Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-23 / 9. szám
9f Budapest, 1921. február 23. 9 sabbak lesznek, ez a drágasága hullám újabb megjelenését hozná magával. Teles Béla dr. és a demokraták. A pénteki közgyűlésen nagy meglepetést keltett, különösen a demokraták kóréheim, Teles Béla dr.-nak felszólalása, aki a rideg háziuri önzést szólaltatta meg. Sümegi Vilmos, a következő szónok, kijelentette, hogy partikularisz- ükusabb beszed még soha sem hangzott el a közgyűlési teremben. Tudomásunk szerint Teles dr. a háztulajdonosok Szövetségének, — amelynek a hivatalnoka — hivatalos szónoka volt. A demokratapárt haragját az keltette fel, hogy Teles Béla dr. a demokrata Programm alapján került be a közgyűlésre. A párt — értesülésünk szerint — péntek óta nem tekinti tagjának Teles dr.-t, aki barátságos felszólítást kapott, hogy lépjen ki a pártból, mert a demokrata programmal nem egyeztethető össze a háziurak elszánt és rajongó védelme. Botbfintetés a városházán Szemelvények a szerdai és a pénteki közgyűlésekről Ne méltóztassék megijedni, mindössze is csak az újságírókról van szó. Azokról se mindről, csak a rosszmájú újságírókról. Ezekkel szemben aztán ne -legyen irgalom. A sajtóké,adóst — mert mikor az újságírókat ütik, azt rövidesen sajtókérdésnek nevezik, — szóval a sajtókérdést a Keresztény Községi Párt elnöke: Wolff Károly vetette szőnyegre a főváros közgyűlésén. Törvénybe citálta a destruktiv újságírókat; sürgette a saitókamarát, mely a hírlapírók működését szabályozza, „ezenfelül a sajtóban észlelt krónikus bűnözési hajlammal szemben a ke-, resztény magyarság érzéseit becsületes erkölcsi védelembe veszi“. Szigorú a bűnösökkel szemben, mert azt mondja, hogy a bűnösökre ne a|z államfogház, hanem a közönséges vétkezőkre kiszabandó büntetéseket alkalmazzák. —- Ö t v e n e t a fenekökre! — kiáltott bele a vezér beszédébe S t u m p i Károly kocsigyántó, és klasszikus közbekiáltásával megvetette az alapját egy- uj sajtótörvénynek, amelyben mint büntetés, im helyet kapna a bot is. Stumpf Károly, mint gyakorlati emberhez illik, nem kukoricázik sokat, hanem mindjárt ötvenben állapítja meg azt a, számot, amelyet a fenékre le kell mérni. Mikor Stumpf Károly nagyszerű ideáját belekiáltotta a közgyűlés levegőjébe; a meglepetés halk moraja fogadta m ötletet. A városatya' urakat kétségen kiviíl nem a bot lepte meg, hanem az öt ven. És tényleg, ha alaposain utána gondolunk a dolognak, önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy nem lesz-e sok ötven? Mert kérem, van fenék, amék megbirja, de akad olyan is, amék nem bírja meg. Annyi föltétlenül bizonyos, hogy a gyakorlati fenék tagadhat - lanul többet bir... Egyébként a derék Stumpf nem sokáig fürödhe- tett a sikerben, lőttek uj témák, jöttek uj szónokok, akik épp olyan szomjasak voltak a sikerre, épp úgy állították ia- tapsot, akárcsak Stumpf. 'Sikere volt Hilbert Vilmosnak is, a.z óbudaiak népszerű vezérszónokának, aki azt kérte a tanácstól, hogy a fővárosi tisztviselők vallás szerint való statisztikáját mutassa be a közgyűlésnek. Azután felszólalt, de nem volt meg a remélt -sikere Szakmán dy János szabómesternek, aki azt proponálta, hogy vasárna- ponkint zárják be a színházakat, mulatókat és mozikat; vegyék el a szenüket és fütsenek be az iskolákba. Első hallásra cl kell ismernie mindenkinek, hogy Szakmándy bácsi ötlete pompás ötlet, jó ötlet. Legfeljebb egy kivetni valót találnánk benne, ha ugyan megkérdezne bennünket, hogy miért épp vasárnap akarja becsukni azokat a szerencsétlen színházakat, mikor hétköznap is becsukhatná. Elég az hozzá, hogy Szakmándy János elmondta ötletét ugyanazon a komoly és kenetes hangon, mint amelyen Hilbert Vilmos kérte be a tanácstól a zsidó városi tisztviselők névsorát és Hilberitet megtapsolták, Szakmándy Jánost nem. A fene érti ezt a dolgot. Mi hát a szónoki siker titka? A szerdai közgyűlésen mondta el szüzbeszédét dr. Conlegner József közalapítványi, kir. főtanácsos is. Mindent összevéve, érdekes beszédet mondott. A szabadkőműveseket szidta. A beszéd lenyűgöző hatású volt, csak Paul heim Ferenc bácsi, a közgyűlés legnépszerűbb építőmestere