Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-26 / 5. szám

2 ff Budapest, 1921. január 26. Újra beszélni kezdenek arról, hogy a két ki­bukott, keresztény-vallása tanácsnokot. Marker Aladárt és Stankovits Szjlárdot, mi­ként lehetne elhelyezni? A terv az hogy mint azt Wargha László esetében láttuk őket is szerződéses jelleggel kivárnak alkalmazni. Emlegették is egy időben Mariiért, mint az élelmiszerüzem, Stankovitsot pedig mint' az elektromosművek igazgatóját. Ez a két terv azonban természetszerűen teljesen kutbaesett. mert a két üzem régi vezetője k iáit a a legkegyetlenebb offenzívat és mindketten nél­külözhetetlennek bizonyultak. A két tanácsnok sohasem pályázott ezeknek az igazgatóknak az állására, mert ők maguk is teljesen tisztában voltak azoknak értékével. Melyet szeretnének nekik biztosítani, feltétlenül meg is érdemelnék, de pia még senki sem tudja, milyen uton-módon. Borvendég bereue főjegyző, akit a tanácsnok­választásnál szintén súlyos méltánytalanság ért., a földgáz-kérdésben teljesen önálló hatáskört kap és értesülésünk szerint valamivel szintén kárpótolni kívánják a fájdalmasan mellőzött Libcr Endre főjegyzőt is. Az ö uj munkaköréről azonban még nem'történt intézkedés. Csatazaj a Városi Színház hörül A Népszínházi Bizottság döntése előtt Soha színházbérletről még annyit nem beszéltek, mint a Városi Színház pályázatáról. Csúnya kortes­kedés indult meg és különösen a sajtóban fest igen jellegzetesen az a harc. amely a pályázók között megindult. A ' nyilatkoztaitok vizözöne önti el a lapok hasábjait és a tárgyilagosság meglehetősen hiányzik minden ponton. A Népszínházi Bizottság döntése már nem sokat legt ö b b r e m é n y nyel p á 1 y á z n a k. A b r á- u y i Emilről Tangó azt állította, hogy a Városi Színházat ki akarja bérelni, hogy elszerződi,esse aiz Opera legjobb erőit és igy végül a,z Opera is az ő kezére jusson. Hogy ez igaz-e, nem tudjuk, de min­denesetre igen érdekes manőver lenne, ami csak az állami színházaik gyámoltalanságát mutatja. .Ábrányi ismeri az Operát és ha ilyen ötletei vannak, akkor tisztában van azzal is. hogy az Operaházat legyűrni nem valami nehéz. Igen figyelemreméltó ajánlat a derék budiaii di­rektoré. Sebestyén Ocz'áé. A sok üzletem- b cr kő z ö 11 eg y lelkes, becsül e t.es ide a- lista, pki szívesen áldoz a művészetért, a kultúrá­nak nem vámszedője, de zászlóvivője. Megélni akar ö maga jó exis'zteneiát kíván a színészeiniek és at többi minden a kultúráé és a közönségé. Budai küz­delmei. de ajánlatának becsületessége is olyan, hogy a Népszínházi Bizottság honorálni hivatott mindeze­ket a jeles tulajdonságokat és azt a tisztes áldozat- készséget. amát ez a kiváló ember hozni hajlandó. Sebestyén Géza ma apostola a magyar színészetnek. Ezt- nem mi mondjuk róla. Iranern Haller István állapította meg a kultuszminisztert székből, amikor ez a derék magyar dirlektor otthagyta a megszállott Temesvárt és eljött idei kalács helyett száraz kenye­ret enni. Ezzel az emberrel szemben Budapestnek le kell rónia háláját. Az álla ni i. ajánlót forrását a konkurrenciától való félelemben látjuk, inert a kultuszminisztérium nagyon jól tudta, hogy B e ö t h y is. A b r á n y 1 is operaszínházai 'akarnjaik csinálni, amely súlyos kón­ix nrrencia lenne a gyenge lábon álló ál Ibim i Operá­nak. Kérdés, hogy a Városi Színház sorsa nem dőlt-e el már abban a pillanatban, amikor az állam meg- | tette ajánlatát? Vájjon ezzel n e m lett-e puszta f o r m a 1 i t á s a Népszínházi B i z o 11 s á g é s a, k ö z g y ii lés áll á s f o g 1 a 1 á s a. hiszen a bel­ügyminisztertől függ iái közgyűlés határozatának jó­váhagyása. Budapest közönsége nincsen elragadtatva mz állami színházak vezetésétől és tényleg kétséges, hogy magánember nem nyujtana-e többet, nem tud­na-e jobbam reuzáln,i. mint az állam? Vjam azután még egy igen fontos probléma. Mi lesz a Városi Színház mai alkalmazottjaival, akik mintegy 300 családot ne prezentálnak? Ez az aggodalom fennáll akkor is, ha B e ö t li y vagy Á b r á n y i kapják a bérletet, hiszen ők is mindketten operaszínházai akarnak