Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-10-12 / 42. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. október 12-én 42. szám. lbig80giBogimnioinGmns58a«»aHiamaHimgipiimiiims8ag8aBia8afliigi»aagigai8gaigig3»aa88íigaiiioiS8K38BBsag8Bainc ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 240 K. Félévre 120 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <£>&&<£><£>& VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. n^fc—i— «■*Pi Diadalt ült-e kedden a többségi párt, v:agy csak ideigór áig] kovácsolódott még egyszer össze és a legelső kis szellőre összefog-e dőlni a kártyavár, amelynek felvon ólhidjai gyorsan a levegőbe emelkednek és elzárják az utat, mihelyt valaki egy kis szabadságra, egy kis őszinteségre vágyik? Nem tartjuk fontosnak, hogy ma ezekre a kérdésekre megadjuk a feleleteket, mert azokat az időnek kell magával hoznia. Nem szabad türelmetlennek lenni, mert a türelmetlenség soha sem hasznos, de egyben vigyázni kell arra is, hogy a feszültség ne dagadjon tűin agyra, a keserűséget nie szorítsák túlságosan össze, mert a robbanást nem szabad megéreznie ennek a városnak, amely máris eleget szenvedett. Talán maga Wolff Károly sem merné azt mondani a maga végeláthatatlan, túlfűtött — mondjuk — optimizmusával, hogy nincs válság, hogiy pártja egységesen áll mögötte, hogy sikerült hidakat építeni, amelyek a sok-sok különböző életfelfo- gásu embert megbonthatatlan falanxba szorították. Nem, erről igazán szó sincs, a többségi párt egén ma is egymástól elkülönült csillagzatok ragyognak, amelyekre a szelíd tekintetű holdnak, Wolff Károlyinak, nincs meg többé a régi vonzó-ereje. Sőt ami már nagyon sajnos, az egyik bizottsági ^ülésem iegyes hölgyek nlyjlt- szivüsége azt is dokumentálta, hogy a fővárosi kormányzás berkeibenl a legfélelmetesebb háborúnak, a kultúrharcnak sötét virágai is kezdenek kiviritani. És ez az, amiről tulajdonképpen szólam akarunk. Igenis, változást szeretnénk látni a főváros vezetésében. Tudjuk is, hogy az az emberevő „kereszténység“, amelyet ma gyakorolnak egyesek, nem maradhat uralmon, hiszen ez az, ami most minden vonalon a lejtőre került és sülye- dőben van'. Az államfő bölcs nyilatkozatától kezdve egészen eglyes sajtóorgánumok megíino- mult hangmodoráig ezer jelenség látszik ezt bizonyitainf. De az Isten mentsen meg bennünket attól, hogy ezt a nemes célt kultúrharc árán érjük el. Nem kell példálóznunk, nem kell tetemre hívnunk a történelmet, mert mindenki tisztában van azzal, hogy a felekezeti harcok, amelynek mérgezett tőrei a városházán most kezdenek villogni, csak átkot, csak katasztrófát hoztak a küzdőkre és azokra is, akiknek érdekeiért talán nemes indokokkal küzdöttek. A politikának, a hatalmi törekvéseknek talán hasznos lenne a felekezeti harc, amelynek zavarosában vidáman szokott halászni a harmadik. Mégis azt kell mondani, hogy a felekezetek, a jelen esetben a keresztény fel-ekezetek között való küzdelemnek nem szabad kitörnie. Voltak a közelmúltban olyan pillanatok, amikor félni kellett ettől; ma azonban a kultúrharc miazmái- tól megtisztult az egész magyar levegő; csak egyedül a városházán fenyeget még a veszedelem. Igazi villámhárító pedig csak egyetlen egy van és ez az, hogy tömörülniük kell a liberális .elemeknek, amelyeknek egyszerű léte megóv ettől a mindéin borzalmaknál nagyobb borzalomtól. Nagy kötelességhárul pedig azokra, akik eddig talán nem azt a tógát viselték a fórumon, amelyet belső meggyőződésük kíván. A kommu- jwzmus: után következett nagy földomlás idején, amikor égő fáklyákkal szaladgáltak az . emberek, nagyon sokan olyan ruhát kaptak magúkra, amilyet soha sem viseltek és amilyen nem is felel meg belső életüknek. Ezeket a nagy fölesz- mélés pillanatában hevenyészett köntösöket egymás után rakják le a közéletben szereplők, miért ne tennék meg ugyanezt azok a férfiak is, akiknek tribünje a főváros közgyűlése? Számolni kell végre a változó idővel, a rohanó eseményekkel, a közérdekkel, amely mind-mind azt kívánja, hogy nincs szükség tovább álarcokra. Kezd kisütni az őszinteség napja, kezdenek megnyílni a lelkek rejtett szépségei: nagy felelősség terhe nyomja mindenkiinek a vállát, aki ma kételkedik, vagy gyáván) megbuvik. A megértés, a kiengesztelődés, a társadalmi béke útjait kell végre őszintén, becsületesen, erős lélekkel keresni és ha mi őszintéini örülünk annak, hogy egy csoport a közgyűlési terem közepén akar elhelyezkedni, annak oka nem az, hogy hatalmi vágyakat akarunk szolgálni, hanem az, hogy BuA Fővárosi Hírlap legutóbbi számában megjósolta, hogy mi’ fog történni a községi keresztény-párt értekezletén. „A keddi estét Wolff ék — irtuk akkor — arra akarják felhasználni, hogy nagyarányú kapacitálást indítsanak meg és különöseim a pártprogramul revízióját fogják majd kilátásba helyezni, hogy ezzel port hintsenek a naivak szemébe. Meglehet, sőt mi egyenesen arra számítónk, hogy kedden még össze tudják fokozni a mindenkorra megrepedt pártegységet; de ez a foltozás csak rövid ideig tarthatja egyben az össze nem tartozó elemeket.“ Bebizonyosodott az is, hisz a vezérkar izzadt- ságos munkája bizonyítéka annak, hogy többé nem egyszerűen bizonyos számú városatyával való megfogyatkozásról, hanem a legpregnánsabb hatalmi kérdésről van szó. Megválnának ők szives örömmel Joannovich Páltól, Kazay Lászlótól, meg a többiektől, ha nem tudnák, hogy ezek, ha távoznak a pártból, a hatalmat is magjukkal viszik. Naivság tehát Wolffék részéről, vagy ha nem naivság, akkor tudatos elkendőzése a dolgoknak, ha a múlt keddi értekezletet döntő jelentőségűnek állítják be és hirdetik, hogy megtörtént a nagy kibékülés, hogy. Wolff Károlyt véresre tapsolt kezekkel ünnepelték, hogy a párt most már egységes és tovább is változatlanul fogja a kurzus a városházán tovább folytatni deszpotikus uralmát. Ezzel szemben mi úgy tudjuk, hogy a keddi pártértekezleten a világon semmi sem történt. Wolffék fogadkoztak, Ígértek, kapacitáltak, amit a belső ellenzék egyszerűen! tudomásul vett. A válópör megindult — legföllebb válópör közben még egy kis próba- házasságra szánták rá magukat az urak; de nem nehéz megjósolni, hogy a próbaházasság sem végződhetik jól és nem tarthat sokáig. Wolff beszéde Hogy mi történt a keddi értekezleten, azt megírták a napilapok, mi magunk pedig igen röviden annyit mondhatunk, hogy Wolff Károly beszédén kivid semmi sem történt. Ez a beszéd azonban rendkívül érdekes volt, mert nemcsak azt állapította meg, hogy a párt soha egységesebb nem volt, mint ma és hogy hlai a nyugatmagyarországi kérdést sikerül