Fővárosi Hírlap, 1921 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-01 / 1. szám

Tizedik évfolyam Budapest, 192) január 1-én 1. szám. pnÍDiiiaiiipiiiaigiBniayiia«iiaiHaniai»iaiiiaNmniniiic»iíBiiiainomninpinaniDmnmntiiaiiiPiiiBiiiPii»c ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 160 K. Félévre 80 K. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban <£)& <s> & cd VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁG! HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DAC SÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon 137—15. szám. [Ijesztendő vágyai, reményei töltik be a lelkünket, amikor ma útjára bocsátjuk ezt az újságot, amelyben immár a második évtizedben tárgyaljuk, vitat­juk, boncoljuk mindazt, ami Budapest jelenét és jövendőjét illeti. A vágyak és remények azon­ban a. tiz esztendő alatt igen kevésszer voltak olyan halaványak. olyan betegesek, olyan igen szánalomraméltók, mint ma. Nem tudunk boldo­gok lenni, hogy a régi esztendő kommunális mérlegét nem zárhatjuk le olyan eredménnyel, amilyent mi kívánunk ennek a nagyrahivatott, pompás városnak, Hz az elmúlt esztendő arra az egyre mégis csak jó volt, hogy Budapest tisz­tázni tudta magát a rá szórt vádak alól és ma rehabilitálva indul tovább a fejlődés utján. Buda­pestnek nincs szüksége, hogy kegyelmet kérjen, tisztán áll mindenki előtt és ha vörös színbe öltöztették annak idején, annak soha oka nem volt, mert ez a város nemzeti gondolkodását soha egy pillanatra sem tagadta meg. A szenve­dések áradata szakadt erre a városra, attól a pillanattól kezdve, hogy felbomlott az ország rendje. Ha akadtak, akik ezeket a szenvedéseket is kejéfgésn'ék és doffrézoíítsfiák nézték' azok' csak annak akarták látni. Csak annyi az igaz. hogy a szennyes áradatnak természetszerűen itt volt a legtöbb alja, salakja és itt rohant el az örvény legsebesebben, legtöbbet pusztítva. Most aztán megint Budapesten a sor. hogy kitegyen magáért. Budapestnek kell hozzálátni a munkához, hogy példát adjon az országnak. Eddig két oka volt annak, hogy a munka meg nem kezdődhetett. Az egyik ok az a légáram­lat. amely megakadályozta az ipari és kereske­delmi tevékenységet. Budapest pedig mindenkor ezzel foglalkozott, ásót-kapát most sem vehetett a kezébe, nem csaphatott fel kisgazdának. Most mintha enyhült volna a veszedelem. Mintha Hegedűs Lóránt egy csapásra megváltoztatta volna az emberek mentalitását és mintha sike­rült volna meggyőzni nekik a legegyszerűbb gazdasági tételt, hogy a földművelésből csak úgy van igazi haszna az államnak, ha azt ipar és kereskedelem egészíti ki. Amig Budapest régi terjedelmű munkájának utjai el vannak zárva, amig a munka feltételeit meg nem adják, addig igen súlyosan szenved az ország. És fájdalom­mal kell megállapítanunk, hogy csak az njesz- tendötől várhatunk a múlttal szemben javulást. A másik munkaakadályozó ok az volt. ami a városházán történt, azaz hogy nem történt. Az ötlettelenség egymagában még nem jellemzi a mai városházát, a mai városháza igazi passzi­vitása abban domborodik ki, hogy a régi. ko­moly és jól bevált terveket sem hajtották végre. A közgyűlési többség azonban igen súlyos gyer­mekbetegségeken esett át és ha igaz, most kezd lábadozni. A tanács is elöbb-utóbb