Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-07-20 / 29-30. szám

3

Budapest, 1921. július 20.

politika határait érinti. Elfogadták Wolff Károly indítványát, hogy a tisztviselőket két csoportra kell o$ztaivi, A és B csoportra, elsőrendű és másodrendű, nélkülözhetetlen, és fölösleges tisztviselőkre, mert csak így lehet megépíteni azt a jövőt, amelyet Wolff Károly beígért a közgyűlésnek.

Hitelezési csalással vádolt nagykereskedők

Tizenhét eljárás van folyamatban

A tőzsdei krach hihetetlen módon fölszaporitotta a rendőri akták számát és alig múlt el nap. hogy Marinovich Jenő főkapitányhelyettes, á bűnügyi osztály vezetője és K i s s István rendőrtanácsos, az intellektuális csoport főnöke. 8—10 tőzsdekracchal kapcsolatos följelentést ne kaptak volna kézhez és ne adtak volna ki nyomozásra a detektivtestiiletnek. A. Kritzler. Reich, András, Nemes, Munkácsy detektivesoportok közel kétszáz esetben folytattak le nyomozást az utóbbi négy hónapban 200.000—8-10 milliós tözsdecsalási ügyekkel kapcsolatban és a legtöbb esetben a följelentés tőzsde- -b izományosok ellen szólott, mert a két utolsó esztendőben a tőzsdebizományosi pálya volt az, ahová valósággal tódultak a konjunktúra kísérletezői.

Jóllehet, 20—25ü/o arányában megállapította a rendőrség, hogy tényleg csalások és sikkasztások történtek, de a legtöbb esetiben mégis polgári per útjára kellett terelni a bűnvádi feljelentéseket, mert' bi-zonyitást nyert, hogy az ügyfelek veszteségét nem a bizományosok, vagy ügynökök csalásai, de a bekövetkezett tőzsdei fekete-hetek sorozata okozta.

És egyszerre a rossz tőzsdei konjunktúra után következő hetekben elapadt a tőzsdei csalásokra vonatkozó bejelentések száma. Annyira ment az apadás, hogy most hetek telnek el, amig egy-egy nagyobb arányú tőzsdei feljelentés érkezik, igy az utóbbi napokban csak H e g'e d ii s Arthur Fehér- vári-uti bizományos volt az egyetlen, aki ellen egy 2 milliós tőzsdei sikkasztással 'kapcsolatban nyomozott a rendőrség.

Azonban a tőzsdei feljelentések apadásával nem apadt a rendőrség intellektuális csoportjának a munkája, mert a tőzsde teréről a kereskedelem terére csoportosult a bűnügyi aktusok sorozata.

Az olcsósági hullámmal megérkezett a csőd árnyéka a kereskedelembe és a csődbejelentéseken kívül megindult az „olcsósági hullám“ bűnügyi folyamata. Eleinte kísérletek történtek az egyezkedésekre, de amikor a kereskedelem mind válságosabb helyzetbe jutott,

Budapesten gyorsan megjelent az 1914 óta ritkán látott hitelezési csalás vádja.

Előkelő fővárosi cégek ellen egymásután jött a bűnvádi följelentés, hogy a bejelentett csőddel kapcsolatban hitelezési csalásokat követtek el.

A rendőrségen a legdiszkrétebben kezelték ezeket a hitelezési csalási feljelentéseket, de sikerült megállapítanunk, hogy eddig

17 fővárosi cég ellen érkezett ilyen feljelentés.

A följelentések ügyében megindult a nyomozás és több cégnél már bűnügyi zárlatot is rendeltek el. A feljelentések 50—60 ezer koronás összegektől 18—20 milliós csalásokig variálnak és letartóztatás mindeddig azért nem történt, mert a följelentett kereskedők az utolsó pillanatban már a főkapitányságon egyezséget kötnek, és igy a följelentés tárgytalanná válik.

Az utolsó napokban azonban néhány olyan súlyos milliós hitelezési csalási feljelentés érkezett, amelyekben aligha lesz egyezség a felek között és igy a nyilvánosság elé több előkelő cég rendőri katasztrófája kerül megdöbbentően érdekes letartóztatásokkal.

Az egyik ilyen feljelentett cég 17 millió koronás tétellei szerepel, mig egy másik kézmüáru-nagyke- reskető cég összeomlását még jelentősebb hitelezési csalási összeggel kolportálják.

Egyelőre ez a bűnügyi följelentési ág csak szórványos terrénum, de néhány nagy cég bűnügyi aktussal kisért összeomlása a kis cégek egész sorát fogja a rendőri krónika lapjaira terelni.

