Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-19 / 4. szám
2 Ma bizony álomnak tűnik fel, amikor az ember valaha kényelmesen újságot olvashatott a vd- 1 a mason és am.'kor a kocsi belsejében meg lehetett szüntetni az állóhelyeket. Hogy mikor érjük el megint ezt az állapotot, bizony az ma még a messze jövő htka. _. Ami a lógást illeti., ez a munka a rendőrr ségre h árul. Nékühk, a fővárosnak, erre nincs befolyásunk. Egyéni véleményeim azonban az, hogy egy hét alatt meg lehetne szüntetné ha münden forgalmasabb megállóhoz kik üldenémek két rendőrt. Az együk leszedné a lógókat, a másik összegyűl tené a leszedetteket és óránk int bevinné őket a legközelebbi 'Kerületi kapitányságra. Jtt kivétel nélkül mindet száz korona birsággal kellene sújtani és egy bét alatt vége lenne minden lógásnak. —, Megemlítem még, hogy a Baross-utca egy részében a villamos vonalnak felső vezetékre való átszerelésében akadályaink vannak, bizonyos anyag beszerezhetetlensége imtott. Pedig fontos lenne ennek az egész vonalnak átalakítása, ment az alsó vezeték' ítélj este tönkrement. Általában szerintem arra kell törekednünk, hogy lehetőleg mindenütt térjünk át a felső vezetékre, amely nemcsak praktikusabb, de lényegesen olcsóbb is. A felső és alsó vezetékről való hosszú vita ma már véget ért és pedig a felső vezeték teljes győzelmével. Az alsó vezeték melléit mindössze esztétikai szempontok szóltak. m:a azonban, amikor olyan igen szegények vagyunk, ^kicsinyes esztétikai szempontokat nem vehetünk figyelembe. De még ezeket az esztétikai aggodalmakat ' sern osztom teljés mértékben, hiszen csak az olasz városokra k:-dl emlékeztetnem, ahol igen csinosan. esztétikai szempontból is kifogástalanul oldották meg a felső vezetékek kérdését. Nem is szólok arról hogy nagyobb havazások idején., amikor az alsó vezetékes részeken mqgállanak a villamosok, a felső vezetékes részeken vidáman közlekednek. A legfontosabb szempont mindenesetre az, hogy az alsó vezeték beállítása ötször annyiba, karbantartása pedig tízszer annyiba kerül, mint a felső vezetéké. A mali viszonyok: között tehát nem, igen lehet gondolkodni azon. hogy melyiket válassza az ember? jogos a bérkocsisok harmincszoros taksa-követelése. A bérkocsisok taksájuknak harmincszorosra való felemelését kérték. Erre vonatkozólag a tanácsnok a következőket mondta:-— Épen most kaptam a bérkosisok ipartársulatának memorandumát, amelyben, a taksának húszszorosról harmincszorosra való felemelését kérik. A bérkocsisok kifejtik, hogy 900 fuvaros-iparosnak a megélhetése forog kockán. Kérik, hogy a két foga tu bérkocsit a főváros luxus közlekedési eszköznek nyilvánítsa. Ez azt jelenti, hogy a ikétfogatu bérkocsikról .joguk legyen a taxamérőit levenni és így a fuvar ára a kocsis és a közönség között szabad egyezkedés tárgya lenne. —i Kii kell jelentenem, hogy a bérkocsisok kívánsága elöl nem lehet elzárkózni. Az utóbbi időben mindannak, amire a bér kacs'soknak; szüksége van, ára, horribilis módon emelkedett. Ezt mem a bérkocsisck memorandumából, hanem saját tap a szitál a tómból tudom, hiszen ezt a fuvartekipen magunk is fájdalmasan észleljük. Csak néhány példát. Félév alatt a legapróbb, dolognak, a patkósaroknak az ára 70 fillérről 1 korona 40 fillérre emelkedett. A lóárak 15,000 koronáról 30,000 koronára szöktek fel, a f űkker-ló pedig 50,000 koronába kerül. A kocs'- íényezés 2000 korona helyett ma 3000 korona. A patkolás (négy lábra) félév előtt 200 korona volt, ma 280 korona. Magánaki a taxamérönek a bérlete is duplájára emelkedett. Nem is szólók a zab, a szalma, a széna áráról, de ki kell emelnem, hogy még a mütakarmány ára is hallatlanul felszökött. Be kdl 1 • látni azt is. hogy ez az egész bérkocsisipar megszűnésével fenyeget. Nagyon jól tudjuk, hogy a közönségen ez az emelés igen