talán erőre' kap és kiheveri a súlyos veszteségeket, amelye­ket el kellett szenvednie. Mi hittel hisszük és reméljük, hogy ez-igy lesz, mert különben az ujesztendő nem hoz Budapestnek semmi jót. A konszolidáció, amelynek áldásait immár az egész megcsonkított, megrabolt ország érezni kezdi, vonuljon be végre a maga egész szépségében és őszinteségében a városházára is. Mi Budapest­nek ennél jobbat nem tudunk kívánni az új- esztendő alkalmából. Z/7ZZZ7ZfZrOJZ • • e A tanács végre teljes. A hosszé és áldatlan választás, a iölebbezések áradnia rettenetesen megté­pázták az emberek idegeit. Csaták a több­ségi párt belsejébencsaták az ellenzékkel, győzelmek és veresét ck, vitas eredmények, a. véletlen ostoba játékai sorakoztak egymás mellé, amig végre a tanács kialakulhatott. Belső meggyőződésűi t, hogy a tanács más­milyen is lehetett vonta, mint amilyen ma\ sőt másnak is kellett ’ olna lennie, hogy azo­kat a feladatokat, amelyek kolosszális ter­heket jelentenek, jól meg tudja oldani. Bíz­nunk kell azonban lenne,, hogy a tanács minden erejével, akaratával és tehetségé­vel most már a nagy válságok után hozzá­lát az alkotó munkához. Bukások és győ­zelmek fájdalmainak és örömeinek ma el kell néniülnia és a , szürke, de'munkás hét­köznapoknak kell eík vetkezniük. Ä ilíia^ <f ai * CiiuCgáWÉ’ÍVi' C ' * amelynek mindenkor legendás hire volt, ma némiképen pironkodik, mert Budapest kény­telen adót vetni a szállodai szobákra ás. Eddig nem is gondoltunk jövedelmeink ilye­tén való szaporítására de ma Budapest kol­dul és még mindig férfiasabb dolog, ha adót vetünk az idegenre, mintha kiállunk az utca­sarokra kéreg,etni, vagy baksist kol­dulni, mint a török. Nemzeti jótulajdonsá­gaink és hibáink fölött való érzékenykedés­sel azonban nem is lehet a kérdést megol­dani mert az idegenadó épenséggel \nem igazságtalan dolog. És ha az idegen a maga kijUnö valutájával egy esztendő alatt har­mincmillió magyar koronát juttat Budapest székesfőváros szegény kasszái jóinak, bizony - nyal nem panaszkodhatik\K hogy\ lehúztuk a bőré!. Hiszen Budapesten csak a budapestiek élnek szegényesen és drágán; az idegen itt ■■úgy él, mint sehol a föld kerekségén és rá­adásul olyan olcsón, hogy aki Budapestre jön kéjutazásra, szinte meggazáagodva tér haza. Nosi ilyen körülmények közárit igazán nem lehet panasza az idegennek, aki nehány garasával segíteni fog Budapest Pénzügyi helyzetének javításában. A borbélyok ma már tizenkét koronát akarnak kapni egy borotvállásért és ha ez így megy, akkor a borotválkozás is hovatovább luxussá válik és a tizenkét koronára lassankint még luxus­adót is kell majd fizetni. Általában a borbé­lyok a legszorgalmasabb áremelők, pedig mesterségükre mindenkinek szüksége^ van tisztasági szempontból. Nem egészüli értjük az 'Árvizsgáló Bizottságot, amely énnek a primitiv, minden férfi számára, szükséges iparágnak minden kívánságát teljesíti. Cso­dálkozni kell, hogy a negyvenfilléres borot­válkozásból hogyan lett tizenkétlwroms? Ez mindenesetre olyan horribilis percent, ami­lyennel nem sok ember munkája áicseked- hetik. Ha pedig az Árvizsgáló Bizottság tag­jai félnek a borbélyok bosszújától, tanul­janak meg ők zsilettel borotválkozni és ne kényszerítsenek rá bennünket... Buzátli alpolgármester a