Lezüllött a főváros szegényügye

A törvényhatósági bizottság egyik hölgytagja a közgyámi szervezet helyreállításáért

Abban a napokig elhúzódó szóvitában, ami a főváros költségvetésének számtengerét szinte magába fullasztotta, egyetlen árva felszólalás haingzott el arról, ami legközelebbről érinti a főváros nyomorgó tömegeinek sorsát: — a szegényügyről. Egy asszony, a törvényhatósági bizottság egyik hölgy tagja: Biernki Lipótné emelt szót a múlt szerdai közgyűlésen ez ügyben s bizony — pusztába kiáltó szó maradt a szózata, s’zinte észre se vették, a napilapok sem vettek tudomást róla.

Pedig ami Bienski Lipótnénak fáj: az busába vág, szivébe markol a szegények, a nyomorgók tízezreinek: a főváros szegényügye lezüllött teljesen.

Valamikor — Bürczy István idejében — népjólétről, szociális gondozásról álmodoztak a ma kárhoztatott „régiek“. Az álmodozás már-már kezdett reális keretekbe illeszkedni akkor, alakot, valóságot ölteni, — most meg annyira elaludt minden e téren, hogy a mély alvást még álom sem zavarja; ami pedig valóság volt, úgy elpárolgott, mintha álom sem lett volna.

Mi volt a közgyámi szervezet ?

Szinte szószerint kellene közölnünk itten, amit ez a lelkes, meglátó és a szivéből panaszkodó asszony, Bienski Lipótné mondott. Csak néhány mondatát iktatjuk ide, egy megértő nőnek feljaj dul'ásájfc, amint látnia kell, hogy még törődni se adnak módot a szegényekkel azoknak, akik akarnak törődni velük.

Ezeket mondotta:

— Mikor a háború kitört, 1914-ben, az akkori polgármester (B á r c z y volt!) felhívta a társadalmi osztályokat, legyenek segítségére a háborúban sújtottak megmentésére és beállította a közgyámi rendszert. Ez a közgyámi intézmény nagyon szép dolog volt. Minden kerületben 100—150 közgyám jelentkezett, hogy a lehetőséghez képest segítsenek. Ház- és utca rendszerekét alkottunk és minden háznak, minden utcának megvolt a maga megbízottja, köz'gyámja, aki tudomást vett arról, hogy hol és milyen bajok vannak, hogy és mikép lehetne ezen segíteni.

— A tüdőgondozó észrevette, hogy a közgyámok mit tudnak véghezvinni, maga kérte tehát a köz- gyárnokat, hogy segítségére legyenek. A közigyám j elment minden házba és bejelentetne annak ai tüdőgondozónak, hol és milyen bajok vannak és hogy lehetne azon segíteni.

— Amikor 1917-ben újra revízió alá vették a hadisegélyeket, ez olyan borzasztó felfordulást keltett, hogy fájdalom volt nézni a kerületben azokat a szegény embereket, akikből a segélyt megvonták. Mi közérdekből beálltunk az elöljáróság hivatalába, íreggeltől esitig dolgoztunk és feldol'goztuk azt az anyagot, ami o't't volt, hogy ezek a szegény emberek mielőbb megkaphassák a segélyt.

Felbomlik a közgyámi szervezet

A következőkben aztán Bienski Lipótné rátért arra: hogyan bomlott fel ez a szépen, nemesen és hivatottan működő közgyámi szervezet. íme, miket mondott erről:

— Mindez 1917-ig szépen működött. Megvoltak a körzetek, a körzetek elnökei. Akkor, hogy miért, miért nem, átszervezték ezt a közgyámi szervezetet és mint népjóléti megbízottakat akarták újra beállfani. Az akkori polgármester megválasztotta az elnököket, ideiglenes hatálylyal ki is nevezte és felkérte az elöljáróságokat, hogy a népjóléti megbízottakat jelentsék be. Ez nem történt meg, mert a kerületi elöljáróságok, egyáltalán a hivatalok, nem szimpatizáltak soha ezzel az intézménnyel, mert ez bizony nekik munkát adott. Mert ha az a közgyám jó volt, hiába mondta a hivatalnok, hogy az aktája nincs itt, az addig onnan el nem ment, mig az aktát meg nem szerezte. Ehhez a munkához szív kellett és érzés, akiben ez nem volt meg, az nem felelhetett meg— Ez megvolt, mondom, 1917-ig. Mikor a legnagyobb szükség letft volna, akkor ez megszűnt. Én állíthatom, hogy ha a kommunizmus ilyen erővel tört ki, az nagyon sok részben annak a következménye, hogy akkor

már közgyámok nem voltak. Mert ha a közgyám ott állhatott volna mindegyik pártiogoltja mellett, megtudta volna győzni azt az embert, hogy ne hallgasson a tévtanokra.

Mit mondott Pedlow?

Rátért ezután B i e n s k i n é arra is, miként állunk ma a jótékonysággal? — és igen megszívlelendő dolgokat mondoititi erről:

— Hogy álltunk ma egyáltalán a jótékonysággal? Soha ennyi pénzt, ictnnyi anyagot, ennyi élelmet, mint amennyit ma kiosztanak, nem adtak. De any- nyira rendszertelenül megy a dolog, hogy ni i n- d e n kli, aki é 1 e 1 m e .s, kap, a k('i p el d i g r á van szorulva', nem kap. Az igazi szegénynek nincs orvosa, nincs gyógyszere, nincs semmije.

— Pedlow kapitány a múltkoriban, mikor fent voltam nála, ia|zt mondta: Kérem, háti hány egyesületük van? Mutasson egy központot, hogy tudjam, hogy mi kell maguknak, mennyi? Minden percben i n- nen is, onnan is, amoirnan is jönnek: hogy ti u d o m, hogy ugyanaz nem k a p o ti t-e már tízszer?

Mit javasol Bienskiné?

Végül javaslataik1 a követketzőkben foglalta össze Bienski Lipótné:

„Indítványozom, hogy a Tanács léptesse újra életbe a közgyámi intézményt és e célból kérje fel a népjóléti minisztert, hogy rendelje el a hatáskörébe tartozó országos népjóléti intézményeknek — úgymint: Országos Gyermekvédő Liga, Gyermekmenhely, Stefánia Anya- és Csecsemővédö, a kórházak, a tüdőgondozók, stb. intézeteknek a közgyámi intézményekbe való belekap- csolódását. — Indítványozom, hogy a polgármester szólítsa fel az összes budapesti jótékony intézményeket, hogy munkatársaikat mint közgyámokat a Tanács támogatására bocsátani szíveskedjenek. — Végül kérem, méltóztassék Ilanvai Sándor urat a közgyámi rendszer megszervezésében való közreműködésre, kiváló szaktekintélyénél fogva felkérni. — Úgyszintén figyelembe venni Krém Margit tanítónő tervezetét, melyben az iskolai gyermekvédelmet a közgyámi intézménnyel szoros kapcsolatba hozza.“

Ezt mondotta el Bienski Lipótné és ezt javasolta a múltkori közgyűlésen. — Indítványát kiadták a tanácsnak, amely egyizben hasonló- indítványt már a kerületi elöljárók értekezletének adott ki véleményezésre, hogy milyen eredménynyel: az kitűnik Bienskiné itt idézett beszédéből.

A bomlás okai és a további teendők

Kérdéssel fordultunk ebben az ügyben a f ő városszegé nyiigyénekéssu tbadobot't né p- jóléti reformján a k*e g y i k hivatott szakember é h e z, aki a következő információkkal szolgált:

— Amit Bienskiné a közgyűlésen elmondott, minden te k i n t e t b e n megfelel a tényeknek. A közgyámi szervezet biztatóan induló intézmény volt, mely a főváros szegénygondozásába a háború alatt valóban szivet és lelket ön'tött. A kerületi elöljárók — kevés; kivétellel — csakugyan nem jó szemmel nézték a szervezet működését, meflynek ‘tulajdonképen a régi szabályrendeletben jogi alapja nem volt. Ezért alkotta meg Bárczy a népjóléti igazgatás szervezéséről szóló uj szabályrendeletet, mely törvényes alapod és hatáskört adott a közgyámoknak. A „népjóléti megbízott“ elnevezést a belügyminisztérium kívánságára kellett a szövegben a „közgyám“ helyébe iktatni, mivel a „közgyám1' elnevezést a régi törvény már más hivatásra fogta le.

— Ami a közgyámi szervezetnek az uj szabály- rendelet alapján való átszervezését illeti, az.t is megkezdte Bárczy, de sajnos, már nem hajthatta végre, mert 1918 elején ő főpolgármester lett s helyét a polgármesteri székben Bódy foglalta el. A gyakorlati tapasztalatokból ekkor már kitűnt, hogy a közgyámi szervezetet helyesebb volna kivenni az elöljáróságok hatásköréből s közvetlenül a Népjóléti Központhoz fűzni. Az uj polgármester nem foglalkozhatott rögtön az erre vonatkozó javaslatokkal, hanem kiadta őket Harrer Ferenc akkori alpolgármesternek, akit viszont gyöngyösi kormánybiztossága foglalt le akkor. Mégis 1918 őszére az előzetes tárgyalások arra az eredményre vezettek, hogy a Népjóléti Központ népjóléti hivatallá szervezendő át, melynek minden kerületben megvolnának a fiókjai s az egész közgyámi szervezet ebbe a hivatalba kon-