Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-03-26 / 13-14. szám
Budapest, 1921. március 26. 5 Kollegiális üdvözlet a Fővárosi Hírlapnak A kommunális ügyekkel foglalkozó újságírók megemlékezése Jubiláns alkalomból szokásos az autogramm- gyiijtés. Boldog és boldogtalan, aki felvergődött egy kicsit az uborkafára, leadja ilyenkor a névjegyét az ünneplő újságnál. Mi a magunk kis családi ünnepét nem ütöttük dobra, nem hívtunk Lakodalomra senkit; annál jobban esik, hogy újságíró-kollégáink, akik vagy résztvettek ennek az újságnak csinálásában, vagy pedig akikkel együtt dolgoztunk Budapest javáért, meleg szeretettel, meghálálni való kedvességgel nyilatkoznak rólunk a családi ünnep alkalmából. A kommunális ügyekkel foglalkozó újságírók, akikkel mindenkor egy akarattal, egy szőlőt kapáltunk, mondják el egyszer kedves humorral, egyszer komolyan, de mindig szeretettel, amit rólunk tartanak. Itt alább az olvasó elé tárnlniak ezek a Fővárosi H i r 1 a p-hoz intézett kedves levelek, amelyek az olvasónak pillanatnyi kedves örömet okoznak, nekünk azonban örök szép wnlékek, drága ereklyék lesznek. Tükör ez a mi számunkra, amelyből látjuk, hogy becsületesen és jól dolgoztunk tiz esztendőn keresztüli, mert régi iujságiróerény, hogy engedékenységre lehet bírni, hogy túlzásokba lehet csábítani akkor, amikor felfújt politikusokról, közéleti senkikről van szó, de sohasem olyan kemény kritikus az újságíró, mint amikor újságíró kollégájáról kell véleményt mondania. Büszkeséggel tölt el bennünket a tudat, hogy a mi legfőbb ítélő fórumunk, legszűkebb kollégáink, jó véleménnyel vannak tiz esztendős múltúnkról és tízesztendős munkálkodásunkról. A fővárosi tudósítóknak a Fővárosi H i r- 1 a p-hoz intézett kedves leveleit itt közöljük; A fiatal kolléga üdvözli az öreg kollégát; az Uj Budapest, melynek eddig éppen io száma jelent meg, üdvözli a 10-ik évfolyamába lépő F öv ár ősi Hírlap ot! Ha valamelyik kollégámról bizonyos vagyok, hogy párttekinteteken felülemelkedve, csak a város érdekét, fejlődését, boldogulását viselte szivén: akkor elsősorban az én Dacsó Emil barátomról kell idejegyeznem, hogy mindig okos, józan és mérsékelt volt a lapja és még akkor is megtudta őrizni az objektiv kritika hangját, amikor a törzsfőnökök irányították, — sokszor önkényesen, -— a városházi politikát. Életem legboldogabb napjai voltak, amikor cikkeket Írhattam Dacsó Emilnek, már csak azért is, mert akkor még nem voltam boldogtalan — laptulajdonos. Ha most utaink, melyek a módok keresésében, amelyek egy képen Budapest széppé és naggyátételét célozzák, kissé szétágaznak is, én mégis a régi szeretettel üdvözlöm őt, további hasznos munkálkodást és jó szerencsét kívánok számára. Doby Andor az Uj Budapest szerkesztője és a Nemzeti Újság (öv. rovatvezetője. Igen tiszteit Dacsó szerkesztő ur! Igazán tiz éve volna már, hogy a Fővárosi Hírlap a városháza folyosóján az ébresztőt meg- fujta és öldöklő iramot diktált álmos kis konkurren- seinek. Sokan örültek akkoriban a jól értesült, frissen ‘szerkesztett uj orgánum bátor hangjának, de .sokan féltek is tőle; mert a szemfüles szaklap bizony gyakran rákoppintott a zavarosban halászok körmére. Népszerűségét, amelyet városi és gazdasági körökben a lap elért, nemcstak az előbb említett erényeinek, hanem becsületes, gerinces, de mindig okosan mérsékelt