Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-02 / 6. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921 február 2-án 6. szám. fpi»animiinmnigioinniiiflHioiiioiiiPHioiH08iiPiiim»Cii»omognnMainpi!ipinDHgpiiiH8HPiigaiHHiHPiiiE ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 160 K. Félévre 80 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban cg) <2> <£> <s> c§) íS> VAROS/, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva- tál: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Barátságos levelet kaptak a tanács tagjai, liogy lépjenek be a keresztény községi párba. Miután ez a párt ma többségben van a közgyűlésen, a tiszteletreméltó invitálásról, amilyenhez eddig nem igen lehetett szerencséje a tanács tagjainak, téves fogalmai támadhattak egyeseknek. Az ilyen barátságos invitálások nem teljesítése rendesen nem szokott az udvariassági aktusok közé számítani. Mi sohasem védtiik a városházán eddig uralkodott rezsimeket. Sőt ellenkezőleg: támadni szoktuk. Nem állítjuk tehát azt sem, hogy azok nem akarták a tisztviselőket a maguk pártcéljaiknak megnyerni. A módszerek megválogatásában azonban mindenesetre óvatosabbak voltak, még akkor isi. ha tényleg toboroztak a tisztviselők között. Mi azonban az uj rezsimtől sok szépet és jót vártunk. Azt hittük, a zászlóra tűzött puritánság elsősorban abban fog megnyilatkozni, hogy a tisztviselőt pártoktól, politikától, minden efemer hullámtól meg akarják védeni. Fájdalmas csalódással látjuk, hogy nem volt igazunk. Kezdődött a tisztujitásnál. Mi úgy tudtuk, hogy a városházán a kormányzat ekszponense legföllebb a főpolgármester lehet. A polgármestertől lefelé mindenki csak adminisztratív hivatalnok. Valaha abban a naiv hitben éltünk, hogy aki munkás, tehetséges ember, annak a városházán örökkön biztosított pozíciója van. A tisztujitás mást mutatott. Most meg ráadásul halljuk a barátságos invitáló levél hírét. Bizony mindez igen elszomorítja a budapesti embert. Hiszen, ha a főtisztviselői állások betöltésénél a párthoz-tartozandóság lesz a legfőbb mérték, akkor megeshetik az, hogy komoly értékek helyett jó szónokok és jól idomuló emberekből fog állani a tanács, amelynek bizony a pártklubban való szereplésénél sokkal fontosabb, hogy a köz érdekében cselekedjék. Nekünk rettenetes volt az a rendszer, amely, ha nem is követelte meg, de szívesen vette, hogy a tisztviselők úgy választások idején felvonuljanak a különböző klubbokban, viziteljenek a városatyáknál. Ez azonban sohasem volt feltétlen kötelesség. Aztán jöttek Czob'el Ernő és társaik, akik hajcsárbottal terelték be a tisztviselőket a szakszervezetbe. Ezeket a dicsőségekét nem szabad megirigyelni. A keresztény községi pártnak pedig semmi oka sincs meg csak egy-egy barátságos levél elküldésére sem. A pártnak olyan többsége van, amely feltételezi, hogy a tisztviselőknek pártemberekké való átgyúrására semmi szükség sincs. Mi őszintén szólva, olyan levelet vártunk, mely azt mondja, te tisztviselő vagy, dolgozz, nem tűrjük meg, hogy bármely politikai párthoz csatlakozzál. Ez lett volna az a levél, amelynek örömmel tapsolt volna Budapest lakossága, amely. — akár hiszik az elfogultak. akár nem — nagyon büszke lenne rá, ha egyszer igazán független tisztviselői lennének. Végeredményben pedig mi talán jobban ismerjük a keresztény községi pártot, mint a tulajdon pártvezére. Ez a párt jelentékeny többségében nem fogja helyeselni ezt a lépést. Nem akarunk nagy szavakat használni, nem kívánunk jóslatokba bocsátkozni, de mégis megállapíthatjuk,. hogy nem volt célirányos, bölcs cselekedet elküldeni ama bizonyos barátságosan invitáló levélkét. A Közmunkatanács, ez a bűbájos fakir, ak' édesdeden szundikál ölvenesztendös babérji in, felirattal fordult az igazságügy miniszterbe-, és szokatlan élénkséggel házbéremelést követel. Nem akarunk igazságtalanok lenni s bevalljuk, hogy van valami igazsága is a méltóságos múmia- testületnek. Nevezetesen igaz az, hogy a budapesti házak tönkremennek. Persze, sem a háborít alatt, se azóta eszébe se jutott egyetlen háziúrnak se, hogy a házaikat renoválják, vagy csak a leomló kéményeket is rendbehozzák. Mi már kifejtettük álláspontunkat, amely abban kulminál, hogy aki ma háziúr akar lenni, az igazán úri passzió; aki háziúr akar tenni, annak meg kelt fizetni a jövendő vagyonának az áfát. És fut összeroskad a ház, akkor annak a háziúrnak a kára, aki töke nélkül akar vagyonokat zsebrevágni a jövőben. A közmunkatanács azonban mindenesetre — ezt el kell ismerni — a v nazatj vagyont akarja megvédeni. Ahogyan azonban teszi, az a látszata, mintha a nemzeti vagyon helyett a spekuláló háziurakat venné pártfogásába. Az igazságügyminiszter maga is nagyon jól tudja, hogy az embernek szélcsendben is kapkodnia kell a fejét, nehogy a folyton hulló vakolat ráessen. Nem szükséges ehhez a Közmunkatanács stájgerolási