hallgatta Conlegner beszédét megdöbbenéssel vegyes sajnálkozással. Kerek, piros arca egyre pirosabb lett; pápaszeme csillogott, hatalmas szőke bajsza alatt szomorúan mosolygott. Nem hihette, nem akarta elhinni a kőművesekről ezt a sok csúnya dolgot. A rokonszakmát nem Ítélhette el az első hallásra. Szerdán délután rendes közgyűlés volt, pénteken pedig rendkívüli közgyűlés. A pénteki közgyűlésnek, — amelyen a lakásrendelet dolgát tárgyalták, aZ volt az érdekessége, hogy a demokraták bevonultak? Hosszú haragszornrádosdi után megjelentek a „baloldal“ padjaiban és felszólalásaikkal emelték á vita nívóját, közbeszólásaikkal pedig tarkították a közgyűlési viták tarkaságát. Bródy Ernő volt a demokraták vezérszónoka. Szépen és hosszan beszélt. Simán és zavartalanul mondhatta el beszédét egész addig, inig beszédében el nem érkezett a. tisztességes emberek jogához. Itt aztán egy kis kavarodás támadt. — Minden tisztességes embernek joga van hozzá, hogy éljen és boldoguljon! — mondta Bródy Ernő.-— Akkor lesz boldog ez az ország, ha elviszik innen a láncosokat és a gaíiciai akat! — riposztozott C s i 11 é r y András. Erre a demokraták között óriási felzúdulás támadt. — Vagyunk olyan magyarok, mint maga! — kiáltották Csiilény felé a túlsó oldalról. — Akkor lesz boldog ez az ország, ha fogorvos marad a fogorvos! — vágta oda Csillérynek Gás- p á r Fülöp, az ismert gőzfavágó. Csilléry elfehéredett. Erre a feleletre nem volt elkészülve. — Hallatlan szemtelenség. — mondta a kegyelmes ur háta megett valaki — visszamernek gorom- báskodni. A lakásvita vége felé Czigány Sándor géplakatos szólalt íö! és őszinte derültséget keltett. Czigány Sándor elsőrendű színész-tehetség, nagyszerű komikus, amellett elmés, és világos fejű ember. Külső megjelenésében hasonlít egy kissé Fe- renczyhez, a kabarék nagyszerű komikusához. Páratlan humorral azt kezdte mesélni, hogy mint épit házat a paraszt és miért nem kapni eternitet. Azután azt mondta, hogy a háziuraknak meg kell engedni a lakbéremelést. P a u 1 h e i m Ferenc, a népszerű építőmester egyre tapsolt Czigánynak. Egyszerre aztán Czigány fordított egyet a beszédén és azt mondta, hogy meg kell ugyan engedni a háztulajdonosnak a béremelést, de a fölemelt bért a bérház tatarozására kell költeni. — A háziurak a háború alatt nem javítottak semmit — mondta Czigány. — Uraim, hiszen ma már ott tartunk, hogy nem a háziurak tartják fenn a házat, hanem a puszta föld. Ha az nem lenne, magától elsülyedne minden bérház.,. Paulheim bácsinak nyitva maradt ,a háza. Már akkor mindenki lelkesen tapsolt, csak Paulheim két karja hanyatlott le fáradtan. Fontok, frankok, mtlMok A fővárosnak óvakodnia keli a fezőröktől Budapest boldogulásai mindnyájunknak vágya, álma, reménysége. De azért álmodozásokba nem szabad esni, nem szabad azt várnunk, hogy a sült galamb a szájunkba repül. Nem tételezhetünk föl mást a főváros tanácsáról, mint hogy mindezzel teljesen tisztában van és eszerint cselekszik. Éppen ezért nem aggódunk amiatt sem, hogy a tanács a külföldi milliárdokról váló legendákba beleessék és a reális gondolkodás kanapéját, mint haszontalan bútordarabot, kidobassa. A polgármesterhez közelálló lapban olvassuk Sipöcz Jenő dr. polgármester nyilatkozatát, hogy angolok, franciák vetélkednek egymással abban, hogy milliárdokra rugó értékben fontokat és frankokat dobáljanak Budapest fejéhez. Ki akarják bérelni a főváros fürdőit, ai Vigadót, a világítási üzemeket. A villamos via.su takért pedig valósággal versenyeznek a külföldi tőkék. Nem tartjuk lehetetlennek, hogy mindazoknak a tárgyalásoknak, amelyeket a polgár- mester most valószínűleg csak megbízottakkal folytat, reális alapjuk van. Hiszen ai külföldi tőkének olyan keveset Teli itt nálunk, ahol rossz a valuta és olcsó a munka, reszkíroznia. De az sem lehetetlen, hogy a tárgyalásoknak nincs reális alapja és akkor a polgármesternek nem szabad kiadni kezéből a legfontosabb adut-kat. Az óvatosság itt több, mint helyénvaló’. Kötelesség és pedig felelősséggel teljes kötelesség. Nem egy példái mutatja, nem egy csalódás szolgál intő példaként, hogy az ilyen üzletek közvetítésével