet? Vannak, akik azt remélik, hogy a szerződést meg lehet semmisíteni, mert az törvényellenes a botanikus kertre vonatkozó pont kihagyása miatt. Sz.ó van tarról, hogy a bérlő-társaság nem teljesítette szerződéses kötelezettségét, mert a szerződésben kikötött 10 milliós beruházást mind máig nem eszközölte. Ezzel szemben azonban a bérlők kezében van az a hatásos ellenérv, amely szerint a Közmunkatanács sem teljesítette szerződéses kötelezettségét, mert a sziget partjait, ahol a bérlőknek villákat kellett, volna építeni, nem töltette fel. Meg van teliát a kifogás, hogy a bérlők miért nem eszközölték beruházásaikat. Csak futólagosán említjük meg még azt a tervet, hogy a főváros, amint azt Rifczék után a Walia-csoport, majd a Kereskedelmi Bank, Fleischlék és Schifíerék cselekedjék, megvásárolja a bérlő-1 á r s a s á g r észvénytöb b- ségét. Ha címek meg van a lehetősége, akkor az egész probléma pénzkérdéssé zsugorodik össze. Mit akar Benárd? Bénáid miniszter természetesen van. olyan ügyes ember, hogy csinos szóvirágokkal ültesse körül a szigetre vonatkozó terveit, amelyek mögött — mint említettük — tuíajdonképen a népjóléti minisztérium megmentésének gondolata settenkedik. Mindenekelőtt megállapítjuk, hogy magának a kormánynak még sejtelme sincs Benárd ötletéről. A minisztertanácson mindenesetre azzal fog érvelni, amit Horváth Károly a közgyűlésen elmondott, hogy tudniillik a szigeten ma rablógazdálkodás folyik. Ez ok lehet arra, hogy a főváros okosabban kezelje majd a szigetet, de nem lehet ok arra, hogy a természetnek ez a gyönyörű alkotása az .állami adminisztrálásában menjen tönkre. Föl fogja vetni a miniszter azt az éppenséggel nem uj gondolatot is, hogy hévvizii strand-fürdőt akar a szigeten létesíteni. Mind ezt és még sok minden mást meg lehet csinálni és pedig sokkal jobban, ha a szigetet a főváros veszi kezébe. Ráadásul a sziget jövedelmezősége is emelkedni fog. Ne felejtsük el ugyanis, hogy a sziget ma is jó üzlet — a bérlők számára, A bérlők a Közmunkatanácsnak évi 225.000 koronát fizetnek, tehát pontosan annyit, mint amennyit ők az egyik vendéglőstől kapnak. A Közmunkatanács ebből a 225.000 koronából 210.000 korona részletet fizet ki a sziget vételárára, vagyis marad összesen 15.000 korona, amivel az ellenérték adminisztra- cicnális kiadásai is többre rúgnak. Kétségtelen, hogy ilyenformán igen nagy érdekek fűződnek a bérleti szerződés megszüntetéséhez és a szigetnek a főváros által való birtokbavételéhez. Fölemelték a berlini villamos-tarifát A Fővárosi Hírlap berlini tudósítója Írja: A berlini villamos-tarifát megint felemelték. Érdekes volt ezúttal a pártok állásfoglalása. Ezt a kérdést tnár februárban kezdték el tárgyalni. Akkor a tarifaemelés ellenzéke a demokrata frakció volt, mert a szocialista baloldal a munkaviszonyok követelt reíormját háttérbe akarta tolni. Ez az ellentét azonban a tanács és a pártok között lefolyt tárgyalások .során elsimult. Most azután a többség úgy határozott, hogy a városi munka-tarifát júniusban revideálni fogja, újra bevezeti a nyolc órai munkaidőt és az üzemi tanács jogait a törvény.adta keretek közé szorítja. Ezze'li a határozattal lehetővé vált, hogy a demokraták is az egy márkás villamos-tarifa mellé álljanak. Ugyancsak tarifát emelt a magánkézben levő magasvasut és földallatti vasút is. amely tavaly még 5 és fél százalék osztalékot adott részvényeseinek. Itt most a következők az uj tarifák: III. osztály az ötödik állomásig 0-85 márka Hl. „ az egész vonalra 1— „ II. „ az ötödik állomásig 110 II. n & egész vonalra 1-25 „ • t* Az uj lakásrendelet nyilvánosságra kerülése nem izgatta fel túlságosan a