várospolitikájának és mindenek felett hazafias szeriemének köszönheti, amelytől a tiz esztendő alatt soha el nem tért s — remélem — ezután sem fog eltérni. Mi, városházi tudósítók, mindig rokonszeuvvel kísértük a Fővárosi Hirlap karriérjét, noha a szerkesztőségbe járó tiszteletpéldányt eí-eldugdos- tuk, hogy a friss riportokat nyugodt lélekkel kiollózhassuk belőle a magunk lapia számára. A további munkához kitartást, sok szerencsét és a mainál jelentékenyen különb időket kíván kész híve Oyöry Károly „Az Esr volt fővárosi tudósítója. Kedves szerkesztő uram, igazán nagyon szívesen és örömest üdvözlöm önt és a Fővárosi Hírlapot a tízéves jubileum alkalmából, meg keli azonban mondanom, hogy a Fővárosi Hirlap nem tízesztendős Abban igaza van önnek, hogy tiz évvel ezelőtt jelent meg az első száma és mégis jóval! több idő áll már a lap háta mögött. Mert ha a háború évei duplán számítanak a katonának, akkor nyu&odjtan mondhatjuk, hogy egy lap életében is kétszeresen tehet számítani nemcsak a háborús éveket, de még a mai időket is. Mert vájjon ki küzdött meg több nehézséggel, bajjal, akadállyal az utóbbi időkben, mint az újság? Papir- inség, íestékhiány, cenzúra és száz máisi egyéb baj esőstől! szakadt ,az 'újságokra,, .amelyek között a Fővárosi Hírláp is becsülettel állta és vívta a harcot. Én tehát a Fővárosi Hírlapot huszeisztendős újságnak tekintem ez alapon. De ha végig lapozom köteteit, ha visszagondolok a szép élsi nemes munkára, a kommunális ügyek iránti törhetetlen szeretettel végzett működésére, amelyet kifejtett, akkor azt látom, hogy legalább harminc esztendőre való energia, ötlet, kritika, javítás, építés, irányítás van a Fővárosi Hírlapban. Kedves szerkesztő uram, tehát láthatja, hogy itt szó sínes a Fővárosi Hirílap tizsztendős jubileumáról és ennélfogva én nem irhatok úgynevezett „jubileumi sorokat“. Hétköznapi szavakban azonban elmondom, hogy a Fővárosi Hirlap egyike azoknak a munkásoknak, akik a nagy, szép, európai Budapestiét megteremtették és akikre moßt az a sokkal nagyobb feladat vár, hogy ne engedjék lerombolni azt, amit hazafias szeretettel és magyar becsülettel megalkottak. _ É munkához kivan minden jót és igaz sikert szerkesztő ur régi híve Halász Ernő a „Magyarország“ belső munkatársa. Igen tisztelt szerkesztő ur! Mint a fiatalabb gárda egyik öregebb tagja állok be a Fővárosi Hirlap gratu- lánsai közé és remélem, hogy a tízéves sikerrel telt múlt csak kezdete egy még messzire kinyúló és eredményekben gazdag jövőnek. Havas András a „Magyarország“ főv. tudósítója. A Fővárosi Hirlap tízesztendős fennállása alatt kitűnő munkát végzett. Kitűnő munkát, mondom, amelyben természetesen már benne van az is, hogy pártatlan újságírói munka volt az, mit teljesített. A napilapoknak sohasem volt elég terűk arra, hogy a főváros ügyeivel, illetve a fővárosi ügyek egyes részleteivel behatóbban foglalkozzanak s így ezen a téren valóságos missziója volt egy pártatlan hetilapnak, amely nemcsak a fővárosi ügyek iránt érdeklődő nagyközönségnek szolgáit felvilágosítással, de az újságíró szemével adott Útmutatást a törvényhatóság tagjainak is. A Fővárosi Hírlapnak az volt a sikere, hogy e vállalt munkáját nemcsak lelkiismeretességgel és szorgalommal, de olyan újságírói készséggel teljesítette, amely mindig megtalálta a közönség leikéhez vezető utat. Igaz, hogy mindezt