Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-05 / 2. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921 január 5-én 2. szám. Bgi»ainDiiiaiiiai;inniniiiamaiiiaiiia»iiai»DinDiiiDiBipíígipmaiiipnipninHipngnnspgncatnninnnna»nDnic ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 760 K. Félévre 80 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban od<§) s£> cá> cá) <á> vArosi, politikai és ko hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 78. sz. Telefon 737—75. szám. •• Ot hónap kör ül tartott, amis a főváros közgyűlése <k i tessékel te a városházáról azolklati a tisztviselőket, akik — nem is mernénk mondani, hogy nem tetszettek neki, — hanem akik születési viszonyaik, vagy a társadalomban való elhelyezkedésüknek mindenesetre jószándéku volta miatt indexre kerültek. Az elveket ugyan nem lehetett a maguk kemény szigorában teljesen keresztülvinni, de mégis a munkaerős, sőt munkakész tisztviselők egész tömege megy most nyugalomba. A fővárost ez a könyörtelen elvhűség most nagy kiadásokba veri. Sok pénzébe kerül. A pazarlás vádját azonban nem szabad könnyelműen hangoztatni, mert ami sok pénzbe kerül, nem következés, hogy egyben drága is legyen. Ha az egyik kabát kétannyiba kerül mint a másik, még mindig olcsóbb, ha négyszer olyan erős, mint amaz. Sajnos, a bölcs fogyasztónak ezt a régi vásárlási elvét nem alkalmazhatjuk a főváros többségi pártjára. A keresztény erkölcsök közé tartozik az igazmondás is és mi nem tudnánk a lelkiismeretűinkkel békességben éhh ha meg nem. mondanánk, hogy a választáson messziről sem lehetett ajakkal pótolni -azokat az értékeket, amelyeket szá-ntszándékkal vesztettünk el. A (győzelem, nagyon d’rága volt és nem tudjuk, hogy tényleg győzelem volt-e? Mii legalább nem nevezhetjük győzelemnek azt, ahol igen szép értéke- ket veszítünk el. ha három olyan minden kívánalmat kielégítő, olyan tiszteletreméltó, tudásban, karakterben,, munkásságban olyan kimagasló alpolgármestere nem lenne a fővárosnak, mint amilyeneket szerencsés kézzel kiválasztottak, akkor a városházán ma düledezne minden. Kétségtelen, hogy a tanács is nyert egy-két uj erőt, de sokkal többet vesztett, mint nyert, ráadásul nehány olyan erő maradt ki a következő sorból, akik talán mindent pótolni tudtak volna. A legnagyobb fájdalommal azonban arra kell gondolnunk, hogy a főtisztviselőknél gyakorolt elvet kíméletlenül alkalmazták a jegyzői állások betöltésénél is. Vájjon tudják-e a bizottsági tag urak, hogy mi is az a jegyző a városházán? Ö az igavonó, ö végzi a munka zömét, anélkül, hogy ezért akár dekórum, akár nyilvános elismerés, vagy akár becsületes megélhetés járna. A jegyző a tanácsnok jobbkeze, amely dolgozik, de amit csinál, annak semi a dicsősége, sem a felelőssége nem az övé. A felsőbb akaratnak engedelmes végrehajtója ö, évtizedeken át szürkeségben, hírnévtől, dicsőségtől, jó sorstól megkímélve, csak dolgozik. Hogy ezek közül a szegény, derék munkásemberek közül miért kellett kibuktatni akár a zsidókat is. azt a legintranzi- gensebb keresztényi gondolkozással sem tudjuk megállapítani. Hiszen maga Kreki Károly is csak gazdasági harcot hirdet a zsidóság ellen, csak a szellemi vezetés pozícióját akarja kiragadni a kezükből. Szeretnénk mi tudni, hol lehetne ártalmára a keresztény társadalomnak egy üreg ro- botos szolga, aki picike kenyérért harminc esztendeje huzza az igát? Meg kellett ezt mondani. Meg kellett állapítani, hogy az inga itt tullengett a humanizmus határain. És bármerre forduljon a kocka, mi a jövőbeni is ugyanezzel az eltökéltséggel fogjuk védeni a becsületes munka koldusán maradt lovagjait, akikét ezúttal nem sikerült megmentenünk. Számlálják az embereket és ez a népszámlálás valóban egyik legszomornbb aktusa az aj időknek, amelyek bűnünkön, akaratunkon kívül ránk szakadtak. A magyarság egetverö szomoru- sága, jajgató fájdalma soha semmiben olyan rettenetesen meg nem nyilatkozhatna mint majd azokban a számokban, amelyek a csonka országból egybegyülnek. ha odafönt Budán a statisztikai hivatalnak szive lenne, zokogása áthallana c Dunán amikor majd a hiányzó millió és millió magyar nyomát keresi... Csak egyetli n-egy maradt meg nekünk a maga teljes pségébeit, sót menekült magyarok ereivel negduzzasztva: iBuda- pest, a mi drága, szép, nagy jövendőin Budapestünk. Ez a város pedig nem érdemli meg, hogy úgy bánjanak vele a kőszívű statisztikusok, amint bánnak, hát Isten neki, számláljanak meg bennünket, de mit vétettünk mi szegény halomi ;r Un or vnta mennyiünknek meg kell bolondulnunk a népszámlálási ívek kérdéseinek tengerében? Budapest egyetlen vágya ma, hogy meg kell változtatni a Miatyánkot: ...