fezőrök foglalkoznak, akik mögött esetleg nem külföldi milliárdos pénzcsoportok, de egyáltalán senkisem áll. Hátha csak a főváros haj- .landóságait akarják kipuhatolni, csak a főváros kártyáiba szeretnének belenézni. Ha aztán tudják, hogy a fővárosnak vannak bérbeadó, vagy eladó szándékai, akkor keresnek a gombhoz kabátot, a főváros esetleg homályos kívánságához, komoly milliárdokat, amelyeket nem találnak meg. Mi egészen általánosságban azon az állásponton vagyunk, hogy a m i j ó üzlet a külföldieknek, annak feltétlenül jó üzletnek kell lenni a főváros számára is. De ha csak fezörök ázok, akik érdeklődnek és csak a főváros szándékainak kipuhato- lása után igyekeznek külföldi tőkét fölhajtani: az ilyen parasztfogást el kell hárítania a fővárosnak magáról. A házaló ügynökökkel való tárágy a 1 á s méltóságán alul á 11 ,a, főváros- n a k. De nemcsak érzelmileg látjuk ezt, hanem a realitás szempontjából is állítjuk. Hiszen a fezőrök csak lerontják a főváros renoméját a külföldön. Ezek az emberek pénzt ugyan nem tudnak felhajtani, de annál inkább módjukban van a házalással lerontani a főváros tekintélyét. Csak a minap mondta, el a nemzetgyűlésen báró Szt erényi József, hogy mennyit ártott Németországban egy előkelő, állami privilégiumokkal ellátott vállalatnak a házalása, amely azt hiresztelte, hogy Magyarországnak sürgősen pénzre van szüksége. Isten óvjon, hogy bárkinek csak halvány joga is legyen hasonló dolgokat iiiresztéini Budapestről. Ezért kimért udvariassággal, sör fölényesen kell tárgyalni mindenkivel, aki ilyen kérdésben jelentkezik. N e k ii n k kincseink v a n- n a k, a. melyeket nem vág y u n k haji a n d ó k elherdálni, de ha valaki varázslatos ajánlatokkal jön és a z o k n a k t e 1 j e s i t é- s é t kézzelfoghatóan biztosítja, akkor hajlandó k vág y unk vele tárgyalni. Különben nem. Van azonban még egy fontos körülmény. A fővárosnak font és dollár kölcsönei is vannak. A békét aláírtuk, ratifikáltuk, de ebben a tekintetben semmi megállapodás még nem történt. Nincs kétség- benne, hogy a jóvátételi bizottság, amelynek hatáskörébe ez a kérdés is tartozni fog, amint azt Becsben tette, Budapest kívánságait is a legelőzékenyeb- ben fogja honorálni. De nem igen valószínű, hogy a kérdés rendezéséig a főváros bármilyen formában entente-kölcsönt kapna, vagy vehetne igényibe. Egy- gyel több ok van tehát arriai, hogy azok a bizonyos „k ü 1 f ö 1 d i t ö kec soporto k“, amelyekről most sűrűn esik szó, ne csak házaló fezörök koponyájában született tervek legyenek. Városházi kabaré g « • „Jó Sipöcz aiyánk . .. .“ Az álmoskönyv kiment a divatból, bizony gyerekkorunkban láttuk utoljára, amikon a cselédek olvasták. Nem tudjuk, mi volt benne, de ha benne van, hogy ludhust enni jó, akkor biztosan benne van az is, hogy a hatalmasokkal jóban lenni sem megvetendő. A hatalmasoknak pedig nem árt, ha az ember egy kicsit becézgeti őket. Így születhetett meg az egyik kommunális érdekeket szolgáló kitűnő laptársunk szellemes cikkében ez a kifejezés:... „jó Sipöcz atyánk“... Senkisem mondta, hogy nem jó, az is biztos, hogy Sipöcz, de az „atyánk“ talán még ráérne egy kicsit. A polgármester semmi esetre sem kívánhatja* hogy derűs, vidám fiatalságát ilyen kedves jelzőkkel vegyék el tőle. Mert egészen bizonyos, hogy a fiatalság még a polgármesterségnél is többet ér. De az ilyen címadományozásokkal jó egy. kicsit elővigyázatosnak lenni, ami kiderül szegény jó P á- r i s s Pál esetéből, akit a szellemes cikkíró mindenesetre jól ismer. De nem ismerik azok a „szelíd gyermekek“, akiknek atyjává tette meg Sipöcz Jenő dr.-t. Szegény Pár iss Pál a zsivány-diktatura áldozata lett. A rémes emlékezetű „vörös karnevál“ egyik diadalkapuja összedőlt (pont akkor, amikof az egész kommiin összeomlását vártuk nagy örömmel) és maga alá temette a véletlenül arra haladó szerencsétlen Párisst. akit holtan húztak ki a romok alól. Páriss Pál a gyermekeknek irt. Bájos meséket talált ki és apró olvasói nagyon szerették Nagyapót, amely névvel a kedves Páriss Pál üde fiatalságát leplezte kis barátai előtt. Persze az apróságok szeretik a közvetlen érintkezést. Előbb csak