csinálni és akkor a mai személyzetnek csők igen kis részét tudnák alkalmaizni. A régi Népszínház színészeinek sorsa jut eszünkbe. Ezek esztendőkön át alig tudtak elhelyezkedni, amikor a Nemzeti Szín­ház beköltözött a Népszínház épületébe. Pedig akkor még más megélhetési viszonyok voltak. mint ma. Csekély vigasztalás az. amit Pékár Gyula állam­titkár mond. hogy az állam a Városi Színházba - operetteket is kivan játszatni. Igazi érv azonban, az, amit Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter mond. Szerinte ez a bérlet nemcsak az állami színházak mérlegét állítaná helyre, de egyben erkölcsi okokból m e g k i rn é 1 n c a k özön séget is a 11 ó 1, h o g y o I1 y an horribilis h e 1 y á r a k iá t fizesse n, a m i I y énekét a m a g á n s z i n li á z a k b a n szednek föle. Okvetlen figyelembe kell venni azonban ;iizt az egészséges gondolatot, amely dr. L á z á r Ferenc királyi közjegyző, fővárosi bizott­sági tagtól szánmiaizik. E szerint az állam bérbevételi ajánlatát nem szabad addig tárgyalni, amig az állam meg nem fizeti a főváros kórházaival szemben fenn­álló tartozásait. Megérett az idő a pártok békéjére Mi az akadálya az együttműködésnek? — Az ellenzék kész munkába lépni — Miért lépett ki Jaczkó Pál a keresztény-pártból? várat magára, sajnos, ez aligha fogja jelenteni a megindult harc megszűnését. A tizenkét pályázó kö­zül tizenegy le fog maradni és ez a tizenegy újabb attakot fog indítani a szerencsés tizenkettedik ellen. A m i állás p o n t u u k e b b e n a kp r d ősbe n a z, h (5 g y a í ö v á r o s n a k kötelessége a ti­lt a k iául ni a bérletet, aki a m ü v é s z e tó és anya g i m e g b i z h. a, t ó s á g követelésein e.k m e g felel é s a k i m ellett a, f ö v á r o s l e g- t ö b 1) h a s z o ii h o z j u t. A fővárosnak, ami a hasznot illeti, nem sok a válogatni valója. Az összes ajánlatok iparkodtak az eddigi százalékos részesedéshez alkalmazkodni és — talán két pályázó kivételével — mindegyik harminc százalékos részesedést ajánlott. Vessünk azonban egy pillantást a pályázókra. A MÜVE és HADRÜÄ egyesületek csak akkor nyújtanának teljes művé­szeti garanciát. Ira ismernénk azokat a markáns mű­vész-egyéniségeket. akiket a színház élére akarná­nak állítani és ha tudnánk, hogy ezek teljesen füg­getlenek az egyesületek irányításától és azoknak csak anyagi elszámolással tartoznak. Az egyesületi színház-kormányzással tisztában vagyunk. Alig lehet azonban nagy fejtörése ,a Népszínházi Bizottságnak; amikor ezeknek az egyesületeknek a,z ajánlatát tár­gyalja. mert mindakettő elárulja, hogy mozival akar operálni. Tisztelet., becsület a mozinak, de a Városi Színházat erre a célra elpazarolni nem szabad. 1 T a p o 1 c z a i Dezső és E -a. 1 u d i Gábor külön ajánlatokat nyújtottak' ugyan be, de senki sem ké­telkedik benne, hogy a két ajánlat mögött egyazon pénz bújik meg. Ez a, rezsim pedig eddig sem produ­kált a Városi Színházban igazán művészit, de Falu- dióknak. ami alatt a Tapolczai-téle ajánlat sorsai is értendő, rossz néven fogja venni a bizottság, hogy a Vígszínházát külföldi ember kezére juttatták. De nem fogadhatja a bizottság bizalommal a Beöthy- féle ajánlatot sem. mert nem szolgáltathat segédkezeit egy színházi tröszt beteges, pusztító és antiszociális terjeszkedésének. Hiába mondja Beöthy, hogy a Vá­rosi Színház a saját külön szakállára megy, senki sem lesz olyan naiv. hogy Beöthyt, a Városi Szín­ház igazgatóját el akarja választani a benne össz­pontosuló másik négy igazgatótól. Es ki hiszi ti, hogy Beöthynek ideje lesz a Városi Színházzal job­ban törődni, mint a többi színházaival? Nem sok töprengés kell hozzá, hogy' a P á z- ni a n Ferenc. Dalnoki V iktor, V e r ö György és Dalanyi Ferenc ajánlatait túlságosan komolyan j ne vegyük. Szinházigazgatást eddig csak messziről hittak, sőt például, D a r a n y i l eriene. közelről sem sokat; mégis a fáma azt mondja, hogy D a- j i á ii y i Ferenc e g y i k e a z o k n ,a k, a k i k a j A városházi szituáció igen élesen kezd ha­sonlítani ahhoz, amely az országos politikában előállott. Mindenki íucjja