Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-11-02 / 44. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. november 2-án 44. szám. $3iiianiaiuaiiiaiiiaina!iioti8a»»DiHDiiíDiBiHiim!iigiiriaiiii3Bi8aüiaiiiBisaga»iD»ia»Hai»»si»;P88!G^íiBaigioiitg ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész VÁROSI, évre 240 K. Félévre 120 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban &<£><£>&?£)<£> politikai és közgazdasAgi-----—aaaMPu«—■ — FE LELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL HETILAP Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és ‘kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Az utolsó ötezer koronát osztotta ki a héten Bukovs/,ky Viktor tanácsnok Budapest szegényei között. Szives olvasó, akinek kulfurigényei odáig terjednek, hogy külön újságból olvasod a főváros politikájáról, gazdálkodásáról szóló kritikát, neked ez az ötezer korom legföljebb city hétre lenne elegendő kouy- íiapéitenek. Most. azután elképzelheted, hogy Bukovszky tanácsnok még ha az uj kánai mentayegzőt tudiná is elővarázsolni, akkor sem lenne képes ötezer koronából a budapesti nyo- mor kínjait csak percekre is elaltatni. Pedig éppeuu Bukovszky tanácsnok az a férfiú, akinek lelki nemességét, szive melegségét, gondolkodása fennköltségét nemcsak mi ismerjük, hanem m- ‘ gyón* jól ismerik azok is, akik divatos okokból,: haurgzatos jelszavakkal, sok más nemes értékkel együtt őt is szerették volna elejteni. Ennek a . férfiúnak iga7, és őszinte fájdalma lehetett az, amikor az utolsó ötezer koronát kellett mozgósítania és amikor véres hetükkel jelent meg lelki szemei előtt a türelmetlen, fenyegető kérdés: mi lesz azután? Súlyos, veszedelmes lenne ez a feleletet nem kapó kérdés akkor is, ha ö nyár perzselő melegében- vetődnék fel. Hiszen a szegények gyomra nyáron is táplálékot kivan. De ezerszer szörnyűbb, hogy október végén állhat elő a helyzet, hogy egy milliós város tanácsnoka tehetetlenül, hi tévesztettem kénytelen az üres . pénzszekrény előtt állani, a főváros nem tudja teljesíteni legnemesebb, legkötelezőbb, semmivel ki nem védhető kötelességét, a saját szegényeinek istápo- lását. A budgetben előirányzott, összeg elfogyott, a közönséget annyira megterhelik a polgári és társadalmi kötelezettségek, hogy jótékonyságra nincs pénze, a külföldi missziók csomagolnak, a nyomor pedig növekszik, keserű panaszával betölti a levegőt: félelmetes a kép, amelyet látunk és amely valószínűleg minden tisztánlátó ember előtt megjelenik. Már nem első eset, hogy féléinken;, tapogatódzva indulunk neki a télnek, mert a háború által tönkresujtott országokban mind bizonytalanabb, mind küzdelmesebb lesz az emberi lét. A sötét felhők, a láthatár- komor fátylai azonban még soha sem voltak olyan; sötétek, mint az idén, amikor egyes-egyedül, magunkra hagyatva les’zünk kénytelenek rrfegküzdemi a magunk nyomorúságával. Az idegen missziók, amelyek eddig áldásos munkát végeztek,'amelyek rendkívüli segedelmünkre voltak, csomagolnak, hogy itt hagyjanak bennünket fájdalmas nagy szegénységünkben. Mintha az egész világon egy szél rohant volna végig, amely meg- dermesztefte a sziveket, mert azt alig lehet elképzelni, hogy a gazdagok, a böpénzüek fajtája fogyott volna ki. Magyarországon is mintha kiapadt volna a jótékonyság forrása. Ezt azonban mi tévedésnek tartjuk. A magyar vagyonos közönség tisztában van azzal, hogy itt segíteni kell, ad is jószivvel; de ma mines megszervezve az adakozás, a jótékonyság ebek harmincadjára került. Tessék csak megnézni, hogy adakoztak az emberek, amikor Bárczy István azt mondta, hogy meg kell nyilniok az erszényeknek; de csak a legközelebbi múltig1 megyünk vissza, amikor Huszár Károly akkori miniszterelnök vészkiáltására pompás munkát végzett a magyar jótékonyság. És ma? .. .Szégyeljük leírni azt a nevetséges kis összeget, amelyet a főváros költségvetése a népsegi- tésre, a nyomor enyhítésére előirányzott. Nem akarunk cinikusak lenni ebben a nagyon komoly, nagyon súlyos pillanatban; de ez az összeg tényleg zsebkendőre sem lett volna elég, amivel a könnyöket Ic lehet törölni; nemhogy esztendőszám élelemmel lehetett volna megtölteni a korgó gyomrokat és be lehetett volna takarni a didergő testek ezreit. Mi szégyeljük, hogy az a város, amelynek- élén mindenkor* melegszívű, szociális érzésű vezetők állottak, akik többet vártak a szegények néma hálájától, mint a gazdagok zajos tapsaitól, ez a város most megtagadta é’zt a. nemes, büszke múltat. Soha, de soha nem ment el a főváros' portájáról szegény ember anélkül, hogy meg ne segítették volna. A népsegités igazi megszervezése azonban arra az időre esik, amikor a mai nyomorúság, a mai szenvedések magjait vetették el a bábom megindításával. A háború alatt pattantak ki a budapesti tömeg-nyomor s-ötét virágai; de ugyanakkor szinte varázslatos gyorsasággal, soha meg nem hálálható odaadással, a jóleiküség, a szánalmas-sziviiség ragyogó példájával építette ki Bárczy István a könyörület egész várrend- szerét. És ennek a