földgázról Elektromos árammá alakítva kívánja a föld­gázt Budapestre hozni Budapest fűtése, világítási, ipara egészen ni, ed­dig szinte el sem képzelt perspekidva elé került an­nak a lehetőségnek számbavételével, hogy a föld­gázát Budaipestre lehet vezetni és mindent ezzel az olcsóbb iiitő és világító anyaggal lehet majd ellátni, minden- szükségletet ezzel lehet majd kielégíteni. A nemzetgyűlés már letárgyalta a földgáz-szerződésről szóló törvényjavaslatod és Így lassan megkezdődhe­tik a munka. Kétségtelen, hogy a külföldi töke nagy. rizikót vállal, amivel szemben a feltárható kincsek nagy részét a magyar állam rendelkezésére bocsátja, hol kell bt jegyezni, hogy a világ egyik legnagyobb és leghatalmajsabb olaj-vállalata, tíz Anglo-Per- s i a ti O i 1 C o m p a n y világhírű szakértőié, K ö n- n i n g bein K t e g mindenben elfogadta a magyar szakértők munkáját és teljesen arra apiipitja vállal­kozását. Hogy mit jelent Budapestre nézve a földgáznak idevezetése, erre vonatkozólag csak pár adatot kell felsorolnunk. Ezek szerint 1913-ban az ország fekete­szén importja kereken 38 millió métermázsát tett kj. a m í n e k te g n a g y o b I) r é szét B u da pest fogyasztotta el. Ennek békeértéke százmillió koro n á r a r u g o 11, mai értéke pedig, két milliárd lenne. Ezt az import­szénre szükséges kétmilliárdot sokkal kisebb összeg váltja fel, ha a földgáznak Budapestre való vezetése megtörténik és még az a kellemes helyzetünk is meg lesz, hogy megszabadulunk ebben a tekintetben Csehországtól és más külső államoktól való kellemet­len függésünktől és egyben az eddigi megalázó ké­regetésünknek is vége szakad. Fölkerestük dr. Buzáth János alpolgármestert és megkértük, ismertesse a Fővárosi H i ír 1 a p közönsége előtt a földgázhoz fűzött reményeit. Bu­záth alpolgármester a következőket volt szives vá­laszolni:- Mi. úgy számítjuk, hogy két esztendő múlva Budapest áttérhet a földgáz használatára, aminek ma még szinte belüphatatlan előnjyei lesznek. Miután a nemzetgyűlés már törvénybe iktatta a földgázról szóló szerződést, az ango­lok három hónapon belül kötelesek mind a három helyen, telidet Tolnában, Kecskemét mellett és Bu­dapest közvetlen közelében munkához fogni. Ter­mészetesen) arra vonatkozólag!, hogy melyik for­rásból vezessék Budapestre! a földgázt, csak a szerzett tapasztalatok) birtokában lehet dön­teni a szerint, hogy hol milyen mennyiségű földgázt, leheti kitermelni. Ebben a kérdésben már módomban volt úgy a kormánynyal, mint az angolokkal tárgyalni és az az impresszióm, hogy az angolok még vérmesebb reményeket fűznek a földgáz-forrásokhoz, mint mi magunk. Az angolok! bíznak benne, hogy Budapest szá­mára évenklint több százmillió köbméter gázt tudnak átengedni. Ha meggondoljuk, hogy Bu­dapest gázfogyasztása 1916-ban, amikor a fo­gyasztás csak kis mértékben volt korlátozva, 105.6 millió köbméterre volt szükségünk; akikor a több százmillió köbméter produkció rendkívüli ellátottságot jelent. Hozzá kell ehhez venni azt isi. hogy a földgáz a kőszén-gáznál sokkal na­gyobb kaloriáju és igjy fűtési célokra kiválóan alkalmas. Természetesen számítunk arra is, hogy az ipartelepeket is földgázzal láthatjuk el. — A társaságot az állammal kötött szerző-

Next

/
Thumbnails
Contents