érzékenyen érinti, de nem szabad egy virágzó iparágat sem tönkretennünk. Hiszen ma 900 bérkocsi tulajdonos van Budapesten, akknljk családja, alkalmazottaik és alkalmazottaik családja is exisztenoiáját veszti, ha a bórocsisok beszüntetik az ipart. Ráadásul pedvg ebben az esetben egyéb iparágak is súlyosan szenvednének. — Becsben a taksa szintén harmincszoros, de a legtöbb bérkocsis leszerelte a taksamérőt, ami a szabad egyezkedést állója vissza. A taksámén) leszerelésének elvi ellensége vagyok, mert ha ez megtörténnék, újra a régi épenségr gel nem épületes jelenségek térnének: vissza, amelyeket Bécsiben nemrég személyesen tapasztaltain. A fiakkerek taksaméröjenek leszereléséhez tehát semmiképen nem járulhatok hozzá. Bécsiben például tízperces utért 60 koronát, a pályaudvartól egy közeli 'szállóig 300 koronát, a WesíbahnhoDól az Ostbahnhoifig 400 koronát fizet az ember taksamérő nélküli.-— A bérkocsisok kívánságáról előbb meghallgatjuk a főkapitányság és az Árvizsgáló Bizottság véleményét, aztán az ügyosztály előterjesztése a közlekedési bizottság, majd a tanács és végül a közgyűlés elé kerül. Szóval belekerül hat hétbe, amíg a kereskedelmi minisztérium is m\egaája hozzájárulását a taksa- emeléshez. Mit csinál a mütakarmánygyár? Érdeklődtünk a főváros által nehány év előtt fölállított műtakarmánygyárának sorsa iránt. A következő választ kaptuk:- A mütakarmánygyár at abban a felfogásban létesítettük, hogy a csarnoki szemétből bőséges müt alkar rnán.yt állíthatunk elő. Rengeteg sajtótámadásban volt részünk1, a mütakarmány)- gyár azonban kitűnő üzletnek bizonyult, s olyan mértékben tudtuk előállítani a imütakar- •mánlyt, hogy a saját szükségletünk, kielégítése után a fölöslegből exportra is jutott volna és igy tetemes jövedelmünk volt kilátásban. Ekkor azonban 'kitört a háború és megtörtént az:, hogy a háborúban még a szemet is elfogyott. Úgy történt ez, hogy a csarnoki árusok is rájöttek arra, amire mi, hogy a hulladék kitűnő állati takarmány. Kiválogatták, kirostálták: a szemetet ók maguk és teheneket, de; különösein kecskéket tápláltak vejc. Odasülyedtünkr tehát szemét hijján, hogy a kontingentált napi egy vaggon mütakarmány helyett már csak félvag- gonnal tudtunk előállítani. Ekkor a míita'kari- mánygyárat bérbeadtuk az Unió miit akar mány- gyárnak igen kedvező feltételek mellett. Az Unió szőllőtörkölyt dolgozott fel takarmánynyá, később azonban ez is fogytán volt és a maximális termelés Dsmlét leolvadti félvaggotnra. Bennünket azonban ez túlságosan nem érdekelt, mert a bért fix összegben kaptuk, a szerződésünk pediig 1922. dec. 31-ig tart. Most azonban újból szép eredménynyel dolgozik az Unió, úgy, hogy nap1) termelése meghaladja a két vaggon t. Az anyag, amiből a mütakarmány ez- időszerhit készül: kukoricacsutka,. korpa, törköly, szemétből némi mész hozzáadásával melasz-szerű készítményt állítanak elő. A mütai- karmány ára a legutóbbi 390 koronáról most 480 koronára emelkedett. A fuvartelep számára az Unió annyit tartozik rendelkezésre bocsátani önköltség) árban, amennyire szükségünk vau. Ezenkviil minden vaggon termelés után 500 koronát kapunk, az igy fizetett összeg azonban évi 60,000 koronánál kevesebb nem lehet. Nem lesz köztisztasági adó. Végül megemlítettük a tanácsnoknak, hogy értesülésünk szerint Ball ó Alírédnak, a köztisztasági hivatal kiváló igazgatójának életrevaló terve van a város köztisztasági költségeinek fedezésére. — Balló igazgató tervét ismerem — volt a válasz — és az 'előterjesztés ezdőszerint a pénzügyi ügyosztályiban van, de úgy tudom a pénzügyi ügyosztály nemi tartja az ideát kivihetőnek, Bal ló úgy kalkulált, hogy a köztisztaság költségeit teljes egészében be leheti hozni egy mérsékelt köztisztasági adóval. Számítása szerint az adózást három csoportra kellene «szitánk A szükségelt milliók egy harmadrészét fizették voltnak a lótartóki, a fogattulajdömsok, akik közül csők a katonai és lkiözségi lovakat lehetne mentesi.teni. Másik: harmadrész a háztulajdonosokra, a harmadik harmadrész pedig az egyes lakásokra esne, természetesen miindenihól szem előtt tartva a progresszivitás elvét. A lakók szem ont .iából véve nem is lenne terhes ez Budapest, 1921. január 19. az adó, sőt mégi a háziurak is k.'birnáv, de annál jobban sújtaná a lótartókat. Miután az utcai szemételtakaritás költségei ma 30 mdhót tesznek ki, ebből a lótartókra tízmillió jutna vagyis ha Budapesten 10,000 lovat számítunk, akkor egy lóra ezer korona köztisztasági adó esik. Ez igy egymagában is sok, de ha valaki negyven lovat tart, egészen csinos adót fizetne utána. A köztisztasági adó gondolatának kiindulási pontja helyes, a progresszivitás elvét is keresztül lehetne vinni, de olyan gazdasági okok szólanak a terv mellőzése mellett, hogy ha mégis megcsinálnánk', esetlegl többet ártanánk vele, mint amennyit használunk. Legalább úgy tudom, hogy a pénzügyi ügyosztálynak ez a véleménye. Nagyon valószínű tehát, hogy köztisztasági adó nem lesz. • • • „A pártértekezleten hangosabb volt a tanácsnok ur!“ — ezt a különös közbeszólást kockáztatta meg Phitthy György fővárosi bizottsági tag a pénzügyi bizottság ülésén Lobmayer Jenő tanácsnokkal szemben. Mi úgy tudjuk, hogy a tanács tagjai a megújhodás óta nem csinálnak pártpolitikát. Helyes is ez, mert a régi rezsimben is keserű kirohanásokat intéztünk a miatt, hogy a tisztviselőknek pártkörról pártkörre kellett vándorolniok, idejüket és pénzüket pazarolni a jövendőjük érdekében. Úgy tiltjuk, az uj éra ezen a téren egészséges változást hozott. Abban a hitben élünk, hogy a tisztviselőknek többé nem kell protekcióért járulok. Arra azonban régente sem volt példa, hogy a tanácsnokok a pártkörben hangosabbak lettek volna, mint a pénzügyi bizottságban. Akkor csak az életérdek vitte őket oda, ma pedig még hangosak is lennének? Hát ez kizárt dolog. De ha Platthy Györgynek véletlenül mégis igaza lenne, akkor ott lennénk, vagy még messzebb jutottunk volna, mint a régi érában, amikor minden alkalmat megragadtunk a pártközi kilincselések megbélyegzésére. A tisztviselőnek nem szabad pártpolitikába avatkozni, ez a legegyénibb érdeke, mert hittünk mi olyasmit is már, hogy nemcsak a politizál ók at, de a nem politizál - lókat is elfujta a politikai forgószél. Ismételjük azonban, hogy mi nem tekintünk szeifÍrásnak egy-egy, esetleg nem is kellően megfontolt közbeszólási, de várjuk, hogy Lobmayer tanácsnok ur, akit ambiciózus, komoly embernek tudunk, el fogja oszlatni kétségeinket. Lehet akár suttogva, akár hangosan is. Menekülnek a városatyák a bizottsági tagságoktól, amit nem is csodálunk. Igen súlyos munka nehezedik rájuk a sok fóka és kevés eszkimó megfordított elmélete révén. Aki lelkiismeretesen, becsületesen akarja ma városatyái kötelességét teljesíteni, annak bizony a féléletét a vúrozházán kell tölteni. A bécsi városatyák is érzik ezt és úgy segítenek most magukon, hogy igen csinos fizetést állapítanak meg önmaguknak. A világért se fésűsök azt gondolni, hogy mi ugyanezt a gondolatot akarnánk propagálni, vagy ötletet akarnánk adni. Budapest nagyon szegény, annyira azonban még sem koldus, mint Becs. A bécsiek azonban a bohém koldus logikájával gondolkoznak es azt mondják, hogy, aki koldus, annak az sem árt, lm még koláusabb lesz. Budapest még nincsen ent- nyire és hihetőleg nem is lesz. Pt ingyen kell a városatyáknak dolgozni és pedig elismerjük, hogy iétég sokat. Kevés a bizottsági tag és sok a bizottság. Mindegy, a dolgot, ha vállalták el kell intézni. És pedig nem önmaguk honoráláséival. Ott van a sokat emlegetett párt fegyelem. Netalán itt is lehetne alkalmazni.