kedélyeket. A háziuraknak nincsen benne nagy gyönyörűségük és a lakókat sem teszi tönkre egészen. Csak félig. Ágas-bogas szörnyeteg ez a lakásrendelet, amelyről egészen jogosan mondhatta el Baránszky Gyula egy ankéten, hogy ahol ezt a rendeletét kotyvasztották, ott se magyarul, se értelmesen nem tudnak írni. Ez az oka annak, hogy a rendelet megjelenése után közel egy héttel nagy bizonytalansággal tekintünk annak „rejtett szépségei“ felé, amelyek majd csak a gyakorlatban, az alkalmazásnál fognak igaz valójában napfényre kerülni. Addig is azonban, amíg az értelmetlenség misztikumából a kellemetlen csalódások bimbói kipattannak, üdvözöljük és ünnepeljük benne üde, friss, hajnali gyermekét — az olcsósági hullámnak. Az egész férfiak, amilyen példának okáért Tomcsányi Vilmos Pál miniszter ur is, bármily rövid idejük adódik is, de megkezdett alkotásaikat be szokták fejezni. Tomcsányi miniszter ur rövid helyettesítésre ' vonult be a belügyminisztériumba, ahol az első adta, amelyet elintézett, nyilván a mozik ügye volt. /I kapitalista világrend mellett, amelyben értesülésünk szerint Magyar- ország él és élni kíván, goromba hibák vannak a mozi-ügynek mostani „elrendezésé“ -ben. T omcsányi miniszter nem mondhatja, hogy nem figyelmeztették ezekre a goromba hibákra; mégis megtörtént, hogy a belügyminisztériumból való távozása előtt sürgősen be is fejezte a mozisok szelekcióját. Hatalmi szóval megszüntetett jogokat, teremtett újakat, vagyonokat irt át uj nevekre, egy szóval a mozi - ipart jelentékenyen felfrissítette. Természetesen nem igy van, de az egésznek az a színezete, mintha csak azért és csak addig ült volna bele a belügyminiszteri székbe, hogy a mozisok között rendet teremtsen, Ha azonban ez nem is igaz, az mindenesetre tény, hogy az elintézés gyorsasága azért volt ilyen feltűnő, mert a belügyminiszteri szék gazdát kívánt cserélni. Ezt az „alkotás“-t azonban Tomcsányi a maga számára kívánta biztosítani. Annyi bizonyos, hogy sikerült is általa megörökítenie szerény nevét a magyar jogtörténetben. Ott ilyesmi még nem fordult elő. A zsemlyéről hallottunk egy dalt a szerdai közgyűlésen. T. Kovács Hennin énekelte; de be kell vallanunk, nem a régi volt ez a dal, amely vakdia a régi jó időkben úgy szólt, hogy „kerek ez a zsemlye, nem fér a zsebembe.“ Vájjon ma a mai zsemlyéből hány fél• bele az ember zsebébe? A mai zsemlye kicsi, rossz, de drága. Nem is zsemlye, csak egyszerűen egy eszköz arra, hogy ki lehessen lopni az emberek zsebéből a jjénzt. Vájná tanácsnok, akinek jóakaratát kétségbevonni egy pillanatra sem akarjuk, igen egyenesen jelentette ki, hogy minderről tudomása van és iparkodni fog a visszaélések megszüntetésére. Tessék elhinni, hogy erről a zsemlye-históriáról már szégyen beszélni, Az ember pirul, amíg leírja a panaszokat, amelyeket nem lehet kiküszöbölni, amióta ujrci zsemlye lett a zsemlye. Azaz, hogy amióta megint zsemlyének hívják azt a kis kovászt, amiből a pékek az emeletes házat építik . . . NEMZETI ROYAL ORFEUM VI*., Eri«ébet-köru< 31. Mindefi este 7 őrekor. T»l.: József 121—6«. Züllöttek klubja Szfnhäz-ultfl és egyéb történetek Pikantériák nélkül, gyenge érdeklődés mellett — Vrabec és Róna, Ábrányi és az Állam — Pesti mizériák Nenn tudni, mi az oka, de bizonyos, hogy az utolsó hetekben mintha megcsappant volna -a városatya urak érdeklődése a főváros közgyü'l'éisei iránt. Hiszen szó sincs róla, láttunk már mulatságosabb dolgokat is a főváros közgyűléseinél. Sétálni a korzón a napsugárban, mindjárt kedvderitöbb szórakozás, mint hallgatni Gáspár Fülöp és Biber József elmés közibeszónoklatait, dehát végre Is azért városatya a városatya, hogy