nekem nem volna szabad elmondanom, hiszen mint fővárosi rovatvezető, sokáig munkatársa voltam a Fővárosi Hírlapnak s ez úgy hathat, mintha magamat is dicsérném a Fővárosi Hírlapon keresztül. Mondanom sem kell, hogy e szándék távol áll tőlem s mindazt az elismerést és becsülést, melyet a Fővárosi Hírlap munkássága iránt érzek, fessék azok között az esztendők között elosztani, amikor én nem dolgoztam a Fővárosi Hírlapba. Hegedűs Gyula a „Magyarság" szerkesztője. Kedves szerkesztő uram! Nem régen vezetem Az Est és a Pesti Napló fővárosi rovatát, és igy alig vagyok kompetens arra, hogy komoly „kritikát“ mondjak. A Fővárosi Hirlap azonban) nemi szokványos szaklap, amelyet csak az „érdekeltek“ szűk köre lapozgat. Amikor megjelent, a magyar újságírás házi szenzációja volt, frisseséget, elevenséget, ötletességet vitt bele a magyar szakirodalomba. Nem is szaklap volt, hanem bármelyik eleven, jól szerkesztett nagy napilap kiszélesedett fővárosi rovata. Az igazi újság mindig az élő lelkiismeret és a Fővárosi Hirlap nehéz és jó viszonyok között a mi szép fővárosunk' lelkiismerete volt. Egy város fejlődését millió apró körülmények idézik elő. A sok mozgó rugók között ott volt' az ön tisztességes törekvése is éis ön köré1 csoportosult a magyar ujságirodalom tehetséges gárdája is. Legfeljebb egyet sajnálok, még pedig azt, hogy a mai viszonyok között az „élő lelkiismeret“ vélemény-nyilvánítási szabadsága egy kissé meg van kötve. De remélhetően lesznek még más idők is. Igaz tisztelettel és barátsággal Paizs Ödön „Az EsE és a „Pesti Napló“ fővárosi rovatvezetője. Kedves szerkesztő ur! Szeretettel köszöntőm a Fővárosi Hirlap tiz esztendős jubileuma alkalmából. Magukért a jubileumokért ugyan nem túlságosan rajongok, mert eszembe juttatják, hogy a kelleténél jobban öregszem, de a Fővárosi Hírlap jubeliuma az más. A Fővárosi Hirlap pályafutásának megindulása a békebeli időket juttatja eszembe, amikor még két krajcár volt a zsemlye, hat krajcár volt a villamosjegy és Londonba olcsóbban jutott el az ember, mint most Nagyváradra. Az igaz, hogy akkor még Londonba sem kellett vizűm, nemhogy Nagyváradra. Szóval jobb sorunk volt akkor még. Más világ is volt, jobban is éltünk, fiatalabbak is voltunk, de már akkor is igen-igen elégedetlenek voltunk. Bárczy István polgármester akkoriban kezdte „pazarolni“ a város pénzét és még szerencse, mert ha Bárcy akkor nem pazarol, akkor nem tudom, hogy miből élnénk ma és miből éltünk volna a háború alatt. Akkor kezdte meg a Fővárosi Hirlap pályafutását, és aki meg akarja tudni, hogy azóta mi történt: az olvassa el a Fővárosi Hirlap régi köteteit: hol szomorú, hol mulatságos, de mindig hü és tanulságos krónikáját találja benne az ember Budapest elmúlt és tanulságos tiz esztendejének. A világ pedig rohan, mint egy régimódi express, mi pedig — régiek — elmaradunk. A Fővárosi Hirlap vele rohan az eseményekkel; nem marad el. Egyre frissebb, egyre legényesebb, egyre fiatalabb lesz; csak mi öregszünk napról-napra jobban, akik olvassuk ezt a nagyszerűen megcsinált lapot. Kedves szerkesztő ur, szeretettel köszöntőm lapja jubileuma alkalmából és erőt, egészséget kívánok a további munkához. Igaz hive Pásztor Mihály A Világ fővárosi rovatvezetője. Mondd meg az igazat, betörik a fejed / Igy a közmondás. Örömmel állapítom meg, hogy a Fővárosi Hírlap már tíz