várrendszernek erős falain mindmáig megtört a. követelő, a sikoltó nyomor minden elkeseredett támadása-. Ez a várrendszer nincs többé, pedig talán soha olyan nagy szükség nem volt rái, mint éppen ma. Nem Bárczy Istvánnak, hanem a társad alomnak a védelmére valók voltak ezek a bástyák, amelyek minden excesszusnak. minden a magánvagyon ellem intézett merényletnek meghiusitói voltak. De mi véd meg bennünket a télen, ha majd a nyomor nemcsak sírni, de kiáltani is fog? Ám mondják az urak, hogy Bárczy István destruktiv volt, mondják, hogy rossz városi politikát csinált, hogy az alkotásai humbugok voltak, mondhatják azt is, hogy tönkretette a várost iskolák és kórházak építésével, hogy lopott, hogy rabolt, hogy milliárdo- kat harácsolt: de miért rombolták le azokat a várfalakat, amelyek önöket is engedelmesen megvédtek volna a nyomor ostroma elöl, miért rombolták le a könyörület palotáját, amelynek barátságos falai között többé nem a Bárczy „destrukciója-", de az önök keresztényi szeretete simította volna el a nyomorultak homlokának védőit? Íme itt van az önök pénzügyi politikájának sirva-kacagó humora, az önök deficitmentes költségvetése és annak: égbekiáltó szégyene, hogy október utolsó hetében, a szörnyűséges tél küszöbén ötezer koronánk van a nyomor leküzdésére. Ide jutottunk. BernoEák HáricEor népjóléti miniszter nyilatkozik a „Fővárosi Hiriap“-nak a főváros kórházi követeléseiről, a vegyes bizottság munkájáról, az ötvenmilBiós előlegről és a közegészségügy országos rendezéséről Budapest közegészségügye ennek a városnak mindenkor igazi és méltó büszkesége volt. Sok milliót.épített bele ez a város a modern hygiénia minden. vívmányával berendezett nagyszerű kórházépületekbe és ezek az értékek ma miiliárdokat és mil- liárdokat képviselnek. Ugyanakkor pedig ezek a kórházak tárt kapukkal vártak minden beteget, volt légyen az Budapest székesfőváros polgára, vagy vidéki, akár külföldi és így alakult ki a helyzet, hogy Budapest székesfőváros polgárainak áldozatkészségéből fen tarto tt kórházakban mindig aránytalanul nagy percentben feküdtek a nem budapesti illetőségű betegek és nyertek itt kiváló ápolást. Állami feladatokat teljesítettek tehát a fővárosi kórházak és az államnak hosszú időn át jól esett az az önzetlenség és áldozatkészség, amellyel. Budapest a közegészség- ügyet kezeli. Jött azután a háború, amikor a főváros kénytelen volt kórházaiban még több és még súlyosabb anyagi ^áldozatokat követelő állami feladatot teljesíteni. Még ezt is elviselte volna a főváros, ha közben maga is le nem romlik anyagilag, ha a háború, a kommün, a román megszállás és pénzünk elértéktelenedése meg nem állitja abban az áldozat- készségben, amelyet akkor is vállalt, ha ez nem volt kötelessége. így keletkezett az a követelése a fővárosnak, amelyet 262 millió koronában számított tel a magyar kormánynak háborús és egyéb kiadásai címén, amelyeket az állam helyett adott ki. részben pedig mint ki nem egyenlített ápolási dijak szerepelnek. 1 Aktuálissá lett ezzel az egész kórházügy rendezése és B e r n o I á k Nándor népjóléti miniszter ama megértő és mély szociális érzésű emberek közé tartozik, akik az ily természetű kérdéseknek az adott körülmények között való legjobb megoldása elől nem zárkózik el. Bernolák Nándor dr. népjóléti miniszter a fővárosi kórházak ügyére vonatkozólag a következő nagybecsű nyilatkozatot tette a1 Fővárosi Hírlap munkatársának: — Annak a követelésnek, amelyet a főváros a közegészségügyi kiadásai címén az állammal szemben támasztott, de egyben az égész fővárosi közegészségügynek rendezését egy vegyes bizottságra ruháztam. A vegyes bizottság tagjait felerészben én neveztem meg, felerészben pedig a főváros küldötte ki. Sajnos, nagy elfoglaltságom miatt nincs módomban, hogy a vegyes bizottság tárgyalásait személyesen vezessem, hiszen itt igen terjedelmes, minden részletbe behatoló munkáról és vizsgálatról van szó, amivel ha magam akarnék foglalkozni, nem jutna időm más kérdések intézésére. A bizottság Holzwarth miniszteri tanácsos vezetésével dolgozik és már be is fejezi működését, rövidesen elém kerül a jelentés, amelynek alapján meghozom döntésemet. —. Értesülésünk szerint, kegyelmes uram ötvenmillió előleget adott a fővárosnak a 262 milliós követelésére? — Ez igaz. Az ötvenmilliót a főváros már megkapta. Az államnak ugyan a fővárossal szemben nincsenek kötelezettségei, mégis szívesen adtam ezt az összeget, hiszen az egészségügyi célokat fog szolgálni. Adtam volna ötvenmilliónál többet is, sajnos azonban, nekünk sincs pénzünk és ezt az összeget is a vagyon- váltságból kellett elvenni. A fővárosnak az egészségügy terén kifejtett tevékenységét feltétlenül méltányolom annál is inkább, mert a főváros nemcsak a maga betegeit gyógyítja és helyezi el kórházaiban, hanem a vidéki illetőségű betegeket is. ' — Van-e szó, kegyelmes uram, a főváros kórházainak államosításáról? — A fővárosi kórházak államosításáról nem tárgyalunk, ellenben tervbe vettem az egész magyar közegészségügy gyökeres rendezését