ötlete. A Közúti bonyodalmai kezdenek egeszen csinosan kialakulni. A pör, amely ennek a nehéz pronilémának a mélyén mindenkor ott kavargóit, most már élénken előre veti árnyékát, Mert a közútit megváltani, terület- használati szerződését felmondani feltétlenül joga van a fővárosnak. De ezenközben szerződésszerűén most azt is követeli a város, hogy a békebeli üzemképességet is állítsa vissza a társaság. A közúti azonban abban a kényelmes helyzetben van, hogy tőlük a ' király által kinevezett kormány vette el a vasutat, és igy ő rá nem lehet csak úgy egyszerűen ráhúzni a szovjet-kommunizá- lást. Neki nem lehet csak úgy; egyszerűen visszaadni a vasúti át, és mintha’ közben másfélszáz milliós deficitet sem gyűjtöttek volna a terhére, mindent meg nem történtté ' tenni. A kemény dióra egyszer már rá csaptak, de úgy látszik, még sem akar azonnal feltörni. A vasárnapi mnnkaszünet igen szép dolog. Kegyes lélekkel nem is lehet mást parancsolni, hiszen az Úristen hat napon teremté a világot és a hetediken megpihent. Teljes rokonszenvünk kíséri a városi tisztviselőt vasárnap a templomba és édes, megérdemelt pihenőjére. I)e éppen a héten olvastunk csinos anekdotát arról, hogy a polgármester közönséges hétköznapon furcsa tapasztalatokat gyűjtött az egyik elöljáróságon. Nos tehát, igen egyszerű a mi kívánságunk, amely aligha ellenkezik a bibliával, és ez az, hogy a tisztviselők hat napon át alaposan érdemeljék ki a hetedik napi pihenőt. Mert hogy az Úristen hat napon át egészen alaposan elvégezte a maga pensumát. Uj szivattyú-telep épül a Dunaparton Megjavítják az útburkolatokat — Megdrágult a bazalt és az aszfalt — Mindent elrabolt a trianoni béke Fock Ede tanácsnok nyilatkozata Budapest sok és mindnyájunk elölt nyitottan álló problémái közül igen kevesen veszik észre azt, hogy egyik legsürgősebben megoldandó kérdés az utak, utcák, úttestek megjavitlás.y valamint a tönkrement parkok felfrissítése. A lerongyolt úttestek példátlan károkat okoznak, a nemzeti vagyont képtelen módon pocsékolják. Ugyanakkor pedig a tönkrement parkok, ligetek Budapest közegészségét fenyegetik szinte be- láthatatlunul nagy veszedelemmel. Minderre igen könnyű azt mondani, hogy tessék rendbehozni az utakat s akkor nem sántát meg ai ló, nem törik a kerék, nem lyukad ki az autógumi. De az emberek nem tudják. hogy a gyászos trianoni béke még a legszükségesebb és legprimitívebb anyagtól, a kőtől is megfosztott bennünket. Nem nehéz kitalálni azt sem, hogy ha tönkrementek a parkjaink és ligeteink és ha ez az állapot káros és veszedelmes a város egészségére, akkor fel kell frissíteni ai növényzetet. A növényzetek felfrissítéséhez azonban viz kell, a vízvezeték pedig ai legkisebb mértékben tudia csak ellátni ma már, legfontosabb életszükségleteinket is. A helyzet meglehetősen vigasztalan, amit élénken illusztrál Fock Fde tanácsnoknak, az útépítő és csatornázó ügyosztály kiváló „vezetőjének következő nyilatkozata, amelyet a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt tett: Külföldről hozunk bazaltot. Most k!és.zitjük az ügyosztály új költségvetéséti, amelyben — magam is elismerem —• riasztó számok foglaltatnak. A kérdés, mit fog szólni majd hozzá a pénzügyi ügyosztály, amelynek igen szigorú kritikát kell gyakorolni a kiadási tételek felett. Sajnos azonban, Budapest úttestei annyira tönkrementek, hogy sürgősen és mindenhol segítem! kell. A helyrehozás azonban mérhetetlen összegeket emészt föl, amit igen könnyű belátni, ha csak egy pillantást vetünk) szükségleteinkre, a munkabérekre és mindenekfelett az anyagárakra.- Legsúlyosabb a helyzet a kővel. A békeszerződés mindössze a Celldömölki mellett levő sághegyi bányát hagyta meg. Ez ma az egyetlen bazaltbányánk, a többi mind idegen kézen van. Ilyenformán, miután a sághegyi1 bánya termelése egymagában nem elegendő, kénytelenek voltunk a megszállott területeken levő kőbányákhoz is fordulni, de ha külföldről kaphatunk utcaburkolásra alkalmas követ, azt is szívesen fogadjuk. Mindenesetre felhívást intéztünk! a sághegyi és badacsonyi bányákhoz, hogy tegyenek ajánlatot, ugyanakkor azonban érdeklődtünk a cseh megszállás alatt levő korlát! és ugyancsak cseh kézen levő somoskői-uj falusi Krepuska-féle bányáknál. Gondolunk arra is, hátha ki lehetne használni az osztrák korona alacsony árfolyamát és megpróbáljuk, hogy bécsi és mauthauseni vállalkozókkal tudnánk a szállításra megegyezni. — Szó van arról is, hogy a kormány kedvezményes vasúti tarifákat engedélyez a szükséges útburkolási anyagok szállítására. Sajnos, ez az engedmény nevetségesen kicsiny. Ez a tarifamérséklés mindössze annyit jelentene, hogy évenkint 200.000 koronát tudnánk megtakarítani, ami az útépítés óriás!) szükségletei mellett bizony, elenyészően kis összeg. Akciónkat azonban nem hagyjuk abba és mindent megkísérlünk, hogy a kormánytól komolyabb engedményeket