megoldani, ebben nagy része lesz az ö politikájának is. • dapest egész lakossága érdekében a csönd, a béke, az alkotó teremtő munka után áhítozunk. Jogunk van ehhez, mert ez az újság soha sem szolgált más érdekeket, milnt az összességét, jogunk van hozzá, mert rövid életünk alatt nem támogattunk egyetlen iránlyt sem, amely nemi ezt akarta és jogúink van hozzá, mert amikor a legélesebb ellenzéki harcot vívtuk, akkor sem feledkeztünk el az elismerés pálmáját átnyújtani azoknak, akik jót akartak, vagy érdemeset alkottak. A mai többségi párt munkáját sem kritizáltuk soha igazságtalanul, de nem titkoljuk ma sem, hogy politikájuk megbukott, mert miin- csenek látható és hasznos eredményei. Új városi politikának kell jönnie és ha egyesek káros reményei ellent is mondanak a mi próféciánknak, állítjuk, hogy az uj városi politika máris türelmetlenül kopogtat az ajtóm. — Ez nagyon bölcs megállapítás volt •— mondotta nekünk Wo Ifi Károlynak egy feltétlen tisztelője — mert amint a politikának le kell szerelnie a kormány ellen, való támadásokat ezekben a nehéz órákban, amelyekben Nyugatmagyarország sorsa dől el, azonképpen Wolff Károlylyal szemben is ef kell némulnia egyidőre mindejn kritikának. Vájjon ki vállalná a súlyos vádat, hogy Nyugatmagyarország azért veszett el, mert Joannovich Pál nincsi megelégedve Wolff Károly kommunális politikájával? De ebben nem merült ki Wolff beszéde, amint azt a Fővárosi Hirlap előre bejelentette, magasan lobogtatta azt az interjút, amelyet Bar ács Marcell tett és amelyben kifejtette, hogy a demokrata párt nem vállalhat és soha nem is fog vállalni közösséget a keresztény pártból kilépőkkel, illetőiéig az uj községi keresztény párttal. — Baracs Marcell nyilatkozata — mondották nekünk azon a részen, ahol a Wolfftól való eltávolodás a Programm — végtelenül óvafatlan volt és mindenképpen megforditottja volt annak, amit közönségesen taktikának szoktak nevezni. Azt kell hinnem, hogy Baracs éppen taktikázni akart és azt akarta mutatni, hogy őket az egész dolog nem érdekli, nehogy Wolffék az ő örömükre hivatkozva, zsidóbarátsággal és mi egymás mai kedveskedéssel traktálja a kiválni akarókat. A fegyver azonban visszafelé sült el, mert Wolff kihasználta a maga céljaira az interjút és szomorú képet festett a szecesszió gondolatával foglalkozók elé, hogy milyen árvák, milyen egyedülállók, milyen kitagadottak lesznek, ha még Baracséknak sem kellenek. Mondanom sem kell, hogy senkit sem hatott meg ez a fenyegetés, senki sem riadt meg a sötétre festett képtől; de mégis azt kell mondanom, kár volt Baracs Marcellnak ilyen fegyvert adni Wolff Károly kezébe. Általában legjobb, ha az ilyen alkalommal! hallgat az ember. Nem beszélni, hanem cselekedni kell. Kirohanás a tanács ellen Hogy Wolff Károly a hatalom egy részét s z i n l e g kiadta a kezéből ebben a beszédében, azt igen élénken megmagyarázza szorongatott helyzete. Mint egy uj Széchenyi István állott ott és kijelentette, hogy a reformok elől, „amelyek kívánatosak“, nem zárkózik el, s a maga részéről semmi kifogása az ellen, hogy a tavasszal megválasztott intéző-bizottság akcióba lépjen. Ez az intézőVálópör után próbaházasság A keddi pártértekezlet eredményei — Woíff Kéroty mindent megígért — Az elégedetlenek és az ellenzék rregbéfc éltetése