rendesen' .eljárjon a közgyűlésre és végighallgassa egymás bölcsességét. Szóval — amint emliténk — mostanában gyönge érdeklődés mellett szoktak lezajlani a közgyűlések. De nem is olyan érdekeisek már ezek a közgyűlések, mint régen. Hiányoznak- a pikantériák. Hol! vannak azok a nagyszerű idők, amikor V a s e k Ernő szakszerű leleplezései voltak napirenden; amikor Hilbert Hugó minden közgyűlésre,- tartogatott egy-egy indítványt a nem kivánatas elem ellen; és már rég nem hallottuk — mint P a u 1 h e i m bácsi tréfásan elnevezte — a Bibe r-c söpört kiváló elnökének, Bohn Józsefnek mindig szakszerű és mindig tárgyilagos fejtegetését a Chevra Kadisáról? Ámbár — majd el is felejtettük —- Bohn József épp a legutóbbi közgyűlésen szóiáit föl. A népligeti vendéglő bérlete volt soron. Arról volt szó, hogy a régi bérlőnek adják-e oda a bérletet, aki mefjlesleg ellen- forradalmár i;s volt, vagy pedig egy uj vendéglőssel kössenek uj bérleti szerződést, aki ötezer koronával kínált több bért, mint a másik, de aki Bohn szerint szimpatizált a kommunistákkal? Róna és Vrabec között folyt a háború. Bohn. hogy megmutassa, menynyire objektiv: a régi, de zsidó bérlő mellett foglalt állást. Mire a keresztény-párt bölcsessége — ez csak természetes — Vrabec meiétt döntött. Íme. ilyen a politika. Egyébként, ha már arról van szó: a pénteki közgyűlés föltétlenül szórakoztatóbb volt, mint a szerdai. így .a pénteki közgyűlés mindjárt színházzal': a Városi Színházzal kezdődött. A közgyűlés azt akarta megállapítani, hogy a Népszínházi Bizottságnak csakugyan volt-e joga hozzá vagy ,sem. hogy Ábrányi Emilnek ítélje oda a színház bérletét. Persze az egyiknek ez volt a véleménye, a másiknak amaz. Az Ábrányi-párt ütközött itt meg az Opera-párttal Az Állam, illetve az Opera pártjának Joanovich Pál nyugalmazott államtitkár volt a vezérszónoka. Joanovich elegáns ember és elegáns szónok, de ezúttal nem egészen népszerű ügyet védett, ügy látszik, hogy ezt érezte ő maga is. mert nehezen melegedett bele a témájába. Úgy indult neki a beszédének, mint aki ki akarja beszélni a Városi Színház egész bérleti idejét. Különben Joanovich mindössze its csak annyit kért, hogy mivel az állam megíöleb- bezte a Népszínházi Bizottság döntését: tehát a tanács hozza ide ennek a szerencsétlen Városi Színháznak a dolgát a közgyűlés elé, hogy a közgyűlés bölcsességének alkalma legyen nyilatkozni, hogy tulajdonképpen kinek is akarja odaadni a színház bérletét. A közgyűlés azonban nem akceptálta Joanovich kívánságát. Szabó Imre tiiszti főügyész ugyanis teljes jogi fegyverzettel jelent meg a porondon és visszaverte Joanovich összes érveit. — Én e helyen nem a kormányt, hanem az ön- kormányzatot képviselem! — mondta többek közt a tiszti főügyész és a közgyűlés lelkesen megéljenezte ezt a kijelentést. Azután az indítványok és az interpellációk vég- nélküli sora következett. Bibiti Horváth János a tejpancsolókat ostorozta. T. Kovács Hermin meg a zugpékeket, akik olyan kis, olyan rossz és olyan drága zsemlyét (Sütnek. Dr. Lázár Ferenc azt nehezményezte, hogy olyan poros Pest. Azután Till Antal tanácsnok mondta e!5 mondókáját; akit megint Vájná tanácsnok vált föl az előadói asztalnál... A hallgatóság tagjainak száma ijesztően fogyott, csak az indítványok és interpellációk nem akartak dfogyni. A közgyűlési terem közepén Müller Kálmán gyönyörű, okos, klasszikus szabású ősz fele emelkedik ki a sok nem érdekes fej közül. Hallgatja, hallgatja az unalmas beszedeket és a nagyon ritkán iszellemes közbeszólásokat. Hallgatja, hallgatja . . . És úgy szeretnők megkérdezni tőle, hogy miket gondol, mialatt ezeket a beszédeket hallgatja?!
