Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1921-08-03 / 31-32. szám
Tizedik évfolyam Budapest, 1921. augusztus 3-án 31—32. szám. IbjiiomoiiianmmoiHaniaiiianimnaiiioiiiDumiiiDiiíiBmQmaummDmaHiDiiiDiiiaiiiaiiiaiiiQiiiEiiiiaiiti; ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 160 K. Félévre 80 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <s> <£> <s> <s> s£> vArosi, politikai ÉS KÖZGAZDASÁGI hetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Szív-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. Megkérdeznénk mindenkit, ha mi lennénk a polgármester, hogy mit tart Budapest jövőjéről? Megkérdeznénk mindenkit, hogy mit kell cselekednünk újból való talpraállásunk érdekében? Mondja el véleményét a polgár, a munkás, a paraszt és dolgozzék mindegyik ennek a városnak az érdekében, amelyre, ha vétkezett is, nagy szükség van, mert nem lehet meggyógyítani egy országot úgy, hogy az ember levágja a fejét. A koldus Ausztria abból él, hogy van egy Bécse, amely ma még talán csak koldul az elvánnyadt test, az ország számára, de holnap talán már más uton-módon is tud majd keresni, mert ha nullára pofozza is le a koronája értékét, de nem engedi meg, hogy egyetlen gyárának a kéményéből kimaradjon a füst és óletét-halálát adja a kereskedelméért, amely táplálja és eltartja ezt a monumentális várost. Valahogy ennek kellene a főváros urainak szeme előtt lebegnie, amikor — ha ugyan jut idejük a „nagy tisztogatás" mellett — Budapest jövőjére is gondolnak. Mert hiába, egy világváros léte, egy mesebeli kincs, mérhetetlen nemzeti vagyon forog kockán, ha a város iránt való szeretet nem lépi túl a betevő falatról való gondoskodás és a hatalmi vágyak kielégülésének határát. Lám, amig a városháza urai óriási buzgalommal, izzadságos vesződséggel hónapokon át kovácsolnak, esztergályoznak, mázolnak egy „deficitmentes“ költségvetést, amely aligha juttat fazekunkba vasárnapi tyúkot:, addig egy agrárius-vezér, a várossal szemben elfogult Gaál Gaszton tisztán, komolyan, okosan és célszerűen jelöli meg az utakat, amelyeken Budapest nyerhet, gyarapodhat, dicsőséget szerezhet az országnak. Kezdődik az ő igazsága ott, hogy Csonka-Magyarország Budapestet eltartani nem tudja; de mi ehhez még azt is mondjuk, hogy Budapestnek szégyenlenie kellene magát, ha olyan gyámoltalan lenne, vagy ha olyan törpék állanának a kormányrudnál, ha ez az életrevaló, munkára termett város az ország kegyelemkenyerére szorulna. Erre nincs is szükség, de szükség van a másik gondolatra, hogy Budapestnek az ország határán túl kell megkeresnie létfeltételeit. Ennek minden lehetősége adva van, egyedül az akarat hiányzik. Budapest kifelé való érvényesülésének olyan gátjai vannak, amelyeket fölösleges újra felsorolni, de amelyeknek fentartását ma balgán hatalmi kérdésnek tekintik. Budapestnek a külkereskedelemből kell megélnie — mondja Gaál Gaszton és mondjuk mi hosszú esztendők óta és ugyanakkor a legnemesebb eszmék palástja alatt burjánzik a kereskedelemellenes tendencia. A politika jelszavaiból egy város nem élhet meg, a hivatalok munkája — bármily szükséges is — csak fogyaszt, de nem termel, a városház udvarán sem nőnek dollártermő exotikus fák: marad az ipar és marad mindenekfelett a kereskedelem, minden nagyváros teremtő ereje és Budapestnek egyetlen reménye. Az ember szinte a fejéhez kap a rémülettől, amikor arra gondol, hogyan elmélkednek ezek az urak, akik a nagy város igazi életerét akarják mindenáron betömni. A kereskedelmet megölni, annyit jelent, mint haláhaitélni Budapestet; a kereskedelemtől elvenni a levegőt, annyi, mint lassú kínzással halálra gyötörni ezt a várost. Pedig a kereskedelemtől félni oktalanság, mert a kereskedelem nem politizál, a kereskedelem nem bölcselkedik és nem válogat, a kereskedelem annak a kasszáját tömi meg mindinkább javuló pénzzel, aki neki életet, szabadságot biztosit. Ha a mai rezsim hatalmát, uralmát a fővárosban meg akarja erősíteni, segítségül kell hívnia a kereskedelmet, az ipart, amely nem kíván tőlük semmit, de semmit, csak azt, hogy szabadon, becsületesen dolgozhassák. Az egész Balkán kereskedelmének itt volna a helye. Tettek-e lépést a bürokrata-fejedelmek ebben az irányban? — kérdi az agrárius-vezér. És mi fájdalmasan állapítjuk meg, hogy Budapest tanácsa, amelynek van egy egész csomó régi tagja, akik más szellemben és más, igazi alkotó-erők között más eredményeket is mutattak már és ezek a. különben jószándéku emberek sem tudják jobbik belátásukat érvényesíteni azokkal szemben, akik oktalan gyűlöletükkel a kereskedelem iránt lassú elvérzésre Ítélik Budapestet. Kikötő, idegenforgalom, közlekedés, az üzleti szellem istápolása nem találnak itt egyetlen egész embert, aki igaz lelkesedéssel adna mindezeknek komoly lendületet. Mi szégyeljiik, hogy ezt a beszédet, amely ilyen Lapunk legutóbbi számában részletes tudósításban számoltunk be arról, hogy a rendőrségen egymásután jelentkeznek olyan károsultak, akik előkelő budapesti cégek elleni hitelezési csalások miatt tesznek feljelentést. A hitelezési csalással vádolt cégek ellen a legerélyesebb nyomozás indult meg a rendőrségen, azonban a legtöbb esetben) kiderült az, hogy nem hitelezési csalásról, hanem csak jelentéktelen polgári perről, polgári per utján való követelésről van szó. Tizenhét olyan eset volt azonban, amelyeknél az eljáró rendőrtisztviselők megállapították azt, hogy az már nem tartozik a polgári per keretei közé, hanem tényleg bűnvádi eljárást igényelnek, mert megállapítható a komoly hitelezési csalás. Ezekben az ügyekben az eljárás közel két hét óta tartott, amikor egyszerre megérkezett a korona nem várt zuhanása és amit ügyvédeknek, rendőrtiszfviselőkiüek és közbenjáróknak elérniök hlem sikerült, elérte a korona értékének a csökkenése, mert a hitelezési csalások ügyében egymásután vonják vissza a feljelentéseket, napról-napra újabb és újabb megegyezések történnek a feljelentő és feljelentett között. A tizenhét feljelentés között a legjelentősebb Weinberger nevű budapesti kereskedő ellen tett hitelezési csalási feljelentés, amelyben Weinber- gert egy hamburgi cég azzal vádolja meg, hogy hétmillió koronával csapta be bőr és nyersanyag szállításárnál. A bűnvádi eljárás megindítását, a Weinberger-cég budapesti raktárának lefoglalását és Weinbergerék minden ingó és ingatlan, 'vagyonának zár alá vételét követelték a hamburgiak és semmiféle egyezkedési tárgyalásokra nem voltak hajlandók. A Weinberger-cég a hamburgi feljelentésre azzal felelt, hogy viszont ő a hamburgiakat vádolta meg, szintén a rendőrség előtt, olyan visszaélésekkel, amelyek ugyancsak bűnvádi eljárást vonnak maguk után. A harc napról-napra elkeseredettebb és elmérge- sedettebb volt. Szó sem lehetett kiegyezésről. Már mind a két fél elutasította a kiegyezés lehetőségét és ekkor váratlanul megérkezet: a korona tisztán és világosan látja Budapest jövőjét, életének lehetőségét, egy agrár-vezérnek kellett elmondani, ahelyett, hogy a városi párt valamelyik koszorús vezére harsogta volna bele pártja álmodozó híveinek fülébe. Helyes, prédikáljanak az urak takarékosságot, de Budapestnek mégsem szabad egy pillanatra sem szegényszagunak, Hamupipőkének lennie. Vonzóvá, széppé, nagyszerűvé kell tenni ezt a várost, amelynek az a hivatása, hogy egy nagy világ-bolt legyen belőle. Igenis, a parádés portálé, a díszes kirakat, sőt, ha kell, a kiáltó reklám — valamennyi szükséges: ha élni és virágzani akarunk. Tudja ezt ennek a városnak minden tisztafejü polgára, csak éppen azok nem tudják, vagy nem akarják tudni, akiknek cselekedniük kellene. Pedig az okosság diktálja, hogy jó lesz messze dobni maguktól az élhetetlenség politikáját, mert a budapesti ipar és kereskedelem elég élelmes lesz ahhoz, hogy az efemer politikától emancipálja magát, de virág- talan és gyümölcstelen az a politika, amely nem igyekszik a teremtő és termelő erőket a maga szolgálatába állítani. esése. A hamburgi cég hirtelen sürgette Hamburgban az áruk kiadását, mert a korona alacsony árfolyama miatt olyan) magasra szökött fel a nyersbőr és nyersbőrkellékek ára, hogy a hétmillió koronás állítólagos csalás egyszerre csak eltűnt. A W.einberger-céghez Hamburgból egy megbízott érkezett és megkezdte az egyezkedést, amely eredményre is vezetett és úgy Weinberger, mint a hamburgi cég visszavonta a feljelentését és a zárlat alá vett, már Hamburgba szállított két vaggon áru feloldását kérték a hamburgi rendőrhatóságoktól. Ugyancsak egy másik jelentős hitelezési csalás foglalkoztatta dr. Horváth rendőrfogalmazót heteken keresztül. Ebben Lusztig A. terménykereskedő cég szerepelt és egy berlini feljelentés hárommilliós csalással vádolta meg Lusztig cégét. Itt sem volt egyezkedés, mig a korona hanyatlása be nem következett. Néhány nappal ezelőtt a berlini cég Lusztig ellen tett feljelentését visszavonta, mert a korona ér- iókvesztesége itt is csodát müveit, a csalásként feltüntetett differenciák itt is teljesen rendeződtek. Függetlenül a koronától azonban, pár nappal ezelőtt súlyosabb hitelezési csalásban is érkezett feljelentés a főkapitánysághoz, még pedig a Katona és társa tőzsdebizományos-cég tett feljelentést Wendauer Vilmos császár-uti festékke- reskedö ellen. A tőzsdebizományos azzal vádolja meg a Wendauer-céget, hogy 200.000 koronával csalta meg a festékkereskedö. A csalás úgy történt, hogy egynegyedmillió koronát adtak át Wendauernek azzal, hogy árut vásároljon, azonban Wendauer csak 50.000 koronáért vásárolt árut, a 200.000 koronával pedig nem számolt el. Az eladásra vásárlandó árut a Katona és társa | cég nem kapta meg és dacára, hogy Wendauer I azzal védekezett, hogy az áru raktárában van, amikor a raktárt megszemlélték, itt sem tudtak az áru nyomára akadni. így keletkezett a feljelentés, amelynek ügyében dr. Bartha rendőrtanácsos, a’z intellektuális osztály vezetője, a vizsgálatot elrendelte. A hitelezési csalási ügyHausse a tőzsdén — baisse a rendőrségen A korona zuhanása miatt egyre-másra vonják vissza a feljelentéseket