és szabadíts meg a népszámlálási ivektől... A tiszti foorvos tele van panasszal, nem mintha Budapesten járványos betegségek tombolnának; hanem inkább amiatt, ha járvány jönne, bizony , különösen az ifjú nemzedék között, igen sűrűn szedné áldozatait, hogyne. Nincs fű- tenivalónk. A iánkat elárvizsgálták, a szenünket elvette Trianon. A táplálkozásunk gyenge, mert nem keresünk annyit), hogy ,,Európa legolcsóbb városában” jóllakhassunk. A tisztaságra nem fordíthatunk kellő gondot, mert a negyedik emeletre,, ahol lakunkn nem ér fel a főváros kétkoronás vize. Egyszóval, nemde, itt a boldog uj esztendő? A pékek mindenesetre furcsa emberek. Emlékezzünk a titáni harcokra amelyet a zsemlye érdekében folytattak, hogy hadakoztak a hatósági ár ellen; amelyet drágának mondottak! Csak tegyék szabaddá a zsemlye- sütést — mondották — minden másként lesz. hogy esküdöztek, hogy fogadkoztak. Majdnem elhittük nekik, hogy a közélelmezési miniszter tönkre akarja ókét tenni\A mert tulmagasra szabja meg a zsemlyeárakat. hogy sajnáltuk akkor a szegény pékeket, akik csodálatos fájdalommal tudták elsírni a keserveiket. A pékek azonban nem engedik magukat sokáig sajnálni. Először is a zsemlyesütés szabaddá-tételének pillanatától fogva sohasem gondoltak arra. hogy a 2.70-es árat, amelyet akkor ók neveztek uzsoraárnak, lecsökkentsék. Most azonban ók azok, akik ezeket az uzsoraárakat emelni akarják. Persze az a bak Hogy kevés a kenyér, sok a zsemlye. A közönség, ha akarja, ha nem, kénytelen venni a drága zsemlyét, a pékek pedig nem lennének pékek„ ha a nagy forgalom mellett nem akarnának még nagyobb hasznot zsebrevágni. Tavaszra nagyarányú építkezéseket várnak Mi lesz a házbérekkel ? Ma még nincs számottevő épitlkeizés, de vállalatok, amelyek építkezéssel, vagy annak egyes részleteivel foglalkoznak, azt mondják, hogy télen át esztendők óta nem volt annyi megrendelésük és annyi munkájuk, mint az idén. A E ö v á rosi Hi r- lap munkatársának alkalma volt több szakemberrel beszélni, akik tele vannak a reménységgel, hogy a tavaszra nagyarányú építkezések k e z- d ő d n e k Budapesté n. TerméHzietlesen elsősorban magántevékenységről van szó, de ennek is feltételei vannak, igen fontos például az, hogy a pénzkérdésben most már világosan kezdenek látni az emberek é.s benne van a köztudatban, hogy a vagyonok megcsapolása nem lesz olyan nagyarányú, mint amilyennek várták. Fzzel szemben azonban szakemberek tisztában vannak azzal, hogy például a házaknál a budapesti v a g y o n v á li t s á g lényegesen nagyobb lesz a bécsi vágyó n a d ó u ál. A mi háztulajdonosainknál ugyanis valószínűleg 25 százalékos lesz a vagyonváltság a bécsi 6b százalékos vagyonadóval szemben de Rv'es a ház jövedelmezősége után, a mi pénzügyminiszterünk pedig a ház forgalmi értéke után veti ki az adót, az adónál pedig a kulcs kievésbbé fontos, mint az adóalap nagysága. Ha azonban a /vállalkozókedvet ez a csalódás lie nem töri, akkor határozottan élénk építőtevékenységre számíthatunk. A másik kérdés a házbér kérdésié. E tekintetben biztosra veszik, hogy az uj há.zakban szabad megegyezés t á r g y á v á f og j ák tenni a 1 a k á s b é r e kié t. Épen ezért azt várják, hogy a készülő lakásrendelet olyan lesz, amely reálissá teszi a tőke számára az építkezést, mert ha. a tőke megtalálja a számítását, inkább fekteti a pénzét építkezésbe, minti a bizonytalan papirosokba. A készülő lakásrendeletről még azt hallottuk, hogy az progresszív alapon készül. Kislukásos embernek kevesebbel lehet emelni, mint a nagylakál- sosnaik. Sőt van olyan hírünk is, amely azt mondja, hogy a kormány szabaddá kívánja tenni bizonyos kikötésekkel a lakbéreket, kivéve a köztisztviselőkét, akiknek mai lakbérét akarja m e g hagy n i. A háztulaidono s o k m i n i in á- íis követelése — értesüllek^nk szerint, — hogy minden szoba után 1000 korona lakásbért szedjenek, amin kivid esnék természetesen a vígan növekvő közüzemi pótlék. A régi háziurak egyébként nem igen volnának, meghatva attól, hogy az uj házak tulajdonosai tet- ■sziéls-szérinti házbéreket szedhetnének, őket pedig újból korlátozná a lakásrendelet. Ez ugyanis szerintük azt jelentené, hogy egy-egy milliomos nyolc-tiz szobáig lakásáért kevesebbet fizetne, mert régen lakik benne, mint egy uj házba költöző fiatal hivatalnok- pár a kétszobás lakásért. A kormány azonban tisztában van vele, hogyr, ha belátja is a háziurak többnyire szorongatott helyzetét, mégis gátakat kell emelni a felszabadulásra váró házbéruzisorának is. A régi háziurak ma tényleg nem keresnek a házukon, ofyik még rá is fizet, különösen olyanók, akiknek törk leisztéses kölcsön van betáblázva a házukra. Szegény embe,r, akinek mása nem volt, mint egy háza, már többnyire túl is adott rajta. Csak a napokban adta el a főváros egyik alpolgármestere is a házát, mert az alpolgármesteri fizetésből nem győzte a fenntartási' költségeket. A legtöbb háziúr azonban nem'követi az alpolgármeis- ter becsületes példáját, hanem egyszerűen kitörd az
