Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1920-07-07 / 28. szám

Budapest, 1920. július 7. 3 ^JOmg(MIJAWMP gazdaságokat létesíthet né tik a főváros tőszom­szédságában. S a tejgazdaságoknak és az állat- tenyésztés és hizlalás többi ágainak) ily felkaro­lásába egyaránt bevonhatók volnának úgy a nagyobb birtokosok, mint ai tejtermelő szövet­kezetekbe tömöri tett kisgazdák), községi lako­sok. Ne* feledjük még azt sem, hogy ahol bizto­sított a takarmánytermelés s ezzel! aiz állattar­tás, ott bőséges az istá 11 ótrágyar’produkdió is, mely viszont alapfeltétele a nagyszabású zöld­ség- és gyümölcstermelésnek. Ily szemüvegen nézve e kérdést, a Duna—Tisza közének öntö­zésére való berendezését méltó vállalkozásnak állíthatnánk oda az egyiptomiak nílusi, illetve az angolok assuani öntöző berendezéseihez. Közélelmezési szempontból igen nagyi jelentősé­get tulajdonítunk annak, hogy mind e czikkek terme­lése Budapest közelében éppen ezeken - a területe­ken fejlesiztessék, amely területekről az év legnal- gyobb részén át a. legolcsóbb viziuton vagy leg­alább a legrövidebb vasúti vonalon volnának e tér- melvények tömegesen ide hozhatók. Ezek a feladatok nem mai keletűek, de a helyi hatóság erejét túlhalad­ták, a földmivelésíigyi kormány szemében pedig sok egyéb teendők mellett Budapest fogyasztó közönsé­gének e szükségletei nem tűntek fel oly fontosaknak, hogy egyéb országos termelési feladatok mellőzésé­vel ennek megoldását tartották volna sürgősnek. A közélelmezési miniszter van hivatva, hogy a váro­soknak, mint fogyasztó központoknak közélelmezését Intézményesen s tervszeriileg biztosítsa. A közélel­mezési minisztériumnak módjában áll e feladatok megoldásánál a fővárossal, Pestvármegyével s a terí­melő és fogyasztó érdekeltekkel e kérdést megtár­gyalni s aj végleges megoldást az érdekelt társmi- nsizteriumokkai s ha kell, magával a törvényhozó testülettel is célhoz juttatni. Célszerűnek tartanánk azt is, ha a helyi hatóság figyelme felhivatnék arra is, hogy központi vásárcsarnokot a többi detail csar­nokokkal és nyílt piacokkal hozza szoros kapcsolatba s főleg gondoskodjék arról, hogy az áruk széíszálli- tásának költségei apaszthatok legyenek. E tekintetben tett ugyan már a főváros kísér­letet az által, hogy a közvágóhidat, a központi vá­sárcsarnokot és néhány kerületi csarnokot és piacot összeköttetésbe hozott egymással a villamos vasutak sinhálózata segélyével. Ez ’ a megoldás azonban a beállott szénhiány és a villamos vasúti közlekedés általános megromlása következtében működésbe mindezideig még nem volt hozható. De különben is valószínűnek tartjuk, hogy az itt! szóba jövő szállí­tások lebonyolitására sokkal alkalmasabb a kocsi- fuvar, mely minden időben rendelkezésre állhat s mely az árukat oda viszi, ott teszi le, ahol azt az illető elárusító kívánja, tehát nemcsak a vasúti sínek mentén. A menetrendhez kötött vasúti szállítás csák­óit válik be, ahol a vasút két végpont között az ő általa választott időben és módon, mint önálló szál­lító vállalkozó közvetíti az áruk ide<-oda vitelét. A főváros lakosságának jutányosabb élelmezése érdekében célszerű volna ,a párisi Duval-féle rend­szer mintájára megfontolás tárgyával tenni to­vábbá azt is, hogy nem volna-e célszerű a köz­ségi élelmiszerámsitó üzem szervezetét tovább fej­leszteni s a közép- és munkásosztály számára olcsó hatósági vendéglőket létesíteni a lehető legtakarél- kosaibb berendezéssel. A term el vényeik pillanatnyi feleslegeinek ké­sőbbi évszakokra olcsón és jól való konzerválására a fővárosban rendelkezésre áll a Magyar Élelmiszer szállító r.-t. tulajdonát képező „Hü­tő ház“, ahol főleg tojás, vad, baromfi], hal- és húsféle tehető ell hónapokon át későbbi fogyasz­tásra, továbbá a főváros.1 tulajdonát s a (nagy malomipari vállalatok magántulajdonát képező magtárák és elevátorok; végül a husnemüeik) rö- videbb idei elraktározására szolgáló hűthető he­lyiségek a főváros vágóhídjánj és központi vásár- csarnokában. A burgonyának s zöldségnek hosszabb időre p. o. téli idényre való eltevéséhez szükséges, modernül berendezett, hüthető és füthető raktá­rak 'nincsenek Budapesten s e hiány sok ne­hézséget szült a fővárosi közeli áfásában, elte­kintve alttól, hogy a nyirkos, penészes és dohos -s emellett igen drága magánpince-raktáráklban igen sok ily élelmiszer romlott meg s drágította meg ezáltal a megmaradt készleteket. E tekin­tetben még bő tér nyílik a fejlesztésre, melyek mind hozzájárulnak a főváros élelmezésének biztosítására, egyenletesebbé s ezzel együtt ol­csóbbá tételére. • • • Legendákat mesélnek mostanában az Árvizsgáló Bizott­ságról, amelynek, sajnos, nincs benne a dinében az a gondolat, hogy feladata az árak mérséklése és ha kell, letörése. Talán innen van, hogy az Árvizsgáló Bizottság azt gondolja, akkor fis megtette kötelessé­gét, ha csak megvizsgálja az árakat és azok­nak további emelését a jól képzett árdrágító urakra bízza. Mesélik, egyike ez a közké­zen forgó legendáknak, hogy a múltkori­ban a Zugiigeiben jártak árvizsgálóék. Az egyik kis vendéglőben kitűnő kávét lehetett kapni öt koronáért, ami viszont nem a legol­csóbb dr. No, de sebaj, majd elintézi a dol­got az Árvizsgáló Bizottság! El is intézte. A komistszió távozása után a kávé ára fii- työrészve hat koronára emelkedett. És igy megy az az egész vonalon és lassan oda­jutunk, hogy a vevők, vendégek, fogyasztók futvás't fognak onnan menekülni, ahova az Áremelő Bizottság beteszi a lábát. A kortesek dolga pár nap alatt befejeződik. Lezajlik a köz­ségi választás is és1 1918 október óta most először össze fog ülni Budapest székesfő­város törvényhatósági bizottsága is. A hosz- szu interregnum után örömmel veszünk tu­domást erről. Az üj városatyák vállárai sú­lyos terhek, komoly gondok nehezednek majd. Vájjon átérzik-e valamennyien, milyen mérhetetlen j felelősséget vállalnak, amikor beülnek majd a hűvös Váczi-utcai közgyű­lési terembe és anekdotáizva füstölnek majd a jó öreg pipázóban, ahol városatya-őseik­nek soha sem\ volt olyan nagy okuk a fej­fájásra és fejtörésre, mint nekik? A város az adósságok fertőjébe siilyedt, a deficit ká­tyújából is ki kell emelni a szekeret, köve­zet, vízvezeték, minden tönkrement, lakás nincs, építeni, javítani, teremteni, újjáépíte­ni kell mindent és mindenhol, ügy kellene lenni, hogy az uj városatyák beüljenek a közgyűlési terembe és feküdjenek neki meg­tanulni, mi az a Budapest, mi az a költség- vetési, mi az a városháza és mi az az ad­minisztráció? Mert nem olyan könnyű do­log az. Irgalmatlan kolosszus egy milliós város, rengeteg tudomány annak ismerete, hogyan adminisztrálják és kormányozzák és hogyan kell kormányozni azt. Sajnos, ehe­lyett megint a kortesek veszik kezükbe elő­ször az akciók irányítását. Bele kell nyu­godni, a törvény intézkedik igy, negyven nap alatt tisztujitásnak kell lenni. Ahelyett, hogy egy bizottság, amely máris a város­házán ül, vizsgálata alapján elcsapnák, aki bűnös, igen, ehelyett legalább egy hónapig választási küzdelem következik megint, ami­kor az egyik jóformán be sem fejeződött még. JABARINtÁ^pÍloI! BUDAPEST, Vili., RÁKÓCZY-UT 63 Júliusi uj műsor. Kezdete fél 9 órakor. Angol kvartét M"d- Ki5s fl“d' Padarovszky SZflLONTfll FERIKE Burger és Jons táncrelációk nézőtéri mókáival step duett Elsőrendű konyha. — Kitűnő italok. — Két zenekar. I I# E D TT M rt 7 I (Városligeti fasor és * ,,r* ™ • Aréna- ut sarkán) A iegujabo amerikai filmszenzáció ! Előadások. A fohérfOQU álarc ! A főszerepben I 3ű9 és 10-kor Első rész: A HALÁL SZIGETE. Pearle White. Megoldották a közkórházak válságát Az uj betegápolási dijak magasabbak a vidékieknek és az operációs betegeknek -— Mi lesz a temetkezési vállalatokkal ? — Dr. Csupor József tanácsnok nyilatkozata A kormány végre megállapította az uj betegápo­lás! dijakat, egyben ezen a téren intézményes korrek­ciót is végzett. Ez pedig abban áll, hogy a székesfőváros kórházaiban ezentúl a vidékiek és kül­földiek magasabb betegápolási dijakat fizetnek, mint a budapesti illetőségű betegek. A másik újítás az, hogy az operációs betegek ápolási dija magasabb, mint a közönséges betegeké. Mind a két korrektúra rendkívül üdvös és megokolt, a kormányintézkedést e tekintetben feltétlenül bölcsnek kell mondanunk, amit mindenki be fog látni, aki ismeri az évtizedes áldatlan, de szívós küzdelmet, amit a főváros iaz ál­lammal folytatott. Az újításról dr. Csupor József tanácsnok, a közegészségügyi ügyosztály vezetője, a kővetkező nyilatkozatot tette a Fővárosi ti i rj- 1 a p munkaársa előtt: — A kormányintézkedést, amely a kórházi betegápolás® dijakat szétválasztotta, amely kü­lönféle ápolási dijakat álÜiaipit meg, őszinte öröm­mel fogadtam. Nagyon helyes ez az intézkedés, de már húsz esztendő előtt meg kellett volna történnie. A betegápolás! dijak sízétválasztása két irányban történt. Mindenekelőtt régi anoj- mália volt, hogy iá budapesti kórházaikban ápolt nem budapesti illetőségű betegek állandóan túl­súlyban voltak .a budapesti illetőséigüekkel szem­ben és ;a' dijaik' behajtása is állandó nehézsér gekbe ütközött. Eszerint a vildéki és külföldi il­letőségű betegek magasabb ápolási dijakat fog­nak fizetni, mint a budálpesiíi illetőségűek. Azt hiszem, ez teljesen megokolt dolog, valamint an­nak a másik újításnak a jogosságához »sem fér­het kétség, hogy ezentúl a műtéten átment be­tegek magasabb ápolási dijakat fognak fizetni, mlint az egyéb betegek. A kórház ugyani kü­lönbséget nem tesz beteg és beteg között, de gazdaisági szempontból mindenesetre óriási kü­lönbség van. A mai rendkívüli árak mellett kö­téseket, vattát adni egészen más, 'mint kanalas orvossággal látni el a beteget. Az operált be­tegeknek mindezt eddig napi 20 koronás ápo­lási diij ellenében adtuk, ami természetesen lehe­tetlen helyzet volt. — Ezéknek a disztinkcióknak felállítását, ai betegápolást dijaknak ilyetén szétválasztását ez­előtti két esztendővel kelt előterjesztésemben részletesen kifejtettem. A kormánytól kért ki- vánságaiinkat akikor mintegy harminc pontban foglaltuk össze és ezek között' a pontok között szerepeltek most teljesített kívánságaink is. A kormánynak végre be kellett látnia ezt a mi igazságunkat; annál is inkább, miért most már kórházaink helyzete igen kritikus állapotba jutott. Százhúszónkét: milliós kórházi költségve­tésünknek! kétségkívül gondolkozóba kellett ej­tenie a kormányköröket is, amelyeknek iaz ál­lamháztartás nehézségeiből levont tanulságaiból is látnia kellett, hogy a fővároson segíteni kell. — Sajnos, megvan az a kellemetlenségünk, hogy az uj ápolási dijakat csak julius elsejétől kezdve szedhessük. Az év első felére a húsz koronás betegápolási dijak az érvényesek, ame­lyekből — nem kjellH külön bizonyiitatni — kór­házi ápolást adni nem lehet. Ezen a; bajon azon­ban valamiképpen 'Segíteni kell, mert a 127 milliós költségvetés az év első felére csak úgy vonatkozik, mlint a másodikra. A különbözeiét, ha: másként nem, államsegély formájában meg kell kapnunk. Megkérdeztük még a tanácsnokot a temetési vállalkozók ügyéről, mire a következő választ kaptuk: — A temetkezési vállalkozókká! még min­dig nem vagyunk rendben. A tanács 14 milliót szavazott meg számukra, ők azonban legutóbb efölött az összeg fölött még 1 és háromnegyed milliót követeltek har mindkettejük számára. Ilyen kicsinyeskedéssel természetesen hátrál­tatják a megegyezést, amely, ha» szép szerével nem megy, akkor majd menni fog iái kötelező felravatalozás életbeléptetésével, amely a te­metkezési vállalatodat közönséges fuvarozási vállalatokká degradálja.

Next

/
Thumbnails
Contents