Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-11-23 / 47. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. november 23-án . 47. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 240 K. Félévre 120 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <2> <£> <£><£> <s> <2> VfiROS/, politikai és kö hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Költségvetés még nincs, de máris emlegetik- Imgy majd ba lesz, meg duplázódik a tavalyi e g y in i 11 i á idős kiadás és a í ö v áros kiadásai k é t.m i 1 l .i á r d r a e m e 1 k e d n e k, amivel szemben azonban sejteni sem lehet ma még, hogy mennyi lesz a bevétel.- Természetesen nem tarthatjuk kizártnak a főváros pénzügyi helyzetének szanálását, ennek azonban legelső feltétele, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzanak és ne az legyen a főtörekvés, miként lehetne parádés, deficitmentesre kifrizurázott költségvetést csinálni. Budapest székesfőváros háztartásának egyik legkiválóbb ismerőjéhez, dr. Fele ki Béla törvényhatósági bizottsági taghoz fordultunk és megkértük, jelölje meg az utakat és módokat, amelyeken haladva, a főváros még megtalálhatná a pénzügyi kibontakozás módját. Alább közöljük dr. F e 1 e k i Béla nagybecsű. mindent felölelő nyilatkozatát, közöljük pedig azzal a meggyőződéssel, hogy hia az abban megnyilvánuló bölcsesség szavát fontolóra' vennék a többségi oldalon, komoly eredményeket tudnának elérni. Dr. F e 1 e k i Béla nyilatkozata egyébként a kö- veckezőképpen hángzik: Á legkíméletlenebb takarékosság A főváros pénzügyi helyzetének megjavítása szoros összefüggésben van a főváros gazdasági életének helyes mederbe való terelésével. Elsősorban azonban magukat a szükségleteket kell helyesen megállapítani, mert a több, vagy kevesebb szükséglet adja alapját a jobb, vagy rosszabb pénzügyi helyzetnek. A legutolsó költségvetésben a főváros tanácsa csak a formai beosztás tekintetében tért el a múlt évek költségvetésétől; a szükségletek mértékének megállapításában azonban egészen az előző évek mintájához ragaszkodott és nem vette figyelembe, hogy a változott viszonyok uj, ezeknek a viszonyoknak megfelelő költségvetés megszerkesztését követelték volna. Már nem a gazdag, hanem az elszegényedett, a Idpusztitott, vagyoni erőben és kereseti viszonyokban leromlott város költségvetését kellett volna felépíteni. — A legkíméletlenebb takarékossúgnak kellett volna a legfőbb elvként érvényesülnie. Ezt a takarékosságot három irányban kellett volna keresztülvinni. Elsősorban minden felesleges kiadást és költséget, amely jobb viszonyok között- a főváros díszének emelését, vagy reprezentatív szükségleteit szolgálta, kíméletlenül törölni kellett volna. Törölni, vagty a kellő mértékben leszállítani kellett volna nyomban úgy a személyi, mint a dologi kiadásoknál mindazokat, amelyek nem okvetlenül szükségesek a közigazgatás rendes vezetéséhez. A szegény Budapestnek nem szabad hivatalnoki tultengésben szenvednie, s azokat az állásokat, amelyek a városnak nem szorosabb értelemben vett közigazgatását, hanem reprezentatív célokra, a többi nagy városokkal való érintkezésre és hasonló természetű feladatok teljesítésére, mint külön berendezések szolgáltak, meg kellene szüntetni, vagy egy és ugyanazon hivatal tevékenységi körébe kellene utalni. A tisztviselők és az üzemek — A személyzet létszámának leszállítása, munkaerejének kellő módon való kihasználása lett volna a második feladat, amelyet sürgősen keresztül kellett volna vinni. Szigora vizsgálatot kell indítani, hogy a központban és az elöljáróságokon milyen hivatalnoki karra van szükség. Óriási megtakarítással járna, ha a sok hivatalnok helyett az arra képesek és arra hivatottak munkaerejét jobban kihasználnák és ezeknek jobb díjazását tartanák szem előtt, ami által megjavulna az adminisztráció, amellett a meg nem felelő hivatalnokok rossz munkájától megszabadulnánk és helyesebb, gyorsabb adminisztrációt érnénk el.- A városi üzemek ugyancsak szakemberek által volnának megvizsgálandók, hogy a jövedelmezőség fokoztassék egyrészt a helyes kereskedelmi vezetés, másrészt az anyagbeszerzések és egyéb téren elérhető megtakarítások áf- tal és igy a főváros háztartását fokozott mértékben tá plá lha tnák. A kórházakat és az iskolákat vegye át az állam A megtakarítások bőséges része a fővárosi. kórházak adminisztrációjának és fentartá- sának reformja által volna elérhető. A fővárosi kórházak fentartása még a törvény értelmében is állami feladat, mert az tűt ápolt betegek körülbelül 80 százaléka idegen illetőségű. Az a rendszer, amely ma a betegápolást dijak kivetése és beszedése körül'fennáll, óriási hivatalnoki kart vesz igénybe, amely tetemes költségbe kerül,‘hogy a meghatározott