azonban,, hogy az or­szágos politikában egy pillanatra sem állottak szemben olyan ellenségesen egymással szemben a pártok, mint a közgyűlési teremben. A hangu­lat Jeesendesedése tehát i‘tt nem is volt várható olyan gyorsan, mint azt az országgyűlésen lát­tuk. Bent a Dunaparti palotában azonban most az a bölcs gondolat kezd uralkodóvá lenni, hogy mindenkinek a 'tudását, tapasztalatait és munká­ját igénybe kell venni, aki az országnak hasz­nálni tud. Ugyanez a gondolat újabban erősen kezd hódítani a közgyűlési többség tagjai sorá­ban. Természetesen vannak úgynevezett intran- zigensek. akik azonban: — nornina sunt odiosa - az utóbbi időben súlyos vereségekét szenved­tek, mint például az élelmiszerüzem, vagy az elektromos-művek ellen indított ofíenziva során. Ezek a jelenségek megerősítették az elfogulat­lanok hitét, akik mindig tudták, hogy a múlt alkotásait meg kell becsülni és azokat közös erő­vel tovább kell fejleszteni. Ezek a mérsékeltek már több Ízben szóvátették. hogy az ellenzéknek a közgyűlés munkájában való részvételét vala­mely aranyiad megépítésével lehetővé kell tenni. újabban pedig mind élénkebb lesz a kíván­ság, amely az ellenzéket a munka során akarja magával szemben látni. A kérdés most már csak az, hogy mi az aka­dálya az együttműködésnek? Mi az események elfogulatlan szemlélői, őszintén megmondhatjuk, amit látunk és ez az, hogy a probléma pompá­san megoldódnék, ha - amit a keresztény köz­ségi párt tagjainak nagy része is kivan mérsékeltebb tekintélyek vennék élt a vezérsze­repet, és ha - mint a parlamemtárizmius elemi szokásai megkövetelik! — helyet adnának az ellenzéknek a bizottságok munkájában. Mi. úgy tudjuk, ez ki is elégítené az ellen­zéket. amely, mindenesetre komoly értékeket bocsátana a köz rendelkezésére. M‘ert az ellen­zéken és látható ina már, hogy megérett az iáét a pártok békéiére. Alkalmunk volt az ellenzék több vezető-egyéniségével is beszélni, alkal­munk volt tapasztalni, hogy az ellenzékben is megvan az akarat, hogy a megfelelő módon nyújtott békejobbot elfogadja. Hiszen kétségtelen az is. hogy az ellenzék is visszás helyzetbe került. Eljutott ahhoz a ponthoz, amikor döntenie kell. A döntés pedig nem lehet más, mint vagy részt venni a mun­kában, vagy lemondani <7, mandátumról. A man­dátumról való lemondás azonban nem csa!k negatívum lenne, de egyben az ellenfél erejének erőszakos megnövelése, amit egy pártnak sem szabad előmozdítania. Hu tehát az ellenzék le­mondana mandátumáról, az azt jelentené, hogy a póttagokra nézve is kötelező lenne ez a cselekedet. Ezzel szemben azonban a többségi párt póttagjait be kellene hívni a közgyűlésbe. Ilyen könnyű győzelmet az ellenzék -nem biz­tosíthat a többségnek. Ma, amikor mindkét oil dalon inog vau. a vágy a békére, nem exponált tekintélyes fér­fiaknak kell kezükbe venni a kiegyenlítés mun­kájút, s aki ismeri a hangulatot, nagyon jól tudja, hogy az eredmény el nem maradhat, sőt az ellenzékkel való. béke lesz az, amely a több­ségi pártban is megindíthatja a tisztulási folya­matot. Jellemző a helyzetre Jaczkó Pál dr.-nak a többségi pártból való kilépése is, amely igen. komoly tünet. A többségi párt­ban érzik is ennek jelentőségét és tartanak a kö­vetkezményektől. A Fővárosi Hírlap munka­társa kérdést intézett Jaczkó Pálhoz kilépésé­nek okára vonatkozólag, mire a következő kedves humprti, de egyben nagyon jellemző választ kapta:- A demokrata és liberális városatyák távolmaradnak a közgyűlésről, úgy gondol­tam, hogy ha kilépek, megpróbálom az ö helyüket betölteni. Természetes tehát, hogy a munkában talán fokozott erővel tovább is részt veszek, mert én ezen az utón tatom az egészséges kialakulás lehetőségét. Megkérdeztük Jaczkó Pál dr.-tól, hogy szán­dékoznak-e többen: is az ö példáját követni? — Többen is akartak velem jönni, de én lebeszéltem őket erről a szándékukról volt a válasz. Azéáa több kísérlet történi abban az irányban is, hogy rábírj amik a pártba való visszatérésre, de meggyőződé­sem, hogy a közérdekre nézve előnyösebb lesz, ha nem térek vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents