Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-06-16 / 25. szám
Kilencedik évfolyam Budapest, 1920 junius 16-án 25. szám roafiia»imHiaii!nmD»naHiaiiiaiiiPiiinimpiimuiDmnmamainB»iPiiipmaiiiauinniBiiinmamampfng mnönzKTÉSM JtifirKi fSgész éwe ....... 100 K. Fó l évr*^a ..........—» 50,K, Kg yas szórna ft Atrplui« MA a hiatdó hivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Fmlttlös »mmwtkmsJitö i DOLCSÓ Emil Megjelentik minden uw ddn. SzentkesztOség ém kiadóhivatalt V/. áws Szív-utca mmm /5. >■ <íi Telefon _______ M7-JS A magyar utak gyásza a legnagyobb minden szörnyű gyászunk .közepeit. A magyar városok országos kongresz- szusa a héten ülésezett és nincs, nem lehet olyan kitörő hangja a siralomnak, amely az ő fájdalmukat kellőképen kifejezhetné. A számok beszélnek. A trianoni; béke értelmében a magyar városok 61 százaléka idegen kézre jutott, Részletezve: 27 törvényhatósági joggal! fölruházott városunk; közül 18-at, 118 rendezett tanácsú városunk közül 78-at szakítottak el az ország testéből. A megmaradt városok most méltóan siratják erőszakkal elszakított testvéreiket és ez a kétségbeejtő statisztika még rettenesebb, még elviselhetetlenebb sziliben tünteti föl1 a magyar ,,béké-“t. Annál szomorúbb ez', mert hiszen, ha voltak is nemzetiségi vidékeink, ha a magyar térképen akadtak is nemzetiségi tarka foltok, maguk a városok mindenkor ékesen, a legszebb jövő záloga gyanánt hirdették a maguk elvitathatatlan, örök magyarságát. Hiszen az elszakított 96 városi közül tót többségű csak 7, román többségű pedig csak 3 akad a legkonci- liansabb számítás szerint is.. Van-e, lehet-e ennél kiáltóbb érv a béke- szerződés igazságtalanságai ellen? A vigasztalás az a szent hit, az a megdönthetetlen tény, hogy ezek a városok a magyarság bevehetetlen várai maradnak mindörökké és az idegen terror mérhetetlen tengerében komor, elmos,hatatlan sziklafokai maradnak a mi nagy igazságunknak és hai úgy tetszik, mondjuk ki nyíltan a szót: ezek a városok lesznek a magyar irredenta ki' éghetetlen tűzfészkei. Ezeket a városokat leszerelni, lekenyerezni, se letörni nem lehet, mert kezűkben magasan lobog majd mindenkor a magyar kultúra hóditó zászlaja. A megmaradt városok, élükön Budapesttel örök testvériséget fogadnak az idegen járom alá kerülőkkel. A mi kezünkben van a lehetősége annak, hogy a magyar kultúra nagyszerű természetét hatalmas lendülettel! virágoztassuk és a nemzeti érzés, az össizetartozandóság világítótornyait állítsuk fel, hogy az idegen tengeren hányódó magyar hajók azokat soha szem elől ne tévesszék. Vagy ki ne tudná biztosan, hogy a megmaradt ési elvesztett magyar városok; között a magyar kultúra a közlekedő1 edények törvényei szerint fog precíz egyenlőséggel helyet foglalni. Hiába ékelnek közénk, idegen levegőt, hiába emelnek kínai falakat és ásnak határárkokat, a nemzeti kultúra közlekedő edé*- nyeirtek törvényeit megsemmisíteni soha sem tudják. A nyelv egyazon taktusra perdül, a szív egyazon dobbanással működik. A költő szava áthal latszik a kínai falakon, a magyar nóta keserűsége lábasztja könnybe innen s túl a szemeket. és egyszer, valamikor, ha szükség lesz rá, egyszerre fújják meg mindenhol a magyar riadót és akkor különös fényben gyulnak ki a megmaradt városok világítótornyai. Mert ezekből a tornyokból, adják le majd a jelt mindenhová, hogy megint ütött minden magyar szabadságának az órája. Ez lesz a hivatása a megmaradt magyar városoknak. Annak a fájdalmas, szégyenletes 39 százaléknak. TZ/ZttíMMiTU2 • • • A jövőbe nézni mindenkor szeretett az ember, de ez a cselekedet soha sem elégítette k\ Ma olyan fájdalmas a jövőbe való tekintés, mint még soha sem volt. Nemcsak nekünk magyaroknak, de minden névnek, amely a földgolyóm él és mozog. A magyar jövendővel Szemben mégis boldog optimizmussal vagyunk eltelve és kell is hogy igy legyen, mert csak ezzel a fegyverrel indulhatunk el a jövendő meghódítására. Egy kiváló magyar tudós most azután azt mutatja ki, hogy a háború legsúlyosabb csapása az elmaradt születésekben rejlik. 1930-ban, tíz év múlva fog beállani a Szomorú helyzet, hogy megfogyatkoznak a munkás, erős kezek. Az ezt követő öt esztendőben a nőknek kell majd kisegíteniük a férfiakat. El lehetünk tehát készülve arra, hogy ősz fejjel ha járunk Budapesten, ismét női kalauzok, nőpincérek és mások, sok-sok né, veszi kezébe a férfi ' munkájúd. -Az earópte*kxteS'Ztrófáii-nk ezzel a következményével a mi életünkben még egyszer fogunk találkozni és koporsónkra talán női sírásók dobják a dübörgő rögöket. A Duna dolgában Párisba megyünk. Mi, akik ebben az újságban esztendőkön át prédikáltunk a Duna mérhetetlen jelentőségéről, bizonyos elégtétellel állapítjuk meg, hogy a Duna kérdése lesz a legelső, amelyet ellenségeink olyan fontosnak tartanak (persze elsősorban a maguk érdekében), hogy a magyar delegátusokkal közös tárgyalóasztalhoz üljenek le. Ma a Dunán fordul meg a magyar lét, vagy nem, lét kérdése. Békedelegációnk Neullyben elért Sikerei közül Teleki gróf külügyminiszter, aki a legkiválóbb földrajz tudósok közé tartozik egész Európában, azt tartotta legnagyobbnak, hogy a Duna-medence gazdasági egységként való kezelését el tudtuk érni. Ezek után mindenkinek be kell látnia, hogy Budapestnek \ hatalmas kikötővárossá való emelése a legsürgetőbb feladat. A fővárosnak itt szemrehányásokat tenni nem is lehet, de az államról nem beszélhetünk ilyen elismeréssel. Vájjon majd Párisban észreveszik-e a magyar kiküldöttek; hogy ez a kérdés már kezd a körmünkre égni? A gáz bukása az, amit most tervez a főváros, amikor a gáz köbméterének árát három kor ónéira akarja felemelni. Ez azt jelenti, hogy az ebédfözéS minden órája 90 fillérbe, egy órai fűtés 3 koronába és egy langyos fürdő 9 koronába kerül. A mi számunkra nem kell magyarázni, hogy a szén ára, a munka bére emelkedett, hogy a szén minősége kegyetlenül roSsz, mi ezt mind tudjuk, sőt azt is tudjuk, hogy a főváros anyagi helyzete is olyan rossz, hogy nem lehet csodálkozni, ha a vízbe, gázba, villanyba egy k:s adót is belecsempész. Ismételjük, mi ezt mind tudjuk, de azt isI szeretnénk tudni, hogy ki tudja majd behajtani ezen a koldus-városon azt a hárommilliós uj adót, amelyet ez az újabb egykoronás áremelés reprezentál? Megmarad a Közmunliatanács Nem lesz belőle országos intézmény — A főváros pénzén él és az ország nem hozhat uj áldozatokat A Fővárosi Hírlap már többizben megemlékezett azokról a tier vekről, amelyek a Köz- murikatanácscsal vonatkozásban fölmerültek. Még a Huszár-kormány utolsó heteiben beszéltek arról, hogy a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának akaratából Z i e 1 i n s z k y Szilárd műegyetemi tanárt, az ország egyik legkiválóbb technikusát! fog- iák kinevezni iái Közmunkatanács elnökévé. Ez a hir még a Simonyi-Semadam kormány hatalomra kerülésének első idejében isi tartottig' magái Később azonban S i m o n y i-S e m a d a m Sándor miniszterelnök maga .foglalta el bizonyos tradíciók alapján az elnöki széket - és ma ulgy tetszik, hogy iaj kormányt a takarékossági szempontok arra ind.it- ják. hogy ezt a méltóságot ne is töltse be. Erre mutat legalább az a fény. hogy a budapesti községi választásokról szóló törvényjavaslatban is a közgyűlésnek hivatalból való tagjai között nem a Közmunkatanács elnöke, hainjem csak alelnöke szerepel. Ezzel úgy látszik, egyben startba főtték a Z i e 1 in s z k y-f é 1 e tervet is. Zielinszky ugyanis azbri. az" állásponton" vöíf,’ högv a Közmunkatanács számára nem elegendő feladat, az, amelyet ma maga elé tűzhet az 1871. XX. t.-c. alapján, hanem, ha már nem lehet egy közmunkaminisztériumot szervezni!, legalább iái Közmunkatanács meglévő szervezetét kellene/ felhatalmazni arra, hogy a vidéki városok városépítési terveinek felül- bifálásáblai beleavatkozhassál. A Fővárosi. Hiirilap számtalanszor kifejtette ennek a fontosságát. Sajnos, a vidéki városok városépítési törekvései igen sokszor gyenge terveken nyugosznak, a magasabb mérnöki és művészeti szempontokat figyelmen ikiviil hagyják. Mindezek tényleg indokolttá tették volna, hiai az ország anyagi viszonyai meg- birnák, hogy a Közmunkatanács ugyanazt a gyámkodást, .amelylet Budapest gyermekkorában kifejtett, a vidéki városokra, amelyek még nem bontakozhattak ki a serdülés korszakából, ki lehetne terjeszteni. A mai irányzat azonban nem hajlandó ezeknek a gondolatoknak honorálásánál A Fővárosi Hir- I a p-nak módjában' volt kérdést intézni egy' olyan személyiséghez, aki nemcsak ismeri ezeket a kérdéseket, de akinek egy időben aktív szerepe volt a Közmunkatanács vezetésében. Ez a kiváló férfiú ai jelen viszonyok között, szintén azon az állásponton van, hogy ,ai Közmunkatanács hatáskörét m a nem lehet kibővíteni. Előttünk tett nagybecsű myilatko- ziaitában a többek között ezeket volt szives mondani: —- A Közmunkatanács hatáskörének a Zie- linszky-féle terv szerint való kibővítése — amelyet igen jól ismerek és magát Zielinszkyt rendkívül tisztelem is — a mai viszonyok között legelső sorban anyagi szempontból tartom kivihetetlennek. Nagyon jól tuSjuk, hogy ha egy uj szervet alakítunk, mindannyiszor azzal a; hamis fikcióval találkozunk, hogy hiszen meglevő tisztviselőket emelünk át az uj szervbe, tehát nem kerülhet az átalakítás külön költségbe. Ez súlyos tévedés, mert a1 régi szervek mindenkor működésben maradnak és az uj szervek mégis csak uj költségeket jelentenek, ha mindjárt a régi hivatalnokok állanak is szolgálatában. Ha teszem, azt a közegészségügyi minisztériumot megszerveznénk, azért a belügyminisztérium régi ügyosztályát! eltörölni nem lehetne. Anyagi megtakarítás helyett tehát feltétlenül újabb terheket vállalnánk magunkra.