célt elérhetné. Gyökeres reformra van tehát szükség, amelynek leghelyesebb és az államra nézve is legmegfelelőbb megoldása az, hogy a főváros rendelkezésére bocsátja az államnak a kórházi építményeket, amelyek óriási vagyont tesznek ki és a kórházak fentartását az államnak engedne át, mert nem jogos követelés az, hogy a főváros viselje elsősorban a kórházi építkezési költségeket és ráadásul még öt terhelje az a nagy deficit is, amely 50—60 millióra tehető és amely a betegápolási költségek késedelmes behajtása, vagy elvesztése révén szintén a főváros nyakúba szakad. — Iskoláink az utolsó években a tanítás eredményét tekintve, óriási visszaesést mutatnak, meri az iskolák megszűntek kizárólag tanítási célokat szolgálni ős mert a. tanítói kartól megkívánták, hogy politikai partnak eszközévé is váljanak. Emellett a rosszabb tanítási eredmény mellett azonban az oktatási költségek évröl-évre mérhetetlenül szaporodnak. A főváros mai pénzügyi helyzete mellett nem vállalhat olyan feladatokat, amelyek bármilyen szép és jó szolgálatot tesznek a kultúrának, nem az ö, hanem a^.. állam hatáskörébe tartoznak. A középiskolák, a felső ipariskolák és a kereskedelmi iskolák fentartása mind állami feladat. Miután pedig az állam nem hajlandó arra, hogy a költségekhez kellő mértékben hozzájáruljon, fel kell ajánlani neki az iskolák átadását azzal, hogy a főváros lemond a tanerők kinevezéséről és fel kell ajánlani a rengeteg vagyont érő épületek használatát azzal, hogy az épületek karbantartáséit az állam vállalja. Százezrek egyéni hiúságok legyezgetésére A tanácsi ügyosztályok túlságos szaporítása már a múltban is hiba volt. Külön pénzügyi és városgazdasági ügyosztály, külön szociálpolitikai és közjótékonysági ügyosztály, külön köz- és magánépitkezési ügyosztály stb.: mind olyan költséget jelent, amelyet egy gazdag, erős fejlődésnek indult városnál menteni lehetett volna; de a főváros mostani helyzetében túlságos terhet jelentenek, mert minden ügyosztályban nemcsak egy vezető tanácsnok, hanem külön hivatalnoki kar is szaporítja a főváros kiadásait. —• Mérhetetlen költség és pazarlás folyik a fővárosi nyomtatványok és az irodai szükségleteknél is. Csak végig kell nézni a Eövárost Közlöny egy-egy számát és meg kell látni, milyen fölösleges közlemények vannak benne. Hogy egyes bizottsági ülésekről milyen fölösleges tudósítások jelennek meg, arra jellemző példa, hogy hasábokat olvashatunk a vitáról, hogy fa- vagy vas-keritést kcll-e egyes helyeken alkalmazni, vagy hogy a temetők műemlékeit milyen módon tartsák fenn? Ezek a tudósítások, eltekintve nem épületes tartalmaktól, százezrekbe kerülnek a fővárosnak anélkül, hogy az egyes felszólalók egyéni hiúságéinak legyezgetésén kívül bármi hasznuk lenne. Ezeket a közleményeket a lehető legrövidebbre kellene szabni. A zárszámadás és költségvetés ki- nyomatásánál és összeállításánál is csak a legszükségesebb mértékre kellene szorítkozni, hiszen az állam és a társadalom is a legnagyobb mérvű takarékosságig ment el a nyomtatványok tekintetében. Ezzel szemben a főváros nyomtatványai egészségtelen tultengésben szenvednek. A rezsim kedvencei és áldozatai — A gazdasági szükségletek beszerzésénél nem pártpolitikai célokat, hanem a főváros érdekeit kell szem előtt tartani. Intézményileg állapította meg a főváros közgyűlése, hogy nem * a közszállitási szabályzat intézkedései szerint kell a városi munkákat kiadni, az anyagot beszerezni, bérleteket kiadni, hanem minden szabálytól eltérően a munkálatokat, bérleteket és áruszállításokéit azoknak kell juttatni, akik a politikai. irány ízlésének megfelelnek. Számszerűen meg sem lehet dUapitani, hogy milyen hátrányos ez a fővárosra nézve. A versenytől elriasztja mindazokat, akik nem a mostani irány kedvelt- iei és konkurrencia nélkül édl a szállítok, bérlők inválasztott csoportja. Hogy ezek nem a főváros, hanem a saját érdekeit tartják szem előtt, az természetes és hogy milyen kára van ebből a fővárosnak, azt számszerűen megállapítani nem is lehet. — Törődni kellene a tanácsnak és a közgyűlésnek ennek a gazdaságilag annyira lesülyedt városi lakosságnak anyagi érdekeivel is. Komoly tanulmány tárgyává kellene tenni, hogy ipar és kereskedelem miért siilyed nap-nap után, miért veszítjük el piacainkat, miért emelkednek Becs, Belgrad és a szomszédos államok többi városai kereskedelmi emporiumokká és miért szorul a mi iparunk és kereskedelmünk mindinkább ennek a megcsonkított országnak területére? Hiszen alaptétel, - hogy csakis virágzó ipar és kereskedelem mellett kapunk olyanadóalanyokat, amelyek el rudják a megnövekedett terheket viselni. Von-e KiMMs a pénzügyi «oltásitól? Dr. Feleki Béla nyilatkozata a „Fővárosi Hírlap